Új Szó, 2019. augusztus (72. évfolyam, 177-202. szám)

2019-08-27 / 199. szám

www.ujszo.com | 2019. augusztus 27.

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR

I 7

Körhinta alulnézetből

Nagyot fordulna a világ, ha az alapján döntenének az élő és élettelen szubjektumok sorsáról, hogy hogy néznek ki alulnézetből

VERES

ISTVÁN

M aga mivel tervezi tölteni az államünnepet?-kérdezte Ervint Bandika paradicsompasszírozás közben. Ervin vállat vont: egyrészt melyiket, másrészt pedig alighanem búcsúba megyek, meghívtak a rokonok. De hol van most búcsú? - kérdezte Bandika. Ervin ismét vállat vont: hát a rokonoméknál. Majd folytatta: szerinte a villanykörte feltalálása óta nem született a világon akkora találmány, mint a rózsaszín ökörszív nevű paradicsom. Bandika helyeselt: akkor is finom, ha csak rózsaszín, és az sem baj, hogy nem gömbölyű. Csodálkozom is, hogy nem német találmány.

Ervin a kredenc oldalának támasztotta a passzírolót, és megjegyezte, hogy ez nem biztos, hogy baj. „Mert azt tetszett hallani, hogy Németországban a múlt héten egy vidámparkban idő előtt nyugdíjaztak egy hintát, amiért alulról nézve horogkeresztnek látszó tárgyra hasonlított? Pontosabban nem is szállítják el, hanem átalakítják, hogy négy helyett csak három karral működjön. Vagyis megcsonkítják, ez a helyes kifejezés.”

Bandika nem hallotta. De szerinte ha ez így van, aktuális a kérdés, miért nem szerelik szét azokat a személyeket is, akik nemcsak alul- vagy felülnézetből, hanem elöl- és hátulnézetből is egyértelműen nácik.

Ervin szerint nem először van így a német történelem során, mármint az, hogy a saját maguk által feltalált vagy felépített dolgot egy idő után kénytelenek lebontani, mert olyasmire emlékezteti őket, amire nem szeretnék. így voltak a berlini fallal, most meg itt ez a ringlispíl.

Ervin úgy véli, az sem lehet véletlen, hogy a ringlispíl szó német eredetű, úgy került a magyarba. A ring jelenti a kört, a spiel a játékot, a li pedig az ókortól használatos kínai hosszmérték. 10 hao egyenlő 1 li, 10 li egyenlő 1 fen.

Bandika felkapta a fejét: az én egykori dédmamám esetében, nyugodjon, ez nem érvényes, ő ugyanis úgy hívta a körhintát, hogy ringisping. Abban viszont megegyeztek, hogy ha annak alapján döntenének a bolygón szolgálatot teljesítő élő és élettelen szubjektumok sorsáról, hogy hogyan néznek ki alulnézetből, nagyot fordulna a világ.

Miután óvóhelyre, vagyis száraz dunsztba helyezték a negyven üveg paradicsompürét, Bandika megkérte Ervint, hogy hozzon neki a búcsúból tükrös szívet, vagy valami egyéb vásárfiát. „Ha mást nem, hát egy búcsúcédulát” - zárta be a kapuajtót. Ervin csak legyintett - a búcsúcédulával inkább felülök a körhintára. Persze csak miután megnéztem alulnézetből.

Szétszerelik a horogkeresztet formáló karok miatt. A kérdés, miért nem szerelik szét azokat a személyeket is, akik nemcsak alul- vagy felülnézetből, hanem elöl- és hátulnézetből is egyértelműen nácik. (Fotó: Twitter - dw News)

Kulturális veszteségeink 51.

JUHÁSZ KATALIN

I

dén szinte az összes fesztivál szétkürtölte, hogy környezettudatos kíván lenni, hogy minél kevesebb szemetet akar hagyni maga után. A repohár-rendszer nem újdonság, alig van olyan rendezvény, ahol ne vezették volna már be az egy-két euróért kapható, általában félliteres műanyag poharakat. Sört és fföccsöt csak ezekbe csapolnak, elvileg egyetlen pohárral is végig lehet bulizni egy fesztivált, ha mindig magunkkal hordjuk. Van, ahol vissza lehet váltani (Pohoda, Uprising), és van, ahol nem (Mediawave, Sziget), utóbbi esetben szuvenírként hazavihető, és tapasztalataink alapján legalább egy évig simán elketyeg. A szeparált szemétgyűjtéssel is sok helyen próbálkoznak, váltakozó eredménnyel, hiszen a fesztiválozóknak nem mindig jut eszükbe, hogy külön kukába dobják a papírt, fémet, műanyagot - ha egyáltalán elérnek vele a kukáig. Egyegy nagyszínpados koncert után sajnos még mindig térdig gázolunk a szemétben, úgy látszik, nehéz változtatni berögzült szokásainkon. Örömmel konstatáltuk, hogy egyre több rendezvényről száműzték a műanyag tányérokat. Bambuszból, kartonból hajtogatnak kis csónakszerű, komposztálható tányérokat, a hamburgert papírtálcán szervírozzák. Evőeszközökből viszont csak kevés helyen (Sziget, Pohoda) találtunk fából vagy egyéb anyagból készült, lebomló változatot. A szívószálról is nehéz leszokni - nálunk még mindig hegyeket lehetne építeni belőlük, Magyarországon viszont már elteijedőben van a papír verzió. És itt nagyjából meg is áll a tudomány, más ötletük nem igazán van a fesztiválszervezőknek a fenntarthatóság terén. A repohárba sört, szódát, kofolát csapolnak, néhol íföccsöt is. Az üdítőket és az ásványvizet viszont mindenütt félliteres PET-palackban árulják, és a felespoharakra sem találtak sehol alternatívát. Annak is szemtanúi voltunk, amikor valaki egy másik fesztivál repoharába kérte az italt, sikertelenül: a pultos megvetette vele a saját logós poharat.

Szóval van egy nagy adag trendiség is a hirtelen jött műanyagmentességben meg a kömyezettudatosság hangsúlyozásában. Mert a papírnak legalább annyi hátránya van, mint a műanyagnak, attól függően, hogy a környezeti terhelés melyik aspektusát nézzük. Egy kutatás például azt állapította meg, hogy klímavédelmi szempontból a papírzacskó rosszabb, mint a műanyag, mert nagyobb az ökológiai lábnyoma: előállítása és szállítása több erőforrást emészt fel. Röviden azért, mert vastagabb és nehezebb.

Egy másik kutatás szerint egy papírtányér előállításához négyszer több víz kell, és a folyamat háromszor több üvegházhatású gázt termel, mint egy műanyag tányérnál. Ezen némileg javíthat az újrahasznosított papír használata, de sok környezetvédő már az összes egyszer használatos cucc korlátozását tartja szükségesnek, tehát a papírét ugyanúgy, mint a műanyagét. A szórólapokról külön dolgozatban is szólhatnánk, talán fogunk is, mert a nyár folyamán csak egyetlen olyan fesztivált találtunk (Viva Musical, Pozsony), ahol a szervezők teljesen kiiktatták a nyomtatott műsorfüzeteket, csak a Facebookon és honlapjukon volt elérhető a program. Szóval a fesztiválszezon végén sem lettünk okosabbak. Tatán az lehetne a megoldás, ha a csomagolóanyagot is meg tudnánk enni. Létezik már ehető szívószál is (almatörkölyből és más gyümölcsmaradványokból), ehető evőeszköz (burgonyakeményítőből), tányér búzakorpából, pohár és evőeszköz kukoricakeményítőből, és folytathatnánk. Csak nem biztos, hogy mindenkinek gusztusa támad ilyesmit ropogtatni.

Caputová: Válaszúthoz érkezett az ország

Zuzana Őaputová államfő rendkívül nyugtalanítónak tartja az elmúlt két hétben sorra felbukkanó információkat, ezért tegnap állásfoglalást tett közzá az állam és az igazságszolgáltatási rendszer állapotáról.

,Ügyre sokkolóbb kép rajzolódik ki arról, hogy valójában milyen korban élünk. Az igazságszolgáltatás árucikké vált, amit egyesek meg tudnak maguknak vásárolni. A hírek pedig arról szólnak, hogy a rendőrség, az ügyészség és a bíróságok ezeket az embereket védték, ahelyett, hogy minket védtek volna meg tőlük. Az igazságszolgáltatás részéről egyesek együttműködtek velük, ezáltal bűncselekmények elkövetéséhez járultak hozzá, mások pedig tolerálták ezt a helyzetet - mindkettő elfogadhatatlan. Miközben a hatalmasok mobiltelefonon intézgetik seftjeiket, az átlagember arra vár, hogy mikor szolgáltatnak neki igazságot. A mindenkit egyformán megillető jogbiztonság és igazságszolgáltatás helyett valaki itt roppant cinikus módon államot akart kiépíteni az államban. Ennek most egyszer s mindenkorra véget kell vetni.

Szlovákia válaszúthoz ért, most dől el, hogy gyerekeink hogyan fognak visszatekinteni a mi generációnkra, hogy milyen országot építettünk, és főleg, hogy ők milyen országban fognak majd élni. Hogy ezúttal bíróság elé tudjuk-e állítani a tetteseket. Igen, ezúttal sikerülnie kell. Bízom a nyomozókban és az ügyészekben, szeretném megköszönni a munkájukat - minden tiszteletem az övék, és mindenben támogatom őket. Szeretnék megkérni mindenkit, aki az ügyön dolgozik - rendőröket, ügyészeket, bírókat, újságírókat, politikusokat és az állam képviselőit —, keressük meg és mondjuk ki az igazságot, mert csak ez nyújthat igazságszolgáltatást. És figyeljünk azokra, akik megpróbálják bagatellizálni az ügyet azzal, hogy az üzenetek küldői már börtönben vannak és nincs semmilyen politikai befolyásuk. Mert ezeket az üzeneteket még akkor küldték, amikor szabadlábon voltak, és olyan emberek segítettek nekik, akik még ma is komoly pozíciókban vannak. És ne feledjük azt sem, hogy a politikai helyzet megváltoztatásának elindítója egy aljas újságírógyilkosság volt, egy olyan ember megölése, aki a hatalmaskodók ügyeivel foglalkozott. Ezért az országnak a következő lépésekre van most szüksége: Ján Kuciak és Martina Kusnírová meggyilkolásának és a bűncselekmény előzményeinek minél gyorsabb kivizsgálása. Ezért felszólítok minden ügyészt és állami tisztségviselőt, akinek bármi tudomása van az üzenetváltásokban szereplő ügyekről, hogy önként jelentkezzenek és tegyenek vallomást. Szükség van továbbá annak biztosítására, hogy a nyomozás függetlenül, mindennemű politikai befolyásolás nélkül folytatódjon, és az abban résztvevőket meg kell védeni a lejáratási kísérletektől.

A harmadik pedig a politikai felelősségvállalás és a büntetőjogi felelősségre vonás. Elképzelhetetlen, hogy valaki igazságügyi államtitkár marad, miközben a hatóságoknak megalapozott okuk van arra, hogy az üzenetváltásait vizsgálják egy olyan emberrel, akit gyilkosság megrendelésével és egyéb bűncselekmények elkövetésével gyanúsítanak.

Szlovákia azok közé az EU- tagállamok közé tartozik, ahol a lakosság a legkevésbé bízik a bíróságokban. Igazságszolgáltatásunkat meg kell tisztítani az oda nem illő emberektől. Ezért olyan változásokat kell elfogadni az igazságszolgáltatási

szervek működésében, amelyek lehetővé teszik az alapos és független felelősségre vonást. Nemcsak a rendőrségnél van szükségünk független belső ellenőrző szervekre, hanem az igazságszolgáltatásban is független fegyelmi bíróságra és hatékonyan működő szakmai etikai rendszerre. A fegyelmi bíróság nem lehet az igazságszolgáltatás torz tükörképe, hanem a megtisztulást kell szolgálnia.

Arra is magyarázatot kell kapnunk továbbá, ki és miért figyeltetett meg újságírókat és azokat az ügyészeket, akik a Kuciak-gyilkosság kivizsgálását felügyelik. Bizalmas információk, személyes adatok gyűjtése, a rokoni kapcsolatok és a kapcsolati hálók felrajzolása döbbenetesen hasonlít az előző rendszer praktikáira.

A legfontosabbnak azonban mégis azt tartom, hogy a történtek és a riasztó hírek hatására se veszítsük el az igazságszolgáltatásba vetett hitünket. Abban a társadalomban nem működhet a demokrácia sem, ahol nem hisznek az igazságszolgáltatásban. Az ilyen társadalmakban előbbutóbb felbukkan valaki, aki magához ragadja a hatalmat, és ez lenne a lehető legrosszabb forgatókönyv mindannyiunk számára.

Az emberi jogok védelme és az intézményeinkbe vetett hitt visszaállítása a fő feladatunk. De ebben a helyzetben sem szabad mindenkit egy kalap alá venni és elítélni, aki a rendőrségen, az ügyészségen vagy a bíróságokon dolgozik, mert egyesek közülük csődöt mondtak. Ugyanakkor most kell nekik is megmutatniuk és bebizonyítaniuk az állampolgároknak, hogy a független igazságszolgáltatás az elsődleges számukra. Ehhez azoknak az ügyeknek a gyors és független felderítésére van szükség, amelyekkel meg lettek bízva, és tartózkodniuk kell mindentől, ami összeegyeztethetetlen az etikával. És a saját soraik között támogatni azokat a személyeket, akik garanciát jelentenek arra, hogy soha nem térünk vissza erre az útra. Ennek pedig meg kell nyilvánulnia az igazságszolgáltatási szervek, bírói tanácsok tagjainak megválasztásában is. Emellett a megtisztulásnak részévé kell válnia a közbeszédnek, ez az egyetlen módja az igazságosság visszaállításának és parlamenti demokráciánk megerősítésének. Sorsdöntő időszak ez Szlovákia számára, és mindannyiunknak közösen kell dolgoznunk ennek a célnak az elérésén. Állampolgárként és köztársasági elnökként is erre szeretném kérni önöket.”