Új Szó, 2019. október (72. évfolyam, 228-254. szám)
2019-10-24 / 248. szám
281 2019. október 24. | www.ujszo.com Római vakáció ősszel Párizs, London, Stokholm, Berlin, Dublin után 2019. szeptember 25-30. között s pozsonyi Duna utcai alapiskola és gimnázium diákjai számára eljött az idő, hogy megismerkedjenek az örök város kihagyhatatlan nevezetességeivel. Miután landoltunk a reptéren, máris a római tömegközlekedésből kaptunk ízelítőt: tömött járatok, kiszámíthatatlan indulások és érkezések, elromlott jegykezelő automaták. Amíg álltunk fél lábon a buszban, legeltettük szemünket a belváros házain, terein, s ahogy közeledtünk a majdnem vatikáni szálláshelyünkhöz (5 percre a Szent Péter tértől), egyre több nevezetesség bukkant fel. Az első háromórás sétát a Colosseumnál kezdtük, ahol a helyi magyar idegenvezetőnő már várt ránk. Az első perctől kezdve lenyűgözött bennünket ez a kolosszális építmény. A világ legnagyobb amfiteátrumában egyszerre 50-70 ezer embernek tudtak az ókori politikusok - élükön a császárral — könnyed szórakozást nyújtani, palástolni a korrupciót, a visszaéléseket, a gazdasági visszaesést, mert az (ingyen) kenyér és cirkusz mindent feledtet, ahogy ma is! Ezután a három megmaradt diadalívből áthaladtunk Constantinus császárén, és az egykori Forum Romanum területére léptünk. A romok közt járva a szabad római polgárok között éreztük magunkat: ahogy délelőtt kimentek a Fórumra, megbeszélték a közélet eseményeit, majd jöhetett a test kényeztetése a közfürdőkben, amelyekben minden szolgáltatás a rendelkezésükre állt. Első sétánk az 1885 és 1915 között épült monumentális Victor Emmanuel-emlékmünél ért véget, melyet a rómaiak eklektikus volta miatt csak gúnyolni tudnak. Másnap alapos átvilágítás után beléptünk a világ legkisebb államába, a Vatikánba. Naponta 20 ezer turista csodálja meg a Vatikáni Múzeum kincseit: hömpölygött az emberáradat aznap is, kötelező volt bizonyos tempóban haladni, hangosan figyelmeztettek mindenkit, aki hosszabb időre leállt volna megcsodálni Lüszipposz szobrát vagy a Laokoón-szoborcsoport márványba öntött szenvedését. Eksztatikus volt a Sixtus-kápolnában töltött 10 perc, merthogy ennyit engedélyeztek a teremőrök. Raffaello Athéni iskolája előtt viszont hosszabban elmélázhattunk. Nem úgy a Szent Péterbazilikában, a golyóálló üveg mögé bújtatott Pieta előtt. Bemini Baldachinjára is csak tisztes távolból vetettük pillantásunkat. Ettől függetlenül a világ második legnagyobb temploma lenyűgözött bennünket. Nem sok erőnk maradt a délutáni további háromórás sétára a négy legnagyobb bazilikához, ám látványuk feledtette velünk testünk kínjait. A harmadik nap igazi ízorgiával kezdődött: kóstolhattunk a legjobb tiramisuból, majd sűrű, krémes olasz fagyi hűtötte le a felmelegedett testeket. Ezután léptünk be az összes isten templomába, a Pantheonba, s tekintettünk fel a félgömb alakú kupolán keresztül az égre. A Piazza Navonán átéreztük az itt megkövezett Szent Ágnes fájdalmát, de a barokk zseni, Bemini négy folyót szimbolizáló kútja sem maradt ki a programból. Másnap a több száz lépcsőt megmászva feljutottunk a Bazilika kupolájába, hogy lenézhessünk erre a mindig nyüzsgő városra, délután pedig Ostia tengerpartján belegázoltunk a kellemesen fodrozódó tengerbe. Vasárnap reggel a Szent Péter térre vezetett ismét az utunk, ahol türelmesen kivártuk a 