Új Szó, 2019. október (72. évfolyam, 228-254. szám)
2019-10-10 / 236. szám
www.ujszo.com | 2019. október 10. Hol vannak a kínai szerelvények? Az Új Selyemút beindította a közép-európai országok képzelőerejét Egzotikus vasúti szerelvény futott be Dunaszerdahelyre a múlt héten. A 44 konténer a kínai Hszianból érkezett, az út két hétig tartott Kazahsztánon, Oroszországon és Ukrajnán át. A szerelvény a Metrans vállalat logisztikai termináljába érkezett, a konténerek onnan folytatják útjukat a környező országokba. A szlovák közlekedési minisztérium optimista sajtóközleménnyel ünnepelte a szerelvény érkezését, és abban bízik, hogy a jövőben akár minden héten érkezhet Dunaszerdahelyre egy vonat Kínából. Ha a történet ismerős, az nem véletlen. 2017 novemberében egy hasonló vonat érkezett Pozsonyba. A kiindulási pont egy másik kínai város volt, de Érsek Árpád közlekedési miniszter ugyanolyan optimizmussal köszöntötte a vonatot Pozsonyban, mint most. Érsek már akkor heti egy szerelvényt ígért Kínából, idővel pedig akár heti kettőt. A valóság azonban teljesen más: a kisdobrai átrakodóállomáson 2018-ban 105 kínai vasúti szerelvény haladt át, de ami még rosszabb, 2018 novembere után a szerelvények szinte teljesen eltűntek, 2019-ben összesen három haladt át Kisdobrán. Nem vitás, hogy a kínai vasúti szállítmányokban van fantázia, a kínai vezetés már egy évtizede egyre inkább támogatja a kínai áruk szárazföldi szállítmányozását. A vasúti szállítás ugyan drágább, mint a tengeri, de gyorsabb. Míg vízi úton a konténerek átlagban 36 napot utaznak, vasúton két hét alatt el lehet juttatni az árut az európai megrendelőkhöz. A kínai vezetés támogatásának köszönhetően az Európába tartó szerelvények száma dinamikusan nő, 2011 -ben még csak néhány tucatnyi érkezett Kínából, ma már évente több ezer. Ez persze beindította a középeurópai országok képzelőerőjét, hiszen mindenki szeretne az Új Selyemút részévé válni. A legnagyobb sikereket Lengyelország érte el, a kínai szerelvények döntő része a Malaszewicze átrakodó terminálon halad keresztül. Ez 2018-ban 2200 szerelvényt jelentett, ami jelentősen hozzájárni a lengyel PKP Cargo logisztikai vállalat gazdasági sikeréhez. Magyarország sem akar kimaradni a kínai üzletből, nagy erőkkel próbálja fejleszteni a kínai vasút összeköttetést. Ma már hetente jár tehervonat Kínából Budapestre, és augusztusban egy új járat is indult Csinan városából. Ebből is látni, hogy a kínai áru szállításáért komoly harc folyik Közép-Európában, és Szlovákia eddig ebben a rövidebbet húzta. Ez részben a geopolitikai problémák miatt van így, a kínaiak ugyanis nem szívesen küldenek szerelvényeket Ukrajnán keresztül, inkább a fehér- ' orosz útvonalat részesítik előnyben. Ez kedvez Lengyelországnak, de Szlovákia számára új esély, hogy a malaszewiczei terminál már túlterhelt és további bővítés nélkül nem tud több szerelvényt átrakodni. A siker érdekében azonban több erőfeszítésre lesz szükség a szlovák szervek és az állami Cargo tehervasút-társaság részéről. Küzdeni mindenképp érdemes, a kínai tehervonatok ugyanis sokat segítenének a szállítás visszaesésével küszködő Cargónak, és jelentősenjavítanák Szlovákia szerepét az Új Selyemúton. A rögtönzéses twitterdiplomácia veszélyei HAJDÚ NÓRA Donald Trump „nevetséges és vég nélküli” háborúnak nevezte a Szíriái konfliktust, majd