Új Szó, 2019. augusztus (72. évfolyam, 177-202. szám)

2019-08-31 / 202. szám

8 KULTÚRA 2019. augusztus 31. I www.ujszo.com Bonnie és Clyde inverze A The Highwaymen idealizálja a törvényt, és ellentmondást nem tűrő módon ítélkezik Bonnie és Clyde felett MÉSZÁROS GYÖRGY Kevin Costner és Woody Hsrrelson Amerika egyik legkeresettebb és leghírhed­­tebb bűnözőpárosa után indul a The Highwaymen című filmben, amelyért jár az újabb piros pont a Netflixnek. 1967-ben Arthur Penn elkészítette a Bonnie és Clyde című filmet Faye Dunaway és Warren Beatty fősze­replésével. Penn akkor a bűnözőpá­ros szemszögéből mutatta be a tör­ténetet, ráadásul kendőzetlenül áb­rázolta a véres gyilkossági és szex­jeleneteket is. A film annak ellenére, hogy Bonnie és Clyde a 30-as évek­ben rabolt és gyilkolt, remekül ref­lektált a 60-as évek végére jellemző szomorú, reményvesztett és fruszt­rált kisemberekre is. Ezért is fordul­hatott elő az, hogy a nézők nagy ré­sze szimpatizálni kezdett a két bűnözővel. Holott Perm egyáltalán nem idealizálta, csupán végtelenül emberinek mutatta őket, elvégre ne­kik is lehetett jó humoruk, szeret­hettek és lehettek szenvedélyesek. Ugyanakkor megmutatta az erősza­kos, gonosz és buta oldalukat is. Ezt a pár gondolatot mindenkép­pen tudni kell a 67-es Bonnie és Clyde-ról ahhoz, hogy tisztán lás­sunk a Netflix The Highwaymen című filmjével kapcsolatban. Léte­zik az a kifejezés, hogy testvérfilm - a Bonnie és Clyde, valamint a The Highwaymen pont az ellenkezője ennek, amolyan ellentétpárjai egy­másnak. A bűnözőpáros a The Highway­men valósága szerint már két éve ra­bol és gyilkol, a rendőrség pedig te-RÖVIDEN Pink Floyd-rajongók figyelmébe London. Hat órányi sosem hallott felvételt is tartalmaz a Pink Floyd 16 lemezes, díszdobozos kiadvá­nya, amely The Later Years cím­mel novemberben jelenik meg. A dobozban öt CD-t, öt DVD-t és 6 Blue Ray-t találnak a legendás brit zenekar rajongói, tele koncertfel­vételekkel, klasszikus dalok újra­kevert változataival, illetve a stú­diólemezekre fel nem került verzi­ókkal. A gyűjtemény a Pink Floyd 1987 utáni pályafutására fókuszál, és folytatása a három évvel ezelőtt megjelent The Early Years-nek, amely az 1965-1972 közötti idő­szakot öleli fel. A koncertvideók közül a legérdekesebbnek az az 1990-es angliai, knebworth-i fel­lépés ígérkezik, amelyről eddig nem került kereskedelmi forga­lomba hivatalos videofelvétel, csak a YouTube-on található né­hány rossz minőségű amatőr videó. Kedvcsinálónak a Pink Floyd a napokban megosztotta a Wish You Were Here című dal videóját erről a koncertről. A „csomag” tartal­maz továbbá egy 60 oldalas fotó­könyvet eddig publikálatlan ké­pekkel, valamint azt a filmet, amely a zenekar eddigi utolsó, 2014-es The Endless River című lemezének dalaihoz készült. (juk) el a tyúkot, mert alapból gonosz volt. Ez azért különösen fájó, mert a két Ranger, Hammer és Gault karakte­rének sikerült kellő mélységet adni, az ő esetükben nem állítja fel Han­cock azt a teóriát, hogy minden csak fekete vagy fehér. Ahogy Perm film­je első ránézésre a törvényenkívüli­­séget, a bűnözést idealizálta, úgy Hancock a törvényt idealizálja, nyíltan, minden kétséget kizáróan. Létezik az a kifejezés, hogy testvérfilm - a Bonnie és Clyde, valamintaThe Highwaymen pont az el­lenkezője ennek, amolyan ellentétpárjai egymásnak. Kevin Costner és Woody Harrelson remekel a Netflix filmjében hetetlen, sehogy sem sikerül kézre keríteni őket. Miriam „Ma” Fergu­son (Kathy Bates), Texas épp hiva­talban lévő kormányzója kénytelen visszahelyezni a szolgálatba két egykori Texas Rangért, Frank Ham­mert (Kevin Costner) és Maney Ga­­ultot (Woody Harrelson), akik a bűnözők nyomába erednek. Régi­módi módszereikkel pedig három hónap alatt megtalálják a hírhedt bűnözőket, majd a Louisianai Gibs­­land határában kivégzik őket. John Lee Hancock rendező filmje sok szempontból ellentettje Arthur Penn Bonnie és Clyde-jának. Bár itt is egy páros van a főszerepben, ám ezúttal a rendőrök szemszögéből láthatjuk az eseményeket. A két ko­pó pedig nem győzi hangsúlyozni - talán túl sokszor, és ezzel túl száj­barágósán is -, hogy Bonnie és Cly­de nem más, mint két bűnöző, két gyilkos. így az is elítélendő, ha va­laki szimpatizál velük. Hancock azonban meg sem pró­bálja megérteni, mi is vihetett arra két fiatalt, hogy Amerika legkere-MatthewMcConaughey (Képarch.) McConaughey tanár úr Austin. Matthew McConaughey októbertől a University of Texas tanára lesz. Az Oscar-díjas ame­rikai filmszínész már 2015-től tartott kurzusokat vendégtanár­ként a lakhelyén, Austinban működő egyetem kommunikációs karának film szakán, a tanszék­­vezető tanárral közösen. Mostan­tól azonban hivatalosan is a tanári kar tagja, azaz ugyanolyan szer­ződést kötöttek vele, mint a többi oktatóval. A szemináriumokon azt igyekszik majd elmagyarázni hallgatóinak, hogy miként lesz a forgatókönyvből film, milyen dialógusok működnek leginkább a vásznon, és mire kell figyelni a produkciós munkálatok során. „Ez egy olyan kurzus, amelyet én is szívesen felvettem volna film­szakos egyetemistaként, ha lett volna rá lehetőségem”- mondta McConaughey. hozzátéve, hogy imád fiatalokkal foglalkozni, és elsősorban gyakorlati tudnivaló­kat szeretne átadni hallgatóinak, mivel tapasztalatai szerint a szükségesnél sokkal több elméle­tet igyekeznek a fejükbe verni. „Fel akarom készíteni őket a szakmai életre. A filmkészítés, a szavak képekké formálása egy­szerre tudomány és művészet, függetlenül az adott időszaktól és nemzedéktől. Vannak egyetemes, időtlen filmes szabályok, ame­lyeket az emberi befogadóképes­ség határoz meg”- fejtegette Matthew McConaughey, aki sza­bad kezet kapott a tananyag összeállításakor. A színész egyébként maga is a University of Texas filmszakán végzett 1993-ban. Azóta több mint ötven filmben játszott, a Mielőtt meg­haltam (2013) főszerepéért pedig Oscar-díjat kapott. Az elmúlt években vendégtanárként több neves filmrendezőt meghívott a texasi egyetemre, hogy a diákok­kal együtt elemezzék saját film­jeiket. Quk) (Fotó: Képarchívum) settebb és leghírhedtebb bűnözőjévé váljon, túlságosan is elhamarkodot­tan, és ellentmondást nem tűrően ítélkezik felettük. Erre jó példa az a jelenet, amelyben Hammer és Clyde édesapja a fiúról beszélget. Az öreg elmondja, hogy a fiát tyúklopásért ítélték el, de csak azért lopta el a szárnyast, mert az egész család éhes volt. Ezért szerinte Clyde nem a ter­mészetéből fakadóan lett gonosz, hanem a körülmények tették azzá. Hammer viszont elintézi annyival, hogy Clyde valószínűleg azért lopta Az elfogultsága, valamint a Bon­nie és Clyde irányába mutatott fel­színessége ellenére a The High­waymen jó film. A témának kissé ellentmondva, egy kicsit lassan csordogáló alkotás, amelyben az akció helyett sokkal inkább a han­gulat és a karakterizáció dominál. John Schwartzman operatőr nagyszerű munkát végzett, a képei a nagyvásznon is megállnák a he­lyüket. Kevin Costner és Woody Harrelson pedig igazán remek pá­rost alkotnak, a kiöregedett, saját démonaikkal is küzdő, megfáradt Texas Rangerekként. The Highwaymen. Amerikai krimi, dráma, 2019,132 perc. Fő­szereplők: Kevin Costner, Woody Harrelson, Kathy Bates, John Carroll Lynch. Rendezte: John Lee Hancock. Velence. Brad Pitt a legnagyobb szakmai kihívásnak nevezte Ad Ast­ra - Út a csillagokba című új filmjét, amelyet csütörtökön mutattak be a 76. velencei filmfesztivál versenyprog­ramjában. Az 55 éves színész a James Gray által rendezett sci-fiben egy űrhajóst alakít, aki a világűrbe indul, hogy megkeresse szintén űrhajós apját (Tommy Lee Jones). Az apa több mint tíz éve eltűnt egy Neptunuszt kutató misszióban. Sokáig halottnak hitték, de most úgy vélik, életben van, és egy távoli bolygón bujkál, sőt po­tenciális veszélyt jelent az egész uni­verzumra. A fiú utazása egy önismereti úttá válik. „Ez a film jelentette a legna­gyobb kihívást, amelyen valaha dol­goztam, mivel a James által elképzelt történet igen árnyalt” - közölte a be­mutató előtti sajtótájékoztatón Pitt, aki a film producere is. Elmondta, hogy a rendezővel a férfiasság fogal­mának mélyére akartak ásni. „Egy olyan korban felnőve, ami­kor arra tanítottak, hogy legyél erős és ne mutass gyengeséget. (...) Ebben van bizonyos érték, de van egy határ is, amelyet azok a fájdalmas dolgok hoznak létre, melyeket az ember szé­gyell felfedni. Azt a kérdést tettük fel, hogy vajon jobb-e számunkra, ha nyíltabbak vagyunk, jobb kapcsola­tot ápolunk szeretteinkkel, szüléink­kel, gyermekeinkkel és önmagunk­kal”-fejtegette. Pitt személyes fájdalmaiból, sérü­léseiből is merített, hogy hiteles ala­kítást nyújtson. Gray, aki 25 éve a szí­nész barátja, naponta küldött neki maileket, feltárva saját életének epi­zódjait, hogy az aznapi forgatáshoz megadja az alaphangot. „Mi mindig rendkívül nyitottak voltunk gyarlóságainkat tekintve, nagyokat nevettünk a kínos pillana­tokon, és nyitottak voltunk a kudar­cainkat, botlásainkat illetően is” - mondta Pitt, aki jelenleg arra össz­pontosít, hogy a film végre forgal­mazásba kerüljön. Ezt többször el kellett halasztani, miután tavasszal a Disney felvásárolta a 21st Century Fox vállalatot. (MTI) Brad Pitta filmben (Képarchívum) Az Ad Astra volt Brad Pitt legnagyobb kihívása

Next

/
Oldalképek
Tartalom