10.30-at, amikor megjelent Ferenc pápa több száz pap kíséretében, s misét celebrált a menekültek világnapja alkalmából. Nincs annál felemelőbb, mint a mise végén a 20 ezres tömeggel együtt tapsolni, integetni a papamobil rúdjába kapaszkodó pápának, aki karnyújtásnyira tőlünk suhan tovább, hogy reményt adjon az elesetteknek, a legkiszolgáltatottabbaknak, akiket a háború, a nélkülözés messzire sodort hazájuktól! Délután a Rómához közeli Tivoli egyik palotája már csak hab volt a tortán pazar termeivel, a kertjében csobogó látványos szökőkutakkal, ahonnan a fényképezőgépek előtt pózoló diákjainkat ki kellett csalogatni, hogy Rómába érve újabb kulináris élményekben legyen részünk, amikor beleharapunk a pizzába, megízleljük a lasagnét, a bruschettát, a gnocchit, a rizottót, a carbonara spagettit... Mindenki dobott a Trevi-kútba háttal állva bal kezével egy pénzérmét, mert Rómába még biztosan visszatérünk! Mindez nem valósulhatott volna meg, ha nincs Molnár Tamás, a pozsonyi magyar hívek plébánosa, akinek nem lehetünk eléggé hálásak azért, hogy élménybatyunkat (meg persze a koffereinket is) degeszre tömhettük Rómában. író Erzsébet tanár Ekeli diákok a „Járd végig!” programban Szeptember 17-én reggel izgatottan vártuk az autóbuszt, hogy elindulhassunk a várva várt kirándulásra, ötárányi zenás utazás után megérkeztünk Szeged belvárosába. A szállásunk nagyon szép volt, nemhiába volt 3 csillagos. A szállás elfoglalása után elindultunk a késői ebédre a Bajor söröző és étterembe. Ebéd után a szegedi dómhoz látogattunk el. Az ott lévő szobroknál kisebb történelemórát tartottunk. A tanárok kíváncsiak voltak, kiket ismerünk fel a mellszobrokon. A szállásra visszatérve mindenki beszélgetett és felelsz vagy merszet játszott. Nagyon élveztük, ugyanis nem sokszor van alkalmunk igy az egész osztálynak együtt szórakozni. A takarodó este 10-kor volt, de mi persze jó gyerekek lévén nem aludtunk, mert bennünk volt az izgalom, hogy másnap egy nagyon szép helyre látogatunk el. Hétkor keltünk, reggeli után pedig elindultunk Ópusztaszerre. Odafelé a buszból újra megcsodáltuk Szeged gyönyörű városát. Nem tudtunk betelni a látvánnyal. Egyszerűen lélegzetelállító volt. Fél óra után megérkeztünk az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkhoz. Az idegenvezetőnk nagyon kedves volt, és rendkívül vidám, ami nagyon jó hatással volt ránk. Először a Fesztykörképet tekintettük meg. Mindenki ezt várta a legjobban, ugyanis sok szépet hallottunk róla. Mielőtt beléptünk, meghallgattuk a körkép történetét. Bent először Feszty Árpád mellszobrát láttuk meg. A felfelé vezető úton egyre izgatottabbak lettünk, és nem csalódtunk. A körkép lélegzetelállítóan szép. Teljesen bele tudtuk magunkat képzelni a régi időkbe. A körkép után egy 3D-s filmet néztünk meg Ópusztaszer történelméről, majd egyet Magyarország történelméről. Rengeteg olyan dolgot tudtunk meg, amiről addig fogalmunk sem volt. Utána jöhetett a pecsétgyüjtés. Mindenki felbuzdulva vágott neki ennek a feladatnak, ugyanis ha sikeresen teljesítjük, Mesterlevelet kapunk. Összesen 9 pecsétet kellett összegyűjteni, amivel szinte az egész parkot körbejártuk. Megállóink között volt az iskola, a malom, a nomád park, a gyógynövényház, a tourinform iroda, az útkaparóház, a puszta háza, a szatócsbolt, valamint a gátőrház, ahol megnéztük, ahogyan a Tisza kilépett medréből, és