Új Szó, 2019. szeptember (72. évfolyam, 203-227. szám)

2019-09-25 / 223. szám

141 DUNA, VÁG, GARAM ÉS IPOLY MENTE 2019. szeptember 25.1 www.ujszo.com Egyszervolt ebedi zsidó családok vataőöin Péter 1944-ben két izraelita hitvallású család még biztosan ált a Párkány melletti Ebeden. A holokausztot - jelenlegi tudásunk szerint - csak kát olyan ember élte túl, aki a falu szülöttje volt. mm Elkezdeni a kutakodást az egykori ebedi zsidó családok után azt jelenti, hogy emlékfoszlányokból és tárgyi töredékekből kell összerakni valami történetfélét. Aki a még élő ebediek közül nagyjából 1941-nél később született, annak legfeljebb csak köz­vetett élményei lehetnek ezekről az emberekről - az idő tehát sürget, ha még élő, személyes történeteket aka­runk felgyűjteni. A majdnem eltűnt temető A-faluban ma a 20. század mind­egyik nagy traumájára emlékeztet egy-egy emlékmű, noha van olyan vélemény, hogy a kommunizmus ál­dozatai még megérdemelnének vala­milyen emlékjelet. Ugyanakkor a je­lenben semmi sem jelöli azt, hogy 1944-ig itt olyan zsidó családok is él­tek, akik szerves részei voltak a falu mindennapjainak. Aki kitartóan ku­tat, az azonban egy dolgot mégis fel­fedezhet: az egykori zsidó temető he­lyét, amely a községi temető halot­tasháza mögött található, s jelenleg sűrű bokrok teszik átláthatatlanná. Az emlékezés szerint itt egykor több mint egy tucat sírkő állt, de valamikor a hatvanas, esetleg a hetvenes évek fo­lyamán ellopták azokat. A tetteseket állítólag végül bíróság elé állították, de a sírkövek végérvényesen eltűntek - egy kivételével, amelyet néhány éve a temetőn belül, a kerítés mellett állí­tottak fel, s amely a héber felirat sze­rint az 1942-ben elhunyt Illés Mózes rabbi sírja volt. Lehetséges, hogy ép­pen erre a temetésre emlékezik Kö­­nözsi Pál (1936): „A Tó végén vol­tunk, nem tudom, hogy keveredtem oda. Valamelyik azt mondja, ez zsidó temetés, hát nem látod, hogy mek­kora kalapokban vannak? Hatan vit­ték föl a vállukon a koporsót, nem áll­vánnyal. Mentek utána egy-páran. De Az egyetlen épen maradt sírkő és felirata: „A csodálatos tórában jártas / ta­nítónk Moshe Elijahu rabbi / Aharon Berinbarnaerfia, béke rá / elhunyt 5702 Ijár hó 10-én / Lelke legyen bekötve az élők csomójába." (Ács Katalin fordí­tása) (A szerző felvétele) síkra úgy, hogy nem szóltak szinte senkinek. Két lányukkal, Annával és Ibolyával jóban volt a később tanító­ként dolgozó Potfay Mária (1925) is, s emlékei szerint távozásuk előtt bi­zalmas információt kapott tőlük: „Azt mondja nekem egyszer az Annuska, hogy jaj Marikám, mondok néked egy újságot. Ne mondd el senkinek, de úgy el vagyok keseredve, anyukám is, mert elmegyünk innen lakni. Nem tu­dom hova, mert apukám nem mondta meg.” Úgy tudni, a háborút követően Izraelben telepedett le a család. Tehetős kereskedők A Perlusz, korábban pedig Kohn család háza, amelyben fuszerüzlet, hentesbolt és kocsma működött, ér­dekes módon mind a mai napig ha­sonló szerepet tölt be. Egy helyi vál­lalkozó ma ugyancsak kocsmát működtet a Főszeg, a Köblös, a Vendel-part s a Falu metszéspontján álló épületben. 