Új Szó, 2019. szeptember (72. évfolyam, 203-227. szám)
2019-09-12 / 212. szám
A HÓNAP TÉMÁJA Dobsa Fodor Mónika néptáncos, a Kuttyomfitty Társulat tagja Mindig is szorongó, zárkózott, stresszes, megfeleléskényszeres, kitűnő tanuló voltam, s ennek már alapiskolás koromban is megmutatkoztak a testi tünetei. Gerincferdüléstől és állandó hátfájástól szenvedtem. A gerinctornán kívül abban az időben ezzel nem törődtek, a környezetemben sem láttam rá pozitív példát, hogyan lehet a feszültséget levezetni. Viszont én szerettem volna jól érezni magam a bőrömben, a világban. Mostanra elmondhatom, ez egész kitűnően sikerült, de rengeteget tettem érte. Nem átallottam segítséget is kérni, például évek óta rendszeresen járok kineziológushoz oldásra. Szerintem sokkal felnőttebb segítséget kérni, ha kell, mint dacos óvodásként bizonygatni, hogy mindent egyedül is meg tudunk oldani. Elolvastam sok életvezetési, stresszoldásról szóló könyvet. Ami vonzott, ki is próbáltam, s ami bevált, azt beépítettem az életembe. Elsősorban a mozgást emelném ki, ami ugyan egy táncosnál adott, de itt a biciklizésre, tornára gondolok, ezeket lazító szándékkal végzem rendszeresen. Az én harmóniára való törekvésemben fontos szerepe van a szoros kapcsolatnak a természettel és a legalább pár perces egyedüllétnek, csöndnek, befelé figyelésnek, imának. Egy fárasztó nap után amint tehetem, húzok ki a kertbe szusszanni, már az sem zavar, ha gyomos. Pedig az. Az igazi áttörést szorongásom feloldásában az Anamé Programmal való megismerkedésem jelentette, bő két évvel ezelőtt. Ez egy a jógából kiinduló, koncentráción, mozgáson és lélegzésen alapuló módszer. Azóta nem múlt el nap, hogy ne gyakoroltam volna, látványosan jobban érzem magam a bőrömben, erősebb, letisztultabb, lazább vagyok. Ha komoly feszültségbe kerülök is, kis gyakorlás, pár mély hasi légzés után távolabbról tudom szemlélni a helyzetet. Előadások előtt is mindig UJSZO.COM ■ UJSZO(®UJSZO.COM Női praktikák a STRESSZ ELLEN Hazai, a szakmájukban, hivatásukban ismert hölgyeket arról kérdeztünk, milyen stresszhelyzetekkel kell szembenézniük a munkájukban, az életükben, és hogyan próbálják elhárítani a stresszt a mindennapjaikban. Inspirációt, ötleteket bátran meríthetünk tőlük. adok időt magamnak az elmélyülésre, a légző- és energiagyakorlatokra, hogy koncentrált legyek. Kamasz gyerekeimet is arra tanítom, hogy legyenek szavaik a bennük levő feszültségek kibeszélésére, az már fél megkönnyebbülés. Ha szükséges, ők is elmennek kineziológushoz, sőt szeretnek is oda járni. Milyen jó lenne, ha az iskolákban lenne olyan óra, ahol a lelki higiénia alapjait tanítanák meg a gyerekeknek, többszörösen megtérülne az ára! Olvasni is nagyon szeretek, pszichológiai szakirodalmat is, regényeket is, de csak olyanokat, amelyek nem tagadják el az élet nehézségeit, árnyaltak, mégis a magasba, előre tekintenek, életigenlőek. A zene, a művészetek nélkül számomra ízetlen az élet. Naponta hálát adok, hogy ilyen szerencsés vagyok, azt csinálhatom, amit szeretek, jó népzenére táncolhatok, játszhatom a színpadon. Ritkábban jutunk el színházba, koncertre, mint szeretnénk, hisz mi is fellépünk, de ha sikerül, akkor maximálisan kiélvezzük. Mint például legutóbb Palya Bea frenetikus koncertjét, aki a kedvenc énekesem és egyik példaképem belső szabadságban, önazonosságban és művészi minőségben is. A végére hagytam a legfontosabbat, a családot. A szeretetnél, ölelésnél, örömteli együttlétnél nincsen jobb stresszoldó. Ennek igyekszünk bőven teret adni a férjemmel, Tomival, a társulati munkán kívül is. A