Új Szó, 2019. szeptember (72. évfolyam, 203-227. szám)

2019-09-25 / 223. szám

KELET- ÉS KÖZÉP-SZLOVÁKIA 161 2019. szeptember 25. | www.ujszo.com Gótika, falun, kissé omladozva SZÁSZI ZOLTÁN Több millió éve kihunyt vulkáni csúcs alatt, a Liszec hegy tövében található egy az ősi faluszerkezetét, védősáncait máig részben megőrző település, melynek központi helyén a nógrádi falusi gótika kiemelkedő épülete áll, a jelenleg romié állapotú nagylibercsei templom. NAGYLIBERCSE/LUBOREi A már említett vulkáni csúcs, a 716 méter magas Liszec tetején ma is jól láthatók bizonyos erődítésnyomok. Tatártól sarcolt falu Részben a késő bronzkori, a pili­­nyi kultúra népének kőbálványok­ból kötőanyag nélkül rakott hatal­mas erődített településé, részben pedig az ezen a helyen a tatárjárás után 1271-ben már jegyzett, de talán véglegesen soha fel sem épített vá­ré. Utóbbit a Kacsics nemzetségbeli Folkus (talán a füleki várat is ő épít­tette?) leszármazottainak számító Libercsei család állíttatta a környék megfigyelésére és ellenőrzésére. Minden bizonnyal a tatárok vissza­térésétől való félelem is közrejátsz­hatott a várépítésben. Ahogy a falu templomának az elhelyezése, vala­mint a falu szerkezetében máig megmaradt jelek. A település kö­zéppontjában egy erődített, árokkal, fallal védett helyen áll ma is a góti­kus stílus jegyeit mutató templom. Körötte az utcák szerkezete és a ker­tek sáncok, árkok rendszerét mutat­ják, melyek többszörösen is körül­vették a falut, ha teljes védelmet nem is adtak, de legalább lelassították a támadókat, így Nagylibercse népe a vulkán alatt lévő tufás dombolda­lakba bevésett, máig tatár pincék-Megmentésre érdemes a gótikus templom (A szerző felvétele) Tájoló Nagylibercse község a Lo­sonc és Érsekújvár közti 75- ös főút mellett fekszik, 15 ki­lométerre nyugat felé Lo­sonctól. A gótikus templom a 48.311/19.519 GPS-koor­­dinátáknál található. nek nevezett menedékhelyekre tu­dott elbújni. Még 1944-ben is így történt. Nagylibercse temploma A templom donátora feltételezhe­tően a Libercsei család lehetett, aki­nek jelentősebb birtokai voltak Nóg­­rádnak ezen a részén. Hogy volt-e a gótikus templomnak előzménye, ezt csak feltételezni lehet, a kérdésre egy alapos régészeti feltárás adhatna vá­laszt. A falak romlása, a statikát ve­szélyeztető repedések kialakulása akár erre is utalhat. Az viszont biz­tos, hogy egy kelet-nyugati irányba tájolt, egyhajós, a gótikára jellemző sokszögzáródású templom a nagyli­bercsei. Északi részén egykor sek­restye állt, lebontásának idejét nem tudni pontosan. A legfrissebb kuta­tások szerint egy igen különleges kis templom ez! A hajó és a diadalív, va­lamint a szentély falain feltárt fres­kók ezt tanúsítják. A faliképek vala­mikor 1385 után keletkeztek, és művészettörténeti szempontból rendkívül érdekesek. Stílusjegyeik szokatlanok Nógrádban és Gömör­­ben. Az ábrázolt alakok naturalisz­­tikusan valós és finom, egyedi vo­násai a kutatók szerint arra utalnak, hogy alkotójuk Aqueliai János mes­ter műhelyében tanult. Ennek az is­kolának a freskófestészeti emlékei főleg Nyugat-Magyarország, Stá­jerország templomaiban maradtak fenn. A stílusjegyek inkább táb­lakép-, mintsem freskófestőre valla­nak, és ettől különlegesek és egye­diek. Érdekesség, hogy a reformáció idején a falfestményeket lemeszel­ték, a meszelés védőrétege alatt vé­szelték át az évszázadokat az ábrá­zolások. Az angyali üdvözlet, a há­rom királyok imádása, Mária meg­koronázása, a tizenkét apostol alakja, a ótestamentumi próféták mellett fennmaradt egy olyan alakpár is, amely feltételezhetően a templom alapítóit, donátorait ábrázolja, a Li­bercsei család 14. század végén élt őseit. A gótikának kint és bent elég sok jegye megmaradt, a támpilléres hajó boltozata azonban egy tűz­vészkor elpusztult. Az északi falon egy