Új Szó, 2019. október (72. évfolyam, 228-254. szám)
2019-10-19 / 244. szám
Megújul a patinás fesztivál A 45. Pozsonyi Dzsessznapokon populárisabb műfajok felbukkanására is számíthatunk A virtuóz zenészekből álló Ghost-Note (Fotó: bjd) RÖVIDEN Sándor Pál nyolcvanóves Budapest. Ma ünnepli 80. születésnapját - Sándor Pál Kossuthdíjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer. Érettségi után, 1958-ban a filmgyárban lett laboráns, később Fábri Zoltán és Keleti Márton asszisztenseként dolgozott, így mire bekerült a főiskolára, szinte mindent tudott a filmszakmáról. 1964-ben végzett, de már a főiskolán, illetve a Balázs Béla Stúdióban forgatott kisfilmjeivel feltűnést keltett. Első játékfilmje, az 1967-es Bohóc a falon már kiforrott alkotóra vallott, későbbi filmjeire is jellemző volt a szatirikus hangvétel. Mándy Iván műveiből készült két különleges stílusbravúija, a Régi idők focija és a Szabadíts meg a gonosztól. Filmes nyelvezete változatos, időnként lírai hangvételű, erre példa a Szeressétek Odor Emíliát és a Sárika drágám, ezek fő témája a felnőtté válás konfliktusokkal teli folyamata. Történelmi kalandfilmje, a Berlini Filmfesztiválon 1977-ben Ezüst medve díjjal jutalmazott Herkulesfiirdői emlék is lírai elemekkel dolgozik. A líra és irónia eszközeivel nyúlt egy másik történelmi szituációhoz, 1956-hoz a Szerencsés Dánielben. Az 1981 -es Ripacsok a groteszk és a lírai sajátos keveréke, Garas Dezső és Kém András emlékezetes alakításával. Legutóbbi filmjét, a Vándorszínészeket tavaly mutatták be. (MTI) Komolyzene a templomban Somorja. Ma 18 órától a Beliczay Kvartett ad koncertet a somoijai református templomban. Műsoron: J. S. Bach-Air, A.Vivaldi - Négy évszak - Tél, W. A. Mozart - Divertimento F-dur, Beliczay Gyula - Vonósszerenád op. 36., A. Piazolla — Oblivion. A. Piazolla-Liber tango, C. Gardel - Por una Cabeza. A Beliczay Kvartettt tagjai: Július Horváth -1. hegedű, Eduard Pingitzer - 2. hegedű, Lakatos Róbert - brácsa, Rácz Csaba - cselló. A belépés díjtalan, (juk) JUHÁSZ KATALIN Idén egyetlen veterán előadót sem láthatunk a Pozsonyi Dzsessznapokon, annál több fiatal üstökös és crossover kísérletező szerepel a programban. A dátum október 25-27., helyszín az Incheba. „Legtöbbjükről ugyanannyit tudok, mint önök, hiszen ugyanonnét tájékozódom: a YouTube-ról” - mondta a beharangozó sajtótájékoztatón Peter Lipa, aki hivatalosan a fesztivál fő szervezője, de a kiszemelt előadók menedzsmentjeit már nem ő bombázza e-mailekkel, hanem a lánya, aki szintén stábtag. Egy kicsit olyanok ők, mint a Glastonbury Fesztivál arcaként ismert Michael Eavis és lánya, Emily, aki mára mindent ellesett, megtanult. Ez lesz a 45. Pozsonyi Dzsessznapok (Bratislavské jazzové dni), ami már önmagában hatalmas dolog egy olyan országban, ahol kevés hosszú életű fesztivált tudnánk felsorolni, főleg rétegműfajban. Peter Lipa, hazánk első számú dzsesszénekese megtehette volna, hogy csak a művészetnek él, ehelyett az előző rendszerben kitartóan harcolt az elvtársakkal, hogy engedélyezzék nyugati muzsikusok fellépéseit Pozsonyban, a fordulat óta pedig cégeket ostromol, hogy megszerezze a szükséges szponzori támogatásokat. Régi harcostársa, Pavel Danek segít neki ebben, aki „szintén zenész”, bár rég nem vett a kezébe basszusgitárt. Hadd ne soroljuk fel, ki mindenki játszott Pozsonyban nekik köszönhetően. Sokan sikereik csúcsán választották Bécs helyett ezt a fura nevű kelet-európai várost, másokat egy-két évvel a nemzetközi berobbanás előtt sikerült idecsábítani, jóval kisebb gázsiért. Az idei program két legismertebb neve Salvador Sobral, aki Portugália színeiben 2017-ben megnyerte az Eurovíziós Dalfesztivált, valamint a Grammy-díjas brit dalszerző-énekesnő, Corinne Bailey Rae. Egyikük sem tipikus dzsesszelőadó, ám mindketten kacsingatnak a műfaj felé, azaz ma már beférnek a Pozsonyi Dzsessznapok szélesebbre nyitott kapuján. Ez a kapunyitás fokozatosan ment végbe, mivel a szervezők úgy találták, nemcsak a közönség összetétele változott az évtizedek alatt, hanem maga a dzsessz is. Az „ortodox” nézők talán a Level 42 és a Matt Bianco szerepeltetésén akadtak ki először, jó tíz évvel ezelőtt, még a szép emlékű PKO-ban, ahol egyébként hatalmas buli kerekedett mindkét koncerten. De nézzünk a jövőbe, íme néhány tipp, kikre érdemes figyelni idén. Pénteken, október 24-én érkezik saját projektjével Jonah Nilsson billentyűs-énekes, őt a svéd Dirty Loops trióból ismerhetik azok, akik szeretik a pop-fúnk-dzsessz fúziós alapú zenét. A zenekar változatlanul