legnagyobb öröm, ha négyen, a gyerekekkel együtt tudunk élvezni egy jó színházi előadást vagy az esti kártyacsatát. Both Enikő Pay TV manager, JOJ TV A stressz annyira a mindennapok részévé vált, hogy sokszor már nem is tudatosítjuk, mekkora terhet ró ránk. A tévés munkám során számomra a legnagyobb stresszt a folyamatosan beáramló nagy mennyiségű -információ jelenti. Ennek az a nagy kihívása, hogy kibogarásszam, mi fontos, és mi nem az, mi az, amit nekem kell megoldanom, valamint mi az, amit továbbküldheték. Amikor tolmácsként dolgozom, akkor amin biztos, hogy agyonstresszelem magam, az az utazás, érkezés a helyszínekre, a parkolás... Kattognak a fejemben az olyan kérdések, hogy: Vajon lehet majd ott parkolni? Odatalálok elsőre? Lesz olyan parkoló, ahova én is be tudok tolatni? Tudom, viccesen hangzik, de ez sokszor jobban igénybe vesz, mint mondjuk a tolmácsolás témája. Megelőzni azzal próbálom, hogy például a teljesen ismeretlen helyszínt google mapson megnézem. Ami meg az információk kezelését illeti, ott arra figyelek, hogy a telefonomat és laptopomat mindig lehalkítom. Az üzenetek, e-mailek érkezését jelző pittyenések nagy stresszgenerátorok, ezzel védekezem. Viszont így, „érett nő" koromra nagyon örülök, hogy egyáltalán nem stresszel már az, hogy maradt-e este mosatlan edény a konyhában, vagy nem ©. Vályi Horváth Erika műfordító A gyermekeim születése óta sokkal lazább lettem, és hatékonyabban kezelem a stresszt, mert beláttam, vannak dolgok, amelyeket nem tudok befolyásolni. Mivel korábban szinte betegesen maximalista voltam, nagy minőségi változást hozott az életembe a lazább és derűsebb életszemlélet és a tudat, hogy nem nyerhetek mindig. A munkámat a legjobb tudásom szerint igyekszem elvégezni, tudatosan kerülöm a negatív, mindenben csak a rosszat meglátó és pletykás emberek társaságát. Esténként azzal a gondolattal alszom el, hogy ez a nap is egy jó nap volt, mert sokat nevettem, jó szöveget fordítottam, egészséges vagyok, csodás, szerető család és barátok vesznek körül. Ha túl sok a határidős munka és a stressz, akkor sem pánikolok, ehelyett inkább listát írok, felosztom a munkát kisebb adagokra, pipálom, ami megvan, így mindig van sikerélmény, és egyre kevesebb a teendő. Egészségtudatos nő_ként naponta kijárok a kutyámmal az erdőbe összeszedni a gondolataimat, fejben összerakom a napom, átgondolom a hetem, vagy csak úgy nézelődöm, hallgatom a madarakat, közben feltöltődöm. Fontosnak tartom a pihenést és az én-időt, s mivel ezekből dolgozó, kisgyermekes anyukaként nincs túl sok, ezért tudatosan keresem a lehetőségét annak, hogy pihenhessek és erőt merítsek. Rendszeresen futok és táncolok, állandóan keresem az új, motiváló kihívásokat. Egy éve érzékenyítő, irodalomterápiás foglalkozásokat tartok gyerekeknek és fiataloknak, az olvasást népszerűsítjük, gondolkodni, érvelni, vitázni tanítunk, a mesék, versek és novellák segítségével megfogalmazzuk a félelmeinket, megtanítjuk kimondani azt, ami stresszt, félelmet okoz, beszélünk róla, nevén nevezzük a nyomasztó dolgokat. Úgy gondolom, a stressz nem rossz dolog, de tudni kell helyén kezelni és uralni, tehát bármi van, nem zsémbelek és pánikolok, hanem inkább hideg fejjel megoldom a felmerülő problémát, majd mosolyogva továbblépek, (me) A dunaszerdahelyi Villa Rosa étteremben §®1] ©o ®fö£(o)(o)©[r 1] 1] toszkán gasztro- és borestet tartunk a Castello di Querceto pincészet boraival. /SßsiMfogfeOäss *9211 MMD® W Wo Uilla Rosa - panzió és étterem Dunaszerdahely, Jesensky u. 6. NŐI SZEMMEL 2019. Szeptember HIRDETÉS ■ DPI90061
