Új Szó, 2019. október (72. évfolyam, 228-254. szám)

2019-10-05 / 232. szám

12HÍRESSÉGEK www.ujszo.com Fiatal filmeseket támogattak A Brit Filmintézet (BFI) a brit fiatalok filmművészeti' képzésére, valamint a filmiparban történő elhelyezkedésük támo­gatására fordítja a Luminous nevű, keddi jótékonysági estjének bevételét. Mint közleményükben írták, a filmipar soha nem látott mértékben növekszik, emiatt viszont számtalan pályakezdő számára szinte elérhetedenné vált a betörés. A felajánlott összegek­kel, illetve egy 50 ezer fontos pénzjutalommal járó ösztöndíj segítségével őket szeretnék támogatni. A 150 évvel ezelőtt még mozdonyszínnek építtetett londoni Roundhouse játszó- és koncerthelyen tartott éves gálán a Schaffhausen Filmmaker Bursary Award nevű ösztöndíjat az elsőfii­» Az ünnepségen szám­talan sztár vett részt, köztük Joan Collins és Gemma Arterton. mes, 30 éves Rose Glass nyerte el a Saint Maud című pszichológiai horrorért, amely alig néhány hét­tel korábban kiemelkedő kritikai fogadtatásban részesült a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon. A vörös szőnyeges ünnepségen számtalan világsztár vett részt, köztük Danny Boyle Oscar-díjas brit filmrendező, Taron Egerton walesi színész, Joan Collins, Olivia Colman és Gemma Arterton brit színésznők. A 63. Londoni Filmfesztivál előestéjén a botrányairól elhíresült Sarah yorki hercegné, vagyis Sarah Ferguson, András yorki herceg volt felesége is megjelent. A 33 éves Gemma Arterton a HeyUGuys-YouTube-csatornának a helyszínen adott interjújában a pályakezdés nehézségeiről szólva arról beszélt, hogy a feltörekvő titánok számára kedvező első lépésnek számít egy igényes rövidfilm elkészítése. A színpadi és filmszínésznő a művészeti alkotások finanszírozását látja a legégetőbb problémának, amely­­lyel egy kezdő alkotó szembe­sülhet. A mozgóképes riportban megemlítette, az ünnepséget kö­vető reggelen tíz napra Nepálba repül, ahol a brit Michael Powell és a magyar Emeric Pressburger (Pressburger Imre) által rendezett Fekete nárcisz című 1947-es film­klasszikus remake-jeként készülő minisorozatot forgatja. Arterton, aki Emilia Wickstead új-zélandi divattervező őszi kollekciójának egyik vörös színű, bársonyból készült gálaruhájában vett részt az eseményen, jó évet tudhat maga mögött. Nem csak az Indiában szolgálatot teljesítő anglikán apácarend főnökasszonyát, Clodagh nővért játssza el, nemrég közzétették a King’s Man: A kez­detek című filmjének előzetesét, amelyben főszerepet alakít. A brit - amerikai akciókomédia-széria harmadik darabját a Gyagyás gyilkosság című Netflix-komédia előzte meg, amelyben Jennifer Anistonnal és Adam Sandlerrel játszik együtt, illetve a Vita és Vir­ginia: Szerelmünk története című romantikus dráma, amelyben Vita Sackville-West írónőt alakí­totta. A Daily Mail brit bulvárlap cikke szerint Arterton a szakmai sikerek mellett a magánéletében is örömre talált: két éve van együtt ír kollégájával, Rory Keenannal. A művészek a WestEnden játszott Szent Johanna című Shaw-dráma munkafolyamata során jöttek össze, a The Sun brit napilapnak nyilatkozó forrás szerint tökélete­sen megértik egymást. Mészáros Márton Bardot 2006-ban (Fotók: Wikipedia, TASR/AP) Tizenhat éves korában már az Elle magazin címlapjáról mosolygott bájos, kicsit szemtelen arcával. így fedezte fel a film számára Roger Vadim rendező Brigitte Bardot-t, akit 1952-ben feleségül vett, és sztárt faragott belőle. Tőle tudta meg, hogy ajakbiggyesztése ellenáll­hatatlan, szűk farmerbe és merész bikinibe bújtatott teste izgató, ö pedig jó tanítványként merészen domborított a felvevögép előtt, így született meg a franciák nagy sztárja: BB. Maga volt a csábítás első igazi Bardot­­film az És Isten megteremtő a nőt, amellyel ő és partnere, Jean- Louis Trintignant is sztárrá emel­kedett. A film kezdő jelenetében a hason fekvő, anyaszült meztelen Brigitte Bardot maga volt a csábí­tás, az asztalon mezídáb lejtett tán­ca sokak szerint a filmtörténet egyik legerotikusabb jelenete. A szexuális forradalom megtestesítőjévé vált Bardot „pimasz pucérkodása” ala­posan feldühítette az erkölcscső­szöket, a lesújtó kritikák nyomán a film otthon megbukott, az ame­rikai közönség azonban özönlött a mozikba. A Life Magazin így írt: „a Szabadság-szobor 1886-os megér­kezése óta francia lány ennyire még nem villanyozta fel az amerikaia­kat.” A női szexualitást a maga ter­mészetes, erotikus módján megmu­tató hamvasszőke Bardot nagyban növelte a francia film reputációját, így végül prűdebb honfitársai is megenyhültek iránta, és 1970-ben elsőként az ő vonásai alapján min­tázták meg a Franciaországot szim­bolizáló, minden közintézményben elhelyezett Marianne mellszobrát. Filmes pályafutása során 21 év alatt közel félszáz filmet forgatott. A bájaira épülő 1959-es Babette háborúba megy izgalmas kaland­történet, az 1960-as Igazság az önmaga által legjobbnak tartott filmje, az 1961-es Magánélet nem nélkülözi az önéletrajzi vonatkozá­sokat. Legsokoldalúbb alakítását A megvetés című 1963-as Jean-Luc Godard-filmben nyújtotta. A róla szóló Kedves Brigitte című ame­rikai film felvételeire házhoz jött a forgatócsoport, mert ő nem akart Amerikába menni. 1965-ben ké­szült Louis Malle rendezésében a Viva Maria, amelyet a Hímnem, nőnem, egy újabb nagyszerű Go­­dard-film követett. 1968-ban Sean Connery oldalán szerepelt a Shalako című westernben. Énekesnőként öt nagylemezt és tucatnyi kislemezt adott ki, leg­híresebb a Franciaországban igen népszerű Serge Gainsbourg társa­ságában készített Bonnie és Clyde 1968-ból. (Klasszikus dalukat 2011-ben Gainsbourg fiával Scarlett Johansson énekelte lemezre.) A színésznő magánéletében is szen­vedélyes volt. Sok férfi élvezhette bájait, és még többel hozták hírbe. Férjei sorában Vadimot a színész Jacques Charrier követte, akitől 1960-ban fia született. Később há­rom évre Günter Sachs német mil­liomos playboy hitvese lett, 1992 óta Bemard d’Ormale szélsőjobb­­oldali politikus felesége. Utolsó filmjét, a Don Jüant 1973- ban forgatta, azóta minden idejét az állatvédelemnek szenteli. Gyer­mekkora óta vannak állatai, szavai szerint az állatok szeretete mentette meg, ha mélyponton volt, és állat­védőként ezt szeremé viszonozni. 1986-ban létrehozta a Brigitte Bardot Állatvédő Áapítványt, amelynek ma is fáradhatadan akti­vistája. Az állatok védelmében nem ismer lehetedent, ezreket mozgó­sított a bikaviadalok ellen, euta­náziától mentett meg elefántokat, tiltakozott az amerikai medve- és a japán bálnavadászat, a bukaresti kóbor kutyák lemészárlása ellen, csípős nyelvvel bírál politikusokat és pályatársakat egyaránt. Egy ta­valyi nyilatkozata szerint a mai szí­nésznőket csúnyának, rosszul öltö­zöttnek tartja, hiányzik belőlük az elegancia, nem ébresztenek álmo­kat. „Szerencsére velünk van még Catherine Deneuve, aki továbbra is csodálatos. Kár, hogy bundát hord! Számomra olyan ez, mintha egy tömegsírt hordanánk a váltunkon” - dicsért és kritizált egyszerre. Visszavonulása óta közéleti szerep­lésével borzolja a kedélyeket: támo­gatja az eutanázia legalizálását és az öngyilkossághoz való jog elismeré­sét. Nyilatkozatai miatt vádolták fajgyűlölettel és idegenellenesség­­gel, ilyen váddal már többször is elítélték, legutóbb Réunion lako­sait nevezte kannibáloknak és de­­generáltnak. Köztudottan rokon­szenvez a szélsőjobboldali Nemzeti Tömörüléssel, amelynek vezetőjét, Marine Le Pent 21. századi Jeanne d’Arc-ként tiszteli. Brigitte Bardot neve mítosz, dalok­ban énekelték meg, hajót neveztek el, könyvet írtak róla, Saint-Tropez­­ban szobra áll, és még ma is minden hír a világsajtóban, ami vele törté­nik. Legnagyobb vágya, hogy elérje a muszlimok és a zsidók által Fran­ciaországban is szokásos rituális ál­­latölés hagyományának betiltását, valamint a lóvágóhidak bezárását. Ezekben az ügyekben rendszere­sen fordul a hivatalban lévő fran­cia elnökökhöz, tavaly Emmanuel Macrontól - aki az év folyamán fogadta őt - karácsonyi „csoda­ként” a vágóhidak bekamerázását, a Franciaországot szerinte állatirtó szórakozóhellyé változtató vadászat elleni harcot kérte. A francia színésznő, az 1950-60-as évek szexszimbóluma a múlt szom­baton lett nyolcvanöt éves. (MTI) Az PRESSZÓ ■ 2019, OKTÓBER 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom