Új Szó, 2019. szeptember (72. évfolyam, 203-227. szám)
2019-09-18 / 217. szám
ív KÖNYVESPOLC ■ 2019. SZEPTEMBER 18. www.ujszo.com Edward Snowden 2013-ban, 29 évesen sokkolta a világot azzal, hogy szakított az amerikai hírszerzéssel, és nyilvánosságra hozta: az USA kormánya titokban azon dolgozik, hogy minden egyes telefonhívást, SMS-t és e-mailt rögzítsen. Most, hat évvel később Snowden először tárja fel, hogyan működött közre a rendszer kiépítésében, és miért jutott el arra a pontra, hogy szerepét nyilvánosan is vállalja. Edward Snowden: Rendszerhiba 21. Század Kiadó, 2019, 438 o. Az utóbbi húsz évben Melinda Gates a világ legtávolabbi pontjain élő, súlyosan nélkülöző emberek megsegítésének szentelte életét. Munkája során egyre világosabbá vált számára, hogy ha elő akarjuk segíteni a társadalmi fejlődést, mindenekelőtt a nők elnyomását kell megszüntetnünk. A nő helye a legégetőbb problémákra irányítja figyelmünket a gyermekházasságtól kezdve a fogamzásgádáshoz való hozzáférés akadályain át a munkahelyi diszkrimináció számos jelenségéig. Melinda Gates, a világ egyik legbefolyásosabb üzletemberének feleségeként most először vall saját életéről is Melinda Gates: A nő helye Book line Könyvek, 2019 300 oldal A macska karmol, a kutya ugat, az ember öl Ha az emberek belépnek az erőszak terébe, még a legbékésebbek is megváltoznak. Az erőszaktevő, mielőtt a fantázia világából eljut a tettig, a cselekvéshez indoklást keres. Az áldozatot dehumanizálja, igyekszik bebizonyítani, hogy az élet kioltása, az emberi mivoltától megfosztott alany likvidálása nem bűntett, hanem szükségszerű és elkerülhetetlen. A berlini Humboldt Egyetem történészprofesszora úgy véli, az erőszak keletkezésének megértéséhez a helyzetek és az erőszak (valós és képzelt) tereinek részletező feltérképezésén át vezet az út. A „normális” világból az erőszak terébe (háború, láger, börtön stb.) érkező ember viszonylag gyorsan alkalmazkodik, elfogadja, hogy az ölés, az erőszak a mindennapi rutin része. Sokaknak a visszatérés, a kilépés az erőszak teréből zökkenőmentes, ott folytatják polgári életüket, ahol megszakadt, mások magukkal cipelik a véres emlékeket az erőszakmentes térbe. Baberowski vitatkozik azokkal, akik szerint az emberi civilizáció fejlődése hozta el a békét. Történészek, antropológusok stb. úgy érvelnek, hogy az emberek, okulva az erőszakos múlt szörnyűségeiből, lemondtak az erőszakról. A német történész nem ért egyet például Steven Pinker harvardi professzorral, aki szerint a világ békésebb hely lett, ezzel szemben azt gondolja, az erőszak bármikor visszatérhet. Ugyancsak vitába száll Norbert Elias gondolatmenetével A civilizáció folyamata című, 1939-es könyvéből, és elveti a haladás gondolatát. Elias szerint a civilizáció folyamata Nyugaton elűzte az erőszakot, a nemzetiszocializmus pedig a „civilizációvesztés folyamata” volt. Baberowski ellenben úgy látja.- ,Az erőszak minden korban lehetséges volt, soha nem létezett olyan felvilágosító program, amely meggátolta volna mások megsebzését vagy megölését. A rejtély nem maga az erőszak, hanem az, hogy meglepődünk rajta. Az erőszak olyan cselekvési erőforrás, amely nemcsak hogy hozzáférhető mindenki számára, de élhet is vele bárki. ” Michel Foucault a Felügyelet és büntetésben olyan felügyeleti technikákról ír, amelyek kiiktatták az erőszakot, mégis olyan hatalmat adtak egy csoport kezébe, amely messze meghaladta egy erőszakos hadvezérét. Bár az erőszak eltűnt a modern felügyeleti társadalomban, Foucault szerint az individuum továbbra sem szabad. A civilizációs folyamat azt hozta, hogy keveseknek lett monopóliuma az erőszakra, írja Zygmunt Bauman. Az állami erőszak-monopólium meg is védhet, de vissza is élhetnek vele a diktátorok, a külső ellenség, vagy saját állampolgáraik ellen is fordíthatják. A brit szociológus szerint az eszközök technikai tökélesítése a „hatékonyságot” növelte, gondoljunk csak a két világháborúra. Baberowski következtetése sokaknak kiábrándító lehet: „Soha nem volt még olyan ávilizációs folyamat, amely megakadályozta volna az embereket abban, hogy elvegyék egymás életét. Nem a Főszerepben: az úttörő nők Ötven magyar nő információkban gazdag, ezzel együtt olvasmányos, izgalmas, szórakoztató, nem túlírt, az érdeklődést felcsigázó portréját adja közre a kötet. Ötven nőét, akik dacára a környezetük ellenállásának, mertek valamiben elsők lenni - többé és jobbá váltak, mint azt a koruk alapesetben lehetővé tette volna számukra. A tehetségükre, a tudásukra, a képességeikre támaszkodtak, kitartottak és járatlan utakra léptek, akkor is, amikor újra és újra azt mondták nekik, hogy erre egy nő - fizikailag, szellemileg, alkatilag stb. - nem lehet képes. Ha azt gondolnánk, hogy csupa „kosztümös", régi történettel találkozunk a könyv lapjain, tévedünk - jócskán állnak itt példaértékű mesék a közelmúltból, sőt, a mából is. Vannak az 50 kiválasztott nő között olyanok, akik egy országot kormányoztak, vannak, akik tudományos pályán vagy a művészetekben bizonyítottak, mások veszélyes vagy kalandos utat jártak be - de mindannyian nagy kihívásokkal néztek szembe és fontos eredményeket értek el tartós ajfektuskontrolltól és nem is a belső idomulástól, hanem a terektől és a körülményektől függ, hogy az erőszak mellett vagy ellen döntünk. Mindez csak a helyzetek és a lehetőségek függvénye. ” A huszadik század első felében emberek millióit ölték meg. A terv- és programszerű likvidálást az állami erőszak-monopólium birtokosai ideológiai keretbe helyezték. Ezért írhatta Bauman, hogy „a holokauszt elképzelheteden a civilizáció nélkül”. Hider és Sztálin a modernizmus vívmányait, erőforrásait beteges tervei megvalósításához használta. A genocídium ezért nem barbár visszalépés a civilizáció folyamatában, hanem a modernitás szellemének „konzekvens, semmi által nem gátolt kifejeződése” - így Bauman. A modern orvostudomány nyelvét használva emberi testként tekintettek a társadalomra, és módszeresen hozzáláttak, hogy -a néptestből eltávolítsák a „vírusokat és fekélyeket” - a bürokrácia közreműköJörg Baberowski A berlini Humboldt Egyetem történészprofesszora. 1961-ben született Radolfzell am Bodenseeben, Nyugat-Németországban, apai nagyapja a Ruhr-vidéki lengyel kisebbséghez tartozott. Baberowski már egyetemi tanulmányai folyamán Kelet-Európa történelmére összpontosított, mindenekelőtt az Orosz Birodalom története és a sztálinizmus foglalkoztatta. Megtanult oroszul, a későbbi években egyebek mellett orosz, finn, azerbajdzsáni levéltárakban kutatott. A közügyekben is hangos professzor korábbi, magyarul is megjelent, Felperzselt föld című könyvében Sztálin erőszakuralma kapcsán foglalkozott az erőszak jelenségével. a maguk területén. Akadnak közöttük, akikről utcákat, tereket, bolygókat neveztek el, ám a tankönyvek sokszor meg sem említik őket, és alig hallottuk a nevüket. Esetenként külföldön jóval ismertebbek, mint szülőhazájukban. Telkes Mária tudósról és feltalálóról Amerikában például tucatnyi iskolát neveztek el; Amrita Sher-Gilt a modern indiai festészet megalapozójaként tisztelik, képeit nemzeti kincsnek nyilvánították (Nyugat-Európában pedig az indiai Frida Kahloként emlegetik); désével. Bizonyos csoportok renden kívül helyezése, tárgyiasítása kiiktatta a morális skrupulusokat. Baumannál a posztmodern válasz a modernitás intoleranciájára a szolidaritás, a sokféleségek egymás mellett élése. Baberowski szép álomnak tartja ezt az elképzelést, amelyet a valóság gyakran megcáfol. A szerző az emberről szóló több gondolatot és felmentést is megcáfol; példái és következtetései nyomasztók és lehangolok. Röviden: az ember bármikor képes ölni, ha megnyílik az erőszak tere, él a lehetőséggel. ,Az erőszak a jövőben is része lesz életünknek. Erről azok az emberek, akik kénytelenek együtt élni az erőszakkal, jóval többet tudnak azoknál, akik csak a békét ismerik. A rívilizáció gyógyító erejébe vetett hit illúzió csupán. Az emberek nem békeszeretö természetük folytán, hanem félelemből vágynak biztonságra. ’’ A német történész 2012-es könyve, a Felperzselt föld - Sztálin erőszakuralma (magyarul hatszáz oldalon 2015-ben jelent meg) megkapta a Lipcsei Könyvvásár legjobb szakkönyvért járó díját. Újabb könyvében, Az erőszak tereiben az erőszak feltételeiről, okairól és természetéről gondolkodik. A főszöveghez csatolt csaknem ötvenoldalas jegyzetapparátus és bibliográfia is igazolja: alapos és átfogó ez a vállalkozás. Sánta Sziláid Jörg Baberowski: Az erőszak terei Európa Könyvküldő, 2019 302 oldal Sass Flóra figurája, aki férjével, Samuel Baker felfedezővel a Nílus forrását kutatta, ma is izgatja a brit közvéleményt. Szóval, kedves anyukák, ha van egy érdeklődő, értelmes lánygyermekük, érdemes a kezébe adni vagy együtt átlapozni ezt a könyvet. Egyébként: fiúgyermekeknek sem lenne haszontalan. 10-14 éveseknek ajánlott. Fodor Marcsi, Neset Adrienn: 50 elszánt magyar nő Bookline Könyvek, 2018 208 oldal