zakatol, idén új albumuk is kijött, Nilsson viszont annyi saját ötletet halmozott fel, hogy szüksége volt egy szólólemezre, valamint önálló fellépésekre. A lemezről annyit, hogy egyszerre funkos és simogató, még Richard Bona is basszusgitározik rajta, aki sajnos nem tagja a koncertező formációnak. Helyette kapunk egy másik basszusbetyárt, aki MonoNeon művésznéven fut, és szívesen szedi atomjaira, majd rakja össze saját ízlése szerint a hagyományos stílusok alkotóelemeit. Prince is felfedezte magának, utolsó éveiben sokat improvizáltak együtt a stúdióban, illetve bevette őt a tumézenekarába. Most a vagány, sokszínű Ghost- Note formációval érkezik hozzánk. A Ghost-Note szintén egy mellékprojekt: a többszörös Grammydíjas amerikai Snarky Puppy két ütőhangszerese, Robert Searight és Nate Werth alapította olyan unatkozó haverokkal, akik fő állásban Erikah Badu, Justin Timberlake, Kendrick Lamar vagy Marcus Miller zenekaraiban játszanak. Tavalyi, fúnkalapú bemutatkozó albumuk, a Swagism elérhető a YouTube-on, úgyhogy további elemzés helyett : inkább azt ajánlom, hallgassanak : bele. A szombaton fellépő, mindössze 23 éves amerikai Connie Han egy : kicsit hasonlít a világsztár Hiromihoz, amennyiben szintén ázsiai származású, szintén zongorázik, és ; szintén olyan a színpadon, mint egy tornádó. Aki most ismerkedik a j hangszerrel, inkább ne is nézze meg ; őt, mert félő, hogy ijedtében ott- j hagyja a zeneiskolát. A hétfőn korán kelőknek kedvezve vasárnap 19 helyett 18 órakor kezdődik a program, amit sokan hajlamosak elfelejteni. Ezért az aznap elsőként fellépők gyakran foghíjas nézőtér előtt játszanak. Arra kérjük mindazokat, akik Salvador Sobral vagy Corinne Bailey Rae kedvéért érkeznek vasárnap, hogy saját, jól felfogott érdekükben érjenek oda a kanadai Anomalie koncertjére. Ez egy élő hangszereket és elektronikus kütyüket felvonultató projekt, a klasszikus zongoristából lett producer, Nicolas Duouis vezetésével. 2017-ben jelent meg stílusteremtő első hanganyaguk, a Metropole, amelyet tavaly egy újabb EP követett. Már most sejthető, hogy ezen a koncerten ül majd a legtöbb fiatal hazai zenész a nézőtéren. Apropó: fiatalok. Idén is lesz a fesztiválon Ifjú tehetségek színpada, ami a bemutatkozási lehetőség mellett verseny is, hiszen a legtöbb közönségszavazatot begyűjtő előadó/formáció a következő évben a nagyszínpadon léphet fel. Idén a Tibor Feledi Kairos Quintetet érte ez a megtiszteltetés, ők indítják a háromnapos rendezvényt, amelyen összesen 19 koncertet láthatnak a nézők, két színpadon. Elhunyt minden idők egyik legnagyobb balettművésze Alicia Alonso utolsó nyilvános szereplésén (Fotók: Képarchívum) Elhunyt Alicia Alonso kubai táncos és koreográfus, akit a kritikusok közül sokan minden idők egyik legnagyobb balettművészének tartanak. Havanna. A legendás baletttáncosnő csütörtök este halt meg egy havannai kórházban, 98 évesen-közölte az általa alapított Kubai Nemzeti Balett. Alicia Alonso máig az egyetlen latin-amerikai táncosnő, aki kivívta magának a príma balerina assoluta címet, amelyet csak az egészen kivételes táncművészek kaphatnak meg, szigorú szakmai feltételek alapján. Legismertebb szerepeit a Giselle, A hattyúk tava, a Csipkerózsika, A rosszul őrzött lány és a Carmen című darabokban alakította több évtizedes pályafutása során. 1995-ben vonult vissza, de nem végleg, mert később is színpadra állt A Giselle címszerepében néhányszor. Elsősorban az ő hírnevének köszönhető az is, hogy a kubai táncosok világszerte keresetté váltak. Táncos karrierje 64 éven át tartott, ez idő alatt 132 különböző produkcióban szerepelt, koreográfusként is rendkívül sikeres volt. „Nem tudom a koromat, csak azt érzem, hogy élek, élek és élek, és néha még táncolni is van kedvem” - mondta 95. születésnapján, hozzátéve, hogy úgy érzi, a közönség - elsősorban a kubai közönség - szeretete mindig elkíséri, és ez boldoggá teszi az életét. Alicia Alonso 1920. december 21- én született Havannában, 9 éves kora óta táncolt. Mestere és első férje, a 2013-ban elhunyt Fernando Alonso koreográfús nevét viselte. Az 1940- es években vele együtt költözött Kubából az USA-ba, a New York City Ballet és más nemzetközi hírű amerikai társulatok szólistájaként aratott sikert. Hazájába visszatérve létrehozta a Kubai Nemzeti Balettet, és a szigetország kultúrájának éppúgy nagykövetévé vált, mint az UNESCO jószolgálati missziójának. Munkásságának elismeréseként 2015-ben az ő nevét vette fel a havannai nagyszínház. (MTI) 8 I KULTÚRA I 2019. október 19. I www.ujszo.com
