Új Szó, 2019. október (72. évfolyam, 228-254. szám)
2019-10-26 / 250. szám
www.ujszo.com | 2019. október26. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 A gyerek nem tudományos probléma Saját tapasztalat mint K isgyerek van a családban, így gyakrabban lapozgatok anyáknak (szülőknek) szóló folyóiratokat. A tartalomtól néha megáll az eszem. Főleg amikor az újságírónők a saját tapasztalataikat egyetemes igazságként állítják be. Az egyik például azt írja, hogy a tej allergiát okoz, az ő gyerekének is azért fájt a hasa. Tehát tilos a tej. De nemcsak az ő gyerekének, hanem mindegyiknek! Később ugyanabban a lapban egy orvosnő a gyermekkori tejfogyasztás szükségességét taglalja. Persze nem biztos, hogy mindenki olvassa az összes számot. Ha valaki például csak a „tilos a tej” cikket olvasta, akkor azt hiheti, ez a legújabb tudományos felfedezés. Ha csak az orvossal készült interjút egyetemes igazság olvasta, akkor meg azt, hogy „tej nélkül nincs élet”. Ha mindkettőt olvasta, akkor esetleg kétségbeesik: hogy is van azzal a tej j el?! A mai szülők egy része ilyenkor nekiesik az internetnek, ahol valószínűleg találkozik tejet propagáló, de ugyanúgy tejet ellenző nézetekkel is (a „tej” bármely más témával helyettesíthető). Vagyis nem lesz okosabb. Mit csináljak, kérdezi végül kétségbeesve. Kinek van igaza? Hát, én azt mondom, kedves ifjú anyatárs, hogy neked. Te ismered a legjobban a gyerekedet. Kevesebbet stresszelj, és jobban bízzál magadban. Gondolkodj a saját eszeddel, és ne dőlj be az épp aktuális propagandának. Pláne annak, amely csakis az új ságíró saj át tapasztalatára épül. Ha nem tudsz szoptatni, pedig rettenetesen akarsz, mindent megtettél érte, és mégsem megy, ne gondold, hogy rossz anya vagy. Ha természetesen akartál szülni, de mégis császár lett belőle, ne gondold, hogy erről te tehetsz, és ettől rosszabb anya, csökkentett minőségű nő vagy, ahogyan azt nem egy cikk sugallja. Ha a gyereked még nem ül bilire abban a korban, mint az újságírónőé, ne pánikolj, ha az övé sem ülne, akkor arról írna, milyen jó, ha a gyerek később ül bilire. És főleg ne kezeld úgy a gyerekedet, mintha tudományos probléma lenne. A sok információgyűjtés, a „resers” helyett inkább őt magát figyeld. Égy barátom, akinek felnőtt gyerekei vannak, különböző korúak társaságában részt vett egy közösségi hétvégén. Amikor kiderült róla, hogy nagy tudású ember, a fiatal apák megkérték, ossza meg velük a nevelési tapasztalatait. Te hogyan oldottad meg ezt meg azt a helyzetet? Mit csináltál, amikor a gyereked így meg úgy viselkedett? Ő elmondta. Erre megkérdezték, honnan tudta, hogy az a helyes. Csak úgy gondoltam, válaszolta. De honnan tudtad? Biztos voltál benne, vagy csak úgy gondoltad? Melyik nevelési elméletre támaszkodtál? Hogyan tudtál dönteni? A magyar politika korszakváltása SZOMBATHY PÁL A magyarországi helyhatósági választás jelentős lépést hozhat a kétpárti típusú politikai versengés irányába: Fidesz kontra egyesült ellenzék. A kétpólusú demokrácia gondolatát azonban még szoknia kell a szembenállóknak. Gondoljunk bele, a szocialista politikus Kósáné Kovács Magda egykori, mára elcsépelt klasszikusa immár kifordítva kísértett a mostani választási kampányban: nem elég tolvajnak lenni, annak is kell látszani! Zúdult a mocsok, zakatolt a lejáratás egyfelől, nagyvadat is lőttek Borkai győri polgármester személyében másfelől. Azóta pedig akadozva, de elindult az átadás-átvétel kormánypárti vesztesek és ellenzéki