Új Szó, 2019. augusztus (72. évfolyam, 177-202. szám)
2019-08-05 / 180. szám
141 AUTÓ-MOTOR 2019. augusztus 5.1 www.ujszo.com A jégeső gépkocsik ezreit teszi tönkre évente ÖSSZEFOGLALÓ A jégeső okozta kár egy gépkocsin könnyen eléri a több ezereurót Pozsony. Az elmúlt napokban nem egy olyan heves, jégveréssel kísért vihar söpört végig az országon, amely nemcsak a villanyvezetékeket szakította el, hanem autókat is megrongált. A legtöbb ilyen zivatar az ország keleti rágióin söpört végig, ahol a jégeső már annyi autét megrongált, hogy a szervizekben nem győzik a munkát. A jégverés során megrongált autókon átlagban kátezer eurós kár keletkezik. Egyre gyakrabban ad ki az Országos Hidrometeorológiai Intézet (SHMU) erős viharok miatti riasztást. A nyári heves záporokat gyakran kíséri jégeső, lassan már a teniszlabda nagyságú jégdarabok sem számítanak ritkaságnak. Az ettől sokkal kisebb jégdarabok is már komoly kárt tudnak tenni az autón. Azon túl, hogy betörik a szélvédőt vagy a hátsó ablakot, a karosszériát is megrongálhatják. A sofőrök pedig már mintha tudnák, milyen veszély fenyeget, ha közeleg a vihar. A kassai föld alatti garázsok az utolsó helyig megtelnek, jégvihar esetén az is előfordul, hogy az autók csak köröznek a bevásárlóközpontok parkolóin, s a sofőrök váiják, míg elmúlik az eső. Milyen nagy lehet a kár? Ezt nagyban befolyásolja az autó minősége. A jég rendszerint a vízszintes felületeket rongálja meg, tehát a motorháztetőt és az autó tetejét, az ajtókon minimális a kár. A megrongálódás, vagy horpadás mértékét aztán nagyban befolyásolja a kasztni vastagsága, de akár a metálfényezés minősége. Akadhat ugyanis autó, amelynek fényezése már a legenyhébb jégesőnél is lepattog, míg más az erősebbet is átvészeli. A nehezebben elérhető kasztnielemek mélyedéseit ragasztás után rendszerint súlykalapáccsal húzzák ki, míg a simább felületek esetén a tetőkárpit vagy a motorháztető szigetelésének leszedése után kinyomják az apró horpadásokat. A javítást pedig az esetek többségében nem lehet pár száz euróból megúszni, egy kiadós jégeső után borítékolható a több mint ezereurós kár. Menekülj, ha tudsz A legjobb persze, ha garázsban vagy tető alatt parkolnak, egyesek szerint egy fa alatt hagyni az autót is jobb, mint a szabad ég alatt. Az ágak ugyanis lelassítják a jég sebességét, másrészt a fák alatt fennáll a veszély, hogy egy letörött gally rongálja meg az autót. Ha valakit út közben ér el egy erős jégverés, annak mielőbb tető alá kellene parkolnia az autóval, ha nincs a közelben mélygarázs, a legközelebbi töltőállomás fedele is megteszi. A biztosítók szerint az egyik legjobb megoldás, ha a csomagtartóban tartósan hordunk egy vastagabb takarót vagy pokrócot, amely a standard jégdarabok ellen szinte százszázalékos védelmet biztosít. Gyakorlatilag bármilyen, méretesebb rongy, amely a kezük ügyébe kerül, jelentős kártól óvhatja meg a gépkocsit. Figyelmeztető rendszer A jégesővel kísért viharok többsége ugyan váratlanul, hirtelen érkezik, ám nagyobb részüket jóval előre meg tudják jósolni a meteorológusok. Néhány biztosító figyelmeztető rendszereket is kiépített annak érdekében, hogy időben figyelmeztesse klienseit a közeledő jégesőre. SMS-üzenetet vagy e-mailt küldenek a vihar, jégeső, szélvihar érkezése előtt. Hasonló rendszereket alkalmaz például az Allianz vagy az Uniqua - ez utóbbinál például már 2013-tól elérhető ez a szolgáltatás. A biztosítók évente több százezer figyelmeztető SMS-üzenetet küldenek szét, a tapasztalataik pedig rendkívül pozitívak, hiszen a sofőrök ennek köszönhetően időben biztonságos helyre tudják vinni a gépkocsijukat. Jelenleg már számos mobilalkalmazás is létezik a lehető legpontosabb időjárás-előrejelzésre. Egy ilyen például az SHMUapp, amely ugyan nem az SHMU hivatalos alkalmazása, de az intézet adataival dolgozik. Eltérő biztosítások A jégverés okozta károk a gépkocsikon eltérőek — több száztól több ezer euróig terjednek, az átlagos kár viszont egy gépkocsin kétezer euró körül mozog. Ha a jégeső megrongálja az autójukat, de van biztosításuk, az eljárás gyakorlatilag ugyanolyan, mint más káreseteknél. Az autót le kell fényképezni, a keletkezett kárt a lehető legjobban kell dokumentálni. Természetesen az esetet mielőbb jelenteni kell a biztosítónak, s le kell egyezni a biztosító szakértőjével a kárfelmérés időpontján. A biztosító aztán a javításra javasolhat olyan szervizt, amellyel szerződése van. Ha szerződéssel nem rendelkező szervizben javítják meg (TASR-felvétel) az autót, akkor előfordulhat, hogy a biztosító nem fogja elismerni a javítás árát, s kezdetét veszi egy hosszadalmas huzavona. További lehetőség, hogy a biztosító a kárfelmérés után meghatározza, milyen összeget fizet ki a javításért, ezt átutalja a kliensnek, aki aztán saját maga szervezi meg az autó javítását. Minden egyes biztosítónak saját feltételei vannak ezeknek a káreseteknek a térítésére, ezért nem lehet általánosítani, hogy melyik, mikor és mennyit fizet, sőt az is nagyon eltérő, hogy milyen összegű biztosítást kell fizetni ahhoz, hogy az fedezze a jégeső okozta károkat. Egyes biztosítóknál elég kiegészítő biztosítást kötni a kötelező gépjármű-biztosítás mellé, mások viszont csak akkor fizetnek, ha az autóra kötöttek balesetbiztosítást is. Néha pedig a balesetbiztosítás sem elég, s csak akkor fizetik meg belőle a jégeső okozta károkat, ha az autót ezen belül a természeti katasztrófák ellen is bebiztosították. (dem, sme.sk) Vak mérnök felfedezése a sebességtartó DEMECS PÉTER Folytatjuk sorozatunkat a gépkocsik korszerű technológiáinak és biztonsági rendszereinek a történelméről. Most annak jártunk utána, mikor jelentek meg az autókban az első légzsákok és a sebességtartó, az úgynevezett tempómat. A biztonsági légzsákok történelme a 20. század ötvenes éveiben kezdődött. A felfújható vánkosok ötletén az amerikai John W. Hetrick mérnök kezdett dolgozni azután, hogy túlélt egy közlekedési balesetet. Annak ellenére, hogy senkinek nem történt baja az ütközés során, a mérnök mégis eltökélte, hogy kitalál valamilyen rendszert, amely a ütközéskor megvédené az autóban utazókat. 1953-ban szabadalmaztatta találmányát. Érdekesség, hogy ugyanabban az időben Walter Linderer német mérnök is kidolgozott egy hasonló biztonsági megoldást. Fokozatos fejlesztés S bár a légzsákokat az amerikai Ford is tesztelte saját autóiban, mégis az amerikai Oldsmobile Toronado volt az első sorozatgyártású modell, amelyben 1973-ban megjelent a légzsák. Az amerikai előírások szerint az autógyártók akkoriban választhattak, hogy légzsákkal vagy biztonsági övvel szerelik fel autójukat, mindkettő nem volt kötelező. Az első márka, amely a biztonsági övön kívül a légzsákot is beleszerelte egy autójába, a Mercedes volt, 1980-ban alkalmazta ezt a megoldás az S osztályban - konkrétan a W126 modellben. A légzsákok történetéhez aztán a svédek is csatlakoztak, amikor 1995-ben a Volvo 850 modellnél bevezették az oldalsó légzsákokat. A sofőr térdének védelmét szolgáló légzsák Európában először csak 2003-ban jelent meg, a Toyota Avensis modellnek köszönhetően - ez volt az első, kilenc légzsákkal árusított autó. 2009-ben lépett hatályba az a szabályozás, mely szerint az Európai Unióban gyártott gépkocsikat kötelező légzsákkal felszerelni. Sebességtartó Ez a hasznos, vezetést elősegítő rendszer is a tengerentúlról került Európába. Érdekessége, hogy egy vak tudós, Ralph Teetor találta fel. Állítólag ki nem állhatta az ügyvédjével való autózást, mivel az mindig, mielőtt valamit mondott, lelassított az autóval. Teetort ez annyira idegesítette, hogy 1948-ban szabadalmazott egy találmányt, amelynek köszönhetően az autó képes volt konstans sebességgel haladni. Tíz évvel később debütált ez a rendszer a Chrysler modelljeiben. Népszerűségét az Amerikai Egyesült Államok útrendszerének köszönhette, hiszen az utak túlnyomó többsége nyílegyenes, az amerikaiak pedig rendszeresen tesznek meg hatalmas távolságokat autóval. A modernebb sebességtartó rendszerek aztán az előző évszázad vége felé kezdtek megjelenni. A Mitsubishi 1992-ben mutatta be a Debonair modellben a rendszert, amely figyelte a gépjármű előtt közlekedő autó távolságát, s ha túlzottan csökkent ez a távolság, figyelmeztette a sofőrt az ütközés veszélyére. Az autó sebességére viszont nem volt hatással. Három évvel később vezették be a Mitsubishi Diamante modellben azt a tempomatot, amely képes volt csökkenteni az autó sebességét, ha az előtte levő gépkocsi túl közel került. 1997-ben kapott hasonló rendszert a Toyota Celsior, a Lexus LS japán változata. Áz első, manapság is ismert adaptív sebességtartó 1999-ben jelent meg a Mercedes S és a CL osztályban. A legmodernebb, sorozatgyártásban is megjelent sebességtartót preadaptív tempomatnak hívják. Ez az útviszonyokhoz, a kanyarokhoz, vagy a sebességkorlátozásokhoz igazítja teljesen önállóan az autó sebességét - nemrég a Skoda Superb aktuális generációjában tudtuk kipróbálni, s tanúsíthatjuk, hogy tényleg jól működik. A kilenc légzsák először 2003-ban jelent meg egy sorozatgyártású autóban, mégpedig a Toyota Avensisben (Toyota-feivétei)
