Új Szó, 2019. október (72. évfolyam, 228-254. szám)

2019-10-30 / 253. szám

www.ujszo.com I 2019. október 30. ÚJ SZÓ AKADÉMIA 2019 117 Csaszarmadar Fehérhátú fakopáncs Havasi cincér Ikrás fogasír Mindig az a legbecse­sebb számunkra, amit ismerünk, ami közel áll hozzánk. Ezért kell minél közelebbről megismer­nünk a természetet szűkebb és tágabb környezetünkben, hogy tudatosítsuk, milyen értékeket rejt, és milyen pótol­hatatlan szerepet játszik az életünk­ben. Fedezzük fel együtt Dél-Szlovákia természeti kincseit! Járjuk be a sok érdekességet, látnivalót, ismeretet kínáló tanösvényeit! Hogy mitől egyedülálló és különleges ez a terület? Elsősorban attól, hogy a kialudt vulkánok vidékének is nevez­hetjük, ugyanis legfőképp jellegzetes vulkáni domborzatáról vált ismertté. A Cseres-hegység az élettelen természet alkotta értékekért jelentős. Geológiai skanzennek is nevezhetjük. A Ragács és a Bagolyvár A festői szépségű Ajnácskő község környékén emelkedik a Cseres-hegység egyik legmarkánsabb csúcsa, az 537 méteres Ragács, mely a mai Szlovákia területén található tűzhányók közül a legfiatalabb. A csúcs területén számos geológiai és geomorfológiai jelenséget figyelhetünk meg. A tűzhányó salakkúp­ján nagyon érdekes látnivaló például az egyik megmaradt kráter. Kipreparált füstnyílásokkal találkozhatunk például az ajnácskői várcsúcson. Bagolyvár a neve annak a Sőreg község felett „őrködő” meredek, szürkészöld szíklacsúcsnak, amely 1964 óta foko­zottan védett terület. A hely már a 19. században felkeltette a vulkanológiával foglalkozó geológusok figyelmét, és azóta is folyamatosan kutatják. A 285 méter magas sziklaszirt falai 85 méteren át szinte függőlegesen emelkednek a falu fölé, így tökéletes metszetét adják a több mint négymillió éwel ezelőtti földtörténeti esemé­nyeknek. Felületén homokkövet, tufás vulkáni törmeléket, bazalttelért lehet megfigyelni. Növényvilága is különle­ges. Meleg- és szárazságtűrő növény­­társulások zöldellnek rajta. A Pogányvár Gömör és Nógrád megye találkozásánál, Sőreg, Ajnácskő és Óbást község hatá­rában emelkedik a mintegy 350 méter Erdei sikló A tájvédelmi körzet egyik védett állata az erdei sikló (Zamenis longissimus), amely az ókorban a gyógyítás istene, Aszklépiosz egyik attribútuma volt. Aszklépiosz botja a rátekeredő erdei siklóval a mai napig egészségügyi szimbólum. Nem véletlen, hogy angolul az erdei sikló neve Aesculapian snake, azaz Aszklépiosz kígyója. Az erdei sikló, mint minden rokona, ragadozó: táplálékát főleg rágcsálók, cickányok, illetve madarak, tojások és fiókáik képezik. Mérge nincs, így áldozatait vagy élve nyeli el, vagy afféle kis óriás­kígyó módjára megfojtja őket. A mesterséges fészekodúkra is gyakran rájár. Októbertől április-májusig telel, olykor több példány is összegyűlhet egy helyen. Gyakran emberek közelében, különféle épületekben találja meg az ideális száraz, meleg helyet a téli álomhoz. Az emberek oktalan félelmükben gyakran végeznek vele, mégis gyakran megfigyelhető erdei településeken. Természetes ellenségei közé a - menyétfélék, a vörös róka, a sün, a vaddisznó és különféle ragadozó madarak tartoznak. magas Pogányvár vulkános táblahegye. A mintegy 600x800 méter terjedelmű bazaltfennsík alakzatai a legeredetibb formában őrizték meg a vulkánosság és az azt követő lepusztulás folyama­tát. Gyönyörű kilátás nyílik innen a Medvesre, amely a Cseres-hegység leg­nagyobb tűzhányója volt. A Pogányvár páratlanul gazdag vulkáni formakincsé­vel és épségével Közép-Európa egyik legértékesebb védett területe. Somoskő bazaltorgonája Fülektől délre, Sátorosbánya község közelében, a szlovák-magyar határon áll a somoskői vár, melynek északi oldalán találjuk a bazaltorgonát. A csaknem 