Új Szó, 2019. szeptember (72. évfolyam, 203-227. szám)

2019-09-25 / 223. szám

www.ujszo.com | 2019. szeptember 25. KULTÚRA I 5 Söprés a szőnyeg alatt Pozsonyban is bemutatták Péterfy-Novák Éva igaz történeteken alapuló művét a gyerekmolesztálásról JUHÁSZ KATALIN Rég nem tapasztaltunk Po­zsonyban akkora érdeklődést magyar könyvbemutatón, mint amekkorát Péterfy-Novák Éva új kötete generált az Ifjú Szi­vek Táncszínházban. Bár meglehet, hogy nem egy sima könyvbemutatón jártunk kedd este, hiszen azokon nem elemeznek gyerekrajzokat és nem ismertetnek sokkoló statisztikai adatokat. A rendezvényt beszélgetőestként hirdette a műsorvezető Récsei No­émi, aki pszichológust is hívott a rá­zós témához, Szemet Edit szemé­lyében. Vagyis az Apád előtt ne vet­kőzz című, igaz történeteken alapu­ló regény csak eszközként szolgált egy évtizedekig szőnyeg alá söpört probléma megvitatásához. A szer­zőt ez láthatóan nem zavarta, ellen­kezőleg: ő maga is gyakran kérde­zett a jelen lévő szakembertől, más­kor pedig egyetértőén bólogatott a hozzászólásait hallgatva, olyan em­ber benyomását keltve, aki mélyen beleásta magát a témába. Már az est elején elhangzott, hogy aki nem akar pszichológiai tanul­mányokat, szakcikkeket olvasni gyermekmolesztálás, pedofília, családon belüli szexuális visszaélés témában, az olvassa el ezt a regényt, mert a gyermekeken elkövetett abúzus minden formájával talál­kozhat benne. Az Apád előtt ne vet­kőzz két egyes szám első személy­ben megírt monológ - egy Eszter nevű lány és az őt molesztáló nagy­apa monológja. Ez utóbbi, az elkö­vető szemszögéből megírt rész ne­hezen készült, hiszen Péterfy- Novák Évának bele kellett élnie magát a nagyapa karakterébe, aki­nek fogalma sincs róla, hogy rosszat tesz, hiszen kiskorában ő is áldozat volt. Csak nagyon-nagyon szereti az unokáját, mindenki másnál jobban, és nem is törekszik arra, hogy gátat szabjon vágyainak, hiszen saját bel­ső értékrendje, érzelmi tapasztalatai szerint ez így teljesen rendben van. Péterfy-Novák Éva mélyinterjú­kat készített olyan áldozatokkal, akik hosszú terápia után képesek voltak nyíltan, őszintén, szinte ér­zelmek nélkül beszélni arról, ami kiskorukban velük történt. Elköve­tővel nem sikerült beszélnie, ami nem csoda, hiszen a pszichológu­sok is nagyon ritkán jutnak közel „a másik oldalhoz”. A nagyapa figu­ráját ezért rendőrségi jegyzőköny­vekből gyúrta össze a szerző, négy hosszú év alatt. Egyszerre könnyí­tette és nehezítette a helyzetét a személyes tapasztalat, az, hogy kiskorában őt is éveken át simogat­ta, csókolgatta a szomszéd bácsi, amikor sütivel vagy valami érdekes látnivalóval átcsalogatta őt maguk­hoz. Aztán, amikor a kislány tizen­két éves volt, a férfi szenteste főbe lőtte magát. „Ez nagyon boldog ka­rácsony volt nekem” -j egyezte meg Péterfy-Novák Éva, de a teremben ülők ekkorra már megfelelően edzettek voltak ahhoz, hogy ne szisszenjenek fel. Alapozásként kaptunk ugyanis egy csomó sokkoló statisztikai adatot. Például, hogy Magyarországon csak minden 24. ilyen eset derül ki. (Nyil­ván nálunk sem jobb a helyzet.) A fel­tárt eseteknek csupán 25 százaléká­ban idegen az elkövető, a többi csa­ládon belül történik. Közeli hozzátar­tozók „használják” a gyereket önki­elégítéshez, látogatóba érkező roko­nok követelnek szájra puszit, amit nem illik megtagadni, előzékenyen ugranak kitörölni a kicsi fenekét ka­­kilás után. Az is gyanús, ha a hét-nyolc éves gyerek rendszeresen bepisil az autóban a nagypapához menet. A szakemberek annak ellenére tudnak ilyen esetekfől, hogy a család legtöbbször szorosan összezár, a töb­bi felnőtt védi az elkövetőt, mond­ván, hogy egyszerűen csak „túlsze­rette” a gyereket, hogy egy kis simo­­gatásba még senki nem halt bele, hogy a gyerek tehet róla, hiszen „illegette magát”, vagy hogy hazudik, bosszút akar állni valamiért, félreértette az ár­tatlan rokoni mozdulatokat. Kevesen tudják, hogy már a szexualizált lég­kör megteremtése is gyermekmo­­lesztálásnak számít - ha felnőtt és gyerek együtt néz pomófilmet, vagy a felnőtt utalást tesz saját, illetve a gyerek nemi szerveire. Reneszánsz mestermű került elő egy konyhából Egy észak-francia kisváros, Compiégne egyik konyhájá­ban, a rezsó fölött lógott évtizedeken át egy 13. századi itáliai mester alkotása, amely 6 millió eurét is érhet. Párizs. A temperafestékkel ké­szült, aláírás nélküli