Új Szó, 2019. szeptember (72. évfolyam, 203-227. szám)
2019-09-12 / 212. szám
241 ISKOLA UTCA 2019. szeptember 12.1 www.ujszo.com Pozsonyi gimisek nemzetközi elismerése A pozsonyi Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium 8 diákja (Benkó Emese, Gál Sofia, Jacenko Oksana, Molnár Anna, Molnár Tünde, Nagy Anikó, Szőke Bíborka és Sáli Adrián) a szlovákiai brit nagykövet, Andrew Garth jelenlétében vehette át a várva várt kitüntetést, az Edinburgh Hercege Nemzetközi Díj bronz fokozatát. Az ünnepélyes ceremóniát Zuzana Caputová államfő nyitotta meg szeptember 10-én, a pozsonyi régi vásárcsarnokban. Vissza a kezdetekhez Bár a díj Edinburgh hercegének a nevét viseli, a program megálmodója egy német pedagógus, Kurt Hahn volt, aki az úgynevezett kalandpedagógia kereteiben igyekezett rámutatni arra, hogy az aktív tapasztalatszerzés olyan fontos szociális készségek fejlődését eredményezi, mint az együttműködés, a tolerancia, a segítőkészség vagy a közös problémamegoldás. Miután a harmincas évek elején el kellett menekülnie Németországból, Hahn Skóciában (is) megalapított egy iskolát, ahol pár évvel később találkozott a fiatal Fülöp herceggel. Újabb két évtizeddel és egy világháborúval később, 1956- ban elindították a programot, melyhez eleinte csak fiúk, 1958-tól lányok is csatlakozhattak. Ma már több mint 140 ország fiataljai kapcsolódhatnak be ebbe a valóban nemzetközi projektbe, és végezhetik azt bronz, ezüst vagy arany fokozaton. A kalandtúra a csapatként való együttműködésre tanít résztvevő megtalálta a neki megfelelő sporttevékenységet, és így (újra) felfedezhette a mozgás örömét. Expedíció A program talán legijesztőbb, mindamellett legizgalmasabb része. Hiába vagyunk erősek és kitartók egyénileg, a kalandtúra lényege, hogy csapatként, egymással és egymásért tudjunk dolgozni. Nem meglepő, hogy ezt a részt komoly előkészületek, sőt egy próbaexpedíció is megelőzi, hiszen a fiatal résztvevőknek felnőtt kíséret, illetve a modem technika vívmányai nélkül kell boldogulniuk a szabadban. Történhet bármi, egy jó csapatnak semmi sem állhatja útját, legyen szó akár a rögtön a túra elején elszakadt hátizsákról vagy egy (Fotók: MTAG) kényelmetlen cipő okozta vízhólyagról. Együttműködés, segítőkészség, közös problémamegoldás - az expedíció során valóban előtérbe kerülnek ezek a fontos készségek. A program filozófiája Hogy érdemes volt hónapokon keresztül „küzdeni”, egyik frissen díjazott DofE-sünk sem tagadja, mert e röpke egy év alatt sokkal többet kaptak, mint maga a díj és az oklevél. Célokat tűztek ki és értek el. Kihívások elé állították önmagukat, önállósodtak, sok-sok tapasztalatot szereztek, és ami a lényeg, bizonyítottak. Szabó Andrea tanár A Duna utcai gimnázium DofE-s csapata az ünnepélyes díjátadón A Duna utcai csapat Ahhoz, hogy diákjaink büszkén, ragyogó mosollyal átvehessék ezen a napos, keddi délutánon a díjat, teljesíteniük kellett három különböző területen kitűzött céljaikat, és még egy kalandtúrát is „túl kellett élniük”. Képességfej lesztés Ki ne szeretne megtanulni új dolgokat, ki ne akarná továbbfejleszteni, tökéletesíteni tudását? Jelbeszéd, zenélés, hímzés vagy festés - csak néhány példa a temérdek lehetőség közül. A lényeg, hogy ne adjuk fel, és a kemény munka meghozza gyümölcsét. Önkénteskedés Napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek a közösségben, közösségért végzett önkéntes munkára. DofE-seink is felelősségteljesen álltak ehhez a sokszor nem is olyan könnyű feladathoz. Néhányan az iskolánkban már több éve működő mentorprogram kereteiben segítettek pici diáktársaiknak leküzdeni a tanulási nehézségeket, míg mások cserkészkedtek vagy idősek otthonában segédkeztek. Sport „Citius, altius, fortius” - az olimpia mottója diákjaink szeme előtt is ott lebegett, miközben hétről hétre egyre közeledtek a kitűzött cél felé. Volt, aki íját ajzotta, és próbált egyre pontosabban célba találni, és olyan is volt, aki úszott (de nem az árral). Ami fontos, hogy minden Dublini programozás az Erasmus+ projekt keretében Jutott idő megismerkedni Dublin nevezetességeivel is (A szerző archívuma) Augusztus 12-17-ón vehettem részt az órsekújvári Pázmány Péter Gimnázium kétéves „Think together" (Gondolkodjunk közösen!) nevű Erasmus+ projektjének köszönhetően egy alkalmazásfejlesztő tanári továbbképzésen. A nagy útra indultam a kora hajnali órákban. Repülőnk augusztus 11-én (az időeltolódással együtt) 9 óra előtt szállt le a dublini repülőtéren. Azonnal megtapasztaltam az ír időjárás változékonyságát. A repülőtérről a transzferbusszal az alagútba való belépéskor még sütött a nap, kilépéskor már zuhogott az eső, és mire a városba értünk, ismét kisütött a nap. Ahogy az itteniek mondják: „Nem tetszik az ír időjárás? Semmi baj! Válj lOpercet!” Mivel korán érkeztem a városba, maradt időm megcsodálni a Trinity College-t, amelyet 1592-ben alapítottak. Jelenleg ez az intézmény a világ egyik legrangosabb egyeteme közel 17 000 diákkal és 2860 alkalmazottal. Az egyetemi tér közepén álló harangtomyon áthaladva (melyről úgy hírlik, hogyha akkor szólal meg, amikor egy hallgató éppen alatta sétál át, akkor az összes vizsgája sikertelen lesz, így a tanulók vagy elkerülik, vagy átfutnak alatta) lassan elértük és megcsodálhattuk az egyetemi könyvtárban megtalálható Kelisi kódexet. A kódex a 9. század elején készült, evangéliumokat tartalmaz. Az ír nemzeti örökség egyik legjelentősebb nyelvi emléke. Hétfőtől kezdődött az alkalmazásfejlesztés kurzus. A korábbról már ismert és tanított programozási nyelvek (JAVA, C++, Python) elsősorban szöveges formában, kulcsszavak segítségével tették lehetővé az egyes programutasítások létrehozását. A továbbképzésen viszont a vizuális programozás lehetőségeivel foglalkoztunk. A felhasznált alkalmazásfejlesztő-környezet a Massachusetts! Műszaki Egyetem (MIT) 2010 decemberében kifejlesztett webalkalmazása, az App Inventor volt. Az alkalmazásfejlesztő-környezetben Android operációs rendszerű mobiltelefonokra és tabletekre hoztunk létre alkalmazásokat az egy hét során. Megismertük a grafikus felület kezelésének alapvető lépéseit. Megtudtuk, hogyan kell az egyes vizuális objektumokat beilleszteni, és hogyan kell a felhasználó egyes tevékenységeire reagáló vizuális programkódot összeilleszteni. A továbbképzésen hasznos tippeket, módszertani útmutatókat kaptunk a tanulók algoritmikus gondolkodásának fejlesztésére. Létrehoztunk egyszerű matematikai programokat, játékokat, felhasználtuk a mobiltelefon alapvető részeit is a programfejlesztés során. A továbbképzésen Németországból és Szlovéniából is vettek részt munkatársak, akikkel csoportmunkában is együtt kellett dolgoznom angol nyelven. A tanult alkalmazásfejlesztő-környezettel az egyszerűbbtől a bonyolultabb programokig a diákok saját alkalmazásokat tudnak létrehozni mobiltelefonjukon, így az amúgy is a mindennapjaikhoz tartozó eszköz hasznos segédeszközzé válhat az oktatásban. A program teljesen ingyenes, szabadon terjeszthető, és felkínál egy emulátort is, amely lehetővé teszi Windows rendszerben is futtatni az androidos alkalmazásokat (ez azoknak a diákoknak előnyös, akiknek nincs Android operációs rendszerű telefonjuk). Az oktatás délután folyt, így délelőtt rengeteg időm maradt meglátogatni Dublin nevezetességeit és megismerni Írország történelmét. Első látogatásom a Dubliniába vezetett. Ez a múzeum a viking és középkori időszakra összpontosít. Figurákat (korhű öltözékben), épületeket, utcajeleneteket hoztak létre, amelyek elmesélik, hogyan alapították a vikingek Dublint. A második történelmi leckét Dublin várában kaptam. A dublini vár elődjét a normannok építették a 13. században, mára csak a vaskos Record-torony maradt, amely valaha várbörtönként szolgált. A vár hivatalosan 1922-ig az angol közigazgatás írországi központja volt. 1937 óta itt iktatják be hivatalukba az ír köztársasági elnököket, ez az év a kivívott ír függetlenség mérföldköve. Történelmi utam harmadik megállója a 2016-ban alapított EPIC (az ír emigráció múzeuma) volt. Á galéria Kr. u. 500-tól foglalkozik a vallási misszionárius munkával, az ír éhínséggel (1845-1850), melyet a burgonya mint egyetlen táplálékforrás csökkenése okozott a burgonyavész miatt, az elítéltek szállításával stb. A legutolsó témával leginkább a Kilmainham Gaolban (Kilmainham-börtön) ismerkedtem meg. Az 1916-os ír függetlenségi háború vezetőit is itt végezték ki, és ez a hely szolgált ideiglenesen az Ausztráliába átszállítandó rabok központjául is. A történelmi túra a sport kérdését is érintette. A negyedik napon megtekintettem a Croke Parkot, az ír sport és egyben a nemzeti egység szimbólumát. A 82 ezer férőhelyes stadionban (ez Európa negyedik legnagyobb sportlétesítménye a barcelonai Camp Nou, a londoni Wembley és a madridi Santiago Bemabeu után) általában ír sportokat (gaelic football, hurling és ez utóbbi női változata, a camogie) játszanak az amatőr sportolók. Ezek a sportok megkülönböztetik őket a megszálló britektől, az összetartozás érzését adják. Az idegenvezetőnk felvitt bennünket a stadion legtetejére, ahonnan beláttuk egész Dublint és a tengert is. Az utolsó napon a képzés befejezéseként meglátogattuk Írország egyik leglátványosabb természeti képződményét, a Moher-sziklákat (Cliffs of Moher). A sziklafal az ország nyugati partján áll, 8 km hosszan Clare megyében, Doolin község közelében. Legmagasabb pontjáról, a 214 méteres O’Brien-toronyból csodálhattuk meg az Atlanti-óceánt. Idegenvezetőnk természetesen óva intett minket attól, hogy közel menjünk a szakadék széléhez, mert egyegy szelfi kedvéért már sokan zuhantak itt a halálba. Rengeteg élménnyel tértem vissza Írországból az elsajátított szakmai tapasztalat felhasználásának reményében. Bízom benne, hogy még visszatérhetek ebbe a csodálatos országba szakmai tapasztalatokat gyűjteni, és kihagyhatatlan történelmi és természeti helyeket meglátogatni, hiszen egy írországi látogatás nem elég. Soóky Zoltán