500 méteres tengerszint feletti magas­ágban levő somoskői várhegy északi oldalából kihajló, 8-9 méter hosszú, csaknem szabályos ötszögű és hatszö­gű keskeny bazaltoszlopok orgonasíp módjára helyezkednek el. Ezek a bazaltorgonák a területen lejátszó­dó, egykori vulkanizmus gyönyörű bizonyítékai. A kúpszerű hegyeket és lapos fennsíkokat létrehozó bazaltvulkánok több szakaszban, eltérő jelleggel működtek. A feltö­rő lávából keletkeztek a többnyire oszlopos szerkezetű bazaltcsúcsok. A leglátványosabb képződmények Fotók: Vrabec Mária, Shutterstock (?) fi Environmentálny fond A programot a Környezetvédelmi Alap támogatja. A Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet Ezúttal egy olyan tájvédelmi körzetbe látogatunk el, amely szintén bővelkedik természeti kincsekben, sőt egyedül­álló az országban. A Cseres-hegység (Cerová vrchovina) Tájvédelmi Körzet Közép-Szlovákia déli részén fekszik, a Losonci és a Rimaszombati járásban, a névadó hegylánc területén. Területe 16 282 hektár, és 1989-ben nyilvánították védett területté, azaz idén ünnepli harmincadik születésnapját. (Ebből az alkalomból nagyszabású kiállítás is látható november végéig a Füleki Vár­múzeumban.) A körzeten belül 16 kisebb kiterjedésű védett természeti terület (pl. a Somoskő Nemzeti Tájvédelmi Te­rület), illetve védett természeti emlék (pl. a Bagolyvár) található. Hajdani vulkánok vidékén közé tartozik a somoskői bazaltorgona, amely Európában egyedülálló. Növény- és állatvilág A tájvédelmi körzetben jelentős az erdőterületek aránya, mintegy 60 százalékát teszik ki. Jellemző erdőtársulások a cseres-kocsánytalan tölgyesek, gyertyános-tölgyesek és a szubmontán bükkösök. Különleges értékeket rejtenek a molyhostölgy-ál­­lományok, a törmeléklejtő erdők és a patakvölgyeket kísérő gyertyános éger­ligetek. A Cseres-hegység faji gazdagsá­gáról is nevezetes, ezen a területen ma már 1250 növényfajt azonosítottak. A botanikusok számára a sziklasztyeppék és az erdei sztyeppék nagyon értékesek. A védett ritka növények közül esztéti­kai szépségét tekintve is kiemelendő a tájvédelmi körzet címernövénye, a bár­sonyos kakukkszegfű, valamint a dunai csillagvirág, a kardos madársisak és az ikrás fogasír. Az erdők természetközeli állapotát jelzi a terület gazdag madár­világa, amelynek különleges képviselői a darázsölyv, a császármadár és a fehér­hátú fakopáncs. A rovarvilág sokszínűségét Európa legnagyobb bogara, a nagy szarvasbogár, a különleges szépségű havasi cincér, valamint a ritka nyolcpettyes virágbogár jelzi. A történelem folyamán az ember folyamatos jelenlétét az erdőirtások hatására kialakult nagy kiterjedésű gyepterületek mutatják. Az így, má­sodlagosan kialakult társulások értékes képviselői az ecsetpázsitos rétek és a hazánkban ritka szőrfűgyepek foltjai. A hegyi legelőket olyan szép és értékes vi­rágok teszik változatossá, mint például a mezei szegfű vagy a kétlevelű sarkvi­rág, olyan lepkéknek nyújtva élőhelyet, mint a farkasalma­lepke és a nagy tűzlepke. (Forrás: adatbank.sk, Új Szó, Wikipédia, osmaradvanyok.hu) Az Új Szó Akadémia 2019 tájékoztató kiadvány felső tagozatos diákoknak készült a Környezet­­védelmi Alap támogatásával, ország­szerte 1000 magyar tanuló olvassa, október 3-tól 30-ig. Dél-Szlovákia természeti kincsei és a tanösvények témáját dolgozzuk fel. Reméljük, amellett, hogy a mun­kafüzetet haszonnal forgatjátok, napilapunkat is megkedvelitek, mely rengeteg hasznos információt, szóra­koztató olvasmányt kínál nektek, az öt tematikus oldal anyagával pedig gyarapíthatjátok tudásotokat. Az öt tematikus oldalt összeállította: Vrabec Mária A Bagolyvár %«* ív-A somoskői bazaltorgona Bársonyos kakukkszegfű \Nagy tűzlepke

Next

/
Oldalképek
Tartalom