bejelentette, hogy az Egyesült Államok kivonja csapatait Észak-Szíriából. A Szíriái konfliktusban játszott amerikai szerep tankönyvszerűen mutatja meg, hogy ma az amerikai külpolitika talán egyedüli állandó jellemzője a kiszámíthatatlanság. Ez nem csak ebben a konfliktusban érhető tetten, mindinkább érvényes az Egyesült Államok és Európa viszonyában, vagy éppen az amerikai-orosz viszonyban is. Persze, nem itt fejeződik be a Szíria sorsáról is döntő amerikai „twitterdiplomácia”: az elnök döntésével egyszerre nyitotta ki az ajtót a törököknek és az oroszoknak, illetve hagyta sorsára az amerikaiakkal szövetségben az úgynevezett Iszlám Állam ellen hosszú ideje küzdő kurdokat. A Fehér Ház döntését nemcsak a demokraták, hanem a republikánus politikusok közül is egyre többen bírálják. így talán nem meglepő, hogy Donald Trump hírhedtté vált Twitterén éles fordulatot bemutatva később a törököket is megfenyegette. A Center for American Progress kutatóintézet szerint az amerikaiak ma is ellenségként tekintenek Oroszországra (nem mellesleg egyébként Kínára is). Ez nem meglepő, az Egyesült Államok és Oroszország közötti kapcsolatok jelene ugyanis nem választható el az 1945 után kialakult világrendtől, a hidegháború történetétől. Az átalakuló nemzetközi környezet, az egyre jobban nyomuló kínai külpolitika szükségessé tenné, hogy az Egyesült Államok megújítsa hosszú távú stratégiáját Oroszországgal szemben. Erre azért is égető szükség lenne, mert mind az amerikaiaknak, mind az oroszoknak már most is, de még inkább a következő évtizedekben Kína jelenti majd a legnagyobb kihívást. A 2016-os amerikai választási kampányban tetten ért orosz befolyásolási kísérletről készült nevezetes Mueller-jelentés azt eredményezte - és a hatása mindmáig tart -, hogy Donald Trumpnak alig van mozgástere az amerikai-orosz viszony alakítására. Az elnök és adminisztrációja tisztában van vele, hogy már mindig patikamérlegen fogják mérni minden lépését az orosz ügyekben. Az elmúlt hetek fejleménye, hogy az amerikai demokraták a képviselőházban csak nekidurálták magukat az elnök elmozdítását célzó vádemelési folyamatnak, az úgynevezett impeachmentnek. Bár szinte kivétel nélkül mindenki azt elemzi, hogyan befolyásolhatja mindez a 2020-ban esedékes, de mármost is láthatóan zajló elnökválasztási küzdelmet és így Trump újraválasztási esélyeit, érdemes a külpolitikai következményeket is számba venni. A republikánus elnök eddig sem érdeklődött nagyon a külpolitikai kérdések iránt, és ha igen akkor is csak a belpolitikai érdekeinek szűrőjén át. Az elinduló impeachment még több figyelmet von majd el a nemzetközi kérdésektől, illetve mindössze abban „segít”, mint az elnök mostani szíriai döntése, hogy miképp változtassa a fókuszt a vádemelés ügyében. A láthatóan rögtönzésekre épülő és ezért nehezen tervezhető amerikai külpolitika sokba lesz mindannyiunknak. Hiszen míg akár Kína, akár Oroszország egyre öntudatosabb, nyomuló szereplői a nemzetközi konfliktusoknak, addig az Amerikai Egyesült Államok csökkenő hajlandóságot mutat arra, hogy - folytatva a több évtizedes hagyományt - szövetségek szervező erejeként érdemben alakítsa a világpolitikát. Az 1945 után kialakult világrend demokráciát és stabilitást hozott a világ számos pontján, nem utolsósorban Európában. Ez nem valósulhatott volna meg a lényegében