Új Szó, 2019. október (72. évfolyam, 228-254. szám)
2019-10-30 / 253. szám
1RÉGIÓ Kelet- és Közép-Szlovákia 2019. október 30., szerda, 15-16. oldal Buzita figyelemre méltó építménye a malom, mely már a falu határából jól látható. Eredetileg a Krasznikvajdai Szentimrey család 1811-ben felépített magtára volt 1920-ban Máté Károly vette meg, s 1922-ben gőzmalommá alakította át, melynek motorját először fa-, majd széntüzelés hajtotta. A malom gépi berendezését a kassai Polednyák Károly cége készítette. Teljesítménye óránként 4 q volt. Őröltek itt jó minőségű gabonát és darát egészen 1953-ig. Ezután az állami gazdaság raktározási céljaira és szemes takarmány darálójaként szolgált. 1990-ben a leélt épületet eredeti tulajdonosai vissza kapták. Afelújított malmot 2014. szeptember 15-én adták át. Afelújítási projektből eredően a malomban továbbképző központot működtetnek. így tölti be azt a küldetését, amit évszázadokon keresztül megtartott: a kommunikációt, a kereskedelmet, a nyitottabb gazdasági kapcsolatrendszer esélyeit vitte el az emberekhez. Ezenkívül kulturális célokat is szolgál. (Németi Róbert felvételei) Egy hengerde, ahol a katonák mellvértjéhez is készült a pléh SZÁSZI ZOLTÁN Kissé mostohán bánik a jelen a múlt műszaki emlákeivel is, sok esetben csak a véletlennek köszönhető, hogy az egykori kotláknak, hengerműveknek, hámoroknak a maradványai jobb-rosszabb állapotban máig fennmaradnak. A Garam forrásvidékén, az egykori Coburg-Koháry birtok területén számos ipari és műszaki emlék található, ezek közül most egy hengerdét mutatunk be. A vasgyártás fejlődése Fura módon a Coburg-Koháry birtokon a vasgyártásnak és ércfeldolgozásnak a fellendülését nemcsak az egykori monarchia 19. század elején elkezdődött iparosodása és vasúthálózati építkezései, hanem olykor a háborúk és a katonaság felszerelésének bővítése, modernizálása is serkentette. A hengerművekben végzett pléhgyártás - a vékony lemezre a vértes katonaság mellvértjéhez volt szükség - az első ipari mennyiségű szállítmányokat éppen a 19. század elején kezdte legyártani. A hadászati célokra készített mellvért egészen az első világháború közepéig volt használatban. A vékony vaslemez gyártására a birtokközpont Pohorella község környékén több hámor, kallósmalom, kohó és hengermű működött. A vasérc, az ezüst és az arany bányászata és annak feldolgozása már a 15. század második felében is része volt a vidék gazdaságának, a nemesfém teliérek kitermelésének felhagyása után a vasérc kitermelése lett a hasznot hozó. A 18. század elején folyó háborúkhoz a vidéken gyártották a páncélingeket, kardokat, ágyúgolyókat, gránátokat. A korai vasgyártás régi módszerét, a salakos vasat végtermékként kiengedő bucakemencéket a folyamatos újítások frisstűzi kemencékké fejlesztették, majd az újabb, még gazdaságosabb és kevesebb fűtőanyagot igénylő tégelyes vas- és acélgyártást vezették be. Az 1784-ben Henry Cort által szabadalmaztatott kavaró acélgyártási technológia bevezetése pedig még hatékonyabbá tette a termelést. A nándorvölgyi hengerde ilyen technológiát használt. Ekkor már úgynevezett lángkemencét használtak, ebben az olvadt nyersvas csak a szén elégetéséből származó, oxigénben dús füstgázzal érintkezett, ezt a folyékony elegyet hosszú vasrudakkal kevergették a kohászok. A félkész vasáruból aztán lemezt hengereltek, méretre darabolták. Nándorvölgyben a ma látható vasmű rom tehát igen érdekes és különleges ipari emlékhely, kár, hogy belső berendezéséből semmi nem maradt fenn. Avasból gazdagodó család A Felső-Garam mente ősi birtokosai évszázadokon át a Koháry család tagjai voltak. Az igen szerteágazó és soktagú hercegi rangú család a Csábrági és szitnyai előnevet használta, a Coburgokkal pedig Mária Antónia Gabriella 1816-ban Coburg Ferdinánd György Ágost herceggel kötött házassága kötötte össze. Az ifjú hölgyet egyébként mint zeneszerzőt is számon tartja a történelemírás, Ferenc császár kegyeltje volt, ő támogatta a házasságát is. Amikor 1826-ban a Koháry család férfiágon kihalt, a teljes örökség Ferenc császárra szállt a régi törvények értelmében. O viszont 1827- ben a kegyeltjének férjére, azaz Coburg Ferdinánd Györgyre ruházta át a vagyont, honosította. A bajor hercegi család, amely maga sem volt szegény, és kiemelkedő katona érdemeket tudhatott magáénak, mondhatni, jól benősült. A fiatal hercegnő által a császártól visszakapott örökség hatalmas vagyon volt. A Tájoló Nándorvölgy (Valkovfia) községbe a Breznóbányát Popráddal összekötő 66-os úton juthatunk el, a régi vasmű a 48.834/20.067 GPS-koordinátáknál található. Coburg-Koháry vagyon egyebek közt a Garam menti ipari és bányabirtokokat, erdőket, kastélyokat, részvénycsomagokat, várakat, falvakat, földterületeket foglalt magába. A legtöbb hasznot a vas- és acélgyártás hozta. A Garam völgyében az ottani gazdasági központ Pohorella, régi nevén Koháryháza település lett. Ehhez közel fekszik Nándorvölgy, ahol a hengerde romjai ma is láthatók. Első említése 1612-ből származik, ekkor mint bányászok és kohászok lakta települést írták le. Királyhegyaljához tartozott egészen 1954-ig, ekkor lett önálló község. Érdekesség, hogy a Coburg- Koháry család leszármazottai ma is élnek, sőt számos jelenleg is létező királyi család az oldalági rokonságuk, így a belga, a brit, a portugál királyok és a bolgár cári család is Koháry-rokonság. Kevés maradt mára a régi hercegi hengerdéből (A szerző felvétele)
