Új Szó, 2019. október (72. évfolyam, 228-254. szám)

2019-10-10 / 236. szám

www.ujszo.com | 2019. október 10. Az abszurd ilyen is, meg olyan is Soóky László A Papa, ha meghal című új, a Dialóg nonprofit szervezet által bemutatott színjátékáról Papa és a búcsúztatás rítusának - pontosabban a búcsúztatás előkészítése rítusának - szereplői (Dömötör Ede felvétele) LAKATOS KRISZTINA Minimum Esterházy óta tudjuk, hogy egy férfi (fiú, író stb.) olykor szemben találja magát ilyen szükségekkel, illetve késztetésekkel: előbb gondosan felépít egy apaképet (megosztja velünk, kicsit mindannyiunknak adja az apát), hogy aztán szétzúzza, dekonstruálja az ikont. Soóky László most szó szerint ezt teszi: atlétatrikóban, piros klott ga­tyában felülteti Papát egy Norton Do­­minator SS motorkerékpárra, neki­hajtat vele a nemzeti színű szalagok­kal ékesített millenniumi kopjafának, hogy aztán az agya az MC jelzésű mészkősziklán loccsanjon szét. A csipkerózsa töviseire fröccsent dara­bokból cinkék csipegetnek. A Papa, ha meghal - Soóky László új, a Dialóg nonprofit szervezet által a közelmúltban Komáromban be­mutatott abszurd színjátéka — innen indul. Lassan összegyűlnek a bú­csúztatás rítusának (pontosabban a búcsúztatás előkészítése rítusának) elengedhetetlen szereplői, konkrétan a gyerekek: Irén, a kiegyensúlyozó jó lány (Szvrcsek Anita), Sándor, az el­fojtott indulatokkal neurotikusán ha­dakozó fiú (Horváth Sándor), Mária, a kurvává lett rossz lány (Jókai Ági). Aztán sorra megérkeznek a „majd­nem rokonok”, konkrétan az egykori szeretők, akik szintén szerepet szán­nak maguknak ebben a történetben. Van, aki egynél többet is, hiszen Jo­­lánka (Czifra Krisztina) párhuzamo­san gombolyítja a lelkészi kötele­zettségek és az egykori asszonyi el­gyengülések emlékeinek a fonalát, Nyomozó Piroska főhadnagy (Varga Lívia) egyszerre nyomoz a Kettésza­kadt Magyar Párt feljelentése kap­csán a megsemmisített kopjafa ügyé­ben, idézi fel a Norton Dominator SS bőrülésére hajolva anno megejtett légyottot, egyébként meg unokaként FÜLVIDÉK Muri Enikő zsigeri rockja A Sugarloaf jövőre lesz negyed­­százados. Micsoda fricska lenne, hogyha ajubileum kapcsán (vagy később) visszatérne a zenekarba annak első énekese, Somlyai Péter Pepe! Már követni is nehéz, hányán fordultak meg az énekesi poszton. Pepe visszatérése kerekké tenné a történetet. A Sugarloaf2000-benjelentette meg első, Manga! című stúdióle­mezét. Karrierje azután indult be igazán, miután elkészült a Ragga II. (Vizihulla) című dal második vi­deóklipje, amelyben a tagok ádámkosztümben láthatók. Nagy meglepetésre Pepe 2002-ben meg­üresedett helyét egy lány, a femi­nizmus zászló viv őjeként tündöklő Kövér Erika Era foglalta el. Az új énekeshez alkalmazkodva, az együttes zenéje radikális változá­son ment át, a pörgős skás, reggae-s stílusból girlpowert hirdető, szar­kasztikus szövegvilágú pop-rockra váltott, amiben leginkább a No Doubt hatása érezhető. Érát aztán is itt a helye. A tenyeres-talpas Kati mama (Molnár Xénia) és az úri­­asszonyos Rebi mama (Szoták And­rea) még gondolkodik, hogy ugorjon­­e majd a megboldogult után a sírba, ahogy az bizonyos körökben szokás, addig viszont kiveszi részét a közös emlékidézésből. Egyébként Papa is megjelent már ebben a szépen kibővült - és később tovább, szinte az egész faluközös­séggé táguló - intim