Új Szó, 2019. október (72. évfolyam, 228-254. szám)
2019-10-21 / 245. szám
www.ujszo.com | 2019. október 21. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A 24. órában A döntéshozónak tudatosítania kell: döntését a választó minősíti SZILVÁSSY JÓZSEF K ezdetben volt az aggodalom, hogy jövő februártól nem lesz magyar érdekképviselet a pozsonyi parlamentben. Ezért felerősödött az a szándék, amely a nem ritkán gyűlölködésbe torkolló személyes ellentétek felszámolását, egyetlen magyar jelöltlista kivajúdását szorgalmazta. Ilyen jelszóval ültek a nyár végén tárgyalóasztalhoz a két számottevő hazai magyar párt vezetői. Nem sokkal később a Híd Országos Tanácsának döntése véget vetett a Magyar Közösség Pártjával megkezdett koalíciós egyezkedésnek. Másokkal óhajtottak szövetségre lépni. Kisvártatva megjelent a politikai porondunkon az a mozgalom, amelyben „mindazok otthonra találnak, akik az összefogás gondolatát magukénak vallják” - írták zászlajukra. Az alig három hét leforgása során összegyűjtött több mint 18 ezer támogató aláírás igazolja, hogy égetően fontos közösségi igénynek adtak hangot, formát. Beindultak a tapogatózó találkozók az MKP, a Magyar Fórum, a belügyminisztériumi bejegyzésre váró Összefogás, továbbá két civil szervezet között. Mindeközben kiderült, hogy az egységet szorgalmazó mozgalom számára nem mindenki szalonképes. Méghozzá akkori állításuk szerint nemcsak a Hídban, hanem az MKP-ban is. Nyilván e fejlemény hatására - továbbá a két párt között megszakadt párbeszéd folytatását követelő polgármestereknek köszönhetően - a Bugár Béla vezette politikai tömörülés korábbi véleményét részben megváltoztatva, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség bevonásával választási párt létrehozását kezdeményezte. A megszólított, vagyis az MKP, illetve annak országos tanácsa lényegében elfogadta ezt az ajánlatot. Igaz, nem mindenki. Akadtak, akik zsákutcának tartották, hogy a maffiaállam felszámolásához a jelenlegi kormánypárttal szövetkezve szeretnének hozzájárulni. Mégis eredményesnek tűnnek az egyezkedések. Senkinek a jelölését sem zárták ki. Ugyanakkor a politikai szubjektumok képviselői is helyet kaphatnak a névsorban. Az illetékes pártelnökségek jóváhagyására váró alkujukat a Magyar Fórum élesen bírálta, kizárva velük bármiféle közösködést. Az Összefogás pedig pártpaktumként bélyegezte meg. Szerintük „ez a javasolt közös lista nem lehet politikai túlélők mentőhajója - ezt a szavazók fogják elsüllyeszteni”. Nem kevesen ezt elvi és morális alapállásnak, mások viszont a nagypolitikában olykor elfogadható kompromisszum kizárásának, a remélt összefogás meghiúsításának vélik. Egyelőre tehát két szemlélet és törekvés feszül egymásnak. Okulásként érdemes legalább röpke pillantást vetni kisebbségi történelmünkre és félmúltunkra. 1936-ban a kül- és belpolitikai helyzet, valamint a budapesti nyomás kényszerítette ki ideológiai, politikai és személyi ellentétek háttérbe szorítását, az Egyesült Magyar Párt megalakítását, amelynek ügyvezető elnöke Esterházy János lett. Bő hat évtizeddel később pedig a választási törvényt önkényesen módosító Vladimír Meciar adta meg a döntő lökést a három hazai magyar politikai erő egyesüléséhez. Ekkor a rendszerváltó Magyar Polgári Párt vezetői közösségünk igényét, érdekeit fontosabbnak tartotta annál a ténynél, hogy a velük szövetségre lépő, Duray Miklós fémjelezte Együttélés PM vezetőségében volt kommunista párttagok is tevékenykedtek. Jelenleg csupán közös jelöltek kiválasztása a feladat, nem a pártok egyesítése. Mégis még mindig ott tátong a sokat emlegetett politikai árok. Betemetéséhez egyesek szerint a magyar-osztrák kiegyezést kiharcoló Deák Ferenc politikai bölcsességére lenne szükség, mert vészesen ketyeg a voksolások előtti határidőket jelző óra. Ezért a legfőbb ideje minden döntéshozónak tudatosítania: a közösségi érdeket szem előtt tartó döntésüket, miként makacs önzésüket végül a választópolgárok minősítik. Azt is, ha ismét két vagy még több magyar listával szembesítenék őket, ami könnyen az aggodalmak beteljesüléséhez, nemzetrészünk újabb traumájához vezethet. Sok hűhó semmiért RÁCZ ORSOLYA B oris Johnson brit miniszterelnök hónapok óta azt hangoztatja, hogy egyezménnyel vagy anélkül, de október 31 -vei Nagy- Britannia elhagyja az EU-t. Ennek ellenére a miniszterelnök szombaton hivatalosan a kilépés halasztását kérte. A szeptemberben megszavazott „Ben-törvény” értelmében Johnsonnak halasztást kell kérnie az EU-tól abban az esetben, ha a brit parlament nem szavazza meg az újabb egyezséget, vagy nem támogatja az egyezség nélküli kilépést. Mivel október 19-én a brit képviselők újból elutasították az egyezmény lehetőségét, az egyezmény nélküli kilépést pedig már korábban kizárták, Johnson kénytelen volt levélben halasztást kérni. Az események rendkívül gyorsan zaj lottak a hétvégén. Johnson parlamenti veresége után még aznap levélben informálta Donald Tusk Európai Tanácselnököt a parlamenti eseményekről. Johnson három levelet is küldött Brüsszelbe még aznap éjjel, és a legfontosabb dokumentumot, melyben hivatalosan halasztást kért, tüntetőlegesen nem írta alá. Tény, hogy Johnson csúnya vereséget szenvedett, és a szombati események újra bizonyították, hogy nem nagyon lehet hinni Nagy-Britannia politikai vezetőinek brexittel kapcsolatos ígérgetéseinek. Hiszen Johnson az utóbbi hónapokban nem volt rest azt hangoztatni országszerte, hogy nem kér majd halasztást. Volt, aki ezt el is hitte, hiszen Johnson személyében Nagy-Britannia egy erős és tapasztalt tárgyalót kapott, így valóban volt rá esély, hogy sikerrel jár majd. Johnson stratégiája viszont rendkívül ködös volt, a tárgyalásokat zárt ajtók mögött folytatta, miközben országszerte kampányolt, hogy az egyezmény nélküli kilépésre felkészítse a lakosokat. Tehát elkövette ugyanazt a hibát, mint Theresa May, ő sem vonta be a brit jogalkotókat az egyezmény formálásába, így nem meglepő, hogy azt a brit parlamentben 322-306 arányban elutasították. Tény azonban az is, hogy egy új egyezmény lezárása az EU-s partnerekkel szinte lehetetlennek bizonyult, elsősorban az idő nyomása miatt. Másrészt pedig az EU-s vezetők szilárd elhatározottsága is komoly akadálynak ígérkezett, melynek értelmében a May-jel kötött egyezményt nem voltak hajlandóak megnyitni. Ennek ellenére az EU mégis engedett, és a már egyszer lezárt egyezményen érdembeli változásokat engedélyeztek, elsősorban az ír „backstoppal” kapcsolatban. Az új egyezség értelmében a „backstopot” egy furcsa és bonyolult kettős határrendszer helyettesítené. Ez egyfelől azt jelentené, hogy az írszigeten fizikai határ nem keletkezne - ez mindkét fél számára fontos volt. Másfelől a britek elhagynák a vámuniót, és saját maguk köthetnének kereskedelmi szerződéseket az EU beleszólása vagy segítsége nélkül. Ez a pont szintén nagyon fontos volt Johnsonnak, annak ellenére, hogy az ország EU-n kívüli kereskedelmi kilátásai nem túl kecsegtetőek. A változtatások igazán komplex része valójában az ír kérdésre kínált megoldás. Bár a legújabb tervek szerint fizikai határ nem épülne, ellenőrzésekre így is szükség volna az ír-szigeten. A javasoltak szerint vámellenőrzések csak az árukereskedelemre vonatkoznának, személyeknek ezzel továbbra is szabad mozgást biztosítva. Mi több, az áruellenőrzés gyakorlatilag az észak-ír kikötőkben történne, és csak nagy