győztesek között, nem mindenhol éppen barátságosan: valahol a gratuláció és a kézfogás maradt el, másutt még a merevlemezeket is hazavitték a városházi számítógépekből. Szóval az elegancia mellett az infantilizmus a másik lecsengető elem. „Nem fogunk olyan beruházást befejezni, amit a budapestiek nem akarnak. Ha nem akarják, nem lesz se Liget-projekt, se kézilabda-Ebdöntő a velejáró csarnoképítéssel, se 2023-as atlétikai világbajnokság. Nógatnám az új városvezetést, tisztázzák, mi az, amit nem akarnak, és akkor felmondjuk a nemzetközi szerződéseket, csak nyílt, egyenes beszédet vár a kormány.” (Orbán Viktor a parlamentben) Eléggé világos beszéd, ezek szerint a budapestiek akaratának a fővárosi közgyűlés döntéseit tekinti a kormány: érdekes idők jöhetnek tehát a visszakozásokban. Orbán békülékeny hangot üt meg egyelőre, kész az együttműködésre, sportcentrikus és városépítészeti fejlesztési tervei visszavonására. Csakhogy ami ellenzékből még jól hangzó egyszerűsítés - lélegeztetőgép vagy stadion, az a fővárosi hatalomba kerülve már fejtörést okozó felelős dilemma: a közelmúltat végképp eltörölni vagy együttműködve versenyezni? „A kormány sürgetése miatt nem valószínű, hogy több hónapos előkészülést igénylő népszavazást tartanánk a stadionépítések miatt.” (Karácsony Gergely, Budapest új főpolgármestere az ATV-nek) Nem véletlenül mutatkozik első nyilatkozataiban meglehetősen óvatosnak és kimértnek Budapest új főpolgármestere, aki egyúttal jelenleg mégiscsak a kétosztatúvá váló magyar politika másik pólusának vezéralakja is: a kétpárti váltógazdálkodáshoz kormányzóképes politikai profizmusra, nem szabadcsapatokra van immár szükség, az ellenzék továbbépítésére ebből az alkalmi Fidesz-ellenes önkormányzati koalícióból. „A fő vita nem zajlott le: hogy mennyire van értelme a jelenlegi parlamenti keretek között bent maradni. Hiszen ezzel egy színházat, a demokrácia látszatát tartjuk fent.” (Hadházy Ákos független parlamenti képviselő a 444-nek) Hadházy képviselő az ellenzék választási térnyerése után is az akcionizmusban hisz: táblákkal zavarta meg a kormányfő parlamenti beszédét, tacepaói között lópénisz feliratot is lengetett. Úgy látszik, neki még nem szóltak az ellenzékből, hogy rendesen melózva komolyat nyertek az önkormányzati választáson, vagyis már véget ért a lukas zoknis bohócpolitika. Illetve dehogy ért véget: hülyeségre hülyeség a válasz, miután az ügyészség most Varjú László DK-képviselőt ama bizonyos közmédiás ellenzéki folyosóhempergés miatt testi sértéssel vádolja, egyebek mellett azért, mert kézzel megnyomta egy biztonsági őr vádliját. (A vádliját, kézzel. Ez kábé olyan félelmetes támadás lehetett, mint amikor valaki orral megböki a másik öklét.) Ettől függetlenül persze arról a tévészékházas ellenzéki performance-politikáról kiderült, hogy nem stratégia. Az ellenzék összefogással, dolgos és személyes utcai kampányolással nyert Budapesten és a nagyvárosokban, tehát tényező lett. A trollkodás ideje egyelőre lejárt. Elvileg. Persze mindez a választást követő alapvető ellenzéki stratégia irányán múlik: hinni a szabad választáson leváltható kormány realitásában vagy kitartani a diktatúra van, tehát minden eszköz megengedhető attitűdje mellett. Egypártrendszer vagy kétpártrendszer a fejekben, that is the question. Franco síija nélkül is bőven maradtak emlékei a diktatúrájának Francisco Franco (1892- 1975) spanyol tábornok eddig nyilvánosan látogatható sírjának altávolítása után is