Új Szó, 2019. november (72. évfolyam, 255-279. szám)
2019-11-08 / 260. szám
101 TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 2019. november 8. | www.ujszo.com Mit tudunk a disznókról? J6I úsznak; valamikor régen, talán kalózok által elkerültek disznók a Bahamák egyik lakatlan szigetére is, amelyet mára belaktak (Shutterstock) CSIBRÁNYI ZOLTÁN Az emberi viselkedés és szóhssználat kiszámíthatatlansága miatt egyesek embertársaikra is használják a diszná kifejezést. Ám itt a valódiakról, szebb nevükön a sertések változatos világáról lesz szó. A disznófélék családjának legismertebbje a vaddisznóból háziasított házi sertés. Egyesek szerint aFöldhét térségében is megtörténhetett a háziasítás, de a kutatók többségének jelen álláspontja szerint két helyen ment végbe, a vaddisznó földrajzilag elkülönülő változataiból. Úgy 10 000 éve Kelet-Anatóliában, azaz a mai Törökország területén (később ez irányból került Európába, ahol keveredett a helyi vaddisznóval). És nagyjából 9000 éve Kína középső részén. Innen kelet felé terjedt. A mindenevő disznók a röfögésen kívül más hangokat is kiadnak. Például visítással jelzik a fájdalmat és a szorongást, hangerejük ilyenkor elérheti a 115 decibelt. Ha idegesíti őket valami/valaki, köhögésszerű hangot hallatnak. Sárba dörgölőzéssel igyekeznek megszabadulni parazitáiktól, használják területkijelölésre, segíti testük hűtését (verejtékmirigyeik ugyanis nem jól működnek). Jól úsznak; valamikor régen, talán kalózok által elkerültek disznók a Bahamák egyik lakatlan szigetére is, amelyet mára belaktak. Ide ma azért visznek turistákat, hogy láthassák, amint az állatok a hajókhoz úsznak a remélt ételfalatokért, úszni is lehet „velük együtt”. Szaglásuk kiváló, ezért szoktak disznókkal is kerestetni szarvasgombát. Bizonyos részleteket illetően vannak hasonlóságok az ember és a sertés genomjában. Használják őket gyógyszerkutatásnál. Szívműtéteknél alkalmazható a sertésszívbillentyü. Millióknak van szüksége valamilyen szervcserére. Ezért jó hír, a jövőben még komolyabb lépések történhetnek. A Science Alert híroldal júliusban írta meg: a japán kormány 2019-ben, szigorú kritériumok betartása mellett engedélyezett egy úttörő kutatást Hiromitsu Nakauchi őssejtbiológusnak és munkatársainak, sertésekben kívánnak emberi hasnyálmirigyet növeszteni szervtranszplantációs célra. A házi sertés sok fajtáját nagyhizlaldákban nevelik húsukért. A disznófélék egyik fosszilis alcsaládjába tartozó Kubanochoerus gigas a miocén korban élt a mai Kína és Oroszország területén, 500 kg-os tömegével a legnagyobb disznóféle volt. Egyik-másik mai faj vagy alfaj csak egy vagy néhány országban elterjedt. Mások még kisebb területű élőhelyekről ismertek. A Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján veszélyeztetettként szerepel a vietnámi szemölcsös disznó. Természetes élőhelye Indonézia némely szigetének erdeire korlátozódik. Nyugat-Affika erdeiben honos a rozsdavörös színű, fehér fülpamacsot viselő bojtosfülü disznó. A súlyosan veszélyeztetett, 20-30 cm-es marmagasságú törpedisznó a természetben már csak India Asszám államában él, egyedszámát 200-500 közé teszik. A kizárólag a Fülöp-szigetekhez tartozó Mindoro-szigeten élő, sebezhető minősítésű Sus oliveri faj erdős, gyepes, szavannás, cseijés területeken is jól érzi magát. Csak az indonéziai Celebeszen őshonos a mérsékelten fenyegetett celebeszi disznó. A látványos szőrpamacsot viselő szakállas disznó, miként két alfaja is, csak Délkelet-Azsia szűkebb területein honos. A természetben ma élő legnagyobb disznóféle, a szerte Közép-Afrikában honos óriásdisznó 275 kg-os is lehet. Az új-zélandi maorik által tartott, háziasított kunekune eredete feljegyzések híján bizonytalan. A legelfogadottabb nézet: az 1 800-as években az új-zélandi vizeken tevékenykedő, maorikkal is kereskedő bálnavadászok vitték a szigetekre. Mára több országba elkerült ez a változatos színvariációkban ismert, barátságossága miatt könnyen megszerethető fajta, mint hobbiállat. A PLoS One folyóiratban 2011 decemberében közölt tanulmány szerint a Tibeti-fennsíkon (amelynek átlagos tengerszintfeletti magassága 4000 m) honos, legalább 5000 éve háziasított tibeti sertés egyedi élettani tulajdonságokkal bír. Nem csoda, hiszen átlagosan 35 kgos egyedeinek alkalmazkodnia kellett olyan szélsőséges körülményekhez, mint az oxigénhiányos levegő. Testzsírtartalma magas, a testét borító hosszú egyenes sörték a hidegtől és a napsugárzástól is védik a nagy magasságban. Húsát imádják a helyiek. A chinadaily weboldalán 2019. március 26-án megjelent hír szerint a tibeti sertésipar állami támogatással növekszik. Feltételezik, sajátos életkörülményei miatt más fajtákhoz képest a húsa tápanyagokban és fehérjékben gazdagabb, koleszterintartalma alacsonyabb. A magyar mangalica zsírsertés a szalontai, a bakonyi és a szerb sumadija keresztezéséből jött létre, amelybe helyenként és időnként vaddisznó vérvonal is keveredett. A zsírsertések az utóbbi években újra mind jobban felértékelődnek; itt említem: 2019. november 27-29. között rendezik meg az 5. Nemzetközi Zsírsertés Konferenciát, ezúttal Japánban (Okinava, Naha). Az International Journal of Comparative Psychology 2015 májusában közölt egy, a szakirodalmat áttekintő tanulmányt, amely azokat más állatokra vonatkozó hasonló megállapításokkal is összehasonlította. Noha a házi sertések pszichológiájáról viszonylag kevés az ismeret, de ezek arra utalnak, „kognitív szempontból összetettek” és több olyan vonásuk van, amelyek miatt más állatfajokat okosnak tartanak. Játékosak. Ha két napig látnak egy tárgyat, legalább öt napig emlékeznek rá; és előnyben részesítik az új tárgyakat. Egyes vizsgálatok alapján észlelik az idő múlását. Van térbeli memóriájuk, tájékozódáshoz használják tanult ismereteiket, hogy hol találtak korábban élelmet, és ha két helyen is volt, de egyiken kevesebb, másikon több, általában oda mennek, ahol több volt. Táplálékforrás keresésekor bizonyos színekre és szagokra is támaszkodnak. Kérdés, az emberiség van-e annyira intelligens, hogy nem csak a csülöknek valókra gondol? Élőhelyük szűkülése miatt a vadon élő disznófélékkel is törődni kell, ha akarjuk, hogy sokféleségük fennmaradhasson. A klímaegyezmény sem állítja meg a tengerszint emelkedését MTI-HÍR A jelenlegi klímavódelmi intézkedések a kutatók szerint nem elegendők a tenger vízszintemelkedésének megállításához. Úgy vélik, ha az országok 2016 és 2030 között tartják magukat a párizsi klímaegyezményben meghatározott célokhoz, a tengerszint 2300 januárjáig akkor is 20 centimétert fog emelkedni. A tudósok a Proceedings of the National Academy of Sciences című szaklapban hétfőn bemutatott tanulmányukban jutottak erre a következtetésre. A tanulmány szerzői követelik a klímavédelmi ígéretek utólagos módosítását. ,A tengerszint hosszú távú emelkedésének korlátozásához döntő jelentőségű, hogy javítsák az egyes országok klímatervét és szigorítsák az emisszió visszafogását célzó intézkedéseket” - fogalmazott Johannes Gütschow, a Potsdami Klímakutató Intézet (PK.) munkatársa, ajelentés társszerzője. A tudósok számításai szerint a tengerszint-emelkedés várható mértéke az üvegházhatású gázok öt legnagyobb kibocsátójára vezethető vissza: Kínára, az Egyesült Államokra, az Európai Unióra, Indiára és Oroszországra. Ezeknek az országoknak a számlájára írható a 20 centiméteres várható emelkedésből 12 centiméter — ráadásul csak abban az esetben, ha sikerül betartani 2030-ig a párizsi klímaegyezmény céljait. Ha ez nem sikerül, akkor még nagyobb mértékben emelkedik a tengerek vízszintje. A tanulmányt a berlini Climate Analytics és a PIK kutatói készítették, akik elsőként vizsgálták meg a párizsi klímaegyezmény keretében az egyes országok által vállalt ígéretek konkrét hatásait a tengerszint hosszú távú emelkedésére. Az óceánok, a jégtakaró és a gleccserek lassan reagálnak a globális felmelegedésre, ezért „az üvegházhatású gázkibocsátás valódi következményei csak évszázadok alatt bontakoznak ki” - figyelmeztetett Alexander Nauels, a Climate Analytics munkatársa. Hozzátette: „minél több szén-dioxid szabadul fel, annál erőteljesebben befolyásoljuk már most a jövő tengerszint-emelkedését”. A tengerek vízszintjének emelkedésével együtt növekszik a gyakoribb és hevesebb áradások kockázata is a kutatók szerint. Ez sok partvidéki és szigeteken élő közösség számára megsemmisítő hatásokkal járhat. „Eredményeink alapján világos, hogy mai emissziónk mértéke tagadhatatlanul oda vezethet, hogy a tengerek vízszintje a jövőben tovább emelkedik. Ez a folyamat nem visszafordítható, ez lesz a hagyatékunk az emberiség számára” - fogalmazott Carl-Friedrich Schleussner, a tanulmány társszerzője. <\z óceánok, a jégtakaró és a gleccserek lassan reagálnak a globális felmelegedésre, ezért az üvegházhatású gázkibocsátás valódi következményei csak évszázadok alatt bontakoznak ki (Shutterstock)