mennyiségű árura vonatkozna. Sőt, az adó meghatározása nem automatikusan helyben történne, hanem csak később, és csak a,rizikósnak” minősített árukat érintené. Az, hogy mit is jelent pontosan a,rizikós” áru, még nem tisztázott, hiszen ezek listája csak később lenne meghatározva. Az egyezmény ködös pontját képezi az is, hogy ki folytatná és ki felügyelné majd az ellenőrzéseket. Az megegyezés szerint brit hivatalnokok felelőssége lenne a fizikai ellenőrzés, esetleges EU-s jelenléttel. Nem teljesen világos azonban, hogy döntéseknél melyik félnek lenne vétójoga, egyelőre úgy tűnik, hogy az EU-s hivatalnokok szava erősebb lenne. Ezzel tehát egy furcsa, hibrid helyzetbe kerülnének az észak-írek, fizikai határ nélkül ugyan, de továbbra is az EU és Nagy-Britannia között, mind vám, mind adózás kérdésében. Ennek a rendszernek a sikeressége nehezen megjósolható, így a felek szerződésbe iktatták, hogy 4 év elteltével az észak-ír döntéshozók szavazzanak arról, hogy továbbra is ennek a rendszernek a részei szeretnének-e maradni. Kérdéses, hogy miért nem szavazhatnak erről az észak-írek most, azonban tény, hogy egy jelenlegi szavazáshoz sokkal több információra lenne szükség. Johnson mellett szól, hogy megtette a lehetetlent, és változtatásokat harcolt ki a korábban már lezárt egyezmény szövegében. Ez azonban túl kevésnek bizonyult, és így kezdődhet minden elölről. A britek újabb halasztást kértek, 2020. január 31-ig, amelyet valószínűleg meg is kapnak. Az elmúlt három év eseményei láttán azonban sokan nem sok esélyt adnak annak, hogy a következő 3 hónap folyamán a brexit-saga megoldódjon. Orbán Viktor nagyon furcsa ígéretet tett a Türk Tanács ülésén Orbán úgy beszélt, mintha a leendő magyar EU-biztos nevében állt neki ígérgetni, holott a biztosok a kormányoktól függetlenül végzik a dolgukat. Orbán Viktor miniszterelnök szembement az európai uniós szerződésekkel, amikor Azerbajdzsánban a Türk Tanács ülésén arra tett ígéretet, hogy a magyar uniós biztos segíteni fogja Törökország és Azerbajdzsán uniós csatlakozását - hívta fel a figyelmet Újhelyi István MSZP-s EP-képviselő. A kormányfő az MTI beszámolója szerint azt mondta: ha sikerülne megszerezni a bővítési portfoliót, „akkor a keleti partnerség ügyében szoros együttműködésünk lesz Azerbajdzsánnal és a tagsági tárgyalás ügyében pedig Törökországgal” - mondta, úgy fogalmazva: ha sikerül megszerezni ezt a portfoliót, akkor „örömmel állunk az önök rendelkezésére, hogy segítsük az önök törekvéseit”. Újhelyi szerint ez olyan, mintha Orbán az Európai Bizottság, de legalábbis a bővítésért felelős magyar uniós biztos nevében tenne ígéretet, ami igencsak aggályos. Az EB tagjait ugyan a tagállami kormányok delegáíják, de kinevezésük után megszakad minden formális kapcsolatuk a küldő országgal, és kizárólag az uniós szerződések őreként, az európai közösség érdekében teljesítik feladatukat. Jogszabályok is kimondják, hogy nem fogadhatnak el utasításokat kormányoktól, más külső szervektől. „Orbán Viktor ugyanis fordítva ült fel a kipcsak lóra, amikor a leendő uniós biztos nevében ígérgetett mindenféle jószolgálatiságot a türk üzlettársainak” - írta Újhelyi, aki szerint Orbán vagy átverte „türkmén vértestvéreit”, vagy beismerte, hogy az általa uniós biztosnak jelölt személy nem az EU, hanem az ő személyes szolgálatában fog állni. Az egyébként jelenleg egyáltalán nem biztos, hogy a magyar biztosjelölt kapja a bővítési portfoliót, ugyanis bár az először jelölt Trócsányi Lászlónak ezt szánták, ő összeférhetetlenség miatt nem lehet biztos. Helyette Orbán Várhelyi Olivért, a brüsszeli EU-nagykövetet jelölte, aki azonban nem biztos, hogy ugyanazt a tárcát fogja kapni. (hvg.hu)
