Új Szó, 2019. október (72. évfolyam, 228-254. szám)
2019-10-12 / 238. szám
www.ujszo.com SZALON 2019. OKTOBER 12. próbálják ezt manapság néhányan bagatellizálni, akkoriban tényleg nagyon nagy volt nálunk a tét. Hiszen akkoriban Lengyelország, Csehország és Magyarország is NATO-tag volt, és ha nem jött volna el az a bizonyos töréspont, Szlovákia úgy járhatott volna, mint Lukasenko Fehéroroszországa. Akkoriban nap mint nap szégyenkezhettünk az országunk miatt, mely a barbárok hatalmába került. Nem szabad megfeledkeznünk a volt államfő, Michal Kovác fiának elrablásáról, a titkosszolgálat kihasználásáról politikai ellenfelek megfélemlítésére, a képviselői mandátumok jogtalan megvonásáról, a kiválasztottak vadprivatizációiról, illetve arról a nemzetközi elszigeteltségről, amibe a HZDS, az SNS és a Szlovákiai Munkásszövetség kormánykoalíciója taszította az országot. Az Új Szónak nyilatkozó Bugár Béla is emlegette azt az időszakot, amikor magyarsága miatt verbális támadások érték az utcán. Vladimír Meciar veresége közös sikertörténetünk, amely egy diktátor elleni lázadásról és az elit felelősségéről szólt, beleértve a magyar elitet is. A demokráciáért vívott harcot nem nyerhettük volna meg a délszlovákiai választók szavazatai nélkül. A magyar választók is segítettek, hogy Szlovákia a „demokrácia útjára” lépjen, amely a visegrádi négyekkel együtt az Európai Unióba, Szlovákia esetében pedig a NATO- ba vezetett. A szlovákiai magyarságot akkori politikusai győzték meg arról, hogy együtt keÜ legyőzni a meciarizmust. 1998-ban félretették nézetkülönbségeiket, legyőzték személyes viszályaikat, összefogtak és így segítették győzelemre a demokráciát. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, az Együttélés és a Magyar Polgári Párt akkori politikusai évek elmúltával is megérdemlik mindannyiunk elismerését. A szlovákokét és a magyarokét egyaránt. Az SDK-SDL-SOPMKP-koalíció a választások során alkotmányos többséget szerezve 93 képviselői mandátumhoz jutott! Külön érdemük volt a helyzet rendezésében azoknak a szlovákiai magyar politikusoknak, akik ebben az időszakban a legmagasabb pozíciókba kerültek. Akár Csáky Pál miniszterelnök-helyettesre, akár Bugár Béla házelnökhelyettesre, akár Miklós László környezetvédelmi miniszterre, akár pedig Harna István építésügyi miniszterre gondolunk. Ok győzték meg elsőként a szlovákok túlnyomó részét, hogy a magyaroktól még akkor sem kell félnünk, ha jelentős posztokra kerülnek. Ok is hozzájárultak ahhoz, hogy Szlovákiába tőkeerős külföldi befektetők érkeztek, akiknek hála emelkedhetett az életszínvonal. A szlovákiai magyar politikusok érdeme is volt, hogy ismét kezdtük megbecsülni közös hazánkat. A mai MKP-ban ugyan nem szívesen hallanak ilyesmit, azonban kölcsönös kapcsolataink konszolidálásában jelentős tényező volt Bugár Béla személye és karizmája. Mérsékelt fellépésével, tisztánlátásával és humorérzékével már a meciarizmus idején elnyerte a szlovákok nagy részének szimpátiáját. Ez többé-kevésbé máig kitartott, bár sok szlovák csak nehezen nyeli le a Smerrel és az SNS-szel megkötött kormánykoalíciót. Bugár azonban arra hivatkozik, hogy a Híd politikusai éppen azzal járultak hozzá a szlovák-magyar kapcsolatok javulásához, hogy beléptek ebbe a koalícióba. „Megmentettük a kisebbségi kultúrát, megmentettük a nemzetiségi iskolákat. Csak nem kommunikáljuk megfelelően, hogy mindezt ebben a kormányban sikerült elérnünk” - hangsúlyozta. Szerinte az elmúlt évtized egyértelműen bizonyítja, hogy elképzelésük helyes és eredményes volt a kisebbségek és a régiók számára. „Multietnikus