elöntötte Szegedet. Az ott lévő kedves, idős hölgy nagyon részletesen elmesélt mindent, érdeklődve hallgattuk. Minden megállónál rendkívül kedvesek és segítőkészek voltak az ottaniak. Utána múzeumpedagógia-órán vettünk részt. A hangulat nagyon jó volt, és új dolgokat tanultunk. Kis papírokat kaptunk szavakkal, amelyeket a kiállításban kellett megkeresni. Bár a szavak elég nehezek és ismeretlenek voltak számunkra, mindenki nagyon ügyes volt ebben a feladatban. Majd kedves osztálytársnőnkre, Evelynre fűzőt fűztek. Aztán megpróbáltuk kitalálni, milyen sorrendben vették magukra a ruhadarabokat régen, valamint azt is megtudtuk, hogy fűzőt régen a férfiak is viseltek. Nagyon megdöbbentő volt számunkra, hogy régen mennyire más volt a szépségideál. Ebéd után még körbejárhattuk a parkot. Megnéztük a tavat, ahol egy régi hajót láttunk. A fűzfák között a padokon megpihenve gyönyörködtünk a tájban, majd újult erővel mentünk tovább. Ósztálytársainkkal egy régi filmvetítőt csodálhattunk meg. Mindenkinek nagy élmény volt. Sajnos lassan vissza kellett menni a szállásra. Kilépve a kapun mindenki megfogadta, hogy ide még egyszer visszatér, hogy családjával és barátaival megcsodálja a parkot. Teli boldogsággal és szép élményekkel szálltunk fel a buszra. A harmadik napon a Kisteleki Általános Iskolát néztük meg. Nagy szeretettel köszöntöttek minket a diákok és a tanárok. A napot a hatodikosok énekével kezdtük. Ezután szórakoztató vetélkedő következett, amelyben megtanulhattunk egy vidám dalocskát, amit a feladatok után közösen elénekeltünk a helyi hetedikesekkel, összerakni egy kirakóst, amin a magyar korona volt, képek alapján kitalálni szavakat, amiket illett volna tudnunk, de nagyon sokat csak a tanárok segítségével sikerült kitalálni, történelmi kérdéseket megfejteni és keresztrejtvényt oldani. Ezután az udvaron a lányok kidobózhattak, a fiúk pedig focizhattak. A fociban a mi osztálytársaink győztek. A játékok után az iskola menzáján finom ebédet kaptunk. A pihenés után Kistelek legjobb cukrászdájába, a Zefir cukrászdába mentünk, ahol jobbnál jobb fagylaltokat és süteményeket ehettünk. A nagy cukoráradat után két óra bowlingozás következett, majd jött értünk egy lovas kocsi és húsz perc kocsikázás után a Tündérkertben találtuk magunkat, ahol kézműves-foglalkozáson vettünk részt. Itt levendulás fürdőbombákat és illatosítókat készítettünk, valamint díszeket is. A kézműveskedés után kaptunk frissen sült házi kenyeret, ami nagyon finom, házi libazsírral volt megkenve. Az ínycsiklandó étel után jött értünk a lovas kocsi és visszavitt minket a buszhoz. Másnap a reggeli után sajnos már pakolnunk kellett. A recepcióra érve mindenki szemében ott volt az öröm, amit az elmúlt napok szereztek, de talán egy kis szomorúság is, hogy itt kell hagyni ezt a gyönyörű helyet. A rakpartra visszatérve a bőröndjeinkkel még egyszer megcsodáltuk a Tiszát, és fellépve a buszra gondtalanul vitattuk meg az elmúlt négy nap történéseit. Bár kicsit sok volt a rántott hús, örültünk, hogy itt lehettünk. Megismertük Magyarország egyik legszebb történelmi emlékhelyét. Köszönjük a lehetőséget és az élményeket! Az ekeli Hetényi János Alapiskola és Óvoda 8. osztályos tanulói Szegedet és környékét „járták végig" az ekeli tanulók (Fotó: hjai) ISKOLA UTCA (Fotó: MTAG) A pozsonyi Duna utcai gimnazisták és tanáraik a Colosseumban