festmény egy idős nő tulajdonában volt, aki idén jú­niusban maga vitte el felbecsültetni. O és családja végig azt hitte, hogy egy egyszerű vallásos ikonról van szó. Legnagyobb meglepetésükre már a helyi becsüs is felismerte a mű érté­két, később pedig a párizsi Eric Tur­­quin Expertise szakértői vizsgálták meg, és kiderült, hogy a firenzei Ci­­mabue alkotásáról van szó, aki töb­bek között Giotto mestere is volt Cimabue 1280-tól festett passió­képeket. A most megtalált kép egy triptichon része, a sorozat két másik darabja a New York-i Frick-gyűjte­­ményben, illetve a a londoni National Galleryben található, amelyet szintén évszázadokon át elveszettnek hittek a művészettörténészek, csak 2000-ben találták meg a suffolki kastély kita­karításakor. A Jézus kigúnyolását ábrázoló, mindössze 25,8 x 20,3 centiméteres alkotás a szakértők szerint eredeti­leg egy sokszámyú oltárkép része lehetett. A firenzei mester nyolc je­lenetben festette meg Krisztus szen­vedését és keresztre feszítését. Az infravörös fénnyel végzett vizsgálat kimutatta, hogy a képet „kétséget kizáróan ugyanaz a kéz készítette”, mint a Cimabuénak tu­lajdonított többi ismert alkotást. A párizsi szakértők azért is biztosak ebben, mert az oltárkép részét ké­pező három panelen hasonló mintá­zatban fúrnak a fapusztító lárvák több száz éves járatai és mindhárom kép ugyanolyan nyárfatáblára ké­szült. A festmény október 27-én kerül kalapács alá, kikiáltási ára 4-6 mil­lió euró között mozog majd. (MTI, k) (Képarchívum) A kincset érő festmény A pszichológustól megtudhattuk, hogy nem minden elkövető pedofil, és nem minden pedofil elkövető. Vannak úgynevezett fixált elköve­tők, akik nem tudnak mit kezdeni a velük azonos korú szexuális partne­rekkel, illetve represszív elkövetők, akik élvezni akarják a hatalmukat egy náluk gyengébb, kiszolgáltatott személlyel szemben. Az áldozat gyakran fel sem fogja, mi történik vele, illetve természetesnek tartja a „szeretet” ilyen jellegű megnyilvá­nulásait. Akár kivételezett helyzet­ben is érezheti magát, és csak sokkal később döbben rá, mit műveltek ve­le. Azok sincsenek könnyebb hely­zetben, akik hamarabb kapcsolnak, mert nem tudják, kihez fordulhatnak segítségért. Ha mégis kinyitják a szájukat, családtagjaik legtöbbször nem hisznek nekik. Szemet Edit sze­rint egy óvónőnek észre kellene ven­nie azokat a tipikus tüneteket, ame­lyeket egy szexuálisan molesztált gyerek produkál. (Az esten bemu­tatták azt az ábrát is, amelynek se­gítségével az angliai ovikban tanít­ják a kicsiknek, mely testrészeikhez nem érhet felnőtt.) Az iskolában is másképp viselkednek a molesztált gyerekek. Gyakori például, hogy másokkal kegyetlenkednek, vagy olyan mozdulatokat imitálnak a szü­netben, amelyekkel koruknál fogva még nem találkozhattak. A rajzaik is árulkodóak, égnek álló hajakkal, ke­rek, ordító szájakkal, védekezésre lendülő kezekkel vannak tele. Ma­gukat általában kicsinek, a foléjük hajló alakokat irreálisan nagynak ábrázolják, és a színhasználat szin­tén sok mindent jelezhet. Ráadásul az ilyen traumák egy családon belül ki­hatnak a többiekre is, és a gyerekek akár generációkon át magukkal ci­pelhetik őket - ahogy az a regény­ben is szerepel. A Récsei Noémi által felolvasott részletek alapján úgy tűnik, az Apád előtt ne vetkőzz egy gondolatébresz­tő, felrázó kötet, amelynek nem szépirodalmi babérok aratása a célja, hanem a társadalom figyelmének rá­irányítása egy évtizedek (ha nem év­századok) óta szőnyeg alá söpört problémára. RÖVIDEN Kültóri kiállítás a főváros múltjáról Pozsony. Az 1919-es pozsonyi eseményeknek állít emléket a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás rendhagyó „pop-up” kiállítása, amely ma 18 órakor nyílik a Komensky téren. A tárlat gerin­cét történelmi források, a régi pozsonyiak és a városba bevo­nuló csehszlovák légionáriusok korabeli visszaemlékezései al­kotják. A városi színház mögötti, nemrégiben kulturális közösségi térré formált egykori parkoló he­lyén 30 háromnyelvű informáci­ós panelt helyeznek el, melyek október 6-ig tekinthetők meg. A projekt koordinátora ifj. Papp Sándor, a Pozsonyi Kifli alapító­ja, a kiállítás kurátorai Korpás Árpád idegenvezető és Ján Vyh­­nánek várostörténész, a képző­művészi kivitelezés Szabó Réka munkája. 09 Pécsei Noémi, Péterfy-Novák Éva és Szemet Edit (A szerző felvétele;

Next

/
Oldalképek
Tartalom