Új Szó, 2019. szeptember (72. évfolyam, 203-227. szám)
2019-09-16 / 215. szám
www.ujszo.com | 2019. szeptember 16. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Hálátlan dögök vagyunk? A házassági fogadalom és a mártír érzelmi zsaroló stratégiája MOLNÁR IVÁN B ugár Béla és a szlovákiai magyarság kapcsolata már harmincéves, és a Híd elnöke azt szeretné, hogy jövő tavasszal erősítsük meg a „házassági fogadalmunkat”. A szlovákiai magyarság azonban egyre kevésbé hajlik erre az ötletre, épp ellenkezőleg, a lelke mélyén már eldöntötte, hogy útilaput köt Bugár talpára. Hogy mára idáig jutottunk, azjavarészt a legutóbbi parlamenti választás utáni viselkedésére vezethető vissza. Korábbi ígéretei ellenére rossz társaságba keveredett, a gyors siker reményében olyan nehézfiúkkal állt össze, akikkel aztán gyorsan gurult lefelé a lejtőn, és már akkor sem tudott (vagy nem akart) hátat fordítani az országot hatalmába kerítő fehérgalléros gazembereknek, amikor már a hozzá közel állók is erre biztatták. Hogy közben elért valamit? Talán igen, de milyen áron? A szlovákiai magyarság eddig sem túl nagy bizalma végleg elveszett, amit a Híd népszerűségi mutatóin lehet lemérni a legjobban. Bugár ennek ellenére most mégis abban bízik, hogy jövőre megerősítjük a „házassági fogadalmunkat”, és kitartunk mellette. Persze, már ő is látja, hogy ez nem lesz könnyű, ezért azonban még mindig nem magát okolja. Az elmúlt időszakban többször is hangoztatta, hogy mi nem értékeljük eléggé, ezért még többet kell beszélnie a sikereiről. Magyarul: ő a lelkét tette ki értünk, de mi hálátlan dögök vagyunk. Ha a szlovákiai magyarság elkapná Bugár kezét és elrángatná őt egy párkapcsolati tanácsadóhoz, valószínűleg nagyon gyorsan kiderülne, hogy itt bizony már érzelmi zsarolásról van szó, annak is egy különösen idegesítő formájáról. A mártír érzelmi zsaroló stratégiája - legalábbis a rendelkezésre álló szakirodalom szerint—az, hogy el akarja hitetni velünk: ő cipeli a vállán a világ terheit. Ahelyett, hogy elismerné a hibáit, sajnálatot kelt bennünk, és ha szembe akarnánk menni azzal, amit ő szeretne, még mi vagyunk a hibásak, mert belegázoltunk ennek a földre szállt angyalnak a leikébe. Mit tehetünk ilyen helyzetben? Szakértők szerint kicsi az esélye, hogy észérvekkel meg lehet győzni egy érzelmi zsarolót arról, hogy amit tesz, helytelen. Bugárról az elmúlt időszakban ráadásul többször kiderült, hogy rendkívül nehéz lebeszélni őt még az olyan lépésekről is, amelyekről a lelke mélyén tudja, hogy neki is súlyosan ártanak. Mit tegyünk, ha esély sincs a változásra? A pszichológusok szerint ilyen esetekben a legjobb megoldás - hacsak nem vagyunk mazochisták - a kapcsolat teljes lezárása az érzelmi zsarolóval, ellenkező esetben ugyanis tovább fogja szívni a vérünket, azt a hamis érzetet keltve bennünk, hogy ő tökéletes, csak mi vagyunk hálátlan dögök, akik a vesztét kívánjuk. Hát kiderül, mazochista-e a szlovákiai magyarság. (Lubomír Kotrha karikatúrája) Süllyed a hajó? HEGEDŰS NORBERT V agy inkább hajók, mondhatja a kedves olvasó. Mert bizony sem a Híd, sem a Magyar Közösség Pártja háza táján nem túl rózsás a helyzet. A hétvégén tartotta ünnepi közgyűlését a Híd Pozsonyban, melyen a párt megalakulásának tizedik évfordulóját ünnepelte. Bugár Béla beszédében igyekezett erőt mutatni, és az eddig elért eredményekre koncentrálni, de az egész eseményt beárnyékolta néhány pénteki bejelentés. Nagy József távozása és Sólymos László lemondása az alelnöki posztról elindította a pletykák és találgatások sorát. A környezetvédelmi miniszter a Híd egyik legismertebb arca, és egyelőre ugyan marad a pártban, de nem nyilatkozott egyértelműen arról, hogy a jövő évi választás idején is ott lesz-e. Az ő elvesztése komoly csapás lenne, mert a Hídnak épp most kellene egységet mutatnia, ha még versenyben akar maradni. Közben a Magyar Közösség Pártja lassan elindult a szétesés útján. Legalábbis kívülről nézve nehéz másképpen magyarázni azt, hogy néhány MKP-tag egy új párt megalapításába kezd, minden következmény nélkül. Holott az a nem is titkolt szándékuk, hogy ez az új szubjektum később majd kannibalizálja az anyapártot. Az aláírásgyűjtésbe pedig besegít az MKP egyik volt elnökjelöltje, és a pártelnök szerint ezzel sincs semmi probléma. Furcsa dolgok ezek. Hiszen eddig valami olyasmit hallgattunk, hogy az MKP a felvidéki magyarság egyetlen hiteles képviselője, fennmaradása pedig létkérdés az itteni közösség számára. Most meg ilyen könnyen bedobják a törölközőt? Ennyit a Közösségről, jöhet az Összefogás? Az Összefogás Mozgalom kapcsán egy dolgot mindenképp el kell ismernünk: alaposan felkavarta az állóvizet. Az már más kérdés, hogy lehet, hogy ebbe mindannyian bele fogunk fulladni. Még mindig nem tudunk róluk sokat, azon kívül, hogy a kezdeti, katasztrofális kommunikációjukon javítva mostanában a szimpatizánsaik hitvallásszerű monológjaival árasztják el az üzenőfalamat. Hogy én is segítsek valamit: de a pátosz, és a „mert mi igaz magyarok vagyunk” már az MKP-nak sem volt elég. Konkrétumok kellenek és néhány új, hiteles arc. Továbbá azt is megkérdezném az MKP és az Összefogás halmazainak metszetében tartózkodó emberektől, hogy amikor a Híddal kellett volna megegyezni, miért nem verték hangosabban az asztalt, ha már Spolupatricnosf? Vagy az összefogás csak akkor kóser, ha az ő szájízük szerint történik? Ugyanez vonatkozik az ex-hidas összefogókra is: miért volt olyan nagy csend és titkolózás a béketárgyalásokon? Most már késő hátrafelé mutogatni. Ironikus módon - minden problémája ellenére - per pillanat a Híd tűnik a legstabilabbnak ebből a hármasból. Igen, a preferenciái csökkentek (mondhatnám, hogy kormánypártoknál ez normális, de tudjuk, hogy itt más problémák is vannak), de vannak tényleges eredményei, elindult valamiféle generációváltás, és elvileg ők is nyitott listával várják az összefogni vágyókat. Egy értelmes kommunikációs stratégiával a javaikra fordíthatnák ezt a káoszt. Persze a Hídnál is gyorsan megváltozhat minden, ha tőlük is megindul az elvándorlás az Összefogás felé. Egy biztos: nehéz manapság szlovákiai magyar választónak lenni. Jelenleg nincs olyan magyar formáció, amely garantálni tudná nekem, hogy a parlamenti választáson rájuk leadott szavazatom nem lesz elvesztegetett papírfecni. Márpedig azt mindenképp szeretném elkerülni, és nem hiszem, hogy ezzel egyedül én vagyok így. Boris Johnson sem hitt a brexitben David Cameron volt brit miniszterelnök szerint Boris Johnson sem hitt a brexitben, csak saját karrierje miatt támogatta a brexitkampányt. Cameron a brexitnépszavazás után lemondott, és kivonult a brit politikából. Hamarosan megjelenő For the Record című könyvéből a The Sunday Times közölt részleteket. Azt írja: tudni lehetett, hogy az a tory politikus, aki a brexit élére áll, kedvenc lesz, és Johnson nem akarta másra hagyni a dicsőséget, bár biztos volt abban, hogy a népszavazáson a brexit elbukik. Amikor Cameron azzal érvelt neki, ne akarjon annak árán vezető politikus lenni, hogy az ország esetleg kilép az EU-ból, Johnson azzal válaszolt, hogy mindig lesz lehetőség az újratárgyalásra az unióval, és egy új népszavazással mindent vissza lehet csinálni. Cameron könyvében azt úja: arra jutott, hogy Johnson saját politikai karrierjének előmozdítása végett kockáztatott meg egy olyan népszavazási kimenetelt, melyben maga sem hitt. Hozzáteszi: Johnsonnak az EU- tagsággal kapcsolatos aggályai valójában másodlagosak voltak a számára legfontosabb tényezőhöz képest, és ez az volt, hogy neki milyen kimenetel lenne a legkedvezőbb. Cameron egyenesen hazugsággal vádolja az egész brexittábort, felidézve: Michael Gove, a Konzervatív Párt másik brexitszószólója (Johnson kampány stábjának vezetője, aki a népszavazás előtt szembefordult vele) azzal riogatta a választókat, hogy ha Törökországot felveszik az EU-ba, az egész török lakosság Nagy-Britanniába költözik, ha nem lépnek ki. „Boris, aki büszkén kürtölte világgá, hogy török felmenői is vannak, és korábban támogatta Törökország felvételét, ezek után maga is elkezdte hajtogatni a török EU-csatlakozásról szóló hamis állításokat” - áll Cameron könyvében. Penny Mordaunt, a fegyveres erőkért felelős akkori védelmi államtitkár — később az első brit női védelmi miniszter - a kampányban a BBC televíziónak azt állította, hogy Londonnak nincs módja a török csatlakozás megvétózására. „Itt már nem is az igazság határainak feszegetéséről, hanem az igazság sutba dobásáról beszélhetünk. A brexittábor hazudott” - írja a volt brit miniszterelnök, hangsúlyozva: Törökország EU-csatlakozására (ha egyáltalán valaha is megtörténik) még évtizedekig nincs kilátás. (MTI) FIGYELŐ 220 ezer szovjet törvényt törölnek el Átadják az enyészetnek például a szovjet főtt kolbász készítésére vonatkozó elvtársi útmutatót. Utasításba adta Dmitrij Medvegyev orosz miniszterelnök a kormányzati apparátusnak, hogy szakértők bevonásával a jövő év elejéig érvénytelenítsenek majdnem negyedmillió törvényt. Pontosan 220 319jogszabályról van szó, melyeket még a Szovjetunióban és Szovjet-Oroszországban fogadtak el. Az intézkedést maga a kormányfő jelentette be a Rosszija 24 hírtelevízió élő adásában. Konsztantyin Csujcsenko miniszterelnökhelyettes lett a felelős a reform végrehajtásáért, amely a „szabályozási guillotine” elnevezést kapta. A miniszter a csatornának elmondta, hogy Medvegyev ezzel az intézkedésével rekordot állított fel, hiszen az eltörlésre váró 220 319 törvénynek csak a felsorolása 1992 oldalt tesz ki. Csujcsenko az enyészetnek átadandó szabályok között sorolta fel egyebek között Szovjet- Oroszország népbiztosainak 1917-ben a nyolcórás munkaidő bevezetéséről kiadott dekrétumát és a szovjet-orosz minisztertanácsnak a főttkolbász-készítés, illetve a szárnyas- és nyúlhúsfeldolgozás műszaki feltételeiről szóló határozatát. Medvegyev az intézkedést azzal indokolta, hogy a kiirtásra ítélt jogszabályok gátolják az ország fejlődését, és korlátozzák a gazdaság működését. Ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy el kell kerülni azt a helyzetet, hogy valamely terület, ahol erre szükség van, szabályozás nélkül maradjon. (MTI)
