Új Szó, 2019. szeptember (72. évfolyam, 203-227. szám)
2019-09-19 / 218. szám
www.ujszo.com | 2019. szeptember 19. KULTÚRA 9 A fotóriporterek Oscar-díjasai A World Press Photo 2019 - mától láthatók Budapesten a legjobbnak ítélt felvételek Máté Bence díjazott felvétele, a Túlélési ösztön. World Press Photo 2019, természet kategória első helyezés. VÖLGYI VERA Budapest. Kevés dolog állandó a szélsebesen változó médiavilágban. A sajtófotósok legnagyobb versenyének vonzereje azonban semmit sem kopott az elmúlt évtizedekben. Sőt! Ha valaki elnyeri a World Press Photo nagydíját, vagy kategórianyertes lesz, az fotóskörökben felór egy Oscarral. És persze világhír is jár mellé. Ismét Budapestre érkeztek a legjobbnak Ítélt felvételek azzal az ígérettel, hogy itt minden az, aminek látszik. Manipuláció kizárva! Az utazó kiállításra több mint 4 millióan váltanak jegyet világszerte. Tavaly a budapesti volt a világon a leglátogatottabb, 45 ezren nézték meg egy hónap alatt. S hogy a számháborút folytassuk, még néhány adat: 2019-ben 129 országból érkeztek a pályamunkák, 4738 fotóriportertől. Ha vetítést rendeznénk az összes beérkezett fotóból (majdnem 80 ezertől van szó), befednék az egész pozsonyi várhegyet. A nemzetközi zsűri három héten át válogatott, míg összeállt a kiállítás 143 képből. 25 ország 43 fotósát díjazták, köztük Máté Bence természetfotóst, aki másodszor nyert természet kategóriában. A világszerte elismert magyar fotós Túlélési ösztön című, első díjas képe az erdélyi Kovászna megyében készült. A felvételen lábuktól megfosztott békák igyekeznek a felszín felé. Évente körülbelül 40 millió dollárnyi békacombot értékesítenek szerte a világon. Előfordul, hogy a béka még él, amikor levágják a lábát. A kiállítás - amely mától látogatható a Magyar Nemzeti Múzeumban - minden évben ugyanaz, mégis más, hisz változik a világ is, amit dokumentál. S míg korábban az információ szabad áramlása volt a kiállítás mottója, ehhez mostantól egy új is társul: Összekapcsoljuk a világot! Hisz olyan eseményeket beszél el képekben, amelyek egymás mellé rendezve a Földön zajló események összefüggéseit is megmutatják. Az is újdonság idén, hogy az Év fotója mellé alapítottak egy újabb nagydíjat, amelyet a hosszú távú munkákért ítélnek oda. A mostani kiállításon már látható Az év képriportja is. És megváltozott két éve az amszterdami díjkiosztó ünnepség is, azt mondják olyan valóban, mint egy Oscar-gála, ahol a parádés show-t a díjnyertes képek kivetítése adja. Az, hogy Budapest az egyike lehessen a világ 100 városának, ahol a kiállítás megfordul, nagy munkát, diplomáciát, marketinget igényel. Nehéz elképzelni, hogy 29 éve a magyarországi főszervező nem egy csapat, hanem a fotós társadalom egyik jeles tagja, Révész Tamás fotóriporter, egyetemi tanár, aki 1991- ben nyert World Press Photo-díjat. Nagyon szoros a kapcsolata az Amszterdamban működő szervezettel, két alkalommal is a zsűri tagjaként dolgozott velük. Azt mondja, akkoriban is figyeltek egy-egy kép hitelességére, de akkora szigor, mint az utóbbi időben, még nem volt. Talán az is oka a kiállítás iránti kiemelkedően nagy érdeklődésnek, hogy az álhírekkel vagy a szenzációnak eladott semmivel elárasztott emberek vágynak arra, ami valóban az, aminek látszik. De milyen pluszt adhat az állókép akkor, amikor a híradók pillanatok alatt szállítják képben, hangban a világ eseményeit egyenesen a nappalinkba. Talán pont azt, hogy „áll”? A megörökített pillanatot minden részletében megnézhetjük, a puszta információn túl .mélyebbre látunk”, valóban átérezhetjük egy-egy pillanat drámaiságát vagy épp szépségét. „Rengeteg tárlatvezetést tartok - mondja Révész Tamás - különösen diákcsoportoknak, és látom, ahogy megváltoztatja az embereket ez a kiállítás. Nemcsak az információ éhség, az empátia is érezhető rajtuk. Fényképezem a látogatókat, és nagyon érdekes látni, hogy az emberek szinte összekapaszkodnak, mint amikor egy drámai helyzetbe kerülnek.” Hát persze, hisz abba kerülnek. A sajtófotósok sokszor dolgoznak a frontvonalban, emberi vagy természeti katasztrófa sújtotta térségben, a világ vezető hírei és eseményei nem rózsaszín lányregények. Az a hír, ami az embereknek, a társadalomnak, egy közösségnek vagy a világnak fontos információ. És ezek sokszor drámaiak. A kiállítás felöleli a világot Perutól a Fülöpszigetekig, Kongótól Oroszországig, Amerikától Törökországig. Egyfajta feloldásként, a World Press Photo mellé Révész Tamás néhány éve kísérő kiállítást is szervez. Idén a 26 éves magyar fotós világsztár, Borsi Flóra képei láthatók, amelyek ellentétben a kort dokumentáló fotókkal egytől egyig manipulatívak, tele titokkal és érzelmekkel. World Press Photo 2019. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum. Szeptember 19-től október 23-ig. RÖVIDEN Krasznahorkai regényének jelölése New York. Krasznahorkai László Báró Wenckheim hazatér című regénye is szerepel az egyik legrangosabb amerikai irodalmi elismerésre, a Nemzeti Könyvdíjra jelölt könyvek között az idegen nyelvről angolra fordított művek kategóriájában. A 2016- ban megjelent regényt Ottilie Mulzet ültette át angol nyelvre, Baron Wenckheim’s Homecoming címmel. A mű ajelöltek kedden közzétett „hosszú”, 10-es listáján szerepel. Ajelöltek öt műre leszűkített listáját - a döntősöket - október 8-án hozzák nyilvánosságra, győztest november 20-án hirdetnek. Krasznahorkai riválisai között egy-egy lengyel, braziljapán, chilei, ruandai, finn, norvég, arab és dán író szerepel. Az évente több kategóriában odaítélt National Book Awardot a második legjelentősebb irodalmi elismerésként tartják számon a Pulitzer-díj után az Égyesült Államokban. A Nemzeti Könyv Alapítvány fikciós, nem fikciós, költészeti, ifjúsági és - tavaly óta - idegen nyelvről fordított kategóriában hirdet győztest szakmai testületek véleménye alapján. (MTI) A Gyűrűk Ura ismét Új-Zélandon Los Angeles. Ismét Új-Zéland lesz Középfölde az Amazon új Gyűrűk Ura-sorozatában - erősítette meg a stúdió a produkcióról, amely széles körben elterjedt nézet szerint a valaha készült legdrágább tévészéria lesz. Elmondták: a többévados sorozat új történetszálakat dolgoz fel, melyek a Tolkien regénye alapján készült fantasytrilógia első részét, A Gyűrűk Ura: A Gyűrű Szövetségét megelőző időkben játszódnak a képzeletbeli Középfoldén. Az előkészítés már megkezdődött, a gyártási munkák Új-Zéland legnagyobb városában, Aucklandban a következő hónapokban indulnak. (MTI) Mondák, legendák és régi történetek egy zárt közösségből (Juhász Katalin felvétele) Farkas Ottót minden érdekli, ami szájhagyomány útján terjedő kulturális érték. Igaz történeteket, mondákat, legendákat gyűjt a lakhelyétől számított száz kilométeres körzetben. A mesélni vágyék ma már maguk keresik meg őt. Pozsony. Medvesalja a történelmi Gömör és Nógrád vármegye határán fekvő mikrorégió. Mai területét átszeli a magyar-szlovák határ, hegyvonulatok ölelik körül, amelyek egy katlant képeznek. „Idegen kultúra nem tört be ide, ezért sok néprajzkutató járt Medvesaljára gyűjteni, még Budapestről is” - meséli Farkas Ottó, akinek az itteni falvak hosszú évekre elegendő témát szolgáltattak. Közgazdászból lett előbb fotós, majd újságíró, 2001-ig lapunk gömöri tudósítója volt, majd vállalkozni kezdett, 2012-es nyugdíjba vonulása óta pedig sorra adja ki köteteit, már tizenháromnál tart. Első írásaiban a valóság a legendákkal vegyült, mivel úgy érezte, nem az ő tiszte eldönteni, mi az, ami megtörtént, és mit tett hozzá a történethez az emberi fantázia. Azóta írt könyvet a kitelepítésekről, feldolgozta régiója meséit és mondáit, és néhány regény is született a tollából, amelyek cselekménye szintén a Gortva-patak völgyében fekvő falvakban játszódik. Farkas Ottó kedden tizennyolc év után látogatott ismét Pozsonyba. A beszélgetésre dugig megtelt a Pozsonyi Casino nagyterme, utána pedig a hallgatóság szabályosan elkapkodta a szerző köteteit. Megfigyelhettük, hogy fest a gyakorlatban a „csináld magad”-könyvterjesztés. A lényeg, hogy izgalmas történeteket kell mesélni, vagy csak megpedzeni, azzal a zárással, hogy mindez benne van ebben és ebben a könyvben. Én például rimaszombati létemre mindeddig nem tudtam, hogy lakhelyemtől alig 30 kilométerre még a 80-as években sem nagyon tartottak ősszel esküvőket. „Ha tavasszal meg-volt a lagzi, nyáron már vihet-Telt háznak mesélt Farkas Ottó (balra) ték az asszonyt kapálni. Az ősszel elvett lány viszont télen csak betegeskedett” - mesélte Farkas Ottó, hozzátéve, hogy Vecseklőn a fiúk nem is udvarolhattak, amíg lánytestvéreik nem mentek férjhez a megfelelő kelengyével. Emiatt sokkal több volt ott a „vénlegény”, mint más községekben. Szép szokás volt az is, hogy a család híján ráérő férfiak minden falusi mulatság végén tüzetesen átvizsgálták a környék árkait-bokrait, hogy senki ne maradjon ott öntudatlan állapotban. Farkas Ottó szerint mára nemcsak az újságírás változott meg, hanem az adatközlők is bizalmatlanabbak lettek. Míg a rendszerváltás után nyíltan, félelem nélkül beszéltek, sőt panaszkodtak az eléjük tartott diktafonba, ma már az udvarba sem engedik be az idegent, ha az nem hivatkozik egy közös ismerősre, vagy ha a helyi polgármester nem kíséri el a krónikást. A régi történetek gyűjtői tehát váratlan nehézségekkel is szembesülhetnek: el kell nyerniük az adatközlők bizalmát. Farkas Ottó másfél év alatt összeszedte első könyvének anyagát, a legutóbbit viszont hét évnyi gyűjtőmunka előzte meg. Az est házigazdája, Juhász Dósa János újságíró azt ígéri, ezentúl havonta „szállít” egy-egy gömöri szerzőt a Pozsonyi Casinóba. Kíváncsian várjuk, ki lesz a következő. (juk)
