Új Szó, 2019. október (72. évfolyam, 228-254. szám)

2019-10-08 / 234. szám

www.ujszo.com I 2019. október 8. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Kulturális veszteségeink 57. Óriás mályvacukrok egy sírból kinyúló zombikézben R égóta a bögyömben van ez a Jeff Koons nevű fi­gura, az amerikai „sztár­szobrász”. Nem sztáro­kat mintáz meg, hanem ő maga a sztár, és a világ egyik leggazdagabb képzőművésze. Egymás után gyártja a giccseket, minél nagyobbakat és pofátlanabbakat, annál nagyobb si­kert és pofátlanabb pénzeket söpör be. Akadnak műkritikusok, akik lel­kendező elemzéseket írnak róla, talán azért, hogy ők is sütkérezzenek egy kicsit a fényben neki köszönhetően. Vagy egyszerűen csak pénzért. Mások zseniális manipulátornak tartják, és nem értik, hogyan juthatott a világ odáig, hogy egy ilyen alak diktálja a trendeket. Ez az igencsak megosztó művész idén azzal keltett feltűnést, hogy Rabbit (Nyúl) című szobra 91 millió dollárért kelt el a Christie's árverésén. Elő képzőmű­vész alkotásáért ennyit még soha nem fizettek. Mielőtt folytatnák az olvasást, kérem, írják be a keresőbe és tekintsék meg ezt a műtárgyat. Megvárom. Na, ugye önök is szívesen vásá­rolnának otthonukba ilyen cukisá­­got?! Kritikusok egész hada elemez­te, miért érhet ennyit ez a nyúl, de most nem untatnám önöket ezzel, hi­szen a tételt leütötték, visszacsinálni már nem lehet. Mint ahogy ajándékot sem lehet visszautasítani, legalábbis Párizs főpolgármestere ezt bírta mondani a legújabb Koons-botrány kapcsán. A múlt héten ugyanis átad­ták a sztárszobrász „ajándékát” a francia fővárosnak: egy színes tuli­páncsokrot tartó kezet. A szoborral a művész a 2015-ös és 2016-os párizsi terrortámadások áldozatainak kívánt emléket állítani. Az alkotás egyik ré­sze egy realista módon megformázott óriási kéz, a ráncok és a körmök is élethüek. Úgy nyúlik ki a talapzatból, mint valami zombikéz a sírból. A tu­lipánok azonban erősen stilizáltak, inkább óriás mályvacukrokra hason­lítanak. (Koons gyakran keveri a re­alizmust a rózsaszín álomvilággal, ezért is tetszenek a művei sokaknak). A mester azt állítja, hogy a New York-i Szabadság-szobor inspirálta, amelynek nőalakja hasonló mozdu­lattal emeli magasba a szabadságot jelképező fáklyát. Inkább ezt se ele­mezzük most. A tulipánszobrot eredetileg a város legjelentősebb kortárs művészeti múzeuma, a Palais de Tokyo előtt akarták felállítani, de a terv hatalmas felháborodást váltott ki: 23 neves francia értelmiségi és művész (köz­tük két volt kulturális miniszter) til­takozott nyílt levélben a helyszínvá­­lasztás ellen, és felhívták a figyelmet, hogy a Palais de Tokyónak semmi köze a terrortámadásokhoz. Szerin­tük inkább csak arról van szó, hogy az erőszakos Koons kinézett magá­nak egy frekventált pontot Párizsban, amit a saját képére szabhat, azaz csak egy reklámhelyet akart megszerezni. Később kiderült, hogy a tulipáncso­­komak csupán a koncepciója volt „ajándék”, a szobor létrehozása 3,5 millió euróba került, amit francia és amerikai mecénások finanszíroztak. Az elmérgesedett légkörben az ön­­kormányzat igyekezett kevésbé köz­ponti helyet keresni az ajándéknak, így talált rá a Petit-Palais múzeum kertjére, ahol a fák is enyhítik vala­melyest a látványt. Koons lelkesen rábólintott erre is, így a megnyitóra már némiképp csillapodtak az indu­latok. Akkor és ott hangzott el a fő­polgármester szájából, hogy, Jia az ember ajándékot kap, azt el kell fo­gadni, különösen ha szívből adják, és ha az életet, az optimizmust ünnepli”. Nos, én úgy vagyok ezzel, hogy kö­szönettel elfogadok bármit, de ami nem tetszik, azt gyorsan továbbaján­dékozom olyannak, aki szerintem jobban örülne neki. A konyakos meggyet például nem szeretem, de mivel tudom, kik imádják a környe­zetemben, nekik passzolom át. Ezt kellene tennie Párizs városának is a tulipáncsokorral, amíg kritikus kezek össze nem graffitizik. Egy amerikai virág-nagykereskedés előtt például remekül mutatna... A szoboravatón az alkotó, Jeff Koons beállt csókolózni a feleségével az alkotás alá (TASR/AP-felvétel) 18 évesek lettek a „háború gyermekei” Az Afganisztánban most nagykorúvá válók egász eddigi áletát, azaz teljes gyerekkorát beárnyákolta a háború - hívta fel a figyelmet a Save the Children gyermekjogi szervezet. Pontosan 18 évvel ezelőtt indítot­ta meg az Afganisztán elleni háborút az Egyesült Államok a 2001. szep­tember 11 -i terrortámadások után. A szervezet becslései szerint az országban mintegy 20 millió gyerek ébred fel nap mint nap úgy, hogy at­tól kell rettegnie, eltalálja egy bom­ba vagy egy lövedék az utcán, az is­kolában vagy odahaza. 2015 és 2018 között 12 500 gyereket öltek vagy csonkítottak meg a fegyveres össze­csapásokban. Jelenleg 3,7 millió gyerek nem jár iskolába, és 3,8 mil­lió gyerek szorul humanitárius se­gélyre. Képzeljük el, milyen lehet úgy felnőni, hogy valaki egész gyerek­korában csak konfliktust és háborút lát maga körül - mondta Onno van Manen, a Save the Children afga­nisztáni részlegének igazgatója. Az ENSZ afganisztáni missziójá­nak (UNAMA) adatai szerint 2009 januárja és 2019 júniusa között több mint 46 ezer civil halt vagy sebesült meg a háború során. Afganisztánban jelenleg a tálibok és az Iszlám Állam terrorszervezet harcosai folytatnak véres küzdelmet a kabuli kormánnyal. (MTI) I 7 Összefogósdi HEGEDŰS NORBERT sszefogni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem. Nem tudom, komolyan gondolja-e még valaki ezt az összefo­­gósdit, vagy már csak megragadt a szó a közbeszédben és poli­tikusaink ismételgetik, mint valami mantrát. Mert ha kizárólag a tetteket nézzük, akkor nemhogy az árkok betemetésének, de újabb és újabb lö­vészárkok megjelenésének vagyunk szemtanúi. Lassan a szavak értelme is kezd változni: az „összefogás” ma már in­kább „széthúzást” jelent. A „mindenkivel” jelentése az „aki hajlandó szó nélkül beleegyezni a feltételeimbe”, a „szlovákiai magyar közösség igé­nye” pedig mindig az aktuálisan beszélő politikus igényeit jelenti. Alakul a szlovákiai magyar újbeszél. Pénteken Pozsonyban találkoztak az Összefogás, a Híd és az MKDSZ képviselői, hogy az együttműködésről tárgyaljanak. És ami ott történt, az a Benny Hill-show legszebb hagyomá­nyait idézi.„Kedves Bugár úr, az összefogásról szeretnénk tárgyalni. A mi listánkon, a mi feltételeinkkel. Itt egy névsor azokról, akik nem jöhetnek. Maga is rajta van. Remélem, sikerül megegyeznünk” - valahogy így han­gozhatott a visszautasíthatatlan ajánlat, amit elég nehéz lehetett faarccal előadni. Nem csoda, hogy a Híd vezetője „vegyes érzésekről” számolt be a találkozó után - ilyet talán még ő sem pipált. A találkozót az Összefogás kezdeményezte, de olyan követelésekkel érkezett, melyekről tudnia kellett, hogy épeszű politikus nem bólinthat rá­juk. Bugár Bélát nem kell szeretni, de aki komolyan gondolja az egységes képviseletet, az nem kerülheti meg őt (legalábbis fél évvel a választás előtt nem). Egyszerűen azért, mert ő hozza a legtöbb szavazatot. És igen, az is igaz, hogy a Híd elnöke egy megosztó személyiség, aki jó néhány szavazót el is tántoríthat, de akkor ne játsszuk már el, hogy megegyezni jöttünk vele. De ami a legjobb: úgy tűnik, van egy lista azokról, akik nem