Új Szó, 2019. október (72. évfolyam, 228-254. szám)
2019-10-24 / 248. szám
www.ujszo.com | 2019. október 24. KULTÚRA Desszertek a házimozizáshoz Kelecsényi László magyar hangosfilm kalauza a negyedik, bővített SZABÓ G. LÁSZLÓ Szerelmi vallomás e könyv, írja Klasszikus, kultikus, korfestő című kötetének fülszövegében a szerző, Kelecsényi László. Szerelmi vallomás a magyar filmhez, a magyar filmről, a magyar filmnek. Több évtizede tartó, lázas kapcsolat gyümölcse. Először 2003-ban került piacra, aztán 2007-ben, ez a mostani már a bővített, harmadik kiadás. írója a filmszakma különböző területein tevékenykedik. Hol tudományos kutató, hol dramaturg, hol újságíró, máskor filmtörténész vagy éppen médiatanár. Mindig más vagy egyszerre több minőségben van jelen, ahogy éppen akkor fontosnak érzi. A lényeg: folyamatosan, tehát naprakészen követi a magyar film változásait. Egy szóval: megszállott. A mozi megszállottja. A magyar film neves drukkere, tollal a kezében. Kapitánya. Nem mellékesen: Balázs Béladíjas író, filmtörténész. Neve elsősorban azok számára cseng ismerősen, akik annak idején megvették a tragikus sorsú színészről, a lengyel Zbigniew Cybulskiról, Latinovits Zoltánról és A vörös kányafa hőséről, az orosz Vaszilij Suksinról írt könyvecskéjét, később a Karády Katalin életét és pályáját feldolgozó dolgozatát, vagy a Mozizó Budapestet, vagy a magyar filmtörténetbe bevezető Álmodozók és megszállottakat. A Magyar hangosfilm kalauz 1931-től napjainkig alcímmel megjelent, Jancsó Miklós emlékének adózott, három K-s kötete, ahogy előszavában a pályatárs, Zalán Vince, az ugyancsak Balázs Béla-díjas filmkritikus és filmesztéta írja: „Biztosan nem lexikon, bár sok filmről esik szó benne... nem filmkrónika, hiszen csak annyi adatot tartalmaz, amennyi elengedhetetlenül szükséges, nem elemző esszégyüjtemény, még csak kritikagyűjtemény sem. Hát akkor mi? Nekem úgy tetszik, hogy tárcák sorozatával van dolgunk.” Háromszáztizenkét film, három-A születéstől a halálon tűiig Ha beítjuk az internet keresőjébe a Meszecsinka új, negyedik stúdiólemeze címét (Állj bele a mélybe - Stand into the Deep), rengeteg találatot jelez a rendszer. Talán egyetlen idei magyar albumról sem számolt be ennyi forrás. Igaz, a cikkek legalább kétharmada idegen nyelvű, mivel a népzenei együttes külföldön is ismert, sőt jóval többet koncertezik a nagyvilágban, mint odahaza. A Meszecsinkát (a név egy bolgár népdalból származik, magyarul Holdacska) 2009-ben alapította Oláh Annamária énekes és Biljarszki Emil gitáros-billentyűs. Jelenleg Krolikowski Dávid ütőhangszeres és Somogyi Ferenc basszusgitáros zenél az alapítókkal. Új korongjukon egy kivételével Oláh Annamária és a zenekar szerzeményei szerepelnek. Annamária őserővel áradó éneke foglalja egységbe a meglehetősen eklektikus zenét: hallszáztizenkét tárca? Legyen. Kelecsényi László szórakoztató filmtörténet alcímmel illetné a könyvet, de az már a második alcíme lenne. Ezért elhagyta, nem írta oda. Azt szeretné ugyanis, „ha az olvasó úgy lapozgatná, mint egy érdekes regényt, mint a magyar hangosfilm befejezetlen, mert befejezhetetlen krónikáját.” És hogy mindenki lapozza, mindenki, aki szereti a filmet, a magyar filmet, mindenki, aki a mozi megszállottja, civil bolondja. Mert igazi örömet azoknak jelenthet, „akiknek Truffaut szépséges szállóigéje értelmében a film tényleg többet jelent az életüknél - mindent.” De idézhetném akár Pedro Almodóvart is, aki legújabb alkoható a lemezen inuit torokének, szibériai népekre jellemző hangképzés, sámán muzsika, ősi rítusokra emlékeztető trance-hangulat, altató és szerelmes melódia is. A szövegek javarészt félelmeinket, az elmúlással való szembenézést és a veszteségek feldolgozását járják körül. Az albumot indító Szempár a Meszecsinka eddigi tíz évét felölelő dal. („Mikor a szemük találkozott, akkor minden megváltozott.”) A Pillantok halálomra címűt Lhasa de Sela.énekesnő (1972-2010) az elmúlásról kifejtett gondolatai ihletették. Szerinte a halál olyan lehet, mint a születés, utána - valami más kezdődik. (, A tér újra szűkül, újra megszül, kibújok, meglátom, hogy más lesz világom.”) A Nem hagyom a félelmeinkről szól, azt sugallja, ez az érzés erővé alakítható, ha nem hagyjuk, hogy bekebelezzen a szorongás. („El kell kergetni, erőmet visszavenni!”) A Többé nem című felvétel a halállal járó fájdalmat feszegeti. Ezt a korong legszebb dala, az Altató követi. („Alszik minden, alszik a semmi.”) A kevés tása, a Fájdalom és dicsőség cannes-i bemutatója előtt azt nyilatkozta: az ő számára nem pusztán gyógyír a film, annál sokkal több - az élete. Kelecsényi László szerelemről beszél. Szerelmi vallomásról. A mozi iránti imádatáról. Enélkül pedig meg sem születhetne egy ilyen könyv. Ehhez nem elég rendszeres moziba járónak leírni, ehhez behatóan kell ismerni a mozit, a magyar filmet. Ő pedig ismeri. írja. Sok évtizedes, odaadó munkájával támogatja. Könyve nem a teljes magyar filmtermést kínálja az 1931-ben készült Hyppolit a lakájtól egészen a Dyga Zsombor rendezésében forgatott Couch Surfig. „Ez képtelenség volszövegből építkező Egyedül újra visszarepít a félelmek közé, egy erőt adó mantra. („Mikor kislány voltam, úgy féltem egyedül, de már nagylány vagyok, nem felek egyedül.”) A Visszaadom a fájdalmat állítja középpontba, amelyről azt hisszük, hogy csak bennünket kínoz, de sokan küzdenek hasonló vagy még nagyobb nehézségekkel. („Sokan vagyunk, összekötnek minket szálak.”) A küzdés, a vívódás, a gyógyulni vágyás és a gyógyítás hangjai jelennek meg benne. A Lebegés című zenekiadáshoz közeledik na - írja. - Csak a jobbakat, az emlékezetesebbeket, melyek méltók az utókor megújult figyelmére, nem azért, mert mind remekművek, hanem mert a maguk idejében kifejezték korunk érzéseit, szokásait, rögzítettek a múló időből valamit, ami múlhatatlan.” Könyv ennél többet a moziért, a magyar filmért aligha tehet. Kelecsényi László egyoldalasaival (minden film egy oldal a kötetben) felkészülten nézheti meg (újra) az ember a háromszáztizenkettőből bármelyiket. Minden tudnivalót megkap hozzá, hogy az élmény a lehető legteljesebb legyen. Makk Károly Szerelem című remekművénél például megjegyzi. „A bemutató óta eltelt évtizedekben semmit sem veszített művészi erejéből, mert elkerülte, hogy közvetlen politikai utalások legyenek benne. A kényszerű szükségből így vált erény.” Huszárik Zoltán Csontváryjáról azt írja: „Mindenki a csodát várta tőle, legalábbis olyan remeklést, mint az évtizeddel korábbi Szindbád volt. A csalódottak a magyar sajtóban szokatlanul éles módon támadták a rendezőt. Huszárik Zoltán korai, tragikus halálában ez az ellene indult sajtóhadjárat is szerepet játszott.” Gothár Péter filmjét, a Megáll az időt korszakhatárnak nevezi, „hiszen utána már nem lehetett a szocializmus megjavíthatóságának elképzelése jegyében hiteles filmet forgatni.” Nem