kiszámítható amerikai külpolitika nélkül. Több mint hiba lenne, ha az amerikaiak távolmaradásukkal és érdektelenségükkel tönkretennék mindazt, amit hosszú évtizedek alatt maguk építettek fel. A szerző az IDEA Intézet külpolitikai elemzője Tudsz játszani? - Vekerdy Tamás halálára „Vekerdy Tanár Úr ma hajnalban csöndben elment" - hirdeti halkan a Facebook-poszt. „Apa, hol vagy, gyere már!” - kiabálja hangosan a három és fél éves kisfiam. Hancúrozni akar az ágyban. Vagy ahogy ő mondja, „vihancúrozni”. „Mi a baj, apa? Miért sírsz?” Hogy magyarázzam ezt el neked, fiam? Vajon a Tanár Úr mit tanácsolna? Tamás, te hogy válaszolnál neki? Mit mondanál egy óvodás kölyöknek, miért kezdtem el könnyezni? Hisz nem is ismertük egymást, egyszer beszéltünk csak telefonon, meg vagy kétszer láttalak élőben. De te mintha mégis ismertél volna engem. Akárhányszor nyitottam ki a könyveidet, mindig azt éreztem, hogy belelátsz a lelkembe, az ingatag szülői lelkembe, amely kétségbe van esve, hogy most mi lesz: nem akar enni a gyerek, nem hajlandó aludni, hisztizik, nem akar felöltözni, utálja a hajmosást, tiltakozik az óvoda ellen, fülsiketítőén kiabál, féltékeny a testvérére, verekszik és így tovább. Neked mindenre volt válaszod. Nem okoskodtál, nem kioktattál, nem elmagyaráztál, hanem példát mutattál. Szerettél. És megtanítottál szeretni. Ismered Fodor Ákosnak ezt a haikuját? „Tudszjátszani? Tudok. És szeretsz is? És szeretlek is.” Micsoda kérdés, hogyne ismernéd. (És biztos szereted is.) Nekem mindig Te jutottál eszembe róla. A feleségem is mindig rád hivatkozott, mikor nem találtam egy vasalt inget sem: hogy te is megmondtad, inkább játsszon az anya a gyerekkel, mint hogy csillogjon-villogjon a lakás. Milyen felszabadító volt ezt tőled hallani. Meg azt, hogy a gyerekek milyen vérszívók tudnak lenni. Hogy előtted nem kellett tökéletesnek mutatni magunkat, s bevallhattuk neked, néha elegünk van belőlük, de rendesen. Te fogalmazhattál ilyen élesen, mert tudtuk, hogy imádod a gyerekeket. Meg ismered a (lelkivilágukat. És minket is hívogattál - eleinte még csak csalogattál, később már erélyesen utasítgattál -, hogy ha boldog, kiegyensúlyozott felnőtteket akarunk nevelni a csemetéinkből, akkor hagyjuk őket gyerekként sokat játszani. Sőt! Hogy játsszunk velük. Sőt! Hogy tanuljunk tőlük mi, felnőttek. Hogy fedezzük fel magunkban felnőttként is a bennünk élő gyermeket, és akkor soha nem keseredünk bele az életbe. Neked sikerült. Lehet, hogy a bőröd ráncosabb lett, a hajad gyérebb, de szemeidből 84 évesen is egy életvidám pajkos csibész nézett kifelé. Egy pemahajder, ahogy a kisfiamnak szoktam viccesen mondani kergetőcskézés közben. Lehet, hogy mostantól a Nyitott Akadémia helyett már az örök játszómezőkön tartasz előadásokat, de nekünk és gyerekeinknek itt maradsz a szívünkben, és megpróbáljuk úgy szeretni a gyerekeinket, ahogy te szeretted őket. „Meghalt Verkeditamás? Az mit jelent, apa?” Mit jelent? Azt jelenti, fiam, hogy ma csak később megyek be munkába, mert olyan pámacsatát csapunk, hogy még anya sem ússza meg, aztán bújócskázunk, meg felépítjük az ország legnagyobb legótomyát, fútkározunk egyet a parkban, s még egy kuflit is olvashatunk, ha szeretnéd. Jó lesz így, Tamás? Urbán Péter (Lubomír Kotrha karikatúrája) DUDÁS TAMÁS VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR _[7
