Új Szó, 2019. október (72. évfolyam, 228-254. szám)
2019-10-15 / 240. szám
[16 SZINFOLK 2019. OKTOBER 15. www.ujszo.com A vak prímás vallomása Osgyáni Illés „Vak" László zenekara, 1989 (Fotó: hagyomanyokhaza.hu) Négyéves sem voltam, amikor úgy fogtam a kezembe a hegedűt, hogy húrjaiból hangokat csalogattam elő. Igaz, kicsit hamiskásakat.- Sebaj! - mondta édesapám, aki prímás volt, sőt a nagyapám is, aki foglalkozni kezdett velem. Később édesapám zeneiskolába íratott, ahol kiderült, hogy rövidlátó vagyok. Csak közelről ismertem fel a hangjegyeket, amiért a zenetanár eltanácsolt az iskolából. A kottát nem lapoztam, de annál többet volt kezemben a hegedű. Még aprócska gyerek voltam, amikor apám bevett a bandába. Nyolcéves lehettem, vagy talán annyi sem, amikor édesapám helyet cserélt velem. Egy-két órácskára én lettem a banda prímása. Aztán egyre hosszabb időre kaptam lehetőséget, úgymond főszerepet, pár év múlva pedig végleg helyet cseréltünk. Azok voltak a szép idők: itt nálunk, Osgyánban három mulató is volt. Esténként mind a háromban szólt a zene. Mindig nagy bandánk volt, héttagúnál soha nem volt kisebb. A falunkon halad át a Kassa felé vezető főút, talán ezért nemcsak hétvégeken, hanem hétköznapokon is volt vendég a kávéházakban. Kereskedők, földbirtokosok tértek be megpihenni, felfrissülni, de mulattattunk tanítókat, jegyzőket, sőt csendőröket is. Sokszor a hajnal vetett haza bennünket. Estefelé az udvaron muzsikáltunk, nótáinkba vedercsörgés zaja vegyült. Később a vedercipelők is betértek hozzánk egy-egy kupicára. Nem dorbézoltak, csak leültek az ivóba és hallgatták a zenét. Voltak, akik halkan eldúdoltak velünk egy-egy dallamot, egy szép hallgatót. Mennyi kemény legényt láttam én ott sírni... Volt, amikor örömkönnyek hullottak, de volt, amikor a bánat csalta ki a könnyeket. A falusiaknak ingyen játszottunk, ismerős, jó barát volt valamennyi. Néha bort kértek a bandának, néha a nagybőgőbe is hullott aprópénz. Kávéházunk három helyiségből állt, a pénzesebbek nem álltak meg a söntésben, hanem beljebb foglaltak helyett. Ha jókedvvel érkeztek - amire sokszor volt példa -, bevitték magukkal a bandát is. Ott aztán volt mulatás,' gyakran még a nagybőgős is széken állva muzsikált. Aratás idején egy kicsit csendesebb volt a kávéház, mint máskor. Olyankor hosszabbak a nappalok, mi késő estig az udvaron muzsikáltunk. De a többi mulató előtt is szólt a zene. Mennyire más volt akkor a falu arculata, mint most! A faluban mindenki nótáját ismertük, de ismertük a gyakran átutazók nótáját is. Ha ismerős közeledett, a banda tiszteletből annak a nótáját cifrázta. Igyekeztünk mindenkihez kedvesek lenni, arra törekedtünk, hogy este — ha csak egy pohár italra is - a mi kávézónkba térjen be. Szeretett bennünket a kávéház tulajdonosa, nekünk nem kellett mondani, hogy csalogassunk be valakit Sok törzsvendégünk volt, pedig a mi kávéházunkban a húsz éven aluliakat nem szolgálták ki. Be sem jöhettek, ha nem volt borkeresztapjuk. A dolgos, rendes gyerek könnyen talált magának borkeresztapát, ha nem, akkor nehezebb dolga volt. A borkeresztapa egy idősebb személy volt, aki kezességet vállalt egy tizennyolc évét már megélt fiúért. Bevitte őt a saját társaságába, ott az a fiatal megtanulta a társasági szokásokat, megtanult mulatni, a tandíj mindössze egy üveg bor volt. Sokszor nemcsak a borkeresztapja vigyázott rá, hanem az egész társaság. Huszonhét évesen teljesen elveszítettem a látásomat. Az már az ötvenes évek elején volt, amikor a mulatókból kezdték kitiltani a zenét. Nagy kár