1944-ben itt még négytagú család élt: Perlusz Aladár és felesége, lánykori nevén Kohn Ilona, valamint két lányuk, Rózsa és Sze­rén. A háborút Ilona szülei nem élték meg, de ők voltak azok, akik a vál­lalkozást korábban évtizedekig ve­zették, s minden bizonnyal már előd­jeik is a falu szülöttei voltak. Aladárt, hogy ki volt az, nem tudom, csak azt, hogy zsidó temetés volt.” Ha a tárgyi emlékekről van szó, néhány töredék még azért előbuk­kanhat. Könözsi Pálnál megőrződött egy esküvői meghívó, amely a kereskedő-kocsmáros család lánya, Kohn Ilona 1920-ban tartott esküvő­jére invitálta az egykori címzettet. Emellett talán vannak a faluban fény­képek is róluk, s itt iskolai csoport­képekre kell gondolni elsősorban. Akik elmenekültek A negyvenes évek üldöztetéseit nem várta meg helyben mindenki. Egy olyan családról tudunk, amely sikeresen elmenekült. A családfő, Schwarz Ignác nem tősgyökeres ebe­di volt, mivelhogy az emlékek szerint a csehszlovák légió veteránjaként ke­rült a faluba feleségével. A Sötét Ker­­tal nevű falurészen éltek, egy kis sa­rokházban, amely ma is áll a focipá­lya bejáratánál. Az emlékek szerint nem voltak tehetősek, de volt egy na­gyon kicsi füszerüzletük. A háború elején vagy közvetlenül azelőtt hir­telen és nyomtalanul eltűntek Ebed­ről, lényegében egyik napról a má-Ilonát és Szerént 1944-ben a párká­nyi gettóba vitték, majd onnan transzportálták őket Lengyelország­ba. Az interneten elérhető holokauszt­­adatbázisokban kutakodva egyedül csak Szerénnek (akit a helyi idősek még mindig csak Szerénkének hív­nak, s azt is hozzáteszik, „nagyon szép lány” volt) van némi nyoma: 1944 nyarán a Gdansk melletti hírhedt Stutthof táborba szállították, s habár halálát nem rögzítették, soha többé nem került elő. Ebből a családból való azonban az akkori idők két túlélője is. Rózsa ki­keresztelkedett, s egy helyi katolikus családba ment férjhez, majd két lánya született, tanítóként dolgozott, s egé­szen a nyolcvanas években bekövet­kezett haláláig élt az egykori családi házban. Kohn I lonának pedig volt egy testvére, Kohn János, aki később Komlósra változtatta a nevét, és Ipolyságon volt ismert orvos. Mind­két gyereke kivándorolt Izraelbe, ő viszont az Ipoly menti városban halt meg a hatvanas években. Az üldöz­tetéstől talán az orvosi hivatása men­tette meg. Két öreg ós az unokák Az Alszegen, egy sarokházban élt idős házaspárról is szólnak történe­tek. Vezetéknevükre különféle válto­zatokban emlékeznek: a Hirschberg, Hibschberg és Hischberg variánsok egyaránt felbukkannak. Keresztne­vükről senki sem tud pontosabb ada­tot. Fűszerüzletet és egy kis kocsmát üzemeltettek, a Kohn-Perlusz csa­ládhoz hasonlóan ők is köztisztelet­ben álltak. A háborús évek alatt gyak­ran náluk tartózkodott a két unoká­juk, György és Tibor. „Ebedről vitték el az unokákat is. Hogy a szülők hol voltak... Mert olyat is hallottam, hogy azok Pesten voltak, de mintha Pár­kányban is laktak volna” - idézte fel a nagyszülők és a gyerekek sorsát Kremmer Julianna (1941). Hogy pontosan hova vitték őket, nem tudni. Mások sorsa A Randolf L. Braham által szer­kesztett A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája c. kötet alap­ján az akkor 1647 lakosú Ebedről 10 ember vált a holokauszt áldozatává. Internetes adatbázisokból elő­előkerülnek még más személynevek is, de még nem világos, hogy me­lyikük lakott életvitelszerűen a fa­luban. Az idős ebediek emlékezete, úgy tűnik, leginkább a családokat őrizte meg. RENDŐRSÉGI NAPLÓ Új közvilágítás Muzslán A fejlesztéstől megtakarítástvárnak (A szerző felvétele) Szarvas okozott balesetet Léva. Közlekedési baleset körül­ményeit vizsgálják a lévai rend­őrök, a balesetben két ember megsérült. Egy 21 éves sofőr Skoda Octaviája elé kifutott egy szarvas. „Jobbról ugrott az útra, és a jármű elejének ütközött. A sofőr nem veszítette el a lélekjelenlétét, megőrizte uralmát az autó felett közölte a rendőrség a közössé­­gimédia-oldalán. Viszont az autó megcsúszott, és összeütközött a szemközti sávban szabályosan közlekedő Mercedesszel, amit egy 44 éves sofőr vezetett. A Skoda sofőrje és a Mercedes utasa meg­sérült. A szarvas befutott az erdő­be. (TASR, ie) VATAŐÖIN PÉTER Szeptember második felétől az eddigi 195 helyett 406 új fényforrás világítja meg a Duna menti falu utcáit. MUZSLA A községben eddig 45 wattos rendszer működött, míg a fejlesztés­sel a fogyasztás 18 wattra csökkent le. A lámpák felszerelését, mely a régi világítótestek cseréjét jelentette, jú­liusban kezdték el, az eddig lámpák nélkül álló oszlopokra is került egy­­egy fényforrás. Ezidáig számos muzslai köztér sötét volt az éjszakák során, így például a főtéren korábban csak a községházán volt egy lámpa, négy teljes utcában pedig egy sem. „Különféle ajánlatokkal kerestek meg minket cégek, mióta polgármes­ter vagyok, de mi vártunk, hogy dús fényerejű és kis fogyasztású rend­szert találjunk. Ennek oka az volt, hogy nálunk csak minden második vagy harmadik villanyoszlopon volt lámpa,'a szabályzat pedig azt mondja ki, hogy nem a fényerő a fontos, ha­nem hogy ne legyenek fekete foltok, legyen folyamatos a megvilágítás” - tájékoztatta lapunkat Farkas Iván (MKP) polgármester. Hozzátette, ezáltal a község szén-dioxid­­kibocsátása is csökken, a fejlesztés ebből kifolyólag a környezetvédelem miatt is szükséges lépés volt. A felújítás költségei elsősorban a megtakarított villamosenergia árából térülnek meg. A lámpák karbantar­tásáról ezenfelül 12 évig a közbe­szerzést elnyert cég, s nem az önkor­mányzat gondoskodik. A fejlesztés kivitelezője a GREP Slovakia válla­lat, a szerelési munkákat pedig a Im­­pulz Light nevű cég végezte. A muzslaiak szerint nemcsak a jobb közlekedési feltételek, hanem a köz­­biztonság miatt is szükség volt a köz­­világítás modernizálására és kiter­jesztésére. ZELKOV Nővé Zámky, Vinicná 17, tel.: 0903 818 601, mobil: 035/B4ZE 017 s.r.o. Nyitva tartás: másodlagos nyersanyagok felvásárlása Hé - Pé: 7-től 16 áráig, Szó: 7-től 12 áráig fémhulladékok RÉGI JÁRMŰVEK ÁTVÉTELE rj BONTÁSRA, RENDŐRSÉGNEK ' ' “«/ír SZŐLŐ IGAZOLÁS KIADÁSA FELVÁSÁRLÁSA Aktuális árjegyzék: www.zelkov.sk Arak megegyezés szerint. DP 190569 A Kohn-Perlusz család esküvői meghívója (A szerző felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom