Új Szó, 2019. szeptember (72. évfolyam, 203-227. szám)
2019-09-03 / 204. szám
www.ujszo.com | 2019. szeptember 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Kulturális veszteségeink 52. Amikor már a ruhák is gyorsfogyasztásra készülnek Hölgyeim és uraim, itt a second hand szeptember. Mivel a Facebook népe szívesen részt vesz különféle „kihívásokban”, könnyebb ily módon célba juttatni az üzeneteket a klímakatasztrófa küszöbén, még ha lebutított formában is. Erre a környezetvédő szervezetek is rájöttek, ezért a műanyagmentes július és a szívószálmentes augusztus után arra biztatják az embereket, hogy őszi ruhatárukat turkálókból egészítsék ki, ne a plázában, a fast fashion cégek boltjaiban. Mondj nemet 30 napig az új ruhákra! - így szól a felhívás, alatta pedig rövid, ám velős magyarázat, számokkal alátámasztva, hogy a fast fashion márkák egy-egy ruhadarab elkészítéséhez mennyi energiát használnak fel, és mekkora mennyiségű szemét keletkezik. A textilipar több szén-dioxid kibocsátásáért felelős, mint a repülés és a szállítási költségek együttesen. Egyetlen póló legyártásához - a gyapjú előállításától az utolsó simításokig - 2700 liter vízre van szükség, egy farmernadrág születése 7600 liter vizet emészt fel. Ráadásul ezek a ruhák gyorsfogyasztásra készülnek, havonta új kollekció kerül piacra, a H&M-típusú multik rendszeres és mértéktelen vásárlásra késztetnek, hiszen termékeik jóval olcsóbbak a puccos butikok kínálatánál. Egy-egy ilyen divatterméket átlagban hatszor vesznek fel a nyugati országokban a fogyasztók, aztán jöhet a következő. Hetente 11 millió ruha kerül a hulladéklerakókba, egy év alatt pedig olyan súlyú ruhamennyiséget dobnak a kukába csak Angliában, mint az Empire State Building. Mindezt csak azért írom le, hogy itt is hozzáférhető legyen, hogy aki nem találkozott még ezzel a használtruha-kihívással, elgondolkodhasson rajta. Mifelénk a többség eddig főleg anyagi okból vásárolt turkálóban, de ismerek jó néhány embert, aki amolyan kincsvadászatként fogja fel a „turizásf’. Sikerélmény rábukkanni egy-egy minőségi darabra a viseletesek között, és nem szemlesütve osonnak be az ilyen boltokba, hanem barátnőkkel, élvezetből, szabadidős programként. Maguk a boltok is megváltoztak az utóbbi évtizedben, egyre szebb, igényesebb berendezéssel, kényelmes próbafülkékkel igyekeznek az exkluzivitás érzését kelteni a vásárlóban. Mostanában pedig tudatosan ráálltak a környezetbarát pályára, az én kedvenc turkálóláncomban például büszkén hirdeti a felirat, hogy száműzték a műanyag zacskókat, és kizárólag vászonszatyorba csomagolják az árut. Ezzel egy időben az árakat is emelték kicsit, ha már ennyire trendi a használt ruha. Szóval próbáljuk kibírni új rongyok nélkül a szeptembert, de közben azért lássuk a fától az erdőt, például a túriból hazaérve ne rendeljünk az interneten különböző haszontalanságokat Kínából, mert egy ilyen árucikk házhoz szállítása többet árt a környezetnek, mint az egész éves ruha-, műanyag- és szívószálhasználatunk. A nemzeti rúdtáncos hobbiszázados áldoktor szerint azért van szükség a zászlórúdra, mert a Magyarországról hazatérő szlovák turisták ezt látják meg elsőként, és rögtön elönti őket a nemzeti büszkeség (Cartoomzer) Tótágast állnak a pénzügyeink SIDÓH. ZOLTÁN Lassan már a Szlovák Vasutak menetrendje és a valóság között is kisebb a különbség, mint az idei állami költségvetés tervezett számai és a rideg tények között. Pedig a vasút is „igyekszik”: hovatovább kalandtúrává válik az utazás Párkány és Érsekújvár irányából a fővárosba. A nagy csinnadrattával bejelentett, Szlovákia történetének első kiegyensúlyozott, azaz hiány nélkül záró költségvetésének mutatói ugyanígy távolodnak a valóságtól. A Költségvetési Tanács aktuális augusztusi prognózisa szerint az idei költségvetés 1,138 milliárd eurós hiánnyal zárhat abban az esetben, ha a Pellegrini-kabinet sürgősen nem lát neki a takarékossági intézkedések bevezetésének. A prognosztizált deficit az ország bruttó hazai összterméke (GDP) 1,19 százalékának felel meg. A probléma nem most jelentkezett, hiszen már március végén 610 millió euróra rúgott a deficit, majd június végére 955 millió euróra kúszott fel. A Költségvetési Tanács szerint alaposan túlbecsülték a nem adójellegű bevételeket (osztalék, az állami vagyon eladásából befolyó bevételek), nőnek a szociális jellegű kiadások, másrészt az adóbevételek mérséklődnek. Ez nem véletlen, hiszen a 2019-es büdzsé még a gazdaság 4,5 százalékos növekedéséből indult ki, ami tekintve a második negyedévi, csupán 1,9 százalékos növekedést, garantáltan tarthatatlan. A hazai kereskedelmi bankok augusztusi konszenzusa szerint idén az össztermék mindössze 2,8 százalékkal nő. A helyzet komolyságát jelzi, hogy júliusban még 3,4 százalékról szólt a konszenzus, ebből adódóan a fékezés üteme egyre gyorsul. Márpedig a GDP egy százalékpontos csökkenése is 350^00 millió eurós bevételkiesést jelent az államkassza számára. Már a lakosság is érzi a veszélyt, a kiskereskedelmi forgalom erőteljesen fékez, például a műszaki cikkek vásárlása kategóriájában idén bő 10 százalékos a visszaesés a múlt évhez képest. Nem véletlen, hogy Ladislav Kamenicky pénzügyminiszter általános takarékosságra szólította fel a minisztériumokat, azonban a közelgő, 2020. február végi parlamenti választás miatt tovább gyorsul az ígéretspirál, egyebek mellett a radikálisan megemelt minimálbér és a minimális nyugdíj emelése képében. Szeptember 5-én a Statisztikai Hivatal közzéteszi a második negyedév részletes adatait, melyekből kiderül, csak az exporttal vagy már a gazdaság egészével is bajok vannak-e. Egy héttel később a pénzügyi tárca háttérintézménye, a Pénzpolitikai Intézet értékeli ki a helyzetet, majd néhány nappal később a szaktárca közzéteszi, hogy az idei adóbevételek mennyivel maradnak el a tervezettől - borítékolhatjuk, hogyjócskán. Ivan Sramko, a Költségvetési Tanács elnöke a napokban kijelentette, Szlovákia nem készült fel a nehezebb időszak érkezésére, egy sor meglebegtetett jóléti intézkedésnek nincs pénzügyi fedezete, ami különösen igaz az SNS által erőltetett nagyvonalúbb minimális nyugdíjra. Mondani sem kell, hogy a hazai nyugdíjrendszer deficites. Azonban Andrej Dankónak ez az érv ugyanolyan magas, mint a zászlórúdja a parlament előtt... Mondhatnak bármit is a pénzügyekhez értők, rögzíthetnek bármit is a rideg számok, az osztogatás folytatódik. Ugyanis a Kuciak-gyilkosságot követő láncreakció megmutatta a pőre valóságot: mennyi gazembernek adott teret a Smer csúcsvezetése. A közfelháborodást pedig a látszólag önzetlen osztogatással akarják mérsékelni. A számlát, a megugró hiányt és a nagyobb eladósodást pedig megint a lakosság fogja állni. Konyev marsall prágai szobrának kálváriája Tegnap délután az ellen tüntettek Prágában, hogy az önkormányzat múlt hátén letakarta Ivan Konyevnek, a ceeh fővárost a náci megszállás alál 1945 májusában felszabadító szovjet marsallnak a szobrát. A tüntetést a cseh kommunista párt és néhány szociáldemokrata politikus is támogatta, részt vett rajta Milos Zeman cseh államfő szóvivője is. A jobboldali pártok szerint viszont szélsőbaloldali erők tüntettek, és a tiltakozás azt bizonyítja, hogy 30 évvel a rendszerváltás után is él és virul a bolsevik propaganda. A cseh közéletben és a cseh-orosz kapcsolatokban is éles vitákat váltott ki az emlékmű letakarása, amit a 6. kerület polgármesteri hivatala azzal indokolt, hogy a szobrot az utóbbi években többször vörös festékkel öntöttek le, ezért meg akarja védeni az újabb támadásoktól. Az állványzatra szerelt ponyva azonban alig két órát bírt ki, mert valaki leszakította, ám a hatóságok újra letakarták. „Az emlékmű addig marad letakarva, míg nem rendeződik véglegesen az a vita, hogy hol is legyen. A mostani eset is mutatja, hogy milyen indulatokat kelt a szobor” - tette közzé a polgármesteri hivatal, amely azt szeretné, ha a szobor máshová, lehetőleg a szovjet nagykövetség kertjébe kerülne. A ponyva leszakítása miatt nyomoz a rendőrség. 56 leverője Ivan Konyev marsall a Vörös Hadsereg első ukrán frontjának parancsnoka volt, amelynek katonái 1945. május 9-én felszabadították Prágát a náci megszállás alól. Szobrát a múlt héten is leöntötte vörös festékkel egy ismeretlen tettes, s azt írta rá, „vérengző”, „sosem felejtünk”, illetve az 1956, 1961 és az 1968-as évszámokat a magyarországi, a berlini és a csehszlovákiai eseményekre célozva. Konyev irányította ugyanis Magyarországon az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését, s több cseh forrás szerint 1968-ban részt vett a Varsói Szerződés hadseregeinek augusztusi bevonulását előkészítő hírszerző akciókban. Szobrát önkéntesek megtisztították a festéktől. Az emlékművet 1980. május 9-én állították fel a prágai Dejvická téren. A rövid eredeti felirat arra emlékeztette a közvéleményt, hogy a marsall volt a Vörös Hadsereg Prágát felszabadító egységeinek főparancsnoka. A 6. kerület polgármesteri hivatala tavaly augusztusban, a Varsói Szerződés hadseregei csehszlovákiai bevonulásának 50. évfordulója alkalmával a régi tábla mellé egy újat is elhelyezett, amely a marsall 1956-os magyarországi, 1961-es berlini és 1968-as csehszlovákiai szerepére is emlékeztet. Ezt a prágai szovjet nagykövetség, valamint a cseh történészek és a sajtó egy része is helytelenítette, szerintük a szobor Konyev 1945-ös szerepére emlékeztet, s nincs összefüggésben későbbi tevékenységével. Eltüntetett emléktábla Prága belvárosi polgármesteri hivatala néhány hónapja az Óvárosi városháza tornyának faláról is leszereltette azt az 1945-ben állított emléktáblát, amely szintén a szovjet hadsereg felszabadító szerepére emlékeztetett. Bár a tábla levételét annak restaurálásával indokolták, Zdenék Híib kalózpárti főpolgármester a közelmúltban bejelentette, hogy már nem kerül vissza a helyére, hanem a fővárosi múzeumban helyezik el. Híib szerint ez a tábla is pontatlan történelmi adatokat tartalmaz. Orosz válasz A Konyev-szobor körüli események éles vitákat váltottak ki a cseh-orosz kapcsolatokban is. Több prágai sajtóvélemény szerint egyebek mellett ez is az oka annak, hogy az orosz fél Szibériában akadályozza a cseheket abban, hogy megfelelő emlékműveket emelhessenek a csehszlovák légióknak, amelyek az első világháború idején komoly szerepet játszottak Csehszlovákia megalakulásában. (MTI, úsz)