jöhetnek összefogni. A most alakulgató mozgalom, amely a szlovákiai magyar po­litikai képviselet egységesítését tűzte ki célul, máris elkezdte felosztani az embereket „összefogókra” és a „megosztókra”. Ehhez csak gratulálni tu­dok, épületes gyakorlat - ez tényleg a szlovákiai magyar politikai kultúra megújítása. A következő lépés pedig az Összefogás Ellenségei Feketelistájának nyilvánosságra hozatala (szigorúan a Híd elnökségi ülése után). Ki van rajta? Mik a kritériumok? Hogy lehet felkerülni? Ezzel az írással kvalifi­kálok? Nemsokára megtudjuk. Ez a viselkedés csak mélyíti azokat az ár­kokat, melyek eddig is megosztották a szlovákiai magyar közéletet. Úgy nem lehet összefogni, ha pillanatnyi politikai érdek miatt az unszimpatikus személyeket nemkívánatosnak minősítik. De mi van, ha az összefogás soha nem is volt cél? Pusztán PR-szöveg! Mi van, ha nincs is itt semmilyen, táborokon átívelő együttműködés, csak egy új párt alakul a szemünk előtt? Amit történetesen Összefogásnak hív­nak. Mi van, ha ez az egész csak játék a szavakkal egy politikai cél érdeké­ben? Az a „baj” a nyelvvel, hogy a jelentés közmegegyezésen alapul, idő­vel változhat, erősen függ a kontextustól és - mint bevezetőnkben - akár játékra is alkalmas. Attól függően, hogy hova tesszük a vesszőket, két egymásnak ellentmondó állítást kaphatunk. De a nyelv alkalmas arra is, hogy megvezessék az embereket. Elméletileg előfordulhat, hogy valaki aláírásokat gyűjt az összefogásért egy egységes magyar képviselet érde­kében, amiből aztán nem közös lista, hanem egy ötödik párt lesz. Nehéz elképzelni, de akár ez is megtörténhet. Aztán ugyanez a személy listázni kezdi az összefogás ellenségeit. De mi van, ha ezek az emberek nem az egységes magyar képviselet, hanem az Összefogás nevű politikai formáció politikai ellenfelei? Egyszerű kérdések válnak hirtelen bonyo­lulttá néhány jól megválasztott szó miatt. A megoldás: nem a szavakat, hanem a tetteket kell figyelni. A nagypo­litikában ehhez már hozzászoktunk: tudjuk, hogy Trump, Putyin, Orbán vagy Fico esetében a kimondott szavak fabatkát sem érnek. Kicsiny szlovmagy valóságunkban azonban még nem vagyunk ehhez hozzá­edződve. Nos, kezdődik a kampány: lehet gyakorolni! • • O FIGYELŐ Súlyos beteg a Fülöp-szigeteki elnök Súlyos beteg Rodrigo Duterte Fülöp-szigeteki elnök - írta a The New Y ork T imes manilai tudósí­­tója. Duterte izomgyengeségben szenved, ez ritka autoimmun be­tegség, és mozgásképtelenséghez vezet. Duterte ötnapos oroszorszá­gi látogatáson volt, és Moszkvában beszélt a betegségéről. A Fülöp-szigetekieket régóta fog­lalkoztatja az elnök állapota, mert gyakran napokig nem jelenik meg. Hivatala azzal érvelt, hogy a 74 esztendős Dutertének már több pi­henésre van szüksége. Duterte szokatlan módon ismerte be betegségét. Egy moszkvai ren­dezvényen táncolt egy nővel, és nem tudott a szemébe nézni, mert : az egyik szeme folyvást lecsukó­dott. Ekkor azt mondta: „Van egy ; különös tehetségem. Amikor ma­gára nézek, az egyik szemem le­csukódik, látja? Önálló életet él. ; Súlyos izomgyengeség, a nagy­­: apám is ezzel küszködött. Vagyis genetikai eredetű”—mondta az el­nök. : Rodrigo Duterte 2016-ban került hatalomra, és azt ígérte, megsza­badítja országát a drogkereske­dőktől és szembeszáll a ; bűnözéssel. Azóta a kábítószer el­­: leni háború az országban gyilkos­ságok ezreihez vezetett, a gyanú szerint a rendőrség részvételével. Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa : megszavazta, hogy indulj on vizs­gálat a Fülöp-szigeteki gyilkossá­­: gok ügyében. (MTI) JUHÁSZ KATALIN

Next

/
Oldalképek
Tartalom