könnyű válogatni több mint hetven év filmterméséből. Akármennyire pontos, árnyalt képet akar is adni a szerző, a merítés során óhatatlanul kicsúszhat néhány nagy hal a hálóból. így maradt ki Gárdos Péter Szamárköhögése, Mundruczó Kornél filmje, a Nincsen nekem vágyam semmi, vagy Maár Gyula utolsó alkotása, a Töredék. És folytathatnánk még a sort. De biztosan készül már a sorozat új kötete, a negyedik, s abba remélhetően ezek is belekerülnek. Mert ott a helyük. Kelecsényi mozijában mindig telt ház van. A jegyhez ugyanis desszertet is kap a néző. ízes desszertet. A szerző a Vasárnap munkatársa szám azt az állapotot idézi meg, amikor nem tudjuk, merre tovább. („Nem tudom, nem tudom, kezemben van a sorsom. Mennék is, maradnék is...”) A három részből álló, mesélős, magyar és angol nyelvű Nature Boy (Három álom) Éden Ahbez (1908—1995) szerzeményének az átirata - kirakatba helyezi az álmainkat, amelyek utat is mutathatnak. A lemez a szöveg nélküli, énekhangokból álló Hangok a mélyből című dallal zárni. A Meszecsinka zenéjét - különösen az új stúdióalbumának lényegétcsak akkor értjük meg, ha közös hullámhosszra kerülünk a zenészekkel, ha velük szállunk. De lehet, még akkor sepi tárul fel előttünk minden titok. Olyan komoly zenei világ ez, amelyet az együttes már-már tökélyre fejlesztett. Puha József Meszecsinka: Állj bele a mélybe- Stand into the Deep NarRator Records, 2019 Értékelés: 9/10 RÖVIDEN Magyar művész a közönségdíjas Budapest. Magyar művész, Fát Heat alkotása nyerte az internetes szavazáson a Berlini Fényfesztivál közönségdíját. A Festival of Lights idei témája a berlini fal lebontásának 30. évfordulója volt - áll a szervezők közleményében. Az október 11. és 20. között megrendezett esemény födíjára 14 ország művészei pályáztak. Az egyes országokat képviselő alkotásokat az idén a berlini Hotel de Rome homlokzatára vetítették ki a fesztivál ideje alatt. A szombaton véget ért internetes szavazáson a magyar művész nyerte a fesztivál közönségdíját. A nyertes Fat Heat, azaz Kirsch Ádám 1998-ban kezdett el utcaművészettel foglalkozni, a legismertebb magyar falfestők egyike, világszerte hívják különböző fesztiválokra nagy méretű falakat megfesteni. (MTI) Edward Norton (Fotó: tasr/ap) Edward Norton Kieslowskidíjban részesül Los Angeles. Edward Norton amerikai színész-rendező Krzysztof Kieslowski-díjban részesül a novemberi Camerimage Nemzetközi Operatőrfesztiválon a lengyelországi Torunban - számolt be róla tegnap a The Hollywood Reporter. Norton volt a forgatókönyvírója, főszereplője és rendezője az Árva Brooklyn című filmnek, amely a Camerimage fesztivál versenyprogramjában szerepel. Az 50-es években játszódó film operatőre Dick Pope volt, akivel Norton A mágus című filmen dolgozott együtt először. Színészként Norton a Legbelső félelem, az Amerikai história X és a Birdman, avagy (A mellőzés meglepő ereje) című filmért kapott Oscar-jelölést. De mások mellett a Harcosok klubja, a Holdfény királyság és A Grand Budapest Hotel című filmjeivel is sikert aratott. Rendezőként az Ég velünk! című romantikus vígjátékkal mutatkozott be, amely egy katolikus pap, egy rabbi és gyermekkori barátnőjük közötti szerelmi háromszögről szól. A Kieslowskiról elnevezett díjat Norton a 27. Camerimage fesztiválon veheti át. A szemlét november 9-től tartják Torunban. A Kieslowski-díjat korábban Kenneth Branagh, Jessica Lange és Gary Oldman is megkapta. (MTI) FULVIDEK J_9