maradnak bőven emlékei a diktatúrájának, vezetőire még mindig több mint ezer köztéri elnavazés, címer, tábla vagy szobor em lékeztet. Madridban a közgyűlés 2017 áprilisában szavazta meg, hogy megváltoztat 52, a diktatúra időszakából fennmaradt utcanevet. A táblák cseréjét azonban csak tavaly kezdték meg, mivel a diktátor családja által működtetett alapítvány bírósághoz fordult, amely átmenetileg felfüggesztette a döntés végrehajtását. Idén februárban az igazságügyi tárca 656 település önkormányzatát szólította fel, hogy távolítsa el a diktatúra szimbólumait. Van, ahol megkezdődött a névváltoztatás, de még mindig akadnak helyek, ahol ellenzik a névcserét, noha arra kötelez már egy 2007-ben elfogadott törvény. A tábornoknak továbbra is szobra áll Mellila észak-afrikai spanyol exklávéban, és nevét még több mint száz utca és tér viseli. Ennél is több, 315 van elnevezve a diktátor fasiszta eszmeiségű pártja, a Falange alapítójáról, Jósé Antonio Primo de Riveráról, akinek sírja továbbra is megtalálható az Elesettek Völgyében, ahonnan Franco földi maradványait most áthelyezték a családi kriptába. A diktátor exhumálása újranyitotta a vitát arról, mi legyen az Elesettek Völgyének sorsa, amely egykor Franco polgárháborús győzelmének jelképeként épült több ezer politikai fogoly rabszolgamunkájával, és ahol több mint tízezer embert temettek el, akik Francóval szemben a köztársaságiak oldalán harcoltak. Sokuk személyazonossága máig nem ismert. A bazilikát körülölelő épületkomplexumban jelenleg bencés szerzetesek élnek, működik egy vendégház, étterem és oktatási központ is. A múlt évben 380 ezer látogatót fogadott az Elesettek Völgye, köztük sok turistát. Spanyolországban megoszlanak a vélemények arról, hogy az egyesek szerint a világ egyik legnagyobb tömegsírjának tekinthető építményt vajon földig kell-e rombolni, vagy kiüríteni és lezárni, hogy az enyészeté legyen. Esetleg múzeummá alakítva hasznosítsák, ahol a polgárháború és a diktatúra borzalmaiból okulhatnak a jövő generációi, ezzel új értelmezést adva a helynek, és talán elősegítve a társadalom számára, hogy szembenézzen múltjával. Csakhogy mindezt nehezíti, hogy sem a polgárháború, sem a Franco-diktatúra megítélése nem egységes, az áldozatok rehabilitálásának ügye pedig még mindig viharokat kavar. 2010-ben Jósé Luis Rodriguez Zapatero akkori kormányfő - akinek nagyapját Franco katonái ölték meg - megígérte, hogy jobboldali gyülekezőhelyből történelmi emlékhellyé alakítja át az Elesettek Völgyét, ám végül ez elmaradt, ahogy a holttestek megígért azonosítása is. Az ismert köztársaságpárti áldozatok leszármazottai évek óta küzdenek azért, hogy szeretteiket exhumálhassák az Elesettek Völgyében. Eddig 13 esetben adott erre engedélyt a bíróság, ám a végrehajtásra vonatkozó szakértői vélemények még nem születtek meg. Várat magára az országban található polgárháborús tömegsírok feltárása is, amelyek a történelmi emlékezet helyreállításáért egyesület adatai szerint legalább 114 ezer holttestet rejthetnek. Az elmúlt 19 évben több mint 900 ilyen tömegsírt nyitottak meg, összesen 9200 áldozat földi maradványa került elő. Spanyolországban sokan várnak arra is, hogy a Franco családnak vajon valaha el kell-e számolni hatalmas, egyes becslések szerint 120 és 600 millió euró közötti vagyonával, amelyet még a diktátor alapozott meg 3 6 éven át tartó uralma során. (MTI) Megkezdődött a „kistakarítás", várjuk a nagyot (Lubomir Kotrha karikatúrája) LAMPL ZSUZSANNA