körben. Gál Sándor nyugalmazott inszeminátor, egyszersmind a falu bikája kilenc­­venkét évesen távozott (vagy nem, ez eldöntésre vár) az élők sorából, de (Culka Ottó alakításában) az emlé­kezés rituális terében ereje teljében van jelen - ahogy végső soron a töb­bi szereplő kora is összeegyeztethe­tő (bár nem kötelezően) a felemle­getett történetek idejével. Papa talán halott, talán nem, de vitálisabbnak, színesebbnek tűnik, mint a fekete­fehérben felvonultatott rokonok és majdnem rokonok. Egy idő után már azt is megkérdőjelezzük, mi is a tör-Soóky alapvetően férfihan­gú szerző, most is, a női szereplők szájával szólva is szinte végig férfinézőpont­ból, férfikategóriákban gondolkodva beszél. ténet fókusza: vajon az élők emlé­kezésének indáit követjük, vagy in­kább Papa lassan szétcsipegetett, éppen szertefoszló szexuális és csa­ládi emlékezete dobálja még a fel­színre töredezetten a mélyen bevé­sődött képek sorát, legyen az egy nem túl hízelgő portré egy terhelt apa-fiú kapcsolat nyomán vagy a tu­lajdonképpen túlrajzoltan sztereotip nőfigurák (ellen)párosai. Persze, le­het, hogy ez az érzés abból fakad, hogy Soóky alapvetően férfihangú szerző, most is, a női szereplők szá­Dér Heni váltotta. A zenekar 2006- os, kereskedelmileg legsikeresebb Neon című stúdióalbumán elek­tronikával, diszkóritmusokkal, né­mi rockkal megtűzdelt popzene hallható - a korábbi No Doubt­­j egyek a háttérbe szorultak, a zene javarészt az akkortájt csúcson lévő Evanescence stílusára emlékeztet. Heni távozása után az együttes lát­szólag sokáig kallódott, Gubik Petrával egyáltalán nem tudott maradandót alkotni, és Nkuya So­mával sem volt igazi a közös mun­ka. Pedig ők is karizmatikus éne­kesnők, de gyanítható, hogy a ze­nészek nem találták meg velük az összhangot. Nyilván ezért kellett várni a Sputnik című stúdiólemezre nyolc évet. A Sugarloaf hatodik énekese Muri Enikő lett, 2017-ben. Az alapító tagok közül több mint tíz éve már csak a frontember, Tóth Szabolcs gitáros van az együttesben, mellet­te jelenleg Kneif Gergő basszusgi­táros és Simonyi Zádor dobos ze­nél. A Sputnik című albumon a ze­nekar gitár orientált rockzenét ját­szik. Hangzásában némileg visszatér az Érával készült, 2003-as jával szólva is szinte végig férfiné­zőpontból, férfikategóriákban gon­dolkodva beszél. „Milyen megható... együtt a család... körülülik az asztalt, és az emlékeik között kutatnak” - mondja valahol az első felvonás vége felé tartva Rebi mama. „Mert van ilyen emlék is, meg olyan emlék is” - szö­gezi le válaszul nyomatékosan Kati mama. És ugyanilyen magvas igaz­ság, hogy van ilyen abszurd is, meg olyan abszurd is. A Soóky-féle ab­szurd például olyan, amelyik szíve­sen építkezik a napi valóságunkból, a mindennapjaink bizarr - gyakran mégis elfogadott, a normalitáson belül értelmezett — viszonyaiból és szituációiból, hogy utána próbára tegye az olvasóját/nézőjét, mikor Nő a baj! című koronghoz. Nem véletlenül, Enikő habitusa hasonlít Éráéhoz. Az új énekesnő rockosabb hangjához jól passzolnak a komoly, merész mondanivalójú, már-már provokatív szerzemények. A dalok dramaturgiai íve kiváló: még mi­előtt magunkba roskadnánk, érke­zik a felemelkedés. Csupán a Szabó Ádám énekes-tangóharmonikással és Deniz rapperrel készített Alko­hol töri meg az ívet, ugyanakkor a vidám zeneszám ellensúlyozza a lemez komolyságát. A legerősebb dal talán a Ki követ, amely még 2014-ben készült Nkuya Somával, érzi úgy, hogy már nem pusztán iro­nikus, szarkasztikus megközelítés­sel találja szembe magát, hanem az a bizonyos (motor)bicikli szinte ész­revétlenül áttolattatott az abszurd mezejére. (Mondjuk, a teljesség kedvéért azt is érdemes elmondani, hogy Soóky László nyelvében bő­ven van poézis is - ez itt és most el­sősorban Horváth Sándor és Czifra Krisztina alakítása által tud hitele­sen megszólalni.) Telihay Péter, az ősbemutató ren­dezője másféle abszurddal dolgozik: teljes kreatív csapatával egy olyan színpadi világot épít, amely szinte az első pillanattól kezdve - a zombi­­szerűvé maszkírozott Horváth Sán­dor a kísértetjárta padláson/fészer­­ben a károgó varjakat igyekszik el­Muri Enikő újraénekelte, és a kli­­pesített Fekete fehér is kiemelkedik a mezőnyből. Pepe, Era és Heni remek énekesei voltak a Sugarloafnak. Tóth Sza­bolcsnak nem okoztak gondot a váltások, alájuk dolgozott, engedte, hogy a zenében tükröződjön, érvé­nyesüljön az egyéniségük. Petra és Sonia idejében ez változott. Muri Enikő érkezése helyreállította a rendet. Egy törékenynek tűnő, a valóságban magabiztos rocklány áll most az élen, aki - ahogy írtuk - hasonlít Érához, de mivel sokkal jobb énekesnő, ebben az együttműködésben még sok lehe­tőség rejlik. A jövés-menésnek egyébként előnye is van: nem en­gedi, hogy Tóth Szabolcs kiégjen. Még mielőtt bekövetkezne, új ins­pirációt kap, az új énekestől. Szóval Muri Enikő jó választás, van még benne egy-két„sputnik­­nyi” album. Aztán tényleg vissza­térhet Pepe... Puha József Sugarloaf: Sputnik AMP Music Record, 2019 Értékelés: 8/10 hessegetni és elnémítani - szembe­fordul a közönséggel, és deklarálja magáról, hogy ami itt történik, nem valóság, pusztán konstrukció. Nem feltétlenül erősíti egymást a két le­hetőség, és benyomásunk szerint az előadás egyes, nyilvánvalóan szá­mításba vett rétegei is bennragadtak valahol a bemutatóig vezető úton (mondjuk, mással nem nagyon ma­gyarázható a látványosan exponált, majd szinte semmire nem használt bábuk jelenléte). De ebben a törté­netben talán az a legizgalmasabb, hogy ez az út bejárattatott, hogy független produkcióként soksze­replős előadás születhetett meg a darabból. Első, lehetséges olvasat­ként, amelyet továbbiak is követ­hetnek idővel. A nemzeti tánc századik előadása Hégli Dusán Határon túli nem­zeti tánc című egész estés koreo­gráfiáját századik alkalommal mutatja be az Ifjú Szivek. Az elő­adás - melyet 2017 óta játszik a társulat - a Kárpát-medencében élő népek és nemzetiségek ver­bunkos zene- és tánchagyomá­nyait dolgozza fel. Több mint 15 tájegység táncai láthatók Dél- Morvaországtól Csallóközön át Erdély legkeletibb csücskéig. A nagy sikerű előadást jelen­leg Dél-Szlovákia városaiban és falvaiban láthatja a közönség: október 10-én Tornaiján (9.30, 11.30, 19.00), 11-én Losoncon (11.30), ugyancsak 11-én Aj­­nácskőn (18.00), 12-én Bodrog­­szerdahelyen (18.00), 13-án Battyánban (15.00), 15-én Aba­­újszinán (18.00), 16-án Szepsi­­ben (12.00, 18.00), 18-án Pár­kányban (9.30, 11.00, 19.00), 19-én Szőgyénben (14.00), 19- én Dunamocson (19.00) 20-án Nemeshodosban (16.30). A nemzeti tánc 100. előadása a kassai Thália Színházban lesz október 14-én, 19 órakor. (kult) KULTÚRA I 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom