Új Szó, 2019. október (72. évfolyam, 228-254. szám)
2019-10-12 / 238. szám
14 UTINAPLÖ PRESSZÓ ■ 2019. OKTOBER 12. www.ujszo.com Cremona szépségei Cremona a művészetek és a hegedűkészítés városa. Régóta lakott település, fénykorában még Milánó versenytársaként is számon tartották. Látnivalóiért érdemes felkeresni a Pó folyó mentén fekvő várost. A katedrális főhomlokzata és a Torrazzo (A szerző felvételei) észak-olaszországi Cremona városának neve hallatán gyermekkorom óta a hegedűkészítő - Guarneri, Amati, Stradivari - családok története jut eszembe. Több regényt olvastam annak idején e famíliákról, s romantikusan, sejtelmesen fénylett a közeg, amelyben éltek Először, a 80-as években családommal, Trabanttal tettük meg az utat. Csupán egy napot töltöttünk a városban, most több időt szántunk megtekintésére. Kíváncsian vártam: vajon most milyennek látom? Autóval, a falakon kívüli részre érkeztünk Itt is működött jól bevált módszerünk, hogy nem túl messze az óvárostól szállunk meg, abban a zónában, ahol még nem kell parkolási díjat fizetni. A felfedezendőket innen gyalog mindenütt könnyen el lehet érni. A zeneszerszámok városában járunk, ezt lépten-nyomon tapasztalhatjuk. A legkülönbözőbb helyeken eligazító táblák mutatják, merre találunk hegedűkészítőt. Az édességboltok kirakatában hegedű alakú helyi különlegesség kínálja magát. A torrone cukor, méz, mandula, tojás keverékéből készül, fehér színű, különböző formákban kapható. Klasszikusan, a nagy tömbökből törnek le egy-egy darabot a vásárlónak. A város emléket állít az 1644-ben itt született, s hosszú életében itt alkotó hegedűkészítőnek, Antonio Stradivarinak. Brácsa, cselló, hárfa, viola da gamba, lant, gitár megálmodója is volt. Az általa készített hangszerek hangzásának titkát legendák lengik körül, kutatások témája, egy-egy műve a mai napig több millió dollárért talál gazdára. A róla elnevezett téren és a Hegedűmúzeum előtt is szobra áll. A Garibaldi korzón levő volt lakóházán, amelybe a frissen házasodott mester költözött, emléktábla tudatja: 1667-1680-ig itt élt Antonio Stradivari első feleségével, Francesca Ferraboschival. Az épület előtt valós méretű pad, rajta ül bronzba öntötten Stradivari. Nehéz őt fényképezni, mert mindig mellételepszik valaki. Másik cremonai háza, műhelye emlékét egy márványtábla őrzi a modern Április 25. üzletház falán. Stradivarinak a nála jóval idősebb első feleségétől - aki férje művészetét vagyongyarapító eszköznek tekintette - hat, míg második nejétől, Antóniától - aki szellemi, lelki társa is volt az alkotásban - öt gyermeke született. A mester sírját rejtő templom nem létezik már, helyén a Római közpark található. Stradivari sírkövének bronzmásolatát láthatja a sétáló, az eredeti helyen. A zenei hagyományokat jelenítik meg a Szent Abbondino-templom freskói. A 16. századi falfestmények korabeli hangszereket ábrázolnak. A kis múzeum érdekessége egy másik zenei nagysághoz kapcsolódik, itt őrzik a Claudio Monteverdi születéséről szóló dokumentumot. Két múzeum is teret ad igényes hangszerkiállításnak. Több úti beszámolót olvastam Cremonát felkereső magyaroktól, akik, - Milánóból való kitérésként - egynapi látnivalónak javasolják. A város hangulata, múzeumai ennél többet érdemelnek Cremona története nem csak a hegedűkről szól. Az utcáin sétálva lépten-nyomon szép, a valaha volt gazdagságot sugalló palotákba bodik az ember. Ilyen a színház, amelynek építéséről 1747-ben a cremonai arisztokrácia döntött. A 19. század elején leégett épület újjászületett. Alkalmunk volt egy előadáson részt venni, s itt is meg lehetett csodálni az olasz könnyedséget. Esős idő lévén az előcsarnokban hegyekben álltak az esernyők, szinte senki nem ragaszkodott ahhoz, hogy a ruhatárban adja le. Hűvös is volt, többen érkeztek kabátban, de az sem a megőrzőben landolt, ölbe vagy éppen a nézőtéri ülés alá került. A Matteotti korzón sétálva tekintélyes palotákat szemlélhettünk meg: a Fodri, Pallavicini, Cavalcabo család egykori lakhelyeit. A Garibaldi korzón is lelhettünk szép épületeket, egyebek mellett a Trecchi, a Cittanova, a Raimondi és a Strozzi palotát. Ezek nagyrészt csak kívülről láthatók, az épületekben lakások vannak. Ottlétünkkor a korzó egy részét árusítóhelyek foglalták el, ahol a sajtfesztivál különleges termékeit kínálták. Cremona vitathatadan szépségű központja a Városház tér. A Városháza, a Loggia dei Militi, a Keresztelő kápolna, a Katedrális, az Óratorony lelket megragadó, harmonikus középkori hangulatot áraszt. A Városháza tipikus lombard építészeti stílusú, a kis belső teret közrefogó falai a nép gyűléseinek biztosítottak helyet. A 13. század elején emelt épületet a századok során többször bővítették. Ma egy része látogatható, s örömmel szemrevételeztük belső szépségét is. A bejáratnál a szabadság szimbólumává vált Zanén szobra fogadja a látogatót, a legenda szerint ő párbajban legyőzte a német-római császár, IV. Henrik fiát, megmentve a várost az elnyomónak fizetendő adótól. A nagy tanácsterem falaira már nem létező templomok festményeit mentették ki. A Városház melletti Loggia dei Militi bolthajtásos épülete is a 13. század alkotása. A Keresztelő kápolna nyolcszögletű, szimbolikus formáját a 12. században alakították ki. A nyolcadik nap, a feltámadás, az újjászületés Pillantás a Torazzóból a Városház térre Az A téma a kiváló írót, Szántó GyörA lombardiai Cremona a hegedűkészítés fellegváraként vonult be a zenetörténetbe. A város híven ápolja a hagyományait, s gazdag kulturális életével vonzza a zenekedvelőket és a turistákat. Cremona városára a magyar zenészek mindig különös figyelmet fordítottak. Ezt talán honfitársaink hegedűszeretete motiválta, s az a vágyakozás, hogy egy ádag magyar cigányprímásnak vagy zenekari művésznek elérhetedenek voltak a város mesterhangszerei. A magyar hegedűsök doyenje, Hubay Jenő számára is emblematikus helynek számított a Pó-síkságon fekvő település, Francois Coppée és Henri Beaudair librettója alapján komponálta meg híres kétfelvonásos operáját, A cremonai hegedűst. A bájos szerelmi történetben egy csodálatos hangszer, két udvarló, no meg egy gyönyörű leány játszik főszerepet. Ä daljáték meseszövésében a konfliktusok elsimulnak, s minden jóra fordul. Talán e mű sikere - no meg a bevétele - is hozzájárult ahhoz, hogy a művész-zeneszerzőnek 1899-ben sikerült 25 ezer koronáért megvásárolnia egykori jótevőjének, karrierje egyengetőjének, Francois van Halnak a Stradivari hangszerét. Kálmán Imre Cigányprímás című, 1912-ben bemutatott operettjének slágerét, a Stradivari-dalt olyan kiváló baritonok vitték sikerre, mint Svéd Sándor és Melis György. A nóta filozofikus kérdésen mereng: „Mi a jobb és mi a szebb: hegedű vagy asszony?” gyöt is megihlette, aki minden hegedűsök álmának, egy valódi Stradivari hegedűnek a történetét meséli el lebilincselően, misztikával átszőve egy regényében. A Stradivari-varázs azóta sem lanyhult. Cselenyák Imre, a kiváló író az ezredforduló után publikálta Stradivari című novelláját. Az írás hősei egy hamisítványhoz fűznek hiú reményeket. Cremona élete egybeforrott a zenetörténelemmel. Falai között született Claudio Monteverdi, a reneszánsz és a barokk időhatárán alkotó zeneszerző, aki egyebek között az egyik első operával, az Orfeóval írta be magát a zenetörténelembe. (A zenetörténet Peri Dafneját tartja az első operának, de a mű elveszett.) Monteverdi családja nagy fiának születésekor már egy évszázada a városban élt, a zeneköltő apja jó nevű orvosként tudta támogatni fia taníttatását. Az ifjú tehetség M. A. Ingegnerinél, a katedrális orgonistájánál sajátította el a zeneszerzés alapjait, s már tizenöt évesen egy figyelemreméltó egyházi művel, a háromszólamú Sacrae cantiunculae-val tette le névjegyét az olasz zeneköltők sorában. Kedvenc műfaját, a madrigáljait is itt kezdte komponálni, a nyolc madrigálkötetből négy a városhoz fűződik, az ötszólamú madrigálok második kötetét adta közre utoljára Cremonában. 23 évesen pályája Mantuában folytatódott és később Velencében ért véget. Professzoráról is ejtsünk néhány szót! Ingegneri polifonikus egyházi zenéje figyelemreméltó a reneszánsz korszak végén, merész dallamvezetése, érzelmi tartalma újdonságként hatott a maga korában. Munkája nagy hatással volt Luca Marenzióra, a nagy madrigálszetzőre és Monteverdire egyaránt. Ugyancsak a vidék szülötte Francesco Cavalli, aki korán elhagyta a Cremona melletti szülővárosát, Cremát, s Velencében próbált szerencsét. Itt ért össze sorsa földijével, Monteverdiével, aki tanítványául fogadta. Híres operaszerző vált belőle, XV. Lajos esküvőjén is az ő művét, a Szerelmes Herkulest (Ercole amante) tűzték 1662-ben műsorra. Az 1980-as években igazi szenzációnak számított, amikor a régi zene apostola, René Jacobs feltámasztotta és sikerre vitte Xerxész című operáját. Népszerűségét mutatja, hogy miközben e sorokat írom, a Statira, a perzsa hercegnő című operájából hallgatok részleteket a Bartók Rádióban. S most ugorjunk a romantika korába! A város mellett született a neves operaszerző, Amilcare Ponchielli. A Sanf Ilario orgonistájaként, valamint a Teatro Concordia másodkarmestereként vett részt Cremona zenei életében. A La Gioconda w Cremona élete egybeforrott a zenével, és a hegedükészítés fellegváraként vonult be a zenetörténetbe. megálmodója Meyerbeertől és Verditől leste el a színpadi zeneszerzés titkait, és Mascagni, valamint Puccini tanáraként adta tovább tudását. A városi színház természetesen a zeneköltő nevét viseli. Cremonát mégis elsősorban a hegedűkészítőiről ismeri a világ. Ütonútfélen Stradivari-emlékművekre, -utalásokra lel az ember. A hangszerekre való „ráhangolás” a híres Városi Múzeumban folytatódik. Aló. században épült Palazzo Affaitati értékes hangszergyűjteménynek is otthont ad. A mintegy félszáz vonós hangszer között hegedűket, (A szerző felvételei) A Ponchielli színház A hegedűkészítők Mekkájában
