Új Szó, 2019. augusztus (72. évfolyam, 177-202. szám)

2019-08-22 / 195. szám

www.ujszo.com | 2019. augusztus 22. KULTÚRA I 5 Megszólal az egyik a két lány közül Velence idei fesztiválján mutatják be Gaál István digitálisan restaurált filmjét, az 1963-ban készült Sodrásbant SZABÓ G. LÁSZLÓ Gaál István digitálisan felújított, 1963-ban bemutatott filmje, a Sodrásban is szerepel Európa egyik legrangosabb fesztiválján, a velencei mustra idei programján. A Venice Classics programba besorolt alkotás egyik szereplője Drahota Andrea, aki színművészeti főiskolásként állt Sára Sándor kamerája elé. A történet szerint hét, frissen érettségizett fiatal tölti a nyarat egy Tisza-parti faluban. Jó barátok, együtt nőttek fel, egyetemre készül­nek. Lubickolnak a folyóban és a nyár utolsó napjaiban. Egy ideig fel sem tűnik nekik, hogy már csak ha­tan vannak. Egyiküket elnyelte a fo­lyó. Most kell megfogalmazniuk, hogyan viszonyulnak élethez és ha­lálhoz, most, amikor saját felelőssé­gükkel kell szembenézniük. „Eléggé az elején tartottam a pá­lyámnak - meséli Drahota Andrea. - Az első évet végeztem el a főisko­lán, és akkor, azon a nyáron forgat­tam a filmet. Mind a heten főiskolá­sok voltunk. Öt fiú, két lány. Maga a történet egy kicsit sem állt közel hozzám. Az általános iskola nyolc éve nyolc különböző helyhez kötött. Apám iskolaalapító volt, így állan­dóan költöztünk, minden évben máshol laktunk. Csak a Tisza kör­nyékén nem éltünk soha. Nekem az a hely egyáltalán nem volt ismerős. A történet pedig Gaál Istváné volt. De nem is hiszem, hogy bármilyen közöm kellene, hogy legyen ahhoz a figurához, amelyet meg kell formál­nom. Véleményem szerint egyetlen dolog számít: kívánom-e eljátszani a szerepet, vagy nem? Elolvastam a forgatókönyvet, s abban a pillanat­ban tudtam, hogy igen. Egyébként ez volt a harmadik filmem. Emlék­szem, díszkötésben kaptam meg a forgatókönyvet. A rendező nagyon akarta, hogy örüljek neki. Örültem is. Ereztem, hogy ez nagyon izgalmas, nagyon szomorú és nagyon lélekbe­markoló történet. Nekünk, akkori ti­zenkilenc éveseknek mégis inkább az volt fontosabb, hogy együtt pan­csolhatunk, pajkoskodhatunk, ro­hangálhatunk a parton, miközben tetőtől talpig disznózsírral voltunk bekenve, hogy órákig bírjuk az amúgy rohadtul hideg vízben. Hu­­szárik Zoltán volt a rendező asszisz­tense, aki csikókat épített nekünk a homokban. Mindenkinek megvolt a maga csikaja. Huszárik csodálatos pasi volt, egy egészen különleges világot éltünk meg vele. Olyat, amit én addig egyáltalán nem ismertem. Nem voltam barátkozós, inkább magamnak való. Ott viszont köz­kedvelt lettem. Ez nagyon új élmény volt. A nagyon nőies Moór Mariska volt a másik lány a csapatban, mel­lette én nagyon fiús lány voltam. Nagyon szerettük egymást. Röhög­­cséltünk, marháskodtunk. Gaál Pista azzal biztatta a fiúkat, hogy aki el­sőnek mondja el a szöveget, az meg­csókolhatja a köldökömet. Ez lett egy különös verseny díja.” Hogy Gaál István feltűnésével új korszak kezdődött a magyar film­ben, hogy a Sodrásban a hatvanas évek fiatal értelmiségének élményét ragadta meg, hogy a film a magyar új hullám jelképe lett, Drahota Andrea mindebből semmit nem tapasztalt. „Életem egyik legnagyobb élmé­nye ez a film, hiszen a férjemet, Ko­zák Andrást is ennek köszönhetem, tehát nagyon nem szeretném, ha bárki azt gondolná, hogy én megve­téssel, lekezeléssel gondolok rá. De én ezeket a megállapításokat, érté­keléseket egyáltalán nem olvastam. Kazimir Károly megtanított arra, hogy ne érdekeljen, mit ír rólam a kritika. így sem a jó, sem a rossz nem jutott el hozzám, legfeljebb kivéte­les esetekben, amikor egy jóakaró kolléga valamit odadörgölt az orrom alá. De tényleg elmondhatom: nem sok kritikát olvastam életemben. A Sodrásban bemutatója után sem vet­tem észre, hogy ezt majd korszakal­kotó filmként fogják emlegetni. Nem tartottuk mi ezt olyan őrületes cso­dának. Nem is minket, színészeket dicsértek, hanem a rendezőt. Egyi­künk sem vette magára, hogy az ő fenekében van az Eiffel-torony csú­csa. A későbbiekben még egy kicsit csodálkoztam is, hogy mitől volt ez olyan népszerű mozi. Párszor lát­tam, de azóta sem tudom megfejteni. Ez ízlés dolga. Egy biztos: hasonló film korábban nem született Ma­gyarországon.” Pier Paolo Pasolini, az olasz film egyik kiemelkedő egyénisége is lát­ta a Sodrásbant. O az alkotás poézi­­sét, frissességét és újszerű hangvé­telét emelte ki. „Két ország kultúrája, népe, nyel­ve, társadalmi berendezése és ízlése között óriási különbség lehet, ennek ellenére tátott szájjal néztem én is nem egy olasz filmet. Pedig annyira más a világuk, mint a magyar fil­meknek! Boldog vagyok és büszke, hogy Pasolinit a Sodrásban ennyire meghatotta, de újra csak azt tudom mondani: Magyarországon akkora nagy ájulatra nem emlékