Új Szó, 2019. október (72. évfolyam, 228-254. szám)
2019-10-12 / 238. szám
KULTÚRA 8 I PENGE A hajlékonyság ára Forgács Miklós első verseskötete, a Latex búslakodó jól érzékelhetően kétféle szerkezetet és beszédmódot működtet következetesen: egyrészt narratív és dramatikus strukturális elemeket egyaránt tartalmazó drámai monológokat, hosszúverseket; másrészt ffagmentáltabb és tömörebb, a haiku műfaji és formai elemeit hasznosító, állapotokat rögzítő szöve-NAGY CSILLA KRITIKAI ROVATA geket tartalmaz. Forgács költői érdeklődésének fókuszában a személyiség ambivalenciája áll; poétikájának leghangsúlyosabb eleme, erénye a vers szerkezetének „tartalomközlő” aspektusa iránti fogékonyság. Ez a két mozzanat mindkét említett verstípusra jellemző. A hosszúversekben a töréspontok beiktatása, az egymást követő szerkezeti elemek oppozíciója a tudati történések strukturálását, az asszociatív szövegalkotási stratégia ellenpontozását segíti elő. Az állapotleírást tartalmazó szövegekben pedig a szókapcsolatok és mondatszerkezetek egymáshoz való lpgikai és retorikai viszonya (ellentéte, párhuzama, tautológiája) bír szövegszervező, retorikai funkcióval. Mindez azokban a versekben tud igazán termékeny lenni, ahol a tudatra vagy a személyiségre való rákérdezés egy tágabb (szöveg)kontextusba illeszkedik („Tengerészcsomókkal küzdeni ajándék/ Babérkoszorúval ment egy Dante-ámyék / Történelmi kétely tényékhez tapadva / Nem jó bőrbetegség véresre vakarva” [Daliás idők]); illetve ahol valamilyen kerettörténet teszi feszessé és nyelvileg kondicionálná a verset („úgy illene / felköszönteni illene a nyolcvanharmadik születésnapján / úgy illene az apádat / felköszönteni illene / gyere fiam segíts föl add a kezed / hadd lássak ma mindenkit vendégül / gyere ma mindenkit vendégül látok” [Agyvendég]). Azonban sok esetben a struktúra nem tud megtelni tartalommal: olyan sorokkal, bekezdéssel találkozunk, amelyek vagy üresjáratként jelentkeznek, vagy zavart keltenek a gondolatmenetben („és semmis e furcsa így / és semmi sem ilyen ha furcsa / mert az fel sem vetődik / az megválaszolhatatlan / hogy mikor vagyok ember/ mikor viztömeg” [változó víz-benyitunk egy álomba]; „a tér. / belépsz. / vagy. / egyszerre. / csendben / térben. / léptedben. / értelek. / csended léped. [Lassan]). Ugyancsak problematikus a kép és a szöveg viszonya a kötetben: Eszes Atti (egyébként remek) illusztrációi önálló narratívaként is értelmezhetőek, így sok esetben leválnak a versekről, és széttartóvá teszik az olvasatot. Forgács költészetének legnagyobb erénye a szerkezeti, retorikai flexibilitása, amely azonban csak megfelelő kerettel tud működni. Ez a hajlékonyság ára. Forgács Miklós: Latex búslakodó. Pozsony, Kalligram, 2019, 192 oldal. Eszes Atti rajzaival. Értékelés: 6/10 Fehér Boldizsárt díjazták Budapest. A Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár nyitónapján a budapesti Várkert Bazárban Fehér Boldizsár író vehette át a Margó-díjat. Idén már ötödik alkalommal adták át a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjat, amely egyrészt a pályakezdő írókat szeretné középpontba helyezni, másrészt a kortárs irodalmat és az olvasást is népszerűsíti. Fehér Boldizsár első regénye, a Vak majom letehetetlen olvasmány. Humoros kalandregény a A Margó-díjas Fehér Boldizsár felelősségvállalásról és az ember helyéről a világban - olvasható a könyvismertetőben. Összesen 34 könyvet jelöltek idén a kiadók és a szerzők, melyek közül a tíz legjobbat előzsűri választotta ki, majd a szakmai zsűri döntött a legjobb háromról: Fehér Boldizsár könyve mellett Moesko Péter Megyünk haza és Mucha Dorka Puncs című könyve került az élmezőnybe. Az eddigi Margó-díjasok: Totth Benedek, Milbacher Róbert, Szöllősi Mátyás és Mécs Anna. (tb) (Fotó: MTI) 2019. október 12.1 www.ujszo.com Az orvosprofesszor (Kelemen Csaba) karrierje csúcsán megtudja, hogy fiatal felesége (Kiss Szilvia) összeszűrte a levet közvetlen munkatársával (Németi Róbert felvétele) Egy kaland, amely bár ne történt volna meg az idén 50 éves kassai Thália Színházban Márai Sándor darabja JUHÁSZ KATALIN Megoszlanak a vélemények arról, mennyire színpadképéé 2019-ben Márai Sándor Kaland című darabja. A történet olyannyira meredek, hogy pszichológusok is elcsámcsoghatnának a főhős motivációin. Szívesen meghallgatnám ezeket az esettanulmányokat, ugyanakkor azt is vallom, hogy az írói szabadság bármilyen csavarokat megenged, ha azok indoklást kapnak a darab végére. Egy orvosprofesszor karrierje csúcsán véletlenül megtudja, hogy fiatal felesége