Új Szó, 2019. szeptember (72. évfolyam, 203-227. szám)

2019-09-23 / 221. szám

www.ujszo.com I 2019. szeptember 23. RÉGIÓ 3 Válek Iván Nemesócsa régi-új polgármestere VATAáŐIN PÉTER A nemesócsai időközi választás győztese Válek Iván (független), aki 2018 vége óta alpolgármesteri, majd ügyvezetői minőségben látta el a falu első emberének teendőit. A szombati voksoláson 844 sza­vazattal nyert Válek Iván, míg kihí­vóját, a község polgármesteri poszt­ját 2012 és 2018 között betöltő Ma­­gyarics Gusztávot (független) 367- en támogatták. A részvételi arány magas volt, a választásra jogosultak mintegy kétharmada járult az ur­nákhoz. A harmadik jelölt, Szalay Zoltán (független) időközben visszalépett, ezzel Válek Ivánt sze­rette volna támogatni. „Megnyugtató ez az elég nagy különbség, illetve kötelez engem, mivel azt jelenti, hogy az előző öt (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) hónap ügyvezetői munkáját, vala­mint alpolgármesteri tevékenységét ezzel értékelték a választók. A megkezdett munkát kell tovább vinni” - nyilatkozta Válek Iván. Hozzátette, köszöni a rá szavazók bizalmát, s úgy gondolja, Szalay Zoltán visszalépése és Magyarics Gusztáv kampánystílusa is hozzá­járult a sikeréhez. Válek Iván a kö­vetkező rendes önkormányzati vá­lasztásig, tehát mintegy három évig tölti be a tisztséget. Magyarics Gusztáv csalódott az eredmény miatt. Nemesócsán de­mokrácia van, és a választók így döntöttek, mondta, egyúttal gratu­lált a győztesnek. Szalay Zoltán úgy fogalmazott, örül, hogy olyan em­ber ül a polgármesteri székbe, aki meggondolja, hova teszi a pénzt. Válek a győzelemmel folytat­hatja azt a munkát, amit ügyvezető polgármesterként idén áprilisban kezdett el, miután elődje, Magyarics Dezső egészségi okok miatt néhány hónap után lemondott. Korábban 2018 novemberében tartottak vá­lasztást Nemesócsán. Akkor Ma­gyarics Dezső 676 voksot kapott, Magyarics Gusztávnak 439-en, Szalay Zoltánnak pedig 75-en sza­vaztak bizalmat. FACEBOOKOS KÉRDÉSÜNK Ön szerint melyik magyar pártnak van esélye arra, hogy jövőre bejusson a parlamentbe? Haraszti Gyula: Esélye minden pártnak van, csak nem mindegy, mekkora. Holocsi Magdaléna: Egyiknek sincs, mert mindenki a bársony­székre pályázik, ezért nem tudnak megegyezni. Csepregi Zoltán: Már a kérdés is bizarr. Ezzel atöketlenkedéssel csupán egy dolgot érhetünk el: félő, hogy a felvidéki magyarok a szlovák parlamentbe csupán a nyitott napon juthatnak be. Ennek elérésekor bi­zony felelősségre vonnám (a leírás pillanatában 7-8) az összes olyan személyt, aki „áldásos” tevékeny­ségével hozzájárul. Livinka László: Egyiknek se! Fő­leg a Hídnak nem, köszönhetik Bu­gáinak. Tömöri Sándor: Bejutni? Igény sincs rá. Szerintem mi már nem is élünk, a többségi nemzet már csak kivárja a kötelező tiszteletidőt, amíg elszállítják a hullánkat. Már csak annyi időnk maradt, hogy Tsáky úr újabb rémdrámáját bemutassák, meg Bugi öregotthonába bekap­csolják az ellátásba a legújabb bete­get. Oké, úgy néz ki, mintha életje­leket mutatnánk, de ez csak a halál utáni izomrángás. Czap Péter: Egyiknek sincs esélye. Ha majd lesz 4 év magyar képviselet nélküli időszak és lesz EGY magyar párt megfiatalítva, amiben nem lesznek a régi vének vezetői sze­repben (vagy egyáltalán). Tibor Takác: Őszintén? Minek. Polák Gyula: Egyiknek se! Az Összefogás is csak átverés. Duben Csaba: Ha a választások bármit is megváltoztatnának, már rég betiltották volna. Nagy Szabolcs: A Fidesznek. Miért olyan komoly az ír-északír határkérdés? Az Egyesült Királyság kilépése az Európai Unióból lassan már szappanoperába illő fordula­tokat vesz. Ha jól értelmezem, az egyik legnagyobb akadálya annak, hogy a britek rendezett módon váljanak ki, az az ír-északír határkérdés körül kialakult nézeteltérés. Boris Johnson emiatt még azt is megkockáztatja, hogy meg­egyezés nélkül hagyják el az EU-t, az EU viszont köti az ebet a karóhoz, és az ír backstopot nem hajlandó kihagyni az egyezségből. Miért olyan nagy ügy a határkérdés? (folytatás) A backstop, hivatalos nevén a Jegyzőkönyv Írországról és Eszak-írországról (angolul: Pro­tocol on Ireland andNorthem Ireland) a Theresa May vezette brit kormány és az EU tárgyaló­­delegációi által kidolgozott majd 600 oldalas kilépési szerződés­­tervezetnek (angolul: Withdra­wal Agreement) körülbelül a haimadát teszi ki. Lényege, hogy az Írország és Észak-Irország közti szárazföldi határ nyitott maradjon minden körülmények között. Vagyis a kilépési megál­lapodásban lefektetett átmeneti időszak után is - egyfajta kény­szermegoldást nyújtva arra az eshetőségre, ha az Egyesült Ki­rályság és az Európai Unió nem lennének képesek megegyezni jövőbeli kapcsolatrendszerükről, kereskedelmi viszonyukról oly módon, hogy az feleslegessé tenné a tartalékmegoldást. A tartalékmegoldás pedig az len­ne, hogy az Egyesült Királyság benn marad a vámunióban. Egy egységes vámterület létrejötte az EU és az Egyesült Királyság kö­zött elkerülhetővé teszi a szár­mazási szabályokkal kapcsolatos vámok, kvóták, ellenőrzések szükségességét. Eredetileg ugyan csak Észak-Irországra vonatko­zott volna a vámunió, csakhogy a brit kormányt külsőleg támogató északír protestáns Demokratikus Unionism Párt ragaszkodott hoz­zá, hogy Észak-írországban és az Egyesült Királyság többi részé­ben is ugyanazon szabályok le­gyenek érvényben. így hát a vámuniós elképzelést kiterjesz­tették az Egyesült Királyság egész területére. A legújabb brit nyilatkozatok szerint viszont mégis inkább csak Eszak­­írországgal számolnának, egy különleges státust kreálva szá­mára. Mivel az Egyesült Királyság je­lenlegi vezetőinek deklarált célja a kilépéssel leválni az uniós kö­zös piacról és elhagyni a vám­uniót, politikailag igen kényes a téma. Másfelől viszont az Egye­sült Királyság kereskedelmének a fele az EU-ba irányul, ezért nem lehet e kérdéskört bagatellizálni. Az EU kész tárgyalni a brit kor­mánnyal, ha az olyan konkrét ja-VESZELE1 VIKTÓRIA JOGÁSZ VÁLASZOL vaslatot tesz az ír-északír határ­kérdés rendezésére, ami alterna­tívát jelenthet a jelenlegi megál­lapodással szemben. Ugyanakkor magának is védenie kell a közös piaca és vámuniója integritását, és nem hagyhatja, hogy Írország ott elfoglalt helye veszélyeztetve legyen. Egyébként az ír és brit állampol­gárok egy rendezetlen brexit esetén is szabadon kelhetnek át az ír-északír szárazföldi határon. Az Egyesült Királyság, a brit ko­ronafüggőség közé tartozó Man- és a Csatorna-szigetek, valamint Írország között 1922-től egy kö­zös utazási térség (angolul: Common Travel Area) jött létre, amely a kiválás után is így ma­radna. A tájékoztatás nem minősül jogi tanácsnak. ____________________________________________________________FIZETETT POLITIKAI HIRDETÉS___________________________________________________________ Válasz a megosztó összefogást hirdetőknek A Szlovákiáért, a magyarokért, a semmibe vett kisebbségekért és a régiókért vég­zett munkával töltött utóbbi évek során már hozzászoktam a válogatott sértések­hez és hazugsághoz. Ezek közül azok a legrosszabbak, amelyeket a gyűlölet vagy az „összefogás" szül, mert mindkét esetben megosztják a közösségünket. Tíz évvel ezelőtt neveztek elő­ször árulónak. Leginkább azok, akik képtelenek voltak elviselni, hogy kiléptem a pártunkból. Mit számít az, hogy ők voltak azok, akik leginkább ragaszkodtak po­litikai funkcióikhoz, és ők vol­tak azok is, akiket a szlovákokat és magyarokat érintő kérdések megoldása helyett csak a hata­lom érdekelte. Ügy gondolták, tovább szítják a mindkét olda­lon megjelenő nacionalizmus okozta gyűlöletet. A megtévesz­tett választópolgárok pedig saj­nos felsorakoztak mögéjük. Én azonban más utat választottam. A Hídban úgy döntöttünk, hogy az együttműködés és a szlovák­magyar kapcsolatok építése lesz a fő célunk és feladatunk. Ez az út egy európaibb Szlovákiába ve­zetett. A XXI. század Szlovákiájá­ba. Azok, akik szívesen visszatér­tek volna a múlt évszázad 90-es éveibe, ezt máig nem bocsátották meg nekem. Így volt ez 2016-ban is, és így van ez ma is. Az emberek na­gyon hamar elfelejtették, ki volt a felelős azért, hogy a Radicová­­kormányhoz fűzött remények hamarabb szertefoszlottak, mintsem valós intézkedésekben ölthettek volna testet. Ugyanak­kor ezek a tervek néhány évvel később valóra váltak, és ezt több esetben a mi programunkban megfogalmazott prioritások és a mi döntéseink tették lehető­vé. Ma már kevesen emlékez­nek arra, hogy 2011 őszén Iveta Radicovát azok árulták el, akik 2016-ban rólam állították azt a különböző nagygyűléseken, hogy elárultam a Híd választó­it. Azok, akik ismét elárulják a felelősségteljes politizálást csu­pán azért, hogy egóparádét ren­dezhessenek az újságírók előtt. Ismét hazugságokat terjeszte­nek, hiszen tudják, hogy ezzel a közösségi hálók és a rövidtávú emlékezet világában komoly si­kereket érhetnek el. Világos számomra, hogy a közeledő választásokkal tovább fokozódnak majd a támadások és folytatódik az igazság elferdí­tése. Szlovákia és a magyarok ér­dekében hozott intézkedéseink eredményeit továbbra is bagatel­lizálni fogják. Ez már most tet­ten érhető azokban a hisztérikus reakciókban, amelyekre egyesek a közösségi hálón vagy külön­böző biogokban folytatott vi­ták során ragadtatják magukat. A napokban megjelent jegyzet írója már nemcsak árulónak ne­vez, hanem „érzelmi zsarolónak” is. Sőt még tovább megy, amikor megszegett „házassági fogadal­mat“ vagy „rossz társaságot“ em­leget. Divat lett megkérdőjelezni mindazt, amit sikerült elérnünk. Szerinte se elég ez a magyarok­nak, akik nekem (és a Hídnak) már nem is hisznek. Azt állítja, hogy „a szlovákiai magyarság bi­zalma végleg elveszett”, és hogy azokat, akik nem értékelik po­zitívan a kormányban és a szlo­vákiai magyarok szolgálatában eltöltött négy évünket, „hálátlan dögöknek“ tartok. Semmi sem áll távolabb az igazságtól, mint ezek a gyűlöletkeltő szavak, amelyek régi sebeket tépnek fel és az összefogásról Matovic stí­lusában beszélnek. Épp az ellenkezője igaz. Tisztá­ban vagyok azzal, mikor és mi­ben hibáztam. Tudom, hogy hi­dakat építeni nem könnyű, ám a megbékélés politikája sem az, és a programunk megvalósítása sem volt könnyű a jelenlegi kor­mányban. Nincs szükségem a sajnálatra és nem mártírkodom. Helyettem a tények beszélnek. Ha érzelmek nélkül tekintünk a tényekre, látjuk, hogy az elmúlt évtizedekben egyetlen párt­nak sem sikerült annyit elérnie a magyar kisebbségért, mint a Hídnak az elmúlt három év­ben. Ezt csak azok nem látják, akiket a gyűlölet hajt. Nyolc évvel ezelőtt viták és üres szavak miatt nem sikerült Szlovákiát élhetőbb országgá tenni. Meggyőződésem, hogy a szlovákiai választók — sem a szlovákok, sem a magyarok, sem a ruszinok, sem a romák — nem ülnek fel az igazság ma­nipulálásának, amelynek a kü­lönböző sajtóorgánumokban a tanúi vagyunk. Bízom benne, hogy a változást követelők és összefogást ígérők végül tuda­tosítják, hogy a változás és az összefogás a Híd nélkül nem lehetséges. A féligazságokat tartalmazó írásra más formában nem állt módomban reagálni. Bugár Béla, a Híd elnöke DP190574

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom