Új Szó, 2019. november (72. évfolyam, 255-279. szám)

2019-11-09 / 261. szám

8 KULTÚRA 2019. november 9.1 www.ujszo.com 90 éve született Kertész Imre Első regénye, a Sorstalanság kéziratát 1973-ban visszadobták a Magvető Kiadó lektorai ÖSSZEFOGLALÓ Kilencven éve, 1929. novem­ber 9-ón született Budapesten Kertész Imre író, műfordító, az irodalmi Nobel-díj eddigi egyetlen magyar kitüntetettje. Nem vallásos zsidó családból szár­mazott, tizennégy éves volt, amikor 1944. június 30-án Auschwitzba, majd Buchenwaldba deportálták. A lágerekből 1945-ben tért haza. Saját szavai szerint a haláltáborban vált az­zá, aki, enélkül a tapasztalat nélkül csak egy átlagember lett volna. A háború után a Világosság, majd az Esti Budapest című lap munkatár­sa lett, 1950-ben elbocsátották állá­sából, ezután gyári munkás, 1951-től 1953-ig a Kohó- és Gépipari Minisz­térium sajtóosztályának munkatársa, majd szabadfoglalkozású író, műfordító volt. Negyven éven át egy apró garzon­ban - „önkéntes börtöncellájában” - élt feleségével, az ötvenes évek vé­gén és a hatvanas évek elején zenés komédiák, bulvárdarabok írásával kereste kenyerét. 1960-ban kezdte ír­ni első regényét, a Sorstalanságot, amelyen 13 éven át dolgozott. Műve holokauszttörténet, egy zsidó fiú el­­hurcoltatásának, lágerbeli hányatta­tásainak, életben maradásának, meg­tört élete folytathatóságának könyve. 1973-ban a Magvető Kiadónak küld­te el a kéziratot, a lektorok azonban elutasították. Arra hivatkoztak, hogy bár „a téma iszonyatos és megrázó”, az élményanyag művészi megfogal­mazása nem sikerült, a főhősnek eny­hén szólva is furcsa reakciói vannak, és egyébként is „mondatainak nagy része ügyetlen, körülményesen fo­galmazott”. Amikor a regény 1975- ben mégis megjelenhetett, teljes csend fogadta; ezt az élményt fogal­mazta meg az író a folytatásban, az 1988-as A kudarc című müvében. A trilógia harmadik része az 1990-ben publikált Kaddis a meg nem született gyermekért, amelyben újra megjele­nik a főszereplő Köves György, és el­mondja kaddisát (imáját) a gyerekért, akit nem hajlandó a világra nemzeni, arra a világra, amely megengedte Auschwitzot. A trilógiában, miként más művei­ben is, a kelet-európai történelem és társadalom csapdáiba szorított, ki­szolgáltatott ember sorsát elemezte. 1992-ben megjelent Gályanapló című kötete szépirodalmi formában megírt napló az 1961—1991 közti évekről. Az 1997-es Valaki más: a változás kró­nikája ezt a belső monológot folytatja az 1991 és 1995 között vezetett jegy­zetek formájában. Előadásokat és esszéket tartalmaznak A holocaust mint kultúra (1993), A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt (1998) és A száműzött nyelv (2001) című kötetei. A Sorstalanság-trilógia folytatása­ként 2003 szeptemberében látott napvilágot a Felszámolás című re­gény, amely a rendszerváltozás utáni budapesti értelmiségről ad képet. A 2006-ban kiadott K. dosszié című önéletrajzi dialógus­regény az író életéről, szüleiről, (Képarchívum) szerelmeiről, pályájáról, a szellemi szabadság kivívásáról, valamint arról szól, hogyan függ össze saját élete hőseinek sorsával, az élet az irodalommal. A 2014-es esztendő termése A végső kocsma című kö­tet, amely a maga nemében páratlan vállalkozást: a 2001 és 2009 között írt. naplófeljegyzések és szépiro­dalmi vázlatok, töredékek egy megíratlan regény különös és fájó történetét idézik meg. 2016-ban a Magvető Kiadó A néző címmel je­lentetett meg válogatást az 1991 és 2001 között írt feljegyzéseiből. Számos más elismerés mellett 1989-ben megkapta a József Attila­­díjat, 1997-ben aKossuth-díjat, 2001 - ben a német Becsületrendet, 2003- ban pedig a Magyar Köztársasági Ér­demrend nagykeresztjét. 2002-ben neki ítélték az irodalmi Nobel-díjat azon munkásságáért, „amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószó­lója a történelem barbár önkényével szemben”. Kertész Imre felváltva élt Buda­pesten és Berlinben, németből ültette át magyar nyelvre Freud, Hoffmann­­stahl, Nietzsche, Canetti és Wittgen­stein műveit. 2009-ben Parkinson­­kórt diagnosztizáltak nála, 2016. március 31-én hunyt el Budapesten. 2012-ben a Berlini Művészeti Aka­démián archívumot hoztak létre munkásságának dokumentumaiból, többek között itt őrzik a Sorstalanság, A kudarc, a Kaddis a meg nem szü­letett gyermekért és a K. dosszié kéz­iratát, továbbá az író 1961 óta veze­tett naplóit és 1988 óta keletkezett le­velezését. 2017-ben Budapesten létrejött a Kertész Imre Intézet, amely az író máshol el nem helyezett hagyatéká­nak gondozója. Tegnap pedig fel­avatták az író és felesége, Kertész Magda közös síremlékét a Fiumei úti sírkertben. „Kertész Imre számára az autentikus létezés egyetlen lehetsé­ges formája az írás lett. Történetek el­mondása, miközben tudta, történetei elmondhatatlanok, és maga az írás is képtelen vállalkozás. Ez a paradoxon szinte mindegyik művének kiindulá­si pontja, ám a kész mű ennek az ön­ellentmondásnak a cáfolata is egy­ben” - mondta a síremlék felavatásán Hafher Zoltán irodalomtörténész, a Kertész Imre Intézet igazgatója. „Kertész Imre kívülállásával nem kis árat fizetett, de a legsúlyosabb történelmi időkben is szabad ma­radt, s könyvei ebben a szabadság­ban fogantak. Emiatt lehetnek érvé­nyesek ma is” - fogalmazott Hafher Zoltán. (MTI, juk) Bizalomerősítés irodalommal RÖVIDEN „Új" dal George Michaeltől London. Egy mindeddig kiadatlan George Michael-dal jelent meg a héten This Is How (We Want You to Get High) címmel. A felvételt 2012-ben, az énekes utolsó stúdi­ómunkája során rögzítették, most egy szöveges videó kíséretével adták ki, és a Múlt karácsony (Last Christmas) című angol - amerikai romatikus filmvígjáték végefő­­címdalaként is felcsendül. A fil­met Nagy-Britanniában már jövő péntektől vetítik, nálunk novem­ber 28-tól lesz látható a mozikban. Az új dal szövegét is George Mi­chael írta, társadalmi problémákat feszeget benne a rá jellemző ön­­ostorozással és csavaros humorral. A film az ő egyik leghíresebb szerzeményéről kapta a címét, és tizenkét szólódalát, valamint há­rom Whaml-számot használtak fel benne. A 2016 decemberében, 53 évesen elhunyt George Michael minden idők egyik legsikeresebb popénekese volt. A Wham! duó tagjaként, majd szólóban dolgo­zott, mintegy 120 millió albumot adott el, hét dala vezette a brit slá­gerlistát. (MTI, juk) Domingo lemondta tokiói fellópósót Tokio. Jövő áprilisban Plácido Domingo is fellépett volna egy, a 2020-as olimpiát népszerűsítő tokiói kulturális fesztiválon, ám a spanyol sztártenor tegnap vá­ratlanul lemondta a koncertet. A rendezvényszervezőkhöz el­juttatott rövid közleményében a projekt komplexitására hivat­kozott, ők pedig elfogadták dön­tését. Miután a közelmúltban ti­zenegy nő is szexuális zaklatással vádolta meg Domingót, számos operaház és zenekar is vissza­vonta meghívását. Szeptember­ben Domingo bejelentette,hogy mindaddig nem lép fel a legendás New York-i Metropolitan opera­házban, amíg nem sikerül tisztáz­nia magát a vádak alól. Pár nappal később lemondott a Los Angeles-i Opera vezetéséről is, ahol tizenhat éven át töltötte be az igazgatói posztot. „Az ellenem megfogal­mazott vádak sajnálatos módon olyan légkört teremtettek, amely­ben az intézményt, amelyet annyira szeretek, nem vezethetem tovább” - írta közleményében a 78 éves Plácido Domingo. (MTI) JUHÁSZ KATALIN A vasárnap estig tartó Biblio­téka könyvvásár Szlovákia legnagyobb könyves rendez­vénye. Idén Magyarországa díszvendég, ami a szervezők szerint sokat lendíthet a kát ország viszonyán. „Minden könyv mi magunk va­gyunk, ugyanis minden könyv meg­mutatja, hogyan élünk mi magyarok, hogyan élnek szlovák barátaink, ho­gyan élünk itt Közép-Európában és mit gondolunk fontosnak” - mondta az Inchebában berendezett magyar stand megnyitóján Menczer Tamás, a Külgazdasági és Külügyminiszté­rium tájékoztatásért és Magyaror­szág nemzetközi megjelenítéséért felelős államtitkára. Szerinte a ma­gyarok és a szlovákok hasonlóan gondolkodnak Európa jövőjét illető­en, ezért a kulturális kapcsolatok na­gyon fontosak. Molnár Imre, a magyar díszven­dégség programjait szervező Pozso­nyi Magyar Intézet igazgatója el­mondta, hogy a Bibliotékára időzí­tett több mint húsz fordításkötet mel­lett még idén további tíz magyar al­kotásjelenik meg szlovákul. „A Bib­liotéka négy napja hamar elszalad, ám utána ezek a könyvek megkezdik a maguk életét. Alkalmat adnak arra, hogy magyar szerzők és szlovák ol­vasók találkozzanak egymással”. Molnár Imre szerint a kölcsönös bi­zalmatlanság a legnagyobb problé­ma, és a fordításkötetek a két nép kö­zötti bizalomerősítési folyamat segí­tői lehetnek. A hétvége programkínálata is rendkívül gazdag. Az Inchebában ta­lálkozhatnak az olvasók Zoltán Gá­borral, Dragomán Györggyel és Sza­bó T. Annával, a Lumiére moziban levetítik a Napszállta című filmet, ma este pedig két monodrámát is láthat a közönség. A Malá scénában 18 órá­tól az Örkény Színház vendégeske­dik a Daniela Kapitánová művéből készült Pionírszívvel, a GUnaGU Színházban pedig 19.30-tól Varga Anikó adja elő szlovák nyelven Háy János: A halottember című drámáját. Ez után az előadás után közönségta­lálkozó lesz a színésznővel, a szer­zővel és Deák Renáta műfordítóval. A holnapi nap fénypontja a 20 órakor kezdődő Rájátszás-koncert az MMC klubban, ahol sztárzenészek és sztár­írók együtt csapnak a húrok közé. Magyarország első irodalmi Nobel-dfjasa

Next

/
Oldalképek
Tartalom