volt. Valamikor a legények tánc közben tombolták ki magukat, és nem az utcán. Azután már csak hétvégeken játszhattunk, akkor is csak valamilyen házi ünnepségen. Nem látom az arcokat, nem látok semmit, de így világtalanul is felismerem a boldog embert... A nótájáról. De azt is, akinek bánata van. Néha magam is elkeseredem. Olyankor, akik hegedűmet hallják, megkérdik: „Mi bajod, Laci, miért sír a hegedűd?” Bizony, van annak miért sírni, mert a sors vájta sebből feltörő keserűség egyre gyakrabban fojtogatja torkomat. Szeretném hinni, hogy lesz még divatja a cigányzenének és a cigányzenés kávéházak újra megnyílnak. Tudom, hogy mindez csak önámítás, mégis ez ad életerőt vakságomban. Elmondta: Illés László, Osgyán Lejegyezte Farkas Ottó, 1990 nyarán Értékeink az iskolában és a tanításban Madáron az oktatásba is beépítik a hagyományőrzést (A szerző felvételei) dók helyi alapszervezetét. Szanyi eptember közepén Nagymegyeren ismertették a Felvidéki Magyar Értéktár szakmai programját. A konferencián kiértékelték a második Településeink értékei pályázatot, valamint a Hétköznapi hősök felhívás eredményeit. A Felvidéki Magyar Értéktár kezelője, a Szlovákiai Magyar Művelődési Szövetség tavaly hirdette meg a két pályázatot. Gyarapodó értéktár A Településeink értékei felhívásban a Csemadok megalakulásának 70. évfordulójára összpontosítottak. Csemadok-alapszervezetek, polgári társulások és iskolák is jelentkeztek a felhívásra, összesen 468 fotóval, 29 felvidéki értékkel és 75 emlékhellyel gyarapították az értéktárat. A Pósa Erzsébet vezette Balogvölgyi Tájegység Értéktár Bizottság volt a legaktívabb, ők 11 értéket és 48 emlékhelyet gyűjtöttek össze. Hétköznapi hősök A szövetség második pályázatának célkitűzése az volt, hogy a diákok a Hétköznapi hősök - írjunk történelmet! című Kárpát-medencei szintű mintaprojekt alapján feltérképezzék lakóhelyük történelmét, feldolgozzák és közkinccsé tegyék azon személyek tetteit, akik sokat dolgoztak a közösségükért. Hétköznapi hős lett Remák Béla, Polák Margit, özv. Oláh Imréné Domonkos Ilona, Lőrincz Sarolta Aranka, Dékány György, Szanyi Mária, Pál Dénes és Ábrahám Margit. Remák Béla Szepsiben a közművelődés egyik kulcsalakja, az egyik legaktívabb Csemadok-tag, ő hozta létre a Helytörténeti Múzeumot és Gyűjteményt, megalapította a Szepsi Bódva Egyesületet. Polák Margit a szenei magyar kulturális élet egyik szervezője, munkájának elismeréseként korábban átvehette a Sámuel Zoch-díjat, a Csemadok Közművelődési Díját, valamint a Katedra díjat. Özv. Oláh Imréné Domonkos Ilonát a tanulmány készítői a komáromi Bencés Gimnázium utolsó igazgatója, Bíró Luciánnak szellemi és tárgyi hagyatékának ápolójaként mutatták be. Lőrincz Sarolta Aranka, az Ipoly mente krónikása a régió történelmének és hagyományainak őrzője és ápolója. Dékány György a hetényi közösség szervezésében alkotott maradandót, évtizedekig ő vezette a Csema-Mária néprajzkutató, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége által indított Kincskeresők program koordinátora. Pál Dénes nemcsak a Balog-völgy tanító bácsija, hanem helytörténész és közéleti szereplő is. Ábrahám Margit.palócként került a Csallóközbe, Nagymegyeren nevelőnő és hitoktató. Helytörténet az iskolában A konferencia szakmai programjában bemutatták a Madari Érték Programot. Rancsó Andrea, a Felvidéki Értéktár Biztosság szakmai alelnöke arról is beszélt, hogy a modern technológiával motiválhatók-e a gyerekek az értékgyűjtésre. Az alelnök szerint ez elsősorban azért nehéz munka, mert meg kell tanítani a gyerekeket a digitális eszközök helyes használatára. „Sokáig azt mondtam, hogy nincs helye a mobiltelefonnak az iskolában. Később rájöttem, hogy a gyerekek mindenképp megtanulják használni a technikát, segítség nélkül a saját fejük után. Ha viszont segítséget kapnak, akkor megtaníthatjuk nekik, mire hasznosíthatják” - mutatott rá Rancsó Andrea. Munkafüzet a hagyományokról A madari Édes Ákos Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola idén csatlakozott az értéktár munkájához, a Kincskeresők programban azonban már korábban is részt vettek. Most egy munkafüzetet készítenek elő, amely segítségével megismertetik a gyerekekkel a község hagyományait, jellegzetességeit, történelmét és környezetét. Rancsó Andrea közölte, a tanterv lehetőséget ad arra, hogy az alapiskolában a honismeretórán 30 százalékban helytörténetet oktassanak. Ennek köszönhetően a tanórán is lehetőség nyílik a helyi értékek feltárására. „Madáron sok a néphagyomány, Rancsó Andrea keresett meg bennünket azzal, hogy próbáljuk meg ezeket feldolgozni” - mondta Szász Veronika igazgató. Hozzátette: a pedagógusok, valamint a falu idősebb lakosai is aktívan állnak a projekthez. Madár azért is különleges, mert a közeli szlovák környezet ellenére megmaradtak a régi hagyományok. Áz igazgató szerint ez részben annak köszönhető, hogy az idős emberek őrzik a hagyományokat, amelyeket pedagógusok is ismernek. A projekt keretében főzni is fognak az iskolában. „A lakodalmas egyik fő eleme a kulcsos kalács, amelyet megtanulunk elkészíteni” - folytatta Szász Veronika. A szokásokat és recepteket is tartalmazó munkafüzetet folyamatosan beépítik az oktatásba. Értékmentő robotok Béták Norbert, a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem adjunktusa a robotok és az informatika értékmegőrzésben játszott szerepéről Szanyi Mária, az egyik Hétköznapi hős beszélt a konferencián, erre is fókuszálnak a hetényi Tarczy Lajos Alapiskola pályázatában. „Meg kellett találnunk a az értékmegőrzés és -teremtés, valamint a digitális technológiák és a robotika metszéspontját” - mondta a projektről Béták Norbert, hozzátéve, több ötlet is felmerült. A résztvevők például olyan robotot építhetnek, amely népi mintát rajzol ki. Az építéssel aktív oktatási közeget hoznak létre. „Öt-tíz év múlva azok a készségek lesznek fontosak, amelyeket a jelenlegi tudásunk szerint a robotok nem tudnak teljesíteni. Ilyen a kreativitás, a kritikai gondolkodás, a kollaboráció és a kommunikáció” - folytatta Béták Norbert, hangsúlyozva, hogy a robotokra eszközként kell tekinteni, amelyekkel a gyerekek építhetik a tudásukat. Ezt Novák Dávid, az egyetem diákja is alátámasztotta, aki a robotok gyakorlati hasznáról beszélt. Szerinte a robotok építésével a gyerekek azt is megtanulhatják, hogyan lehet bizonyos feladatokat minél egyszerűbben megoldani. „Az evolúció során mindig megkönnyítettük az életünket. A robotika ennek a követező lépcsőfoka. Ahogyan megtanultunk kalapácsot használni, autót vezetni, úgy ezt is elsajátíthatjuk” - zárta Novák Dávid. Ünnepeink 2020 Az Ünnepeink 2020 pályázat célja a magyar nemzeti és helyi értékekhez, hagyományokhoz kapcsolódó ünnepségekről készült fényképek begyűjtése és digitalizálása. A konferencia zárásaként meghirdették a Kincskeresők 2019 pályázatot. November közepén, ezúttal Galántán rendezik a helyi értékeket kutató diákok 15. országos konferenciáját. Bartalos Éva Sz Szerkeszti: Grendel Ágota. E-mail: agota.grendel@ujszo.com . Levélcím: DUEL - PRESS s.r.o., Új Szó - Színfolk, P.O.BOX 222,830 00 Bratislava 3.