elven alapuló politikánknak a jövőben is van létjogosultsága” - állítja. Menyhárt azonban nem így látja Bugár érdemeit a kölcsönös kapcsolataink rendezése terén. „Nem gondolom, hogy ez egyeden ember vagy párt politizálásának eredménye lenne. Inkább az lehet az oka, hogy jelenleg nem nyírnak meg olyan témákat, amelyek kiélezhetnék a helyzetet” — nyilatkozta az Üj Szónak. Bugár azonban határozottan visszautasítja, hogy mostanában kerülnék az érzékeny témákat. A kisebbségi oktatás megmentésén kívül szerinte ilyen volt a kisebbségi aligha jelentette volna ki nemrég Orbán, hogy a választások után szívesen folytatná az együttműködést Pellegrini úrral.” Bugár egyúttal emlékeztet, a két ország kapcsolata csak lassan változik. Hiszen 1998 után sem tudtuk elkerülni a turbulenciákat. A szlovákok kétkedve fogadták a határon túli magyarokra vonatkozó, úgynevezett státusztörvényt vagy a két évvel később létrejött Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát, amely közvetlen kommunikációs eszközt teremtett a magyar Országgyűlés számára a szomszédos országok magyar etnikai pártjainak színében tevékenykedő parlamenti képviselőkkel való kommunikációban. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának képviselői saját parlamentjük jóváhagyása nélkül vehettek részt egy szomszédos állam törvényhozásáA demokráciáért vívott harcot nem nyerhettük volna meg a dél-szlovákiai választók szavazatai nélkül A magyarok is segítettek, hogy Szlovákia a „demokrácia útjára” lépjen... nyelvhasználat lehetőségeinek bővítése vagy a magyarok lakta településeken a kisebbségi nyelvű helységnévtábláknak a szlovákkal azonos méretűre cserélése, valamint a vasútállomások és autóbusz-állomások kétnyelvűsítése is. „Ha Menyhárt úr a kettős állampolgárság problémájára gondol, azzal is mi foglalkoztunk a Radicová-kormányban. A parlament elé került egy kormányjavaslat is, amely mindössze két szavazat híján bukott el. És ki nem szavazta meg azt a törvényt? Matovic és az ő képviselői. És manapság ki fontolgatja a velük való együttműködést? Nem a Híd, az biztos” - emlékeztet. A szlovákok és magyarok közötti viszony konszolidálásában fontos lépés volt az SNS élén történt változás. Ján Slotát Andrej Danko váltotta. Ezáltal pedig enyhült a magyar pártok és a nemzetiek közötti régóta tapasztalható feszültség. nak ülésein. 2006 augusztusában a változatosság kedvéért a szlovák rendőrség eljárása és Robert Kalinák akkori belügyminiszter kijelentései kapcsán kapkodtuk a fejünket, miután Maiina Hedvig főiskolai hallgatót azért támadták meg, mert az utcán magyarul beszélt. Ügy tűnik, amikor egyeden magyar párt sem volt tagja a szlovákiai kormánykoalíciónak, kapcsolataink fagypontra jutottak. Ez leginkább 2009 augusztusában volt szembetűnő, amikor a szlovák külügy egy diplomáciai jegyzék útján megtagadta Sólyom László magyar köztársasági elnöktől, hogy a Szlovák Köztársaság területére lépjen. Csak emlékeztetőül, abban az évben a szlovák kormányban erősen nacionalista pártok tevékenykedtek - Ján Slota Szlovák Nemzeti Pártja és a Vladimír Meciar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom, Ezeket a tényeket szem előtt tartva a szlovákok nagy része értedenül tekint a hazai magyar pártok vezetőinek magatartására. A Focus ügynökség szeptemberi felmérése alapján a Híd pártot csak a szavazók 4,1 százaléka választaná. Az MKP-ra még kevesebben, csak a megkérdezettek 3,3 százaléka adná a voksát. A többi párt, mint a Magyar Fórum, az MKDSZ vagy az újonnan alakult Összefogás fél százaléknál is kevesebb szavazatot kapna. Valós a fenyegetés, hogy a parlamentbe 1990 óta először egyeden magyar párt sem jut be. Márpedig ez sokunkat félelemmel tölt el. Bugár Béla azonban optimista. Állítja, hogy a Híd bejut a parlamentbe. „Antikor kenyértörésre kerül sor, választóink tudják értékelni munkánkat” - jelentette ki elszántan. De vajon miért nem képesek a magyar pártok jelenlegi politikusai megtalálni a közös hangot úgy, mint az említett 1998-as évben? Menyhárt ezzel kapcsolatban azt mondja: „Minden józan ítélőképességű ember, legyen az magyar vagy szlovák, jól tudja, hogy egységben az erő. Tudják ezt Szlovákia déli határán túl is. Biztosan mindenki közös fellépést szereme, csakhogy - amint ezt a mellékelt ábra mutatja — ez tíz évnyi megosztottság után nem olyan egyszerű. És itt most nemcsak a közös listáról van szó, hanem az értékrendekről is, és arról, hogy ki kellene lépni a kölcsönös bizalmatlanság évtizede alatt megszilárdult nem akarás állapotából. Nemcsak a pártok vezető politikusairól van itt szó, hanem választóinkról is, akik egyelőre nem igazán hisznek abban, hogy az esedeges közeledés valóban őszinte és tartós lehetne.” Bugár is bevallja, hogy az együttműködés nem születik egykönnyen. „Akik nem követik figyelemmel a magyar nyelvű sajtót, nem is tudják, milyen mély a szlovákiai magyar politikai színtér megosztottsága. Az MKP tíz éven át támadott bennünket, a fiatal generáció egy része pedig erősen hajlik Orbán Viktor politikája felé. Ha koalícióra lépnénk, az érvényes választójogi törvény értelmében hét százalékot kellene szereznünk, ami nem reális. Ezért a Híd megnyitotta jelöldistáját azok számára, akik érdeklődnek az együttműködés iránt.” A legközelebbi napokban kiderül, lesz-e ebből valami. És hogy mindez miért érdekes a szlovák választók számára? Mert a nyugalom és a megértés kapcsolatainkban mindannyiunk érdeke. Éppen az említett, közelmúltbeli labdarúgó-mérkőzés tette a napnál világosabbá, hogy nagyon könynyen robbanhatnak a gyűlölködésbe torkolló indulatok. De nem kell válogatott szlovák-magyar meccset néznünk, elég elmennünk egy dunaszerdahelyi mérkőzésre. A Prágában élő brit oknyomozó újságíró, Tim Gosling, aki figyelemmel kíséri Közép-Európa politikai és kulturális történéseit, feltérképezte a dunaszerdahelyi FC DAC 1904 körüli helyzetet. A német Deutsche Welle angol nyelvű változatába írta meg riportját. A cikkben rámutat Orbán Viktor magyar kormányfő igyekezetére, amely a labdarúgást saját politikai céljaira akarja fordítani. Az egykori amatőr labdarúgó ezt a sportot erős mágnesnek tekinti céljai elérésében. Orbán kormánya az elmúlt években több mint 1 milliárd eurónyi uniós forrást hívott le hazai és külföldi stadionok építésére, amelyeket szövetséges oligarchái ellenőriznek. Az angol újságíró cikkében rámutat: ez a 1998 választási év volt Magyarországon is, ahol a Fidesz és Orbán Viktor kormányfő vezette koalíció került hatalomra. A közös uniós csadakozás víziója és Szlovákia NATO-tagságának budapesti támogatása egyértelműen hatással volt az együttműködés légkörének alakulására. A születőfélben lévő pozitív kapcsolatok jelképének nevezhetnénk 2001 októberét, akkor a két ország kormányfője együtt adta át az újjáépített Mária Valéria hidat, amely hosszú évek után ismét összekötötte Párkányt és Esztergomot. A jelenlegi kapcsolatainkat befolyásoló tényezők között megkerülheteden két úriember: Orbán Viktor és Robert Fico, akik az elmúlt években a leginkább formálták a két nemzet viszonyát. Akár üzleti érdekek, akár pedig valamiféle külső fenyegetés tette őket szövetségessé, mindenesetre mindketten ismételgették az üzenetet: szükségünk van egymásra. Menyhárt is úgy véli, hogy „az európai politika megköveteli az apró, posztkommunista országok véleményének és lépéseinek összehangolását, és mindkét ország számára pozitívum, hogy a V4-ek Európai Unióval kapcsolatos külpolitikája alapjában véve egységes”. Orbán és Fico érdemeit nem vitatja el Bugár Béla sem. „Ezt nem vonhatjuk kétségbe, különben hálózat más országokba is átnyúlik, példaként Romániát, Horvátországot, Szerbiát, Szlovéniát és Ukrajnát említi, miközben a szlovákiai akadémia egyelőre a legjobb eredményeket tudja felmutatni. Ebben a szellemben formálódik például Romániában az OSK Sepsi klub, melynek szurkolói bázisát főleg az ott élő magyarok alkotják. A DAC a cikk szerint a szeparatizmus egyfajta jelképe. ,Az volt az elképzelés, hogy a nemzeti identitás erős jelképét építsék fel, mint amilyen a Barcelona Katalóniában” - mondta elemzőként a DW riporterének Gál Zsolt, aki azóta a Simon Zsoltféle Magyar Fórumba igazolt. Gosling szerint ennek a tervnek a megvalósításán dolgozik Világi is, akit szerinte „Orbán európai emberének” neveznek. Az utóbbi idők sikerei, írja Tim Gosling, melyek közül a legnagyobb a Fortuna Liga tavalyi második helyezése volt, messziről is idevonzzák a magyarokat, köztük Orbán Viktort is. Dunaszerdahely lakossága ugyan mindössze 22 500 fő, a 12 700- as MÓL Arénában azonban csak kevés szék marad üresen egy-egy hazai meccs során. A „sárga-kékek” az elért sikereik miatt a nemzetiségi torzsalkodás új keletű célpontjává is válhatnak. „Nem engedik, hogy megnyerjük a ligát. Minden bírói döntés ellenünk szól” - panaszkodik Sóki Tamás, az YBS Ultras vezetője, aki reméli, hogy a jelentős nemzetiségi keveredés ellenére a dunaszerdahelyi klub gerincét a jövőben egyre több fehér, magyar alkotja. Gosling szerint fennáll a veszély, hogy Szlovákiában a magyar nacionalizmus a szélsőjobboldal malmára hajthatja a vizet a jövő évi parlamenti választás előtt. Ez azonban sem a szlovákoknak, sem pedig a magyaroknak nem érdeke. Szlovákiában a közelgő parlamenti választás sok mindenben hasonlít az 1998-as voksoláshoz. 2018. február 21-e örökre beírta magát hazánk fekete krónikájába. Méghozzá vérrel. Addig szörnyülködve figyeltük a külföldi híradásokat a világban dúló feszültségekről és újságíró-gyilkosságokról. Azt hittük, nálunk ilyesmi nem fordulhat elő. Tévedtünk. Két fiatalt, Ján Kuciak oknyomozó újságírót és jegyesét, Martina Kusnírovát meggyilkolták. Szlovákia azóta nagyot változott. Lemondott a kormányfő, a belügyminiszter és a rendőrfőkapitány, és a felszínre került mindaz a mocsok, ami alattomosan fojtogatta az országot. Ma ismét útelágazáshoz érkeztünk. Csak az öntudatos szlovákiai magyarok segítségével indulhatunk el a választás után a helyes irányba. A választás tétje ezúttal nem a Smer legyőzése, hanem azé a maffiáé, amelyik Szlovákiát (beleértve Dél-Szlovákiát is) felosztotta maga között, és amelyik csaknem valamennyi szlovákiai párttal kokettált. A választás eredménye meg kell hogy mutassa a maffiának, hogy vannak határok, amelyeket nem-lehet ádépni. Egyvalami azonban biztos: a maffia csak úgy, harc nélkül, nem adja vissza nekünk Szlovákiát. Inkább kockáztatja, hogy az egész országot felperzseli, csak hogy ismét hatalomhoz jusson. Az egyes politikai pártok népszerűségét látva mindenki számára nyilvánvaló: egy tisztességes Szlovákia nem engedheti meg magának, hogy elvesszenek a magyar választók szavazatai. Egy szlovák újságírótól talán furcsán hangzik, de mégis: magyarok, ne hülyéskedjetek! Ismét szükségünk van rátok! Juraj Martiny (Fotó: Somogyi Tibor)