összeszűrte a levet közvetlen munkatársával, és még aznap le akarnak lépni Franciaországba. A továbbiak másfél órán belül zajlanak le: megvizsgálja az asszonyt, és halálos betegséget talál nála, amellyel legfeljebb fél évig élhet. A hódítóval közli a tényállást, utasítja őt, hogy most már csinálja végig ezt a kalandot, de orvosi kíséretként menjen a nővel, vigyázzon rá, adjon meg neki mindent, és szépen, diszkréten segítse át a túlvilágra. A sima felszarvazás egy csapásra két férfi becsületbeli ügye lesz; a mindkettejük által szeretett asszonynak nem szabad megtudnia semmit, a professzor erkölcsi győztessé válik. Remélem, nem lőttem le a poént, hiszen sikeres film is készült a műből, amely 1940-ben az év darabja lett Magyarországon, rengeteg helyen játszották azóta magyar nyelvterületen - Kassát kivéve. Az idén 80 éves Beke Sándor kifejezett kérése volt, hogy ezt rendezhesse meg az idén 50 éves kassai Thália Színházban. Tudni kell, hogy Beke Sándor nélkül nem lenne kassai Thália Színház, az ő elhatározásának és kitartásának köszönhetően vált ketté a Komáromban működő magyar társulat, hogy keleten is legyen valami. Beke csodákat vitt véghez a kassai társulattal, az ő nevéhez fűződik például Az esőcsináló vagy A vágy villamosa, hogy csak kettőt említsek a számomra zsigeri élményt nyújtó rendezései közül. Azt pedig talán felesleges elemezni, mit jelent egy város és' a szűkebbtágabb régió magyarsága számára egy magyar színház jelenléte. A Thália pár éve Európa legészakibb magyar színháza szlogennel kezdte hirdetni magát, bármit is jelentsen a meghatározás. Nyilván pozitív dolgot igyekszik jelentem, mert minden előadás előtt elhangzik ez a földrajzi tényállás hangfelvételről, Nádasdi Péter szájából, mielőtt a színművész a mobiltelefonok kikapcsolására figyelmezteti a nagyérdeműt. Nyilván azt igyekszik Láttam egy (számomra) ósdi verbális klisékkel prezentált művet, amely szerintem a realista paneleket alapul véve sem áll mega színpadon. jelenteni, hogy a kassai teátrum valamiben különleges, egyedi, megkerülhetetlen. És a térképre nézve csak bólintani tudok, mert tényleg így van ez, semmi kétség. Ráadásul Márai Sándor szülővárosáról beszélünk, ahol eddig még nem mutatták be a Kalandot, 1940 legjobb darabját. Úgyhogy csak óvatosan a fintorgással, gondoltam magamban a főpróba után, ami már majdnem bemutató, vagyis kevés az esély, hogy bármit változtatnának az előadáson szerdától csütörtökig. Ennyi kerek évforduló (Beke Sándor 60 éve rendez, ez még ide kívánkozik), ennyi irodalom- és drámatöijéneti tényállás, ennyi nemes harc után vajon mennyire számít tiszteletlenségnek feltenni azt a kérdést, hogy „de minek”. De minek? Mit kezdjünk mi most ezzel a művel? Eltelt 79 év a Kaland első bemutatója óta, és ezalatt nagyot fordult a világ. Vajon akkoriban tényleg így, ilyen mesterkélt, kimódolt mondatokban beszéltek egymással az emberek? Vagy csak a sokkoló történet hatotta meg a kcfrabeli kritikusokat, akik nem ejtettek szót erről a tényezőről? Honnét tudhatnám én ezt? Nyilván sehonnan. Szóval láttam egy (számomra) ósdi verbális klisékkel prezentált müvet, amely szerintem a realista paneleket alapul véve sem áll meg a színpadon. A színészek közül talán az egri Kelemen Csaba érezte magát legjobban a szerepében, Anna, a fiatal feleség szerepére pedig azt a Kiss Szilviát kérték fel, aki tizenöt éve nem szerepelt tháliás előadásban. Mondanom sem kell, hogy ő is megtesz minden tőle telhetőt, miközben az is megfogalmazódik bennem, hogy a független Csavar Színház színeiben mennyivel hasznosabb, amit csinál. Madarász Máté nem igazán tud mit kezdeni a fiatal csábító szerepével, mint ahogy a mellékszereplők sem értékelhetőek teljes bedobással, mivelhogy a darabban csak epizódszerepeik vannak, azaz a szerző sem tartotta őket túl sokra. Nem részletezek olyan nüanszokat, mint a kiválasztott zenék — Vivalditól a tévékrimit idéző dallamokig -, a vizuális effektusok, élükön a dráma beköszöntését illusztrálandó villámlással, vagy az olyan kínos bakik, mint az űrkapszulára (esetleg a sci-fikben gyakori intergalaktikus transzmitterre) emlékeztető röntgenkészülék, illetve a professzor által kért oltótű helyett behozott infúziós cucc. Azt javaslom, hogy nézzék meg minél többen ezt az előadást, és kiki értékelje a maga szájíze szerint, mivel számomra a színház valami teljesen mást jelent, ezért nem szeretném összemosni a kategóriákat. Márai Sándor Kalandja végre megérkezett a szerző szülővárosába. Örüljünk ennek, ha és amennyiben tudunk még manapság bárminek örülni.