kőből faragott pasztofórium, szentségtartó, a délin pedig egy ket­tős gótikus ülőfulke maradt meg. A diadalív feltárása még folyamatban van. Sajnos a templom többször is megsérült, a török alatt kiégett, ez­után lett és maradt máig az ágostai evangélikus hitűeké, akik a 17. szá­zadban átalakították, belső terében elhelyezve a karzatokat. A vidéken szokatlan stílusú freskókat a közel­múltban restaurálták, állapotuk ki­váló! A vidéken átvonuló háborúk­ban mindig megsérült a templom, legutóbbi nagy felújítását 1960-ban végezték el, de sajnos ismét megje­lentek a statikai problémák. Remél­hetőleg időben elvégzik az állag­­megóvását Nagylibercse templomá­nak. Nehogy elpusztuljon! Szegé­nyebbek lennénk nélküle! Felavatták Bodolló városrész címerét NÉMETI RÓBERT Négy éven át tartó heves képviselő-testületi viták után augusztusban végre pont került a Szepsihez tartozó Bodolló városrész címer- ás zászlótervezetánek végére, miután a Szlovák Köztársaság Heraldikai Bizottsága hivatalosan is bejegyezte nyilvántartásába. SZEPSI/BODOLÜ A bodollói címer „modem kori” sorsával nagyjából öt évvel ezelőtt kezdett foglalkozni Kovác Imre he­lyi lakos, aki akkoriban még közép­iskolai tanulmányai mellett kezdte kutatni a városrész címerének erede­tét és történetét. Először csak egy weboldalt akart létrehozni a város­résznek, de közben érdekes történel­mi adatokra bukkant. A fiatalember­nek Ikrényi Imre önkormányzati képviselő mutatta meg a település egyik régi pecsétjét, és ez volt az, ami igazán nagy lökést adott a kutatás­hoz. „Kutatásaimat Kassán, az Álla­mi Archívumban kezdtem, a későb­biekben Egerben, a Heves Megyei Levéltárban, majd Budapesten, a ma már nem létező bodollói kastély utolsó tulajdonosainál kerestem vá­laszokat a kérdéseimre. Az utóbbi öt Kováé Imre évekig kutatta Bodolló múltját (A szerző felvétele) évben egyebek mellett Kis- és Nagy­­bodolló templomairól, temetőiről, címereiről vagy az egykori bodollói kastély tulajdonosairól találtam ér­dekes információkat, de egy olyan dokumentumot is felfedeztem, amely a település első írásos említését tar­talmazza” - magyarázta Kováé. Bodolló fénykora Kováé Imre kutatásaiból kiderül, Bodolló akkor élte virágkorát, ami­kor még két különálló település volt, vagyis az 1400-as évektől az 1800-as évek végéig. Kulturális fellendülése a 19. század második felére tehető. „Miután 1986-ban Bodollót Szepsi­hez csatolták, a község múltja fele­désbe merült. Sajnos a város 28 éven át nem helyezett kellő hangsúlyt a vá­rosrész fejlődésére és kultúrájának ápolására, ezért a bodollói közösség lassacskán széthullott. Úgy gondo­lom, ha a lakosokat újra megismer­tetem múltjukkal, visszaadhatom ne­kik az elveszett identitásukat. Örü­lök, hogy már egyenrangú partner­ként kezeli a város Bodollót, és az is kiváló hír, hogy településünkbe vég­re újra élet költözött” - magyarázta Kováé Imre. Helyére került a címer Öt évvel az első kutatások után a Szlovák Köztársaság Heraldikai Bi­zottsága hivatalosan is bejegyezte nyilvántartásába a címert, így azon­nal megkezdődtek az előkészületek az immár hivatalossá vált szimbólu­mok ünnepélyes felavatására. Az eseményre a közelmúltban került sor, ahol ünnepélyes menettel egybeköt­ve felavatták Bodolló címerét és zászlaját. Arról is megemlékeztek, hogy idén ünnepli két elődközsége, Kis- és Nagy-Bodolló 130 évvel ezelőtti egyesülését. Az ünnepség a városrész központjában kezdődött, ahol egy díszszekér kíséretében a megjelentek egészen a kultúrházig vonultak. Itt helyezték el Szepsi és Bodolló címe­rét, Borovsky Slavomír, Szepsi pol­gármestere, Kováé Imre és Bodnár Béla, a város képviselőjének köszön­tőjét követően. Közreműködött a Búzakalász asszonykórus. Kis- és Nagy-Bodolló 130 éve egyesült (Andrian Jurfőek felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom