Új Szó, 2019. október (72. évfolyam, 228-254. szám)

2019-10-26 / 250. szám

www.ujszo.com SZALON ■ 2019. OKTOBER 26. Ü Kassai képek egy emlékkönyv nyomán Ötvös Anna kassai történész nevét két éve ismerték meg a Márai-kedvelők, amikor Lola könyve című művében be­mutatta az író felesé­gét, a férj naplóiban egyeden L. betű mögé rejtőző titokzatos Matzner Ilonát. Ászén» azóta is állha­tatosan kutatja a Má­­rait Kassához fűző szálakat, gyűjti a csa­ládi hagyaték fennmaradt darabjait. Nemrég valódi kincset talált: az író édesapjának, Grosschmid Gézának a diákköri emlékkönyvét. Tudott az emlékkönyv létezé­séről és kereste, vagy véletlenül bukkant rá? Ismerősök hívták fel a figyel­mem arra, hogy az emlékkönyv felbukkant egy aukción, lehet rá licitálni, és nem túl nagy a kiki­áltási ára. Addig nemhogy én, de még a családtagok sem tudtak a létezéséről. Izgultam is, sikerül-e megszereznem és pont jó pilla­natban ígérni a megfelelő össze­get, amit még hajlandó vagyok rááldozni. Az egészben az a csa­var, hogy amikor a kalapács leüti az ajánlatot, akkor ugyan a leg­magasabb licitelő nyer, de a tár­gyat az előtte ajánlott áron, vagyis valamivel kevesebbért viheti el. Ezzel szerencsém volt, de sajnos Márai Sándor húgának, Katónak az 1918-19-ben kézzel írott, fo­tókkal teleragasztott kamaszkori naplóját nem tudtam megszerez­ni. Pedig nagyon érdekelt volna, mert biztosan sok minden kiderül belőle az akkori Kassáról is. A tulajdonossal nem lehet megegyezni, hogy kölcsönözze kutatási célokra? Nem tudom, ki a tulajdonos, de üzentem neki a Darabanth aukciós házon keresztül. Mostanáig nem jelentkezett. Grosschmid Géza emlékköny­véből mi derült ki róla és a kora­beli Kassáról? Legfőképp az, hogy tizenhat évesen kikkel barátkozott, a ro­konságból kikkel ápolt szorosabb kapcsolatot. Ez egy 13,5-ször 20 centis kis bőrkötéses könyvecske, az idősebbek közül még sokan őriz­nek hasonlót. Hosszabb-rövidebb kéziratos üzenetek, versikék vannak benne, 1888 és 1893 között össze­sen huszonnégy személy ín bele. A legtöbben magyarul, de némelyek németül, és az üzenetek zömét Kas­sán jegyezték. Gondolom az osztálytársai, barátai. Próbáltam mindenkinek utána­nézni, és kiderült, hogy később szép pályát befutott, neves személyisé­gek is voltak közöttük. Az egyik osztálytársa, Stuhlmann Vencel ké­a Szépművészeti Múzeum igazga­tója, majd a két világháború között főigazgatója lett. Búza Barna ügy­véd pedig a Károlyi-kormányban földművelésügyi miniszter volt, és még ezt megelőzően szerkesztő­ként segített Márainak bejutni a Magyarország laphoz. Az emlék­könyvbe írók elég nagy hányada zsidó származású, a barátság szeren­(Fotók: Ötvös Anna archívuma) cséré nem ismert felekezetet, és ők mind Zemplén megyei, vagy tokaji falvakból származtak, később pedig Sátoraljaújhely környékén ügyvéd­ként vagy orvosként dolgoztak. Melyik bejegyzés okozta a leg­nagyobb meglepetést? A legnagyobb felfedezés az volt számomra, hogy Grosschmid Géza későbbi felesége, Ratkovszky Margit is írt az emlékkönyvbe, tehát ők már kamaszkorukban is ismerték egy­mást. Magából a bejegyzésből nem lehet arra következtetni, mi­lyen volt akkor az egymáshoz fű­ződő viszonyuk, mert egy tipikus emlékkönyvi szöveg: „Életednek minden tette legyen olyan, hogy sohasem kövesse azt ke­serű megbánás.” Sok fiatal hölgy írt a fiatal Grosschmid Géza emlékkönyvébe? Ratkovszky Margit mellett még két testvér­pár. Az egyik hölgypáros­ról csupán annyit sikerült megtudnom, hogy szépen zongoráztak és a zenéről írtak, az egyik néme­tül, a másik magya­­. - j« rul. A másik testvér­pár, az Aranyossy nő­vérek viszont azért na­gyon érdekesek, mert az Aranyossy-Laszgallner famí­lia rokonságban állt Ben­czúr Gyulával, a festővel is, akinek az édesanyja szintén Laszgallner-lány volt. Kassán valamennyien egy házban lak­tak, ez egy nagyon gazdag evan­gélikus kereskedőcsalád volt, művészi vénával jócskán meg­áldva. A dolog attól érdekes, hogy abban a korban a vallási hovatartozás eléggé meghatározta az emberek kapcsolatrendszerét, de a katolikus Grosschmid Géza ezek szerint evangélikusokkal is barát­kozott. Valószínű, hogy ez édes­anyjának, Radványi Klementinnek is köszönhető, aki egy híres-neves rozsnyói evangélikus család sarja. (Folytatás a következő oldalon.). sőbb premontrei szerzetes lett Stuhlmann Patrik néven, és Márai Sándort is tanította. Mindennapos vendége volt a családnak, és az ösz­­szes Grosschmid gyereket ő keresz­telte, tehát ez egy életre szóló barát­ság lehetett. Márai az Egy polgár vallomásaiban mégis azt írja róla, hogy amikor kicsapták a gimnázi­umból, mert titokban benevezett egy novellapályázatra, nem állt ki mellette. Érdekes volt még az osz­tálytársak közül Petrovics Elek, aki V) Ötvös Anna történész szerint ennyi év távlatából minden Máraihoz kapcsolódó tárgyi emlék és történet fontos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom