Új Szó, 2019. szeptember (72. évfolyam, 203-227. szám)
2019-09-18 / 217. szám
II KÖNYVESPOLC ■ 2019. SZEPTEMBER 18. www.ujszo.com A Showder és az irodalom A töretlenül népszerű Showder Klub stand uposai az ősz folyamán berúgják a könyvesboltok ajtaját. Bödőcs Tibor íróként már letette a kézjegyét: irodalmi paródiákat tartalmazó kötete, az Addig se iszik közel százezer példányban kelt el, és 2017 egyik könyvszenzációja volt. A humorista múlt decemberben bejelentette, egy időre hanyagolja a fellépéseket, és az írásra koncentrál. Szavának állt: október elején kerül a pultokra első regénye, a Meg se kínáltak, amely a kiadó ajánlója szerint a Bödőcs előadásainak világához közelebb álló, ám mély nyomot hagyó kötet. ,A Meg se kínáltak nem csupán Magyar Oszkár, a képzőművésznek indult szo-Bödöcs Tibor: Meg se kínáltak Helikon Kiadó, 2019 200 oldal bafestő és mázoló fantasztikus stand up showja, hanem egyben súlyos ládelet is Magyarország elmúlt évtizedeiről” - fogalmazott a Helikon. A magyar vidék és a magyar valóság krónikásának szerepét magára öltő Bödőcs arra azért szakított időt, hogy felvezetőt írjon Tóth Edu bemutatkozó kötetéhez, amely szintén október elejére várható, az Agave Könyvek kiadásában. „Eduárd jelen kötetének legjobb lapjain egy ezer fokon égő gyermeki lélek rajza, patológiája, a popkultúra sokféle árnyalata és a bányászököl keménységű baranyai valóság keveredik Woody Allen és Nick Hornby hangjával” - szól a kollegiális ajánló. Tóth Edu egyébként rövid és humoros, de sokszor komoly és elgondolkodtató elbeszéléseket gyűjtött egy csokorba a felnőtté válás rögös útjáról. A Kutatás az ébrenlétben vállaltan önéletrajzi kötet. Hogyan nő fel egy amúgy sem ádagos érzelem- és gondolatvilággal rendelkező pécsi kisfiú, aki a körülmények ellenére megpróbálja a legtöbbet kihozni a gyerekkorából? Képzeljünk el egy csupaszív, zseni, de bonyolult lelkületű anyukát, egy hamar lelépett szélhámos apukát, egy agresszív nevelőapát, valamint egy szerető, gyakran pótanyaként funkcionáló nővért. Edut hatéves korától Tóth Edu: Kutatás az ébrenlétben Agave Könyvek, 2019 336oldal kísérjük el az érettségi bankett utáni hajnalig. Ezalatt kilencven nénivel találkozunk kilencven novellában. Óvónők, volt barátnők, volt barátnők anyukái, logopédusnő, doktor néni, szomszéd nénik, könyvtáros néni, csapattársak anyukái, Anyu barátnői, tanár nénik és még sokan mások sorjáznak a lapokon, megidézve azokat a vészterhes időket, amelyekre a könyv szerzője és főszereplője mégis úgy gondol, mint a legjelentőségteljesebb éveire. Kőhalmi Zoltán is megírta első regényét, közben pedig fanyar humorát is kamatoztatta. A férfi, aki megölte a férfit, aki megölt egy férfit - avagy 101 hulla Dramfjordban a skandináv krimik paródiája. A műfaji kliséknek megfelelően főhőse, Bjornsen felügyelő egy végtelenül kiégett nyomozó, akit már csak a titokzatos kéregzúzmószesz és a kávé tart életben. Társa is van, Anadylm, a szekrénybe zárva felnőtt, sápadt arcú árva tinédzser, akit a felügyelő mentett meg az elszabadult hóeke támadása elől. És persze felbukkannak a vémyomok a havon, meg az újabb és újabb csavarok. „Az megvan, hogy Jo Nesbo, Rejtő Jenő és Italo Calvino együtt írnak regényt? Nincs? Akkor most ideje megvásárolnod Kőhalmi Zoltánnak, a magyar stand up egyik legjobbjának első könyvét, ugyanis ez a regény éppen ilyen: mintha egy őrült posztmodern író állna neki egy norvég krimi megalkotásának, de közben féktelen humora nem hagyná, hogy a dolgok a rendes medrükben csordogáljanak” - írta Kőhalmi dehütjéről Csema-Szabó András, (ú) Kőhalmi Zoltán: A férfi, aki megölte a férfit, aki megölt egy férfit - avagy 101 hulla Dramfjordban Helikon Kiadó, 2019 273 oldal A mellékletet szerkesztette: Lakatos Krisztina. E-mail: ujszo@ujszo.com . Címlapkép: Shutterstock. Levélcím: DUEL-PRESS, s.r.o., Új Szó - Könyvespolc, P.O.BOX 222, 830 00 Bratislava 3. Aki lekapcsolja a villanyt „Sápadt, fiatal lány fekete ruhában. Ajkán huncut mosoly. Fejébe húzva kalap. Nyakában ősi szimbólum. Elsőre bárki lehetne, egy egyszerű járókelő a sok közül. Aztán amikor már azt hiszed, szerencsésen megúsztad az iménti balesetet, kézen fog, hogy mutasson valamit...” Sokan sokféleképpen képzelik el a halált. De csak egy ember van, Neil Gaiman, aki szerint a halál egy mosolygós, vidám tizenéves lány, aki megértőén ölel a karjaiba mindenkit. A karakter hiheteden népszerűsége még magát a szerzőt is meglepte. Halál Gaiman-féle alakja a ma már legendássá vált Sandmanképregénysorozat hasábjain jelent meg, egyike volt a végteleneknek, akik felügyelik a létezést. A Sandman a nyolcvanas évek végén jelent meg, s azon darabok sorába tartozik, melyek megreformálták a képregény műfaját. Sandman vagy Morpheusz az álmok ura, egy archetipikus figura, aki az emberiség egok általános alapélményét jeleníti meg. Alakja önértelmező alakzatként is létezik: bár minden élőlény más alakban látja őt, vannak bizonyos attribútumai, melyek felismerhetővé teszik. Igazodik az emberek róla alkotott képzeteihez, így a történetek természetére is reflektál. Az álomúr megjelenése pont olyan képlékeny, mint az álmok és azok értelmezései. A Sandman világa sajátos panteont hozott létre, melynek csúcsán nem az istenek állnak, hanem a Végtelenek (Endless) családja, a hét testvér. Ök az emberiség legősibb és legalapvetőbb ideái perszonifikálva: Végzet, Halál, Alom, Pusztítás, Vágy és Kétségbeesés (ők ikrek), valamint Delirium (aki valaha Öröm volt). A legfőbb különbség köztük és az istenek között, hogy ők soha nem halnak meg, az istenek pedig igen, ha elfogynak a követőik. Halál a Sandman nyolcadik füzetében jelent meg, és pillanatok alatt közönségkedvenc lett, aki ellopta a show-t fiatalabb fivérétől. Ez persze nem véleden: egyszerűen nem lehet nem szeretni a nagyszájú, életvidám, mindenkivel szemben megértést tanúsító, ugyanakkor hihetedenül akaratos tizenéves gót lányt, aki folyamatosan fekete ruhákban jár. Neil Gaiman valami olyasmibe nyúlt Halál alakjával, ami még ma is tabunak számít a nyugati kultúrában. Megfogható, emberi és megnyugtató arcot adott valaminek, amire alapvetően rettegéssel tekintünk, ugyanakkor amivel mindannyiunknak szembesülni kell egyszer. Ahogy korábban jeleztem, a szerzőt magát is meglepte a karakter sikere. A Gondolatok a mítoszokról című szövegben leírja, milyen különleges érzés volt - félig bűntudat, félig megnyugvás -, mikor olyan emberektől kezdett el leveleket kapni, akik azt állították, hogy az általa megalkotott Halál karakterének segítségével dolgozták fel szeretteik elvesztését. ,Az első élőlény létezésénél már ott voltam, és vártam. Mikor az utolsó élőlény is meghal, elvégeztem a munkám. Felpakolom a székeket az asztalokra, lekapcsolom a villanyt, és távozáskor bezárom az univerzumot.” (Álarc) A siker persze nem véleden: az egy dolog, hogy a figura szimpatikus lett, de Gaiman végig ügyesen egyensúlyoz a történetek során: sem a gyászt, sem az örömöt nem viszi túlzásba, Halál egy pillanatra sem válik önmaga paródiájává - ez pedig igazi bravúr egy ilyen érzékeny témánál. Mikor Halál úgy köszön el, hogy „Még találkozunk!”, némiképp megfagy a levegő mindenki körül, bármilyen aranyos is ez a kis gótruhás lány. A kötetben különböző hosszúságú történeteket találunk a néhány lapos szösszénetektől kezdve a hoszszabb, kacifántosabb fejezetekig. Egyedül Halál személye köti össze őket, egyébként szinte mindenben - sokszor még a rajztechnikában is - különböznek. Érdekes egymás mellett látni ezeket a sztorikat, mert látni rajtuk, ahogy Gaiman stílusa érlelődött az évek során. A Sandman történetei közül ezek kissé mindig kilógtak egyfajta pihenést jelentettek az olvasó számára. A Sandman inkább a Végtelenek (és főleg Alom) története, Neil Gaiman Brit fantasy-, képregény- és SF-író. 1960-ban született Portchesterben, Angliában. a Halál viszont mindig is sokkal emberközelibb volt. Nem véleden, hogy ő az egyeden a Végtelenek között, aki százévenként egy napra maga is halandóvá válik (hot dogot eszik, ismerkedik, koncertekre megy), hogy jobban megismerje azokat, akiknek az életét bevégzi. Hogy kinek melyik a kedvenc története a kötetből, az nyilván szubjektív. Az enyém a Szárnyak suhogása, és mindjárt a kötet elején olvasható. A sztori elején Alom mélabúsan eteti a galambokat, mikor megérkezik a nővére, Halál, és mellé ülve megkérdezi, mi a baj. Bár mindkét figura sötét hajjal, füll feketében feszít a rikító napfényben, nem is lehetnének különbözőbbek: Alomból csöpög a rosszkedv és az önsajnálat, míg Halál maga a megtestesült jókedv. Szóval Alom hosszas panaszkodásba kezd a kérdést követően, de mikor befejezi, Halál egyszerűen leüvölti a fejét, infantilis kamasznak, füjankónak és hólyagfejű égimeszelőnek nevezve a harmadik legidősebb Végtelent. Ez épp elég Alomnak ahhoz, hogy befejezze a panaszkodást, és úgy dönt, elkíséri Halált a „munkájába”. A következő képsorokban Halált és Almot látjuk, ahogy különböző emberek életének utolsó pillanatához odaérve „átsegítik” őket a halálba. Van köztük idős, egyedül meghaló hegedűs, fellépés közben áramütéstől távozó komikus, de egy mindössze pár hónapos csecsemő is. Alom azon gondolkodik, hogy miért félnek az emberek a haláltól, mikor az természetes dolog, mindenki életének elkerülheteden része. Mindössze egyeden, több ezer éves verset tud felidézni, melynek költője megértette a halált. Mégis, ahogy szavak nélkül a nővére mellett lépked, Alom megnyugszik. Rájön, hogy neki is van feladata, és a sötétség felszáll a leikéről. Nincs ebben a történetben semmi bonyolult, de mégis benne van minden emberi félelmünk a magánytól, szenvedésünk a megértés hiányától, benne vannak folyamatos kétségeink... és végül a megnyugvás békéje is. Neil Gaiman egyik legerősebb oldala az, hogy hiheteden érzékenységgel képes megérteni az ember mindennapi problémáit és félelmeit, és komplex élethelyzeteket képes felrajzolni mindössze egy-két mondattal. Ez a képessége domborul ki leginkább a Halálról szóló történetekben. Az már csak plusz, hogy a formátumnak köszönhetően a képek is beszállnak a történetmesélésbe. A Sandman mindig is a vizuális történetmesélés csúcsát jelentette, és ebben a Halál kötete sem kivétel. A Sandman-képregények magyar kiadása sajnálatosan abbamaradt a negyedik kötet után (igaz, nemrég elkezdődött egy újabb kiadás), és épp ezért öröm a rajongók számára, hogy a Fumax Kiadó bevállalta a Halál teljes gyűjteményének kiadását. Ráadásul semmin nem spóroltak: nyugodtan mondhatjuk, hogy a kiadvány kivitelezése minden szempontból lélegzetállító lett. Rajongóknak kötelező, de ha valaki csak most ismerkedik a képregényekkel és biztosra akar menni, akkor is tehet egy próbát a kötettel. Hegedűs Norbert Neil Gaiman: Death - Halál: Teljes gyűjtemény Fumax, 2018, 304 oldal Egy ideig újságíróként dolgozott, de többnyire a fikciós műfajokban alkot. Neil Gaimanre egészen fiatal korától hatást gyakorolt a sci-fi és a fantasy, többek között J. R. R. Tolkien, C. S. Lewis, Harlan Ellison és Ray Bradbury művei. A nagy áttörést a 2000-es Amerikai istenek hozta meg Gaimannek, melyért egyszerre kapta meg a Hugo-, a Nebula, a Bram Stoker- és a Locus-díjat. Az ezt követő művei (Anansi fiúk, Coraline, Törékeny holmik, A temető könyve) által az új évezred legfontosabb fantasy szerzőjévé vált. Gyerekkönyveket, forgatókönyveket is ír.
