Új Szó, 2019. augusztus (72. évfolyam, 177-202. szám)

2019-08-27 / 199. szám

www.ujszo.com | 2019. augusztus 27. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Körhinta alulnézetből Nagyot fordulna a világ, ha az alapján döntenének az élő és élettelen szubjektumok sorsáról, hogy hogy néznek ki alulnézetből VERES ISTVÁN M aga mivel tervezi tölteni az államün­nepet?-kérdezte Ervint Bandika pa­­radicsompasszírozás közben. Ervin vállat vont: egyrészt melyiket, más­részt pedig alighanem búcsúba me­gyek, meghívtak a rokonok. De hol van most búcsú? - kérdezte Bandi­ka. Ervin ismét vállat vont: hát a ro­­konoméknál. Majd folytatta: sze­rinte a villanykörte feltalálása óta nem született a világon akkora talál­mány, mint a rózsaszín ökörszív nevű paradicsom. Bandika helye­selt: akkor is finom, ha csak rózsa­szín, és az sem baj, hogy nem gömbölyű. Csodálkozom is, hogy nem német találmány. Ervin a kredenc oldalának tá­masztotta a passzírolót, és megje­gyezte, hogy ez nem biztos, hogy baj. „Mert azt tetszett hallani, hogy Németországban a múlt héten egy vidámparkban idő előtt nyugdíjaztak egy hintát, amiért alulról nézve ho­rogkeresztnek látszó tárgyra hason­lított? Pontosabban nem is szállítják el, hanem átalakítják, hogy négy he­lyett csak három karral működjön. Vagyis megcsonkítják, ez a helyes kifejezés.” Bandika nem hallotta. De szerinte ha ez így van, aktuális a kérdés, mi­ért nem szerelik szét azokat a sze­mélyeket is, akik nemcsak alul- vagy felülnézetből, hanem elöl- és hátul­­nézetből is egyértelműen nácik. Ervin szerint nem először van így a német történelem során, mármint az, hogy a saját maguk által feltalált vagy felépített dolgot egy idő után kénytelenek lebontani, mert olyas­mire emlékezteti őket, amire nem szeretnék. így voltak a berlini fallal, most meg itt ez a ringlispíl. Ervin úgy véli, az sem lehet vélet­len, hogy a ringlispíl szó német eredetű, úgy került a magyarba. A ring jelenti a kört, a spiel a játékot, a li pedig az ókortól használatos kínai hosszmérték. 10 hao egyenlő 1 li, 10 li egyenlő 1 fen. Bandika felkapta a fejét: az én egykori dédmamám esetében, nyu­godjon, ez nem érvényes, ő ugyanis úgy hívta a körhintát, hogy ringis­­ping. Abban viszont megegyeztek, hogy ha annak alapján döntenének a bolygón szolgálatot teljesítő élő és élettelen szubjektumok sorsáról, hogy hogyan néznek ki alulnézetből, nagyot fordulna a világ. Miután óvóhelyre, vagyis száraz dunsztba helyezték a negyven üveg paradicsompürét, Bandika megkérte Ervint, hogy hozzon neki a búcsúból tükrös szívet, vagy valami egyéb vásárfiát. „Ha mást nem, hát egy búcsúcédulát” - zárta be a kapuajtót. Ervin csak legyintett - a búcsúcédu­lával inkább felülök a körhintára. Persze csak miután megnéztem alulnézetből. Szétszerelik a horogkeresztet formáló karok miatt. A kérdés, miért nem szerelik szét azokat a személyeket is, akik nem­csak alul- vagy felülnézetből, hanem elöl- és hátulnézetből is egyértelműen nácik. (Fotó: Twitter - dw News) Kulturális veszteségeink 51. JUHÁSZ KATALIN I dén szinte az összes fesztivál szétkürtölte, hogy környezettudatos kíván lenni, hogy minél kevesebb szemetet akar hagyni maga után. A repohár-rendszer nem újdonság, alig van olyan rendezvény, ahol ne vezették volna már be az egy-két euróért kapható, általában fél­literes műanyag poharakat. Sört és fföccsöt csak ezekbe csapolnak, elvileg egyetlen pohárral is végig lehet bulizni egy fesztivált, ha mindig magunk­kal hordjuk. Van, ahol vissza lehet váltani (Pohoda, Uprising), és van, ahol nem (Mediawave, Sziget), utóbbi esetben szuvenírként hazavihető, és ta­pasztalataink alapján legalább egy évig simán elketyeg. A szeparált szemétgyűjtéssel is sok helyen próbálkoznak, váltakozó eredménnyel, hi­szen a fesztiválozóknak nem mindig jut eszükbe, hogy külön kukába dob­ják a papírt, fémet, műanyagot - ha egyáltalán elérnek vele a kukáig. Egy­­egy nagyszínpados koncert után sajnos még mindig térdig gázolunk a sze­métben, úgy látszik, nehéz változtatni berögzült szokásainkon. Örömmel konstatáltuk, hogy egyre több rendezvényről száműzték a műanyag tá­nyérokat. Bambuszból, kartonból hajtogatnak kis csónakszerű, komposz­tálható tányérokat, a hamburgert papírtálcán szervírozzák. Evőeszközök­ből viszont csak kevés helyen (Sziget, Pohoda) találtunk fából vagy egyéb anyagból készült, lebomló változatot. A szívószálról is nehéz leszokni - nálunk még mindig hegyeket lehetne építeni belőlük, Magyarországon vi­szont már elteijedőben van a papír verzió. És itt nagyjából meg is áll a tu­domány, más ötletük nem igazán van a fesztiválszervezőknek a fenntart­hatóság terén. A repohárba sört, szódát, kofolát csapolnak, néhol íföccsöt is. Az üdítőket és az ásványvizet viszont mindenütt félliteres PET-palack­­ban árulják, és a felespoharakra sem találtak sehol alternatívát. Annak is szemtanúi voltunk, amikor valaki egy másik fesztivál repoharába kérte az italt, sikertelenül: a pultos megvetette vele a saját logós poharat. Szóval van egy nagy adag trendiség is a hirtelen jött műanyagmentesség­ben meg a kömyezettudatosság hangsúlyozásában. Mert a papírnak leg­alább annyi hátránya van, mint a műanyagnak, attól függően, hogy a kör­nyezeti terhelés melyik aspektusát nézzük. Egy kutatás például azt állapí­totta meg, hogy klímavédelmi szempontból a papírzacskó rosszabb, mint a műanyag, mert nagyobb az ökológiai lábnyoma: előállítása és szállítása több erőforrást emészt fel. Röviden azért, mert vastagabb és nehezebb. Egy másik kutatás szerint egy papírtányér előállításához négyszer több víz kell, és a folyamat háromszor több üvegházhatású gázt termel, mint egy műanyag tányérnál. Ezen némileg javíthat az újrahasznosított papír hasz­nálata, de sok környezetvédő már az összes egyszer használatos cucc kor­látozását tartja szükségesnek, tehát a papírét ugyanúgy, mint a műanyagét. A szórólapokról külön dolgozatban is szólhatnánk, talán fogunk is, mert a nyár folyamán csak egyetlen olyan fesztivált találtunk (Viva Musical, Po­zsony), ahol a szervezők teljesen kiiktatták a nyomtatott műsorfüzeteket, csak a Facebookon és honlapjukon volt elérhető a program. Szóval a fesz­tiválszezon végén sem lettünk okosabbak. Tatán az lehetne a megoldás, ha a csomagolóanyagot is meg tudnánk enni. Létezik már ehető szívószál is (almatörkölyből és más gyümölcsmaradványokból), ehető evőeszköz (burgonyakeményítőből), tányér búzakorpából, pohár és evőeszköz ku­koricakeményítőből, és folytathatnánk. Csak nem biztos, hogy mindenki­nek gusztusa támad ilyesmit ropogtatni. Caputová: Válaszúthoz érkezett az ország Zuzana Őaputová államfő rendkívül nyugtalanítónak tartja az elmúlt két hétben sorra felbukkanó információ­kat, ezért tegnap állásfogla­lást tett közzá az állam és az igazságszolgáltatási rendszer állapotáról. ,Ügyre sokkolóbb kép rajzolódik ki arról, hogy valójában milyen korban élünk. Az igazságszolgáltatás áru­cikké vált, amit egyesek meg tudnak maguknak vásárolni. A hírek pedig arról szólnak, hogy a rendőrség, az ügyészség és a bíróságok ezeket az embereket védték, ahelyett, hogy minket védtek volna meg tőlük. Az igazságszolgáltatás részéről egyesek együttműködtek velük, ezáltal bűncselekmények elkövetéséhez já­rultak hozzá, mások pedig tolerálták ezt a helyzetet - mindkettő elfogad­hatatlan. Miközben a hatalmasok mobiltelefonon intézgetik seftjeiket, az átlagember arra vár, hogy mikor szolgáltatnak neki igazságot. A min­denkit egyformán megillető jogbiz­tonság és igazságszolgáltatás helyett valaki itt roppant cinikus módon ál­lamot akart kiépíteni az államban. Ennek most egyszer s mindenkorra véget kell vetni. Szlovákia válaszúthoz ért, most dől el, hogy gyerekeink hogyan fognak visszatekinteni a mi generációnkra, hogy milyen országot építettünk, és főleg, hogy ők milyen országban fognak majd élni. Hogy ezúttal bíró­ság elé tudjuk-e állítani a tetteseket. Igen, ezúttal sikerülnie kell. Bízom a nyomozókban és az ügyészekben, szeretném megköszönni a munkáju­kat - minden tiszteletem az övék, és mindenben támogatom őket. Szeret­nék megkérni mindenkit, aki az ügyön dolgozik - rendőröket, ügyé­szeket, bírókat, újságírókat, politiku­sokat és az állam képviselőit —, ke­ressük meg és mondjuk ki az igazsá­got, mert csak ez nyújthat igazság­szolgáltatást. És figyeljünk azokra, akik megpróbálják bagatellizálni az ügyet azzal, hogy az üzenetek küldői már börtönben vannak és nincs sem­milyen politikai befolyásuk. Mert ezeket az üzeneteket még akkor küldték, amikor szabadlábon voltak, és olyan emberek segítettek nekik, akik még ma is komoly pozíciókban vannak. És ne feledjük azt sem, hogy a politikai helyzet megváltoztatásá­nak elindítója egy aljas újságíró­gyilkosság volt, egy olyan ember megölése, aki a hatalmaskodók ügyeivel foglalkozott. Ezért az or­szágnak a következő lépésekre van most szüksége: Ján Kuciak és Marti­na Kusnírová meggyilkolásának és a bűncselekmény előzményeinek mi­nél gyorsabb kivizsgálása. Ezért fel­szólítok minden ügyészt és állami tisztségviselőt, akinek bármi tudo­mása van az üzenetváltásokban sze­replő ügyekről, hogy önként jelent­kezzenek és tegyenek vallomást. Szükség van továbbá annak biztosí­tására, hogy a nyomozás függetlenül, mindennemű politikai befolyásolás nélkül folytatódjon, és az abban résztvevőket meg kell védeni a lejá­­ratási kísérletektől. A harmadik pedig a politikai fele­lősségvállalás és a büntetőjogi fele­lősségre vonás. Elképzelhetetlen, hogy valaki igazságügyi államtitkár marad, miközben a hatóságoknak megalapozott okuk van arra, hogy az üzenetváltásait vizsgálják egy olyan emberrel, akit gyilkosság megrende­lésével és egyéb bűncselekmények elkövetésével gyanúsítanak. Szlovákia azok közé az EU- tagállamok közé tartozik, ahol a la­kosság a legkevésbé bízik a bírósá­gokban. Igazságszolgáltatásunkat meg kell tisztítani az oda nem illő em­berektől. Ezért olyan változásokat kell elfogadni az igazságszolgáltatási szervek működésében, amelyek le­hetővé teszik az alapos és független felelősségre vonást. Nemcsak a rend­őrségnél van szükségünk független belső ellenőrző szervekre, hanem az igazságszolgáltatásban is független fegyelmi bíróságra és hatékonyan működő szakmai etikai rendszerre. A fegyelmi bíróság nem lehet az igaz­ságszolgáltatás torz tükörképe, ha­nem a megtisztulást kell szolgálnia. Arra is magyarázatot kell kapnunk továbbá, ki és miért figyeltetett meg újságírókat és azokat az ügyészeket, akik a Kuciak-gyilkosság kivizsgá­lását felügyelik. Bizalmas informá­ciók, személyes adatok gyűjtése, a rokoni kapcsolatok és a kapcsolati hálók felrajzolása döbbenetesen ha­sonlít az előző rendszer praktikáira. A legfontosabbnak azonban mégis azt tartom, hogy a történtek és a ri­asztó hírek hatására se veszítsük el az igazságszolgáltatásba vetett hitünket. Abban a társadalomban nem működhet a demokrácia sem, ahol nem hisznek az igazságszolgáltatás­ban. Az ilyen társadalmakban előbb­­utóbb felbukkan valaki, aki magához ragadja a hatalmat, és ez lenne a le­hető legrosszabb forgatókönyv mindannyiunk számára. Az emberi jogok védelme és az in­tézményeinkbe vetett hitt visszaállí­tása a fő feladatunk. De ebben a hely­zetben sem szabad mindenkit egy ka­lap alá venni és elítélni, aki a rendőr­ségen, az ügyészségen vagy a bíró­ságokon dolgozik, mert egyesek kö­zülük csődöt mondtak. Ugyanakkor most kell nekik is megmutatniuk és bebizonyítaniuk az állampolgárok­nak, hogy a független igazságszol­gáltatás az elsődleges számukra. Eh­hez azoknak az ügyeknek a gyors és független felderítésére van szükség, amelyekkel meg lettek bízva, és tar­tózkodniuk kell mindentől, ami összeegyeztethetetlen az etikával. És a saját soraik között támogatni azo­kat a személyeket, akik garanciát je­lentenek arra, hogy soha nem térünk vissza erre az útra. Ennek pedig meg kell nyilvánulnia az igazságszolgál­tatási szervek, bírói tanácsok tagjai­nak megválasztásában is. Emellett a megtisztulásnak részévé kell válnia a közbeszédnek, ez az egyetlen módja az igazságosság visszaállításának és parlamenti demokráciánk megerősí­tésének. Sorsdöntő időszak ez Szlo­vákia számára, és mindannyiunknak közösen kell dolgoznunk ennek a célnak az elérésén. Állampolgárként és köztársasági elnökként is erre sze­retném kérni önöket.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom