Új Szó, 2019. október (72. évfolyam, 228-254. szám)

2019-10-02 / 229. szám

www.ujszo.com | 2019. október 2. RÖVIDEN Országos Néptáncfesztivál Komárom. A hétvégén, október 4-6. között a Komáromi Városi Művelődési Központ és a RÉV ad otthont a hazai magyar felnőtt néptáncegyüttesek országos szakmai rendezvényének, az Országos Néptáncfesztiválnak. Az első napon rendezik a Deá­­kos Szólótáncverseny döntőjét, szombat délután pedig a Nép­táncegyüttesek Országos Se­regszemléjét. Pénteken 19 órától a Várkonyi Csibészek koncer­teznek a RÉV-ben, szombaton pedig a Magyar Állami Népi Együttes műsorára várják az ér­deklődőket a vmk-ba. A pénteki és szombati nap is táncházzal zárul. A nyilvános szakmai ér­tékelés és díjátadás vasárnap délelőtt lesz a RÉV-ben. A szó­lótáncverseny zsűrijének tagjai: Furik Rita koreográfus jelmez­tervező, Busái Norbert táncpe­dagógus és Hégli Dusán koreo­gráfus, rendező. Az országos seregszemle zsűrijének tagjai: Furik Rita, Csoóri Sándor nép­zenész, Hégli Dusán, Mihályi Gábor koreográfus, rendező és Richtárcsik Mihály táncpeda­gógus, koreográfus. Az idei döntős együttesek: Ilosvai Sely­mes Péter Néptáncegyüttes, Ra­­konca Néptáncegyüttes, Csalló Néptáncegyüttes, Borostyán Néptáncegyüttes, Megyer Tánc­­együttes. 00 Négyszer több a meztelen nő Los Angelos. A filmekben ve­zetőt - elnököt, igazgatót, vál­lalkozót - alakító nőket négyszer olyan gyakran ábrázolják sze­xuális tárgyként, mint a férfiakat - állapította meg egy új tanul­mány, amelyet a médiában a ne­mi egyenlőséggel foglalkozó Geena Davis Intézet publikált. A szakértők 20 országban ját­szott 56 mozis kasszasikert ele­meztek, és megállapították, hogy a filmekben vezetőt játszó nőket négyszer gyakrabban mutatják öltözés közben, illetve meztele­nül, mint a hasonló szerepet ala­kító férfiakat. Azt vizsgálták, hogyan befolyásolják a filmek és a média sztereotípiái a lányok és fiatal nők életét és vezetői ambí­cióit. „Az eredmény nem meg­lepő, hiszen a 2018-ban 20 or­szágban'bemutatott tíz legna­gyobb kasszasiker egyikét sem nő rendezte, csupán a filmek ne­gyedének volt női producere és a tízből csak egy filmnek a forga­tókönyvírói között volt nő. To­vábbra is a nemi diszkrimináció és a káros sztereotípiák uralják a filmvásznat” - fogalmazott Geena Davis színésznő, a kuta­tóintézet vezetője. Hangsúlyoz­ta, hogy a film és a média erőtel­jesen befolyásolja azt, hogy a világ hogyan látja a lányokat és ők hogyan látják magukat. „A lányoknak látniuk kell magukat a képernyőn, és látniuk kell po­zitív, hiteles karaktereket, ame­lyek ösztönzik őket” - mondta Davis, hozzátéve, hogy a mé­diatartalmak készítőinek és a filmeseknek támogatniuk kell a nőket és fel kell hagyniuk a ká­ros nemi sztereotípiák ismétel­getésével. (MTI) Háromnapos káprázat Pozsonyban ötödször volt Fehér éjszaka, a művészeti fesztivál Kassán folytatódik JUHÁSZ KATALIN A Fehér éjszaka (Biela noc) célja a kortárs képzőművészet megszerettetése az utca emberével. Kezdetben főleg a fénnyel dolgozó alkotókra fókuszált, mára azonban a formák is fontossá váltak. És a szervezők rájöttek, hogy érdemes egész hétvégén át „nyitva tartani". Öt év alatt bebizonyosodott, hogy van tömegérdeklődés - még azok is évről évre visszatérnek, akik szerint művészi szempontból az első Fehér éjszaka felhozatala volt a legszínvo­nalasabb, azóta a hatásvadászat felé halad a projekt. Régi mondás, hogy „művészet az, amit annak tartunk”. A kritériumokat a kurátorok és a kritikusok állapítják meg, az átlagember viszont azt cso­dálja, ami neki tetszik. Például idén legalább annyian fotózták a minden este ugyanúgy kivilágított Safárik té­ri szökőkutat, mint pár méterrel odébb Lucia Luptáková fényinstallációját. Pozsonyban három napon át, szep­tember 27-29. között lehetett meg­szemlélni csaknem ötven műalkotást, amelyek között találtunk néhány ko­molytalan ötletet, a reklámiparból is­merős, trendi megoldást, „túlhájpolf ’ objektet, csak a leírás elolvasása után értelmezhető alkotást is. De akadt pár valóban izgalmas mű, amelyekért ér­demes volt útra kelni. A legpozitívabb tapasztalatunk az volt, hogy nem hömpölygött tömeg az utcákon, és a fedett helyszínek előtt sem kígyóztak másfél órás, idegesítő A legnépszerűbb alkotás sorok - legfeljebb negyvenpercesek, azok is csak szombaton. Á messze legnépszerűbb látványosság, a brit Luke Jerram óriási földgömbje pél­dául vásámap ugyanabban az időben (este nyolckor) gond nélkül megkö­zelíthető volt, két perc alatt bejutot­tunk a Comenius Egyetem bölcsész­karának Gondová utcai átriumába, hogy még egyszer megszemléljük ezt a hét méter átmérőjű, lassan körbe forgó, lélegzetelállító objektet. A Fe­hér éjszaka plusz hozadéka, hogy olyan belső terekbe is beléphetünk, amelyek egyébként zárva vannak az utca embere előtt. Tulajdonképpen ez az átrium is ilyen - az épület koszos, lepukkant, használaton kívüli udva­rát pofozták helyre olyan profi mó­don, hogy aki 15-20 évvel ezelőtt ott végzett, alig ismer rá. Rendkívül erős élmény volt végig­botorkálni az Eurovea bevásárlóköz­pont mellett, az Apollo híd tövében álló 7-es számú raktár termein is (Skiad c. 7). Ez az épitészeti szem­pontból is izgalmas objektum remek (A szerző felvételei) rító nüansz az volt, hogy belépéskor műanyag cipővédőket kellett húz­nunk, amelyek aztán mentek a ku­kába. Szegényebb kórházakban, rendelőkben hónapokig használnák még őket, ráadásul a Fehér éjszaka szervezői a beharangozó sajtótájé­koztatón külön felhívták a figyel­met a klímaváltozás veszélyeire re­agáló alkotásokra (ilyen volt példá­ul Luke Jerram földgolyója vagy a Plastique Fantastiqe csoport Fő téri installációja). Vagyis nem elég deklaráltan környezetvédőnek len­ni, át is kellene gondolni, mit mire használunk. A fővárosiak minden bizonnyal idén is több művet megtartanának, nem engednénk őket tovább Kassára, ahol ezen a hétvégén lesz a Fehér éj­szaka. A Duna-parton leleplezett szobor, Viktor Freso alkotása az első, amely mostantól állandó jelleggel látható lesz a Zuckermandel előtti ré­szen. A hazai művész tavaly is vala­mi hasonlóval rukkolt elő - akkor egy hatalmas lufifejjel töltött meg egy hangversenytermet, most pedig ugyanaz a minimalista arc köszönt vissza egy sárga gömbön. A száj és a szemek este világítanak. Kíváncsian várjuk, mennyi időt bír ki az alkotás a sétányon firkák és más „sérülések” nélkül. Idén sem az Öreg hidat, sem az Ufót nem világították ki, mert tavaly ezek bizonyultak a legdrágább „művek­nek”, ám nem sikerültek valami lát­ványosra. A várfalakra sem vetítettek - ezzel tavalyelőtt próbálkoztak, sze­rény eredménnyel. Hatásos volt vi­szont az egykori dunai strand, a Lido kivilágítása, a Nemzeti Bank tetején fénycsóvákat kibocsájtó „földönkí­vüliek”, vagy az olyan egyszerű öt­letek, mint a fa, amelynek világító szemei voltak. Jó, hogy minden évben más, újabb helyszíneket szemelnek ki a művé­szek, nem a legkézenfekvőbb góc­pontokra összpontosítanak, hanem alaposan megsétáltatják a nézőket. Lenne még pár tippünk a jövőre néz­ve, ahogy nyilván másoknak is bein­dult a fantáziájuk a három nap alatt. Erre is kiváló ez a fesztivál. Hogy más szemmel nézzük azokat az utcákat, tereket, amelyeken nap mint nap át­­száguldunk. A régi raktárépületet egy polip szállta meg A művészet mint testmozgás alternatív koncerthelyszín vagy kiál­lítóterem lehetne, ehhez képest évek óta üresen áll. Az épület külsejét egy felfújható polip hatalmas csápjai dí­szítették három napon át - Filthy Lu­­ker és Pedro Estrellas alkotása Éuró­­pa több városában vendégeskedett már, és szerintünk mindenütt az volt a közóhaj, hogy maradjon ott örök időkre. A rajzfilmek világát megele­venítő lila csápok ugyanis nemcsak jól néznek ki, és megmozgatják az ember fantáziáját, de az adott épület­re is felhívják a járókelők figyelmét. Odabent, az egykori raktárhelyiségek egyikében pedig bebizonyosodott, hogy az igazi művészethez nem kell nagy hókuszpókusz, elegendő egy domború tükörfelület, amely szét­szólj a a térben a rávetített minima­lista mintákat. A kanadai-olasz művész, Cinzia Campolese installá­ciójának ideális helyszínt találtak, és a sötét terembe csalogató atmoszfe­rikus zene is hozzájárul ahhoz, hogy a látogató különleges élményt kap­jon. A mű címe Lost Intersections (Elveszett kereszteződések), és a fe­hér vonalak, ívek, hullámok úgy go­molyognak, gabalyodnak egymásba, majd ugranak szét, hogy megszűnik az idő, és észre sem vesszük, hogy már fél órája állunk ott letaglózva. Szintén ritkán téved az átlagember a gazdagok által belakott Zucker­­mandel épületkomplexum környé­kére, ahol idén egy kötélmászókát helyeztek el egyméretes kockasátor­ba. Megkapó volt látni, ahogy a gye­rekeiket kísérő, eredetileg csak őket fotózni vágyó szülők mindenről el­feledkezve, óriáspókokként mász-Ez a szobor itt marad káltak fel-alá, nagyokat kurjongatva. Ez az igazi interaktív művészet, rá­adásul a kötélmátrix már önmagában is sokféle asszociációt kiválthat az emberből - a tájékozódási képesség próbára tételén felül is. Szóval a Numen/For Use csapat String című műve rendkívül inspirativ, megérte a hosszabb sorban állást (egyszerre csak öt embert engedtek be a sátor­ba öt percre). Az egyetlen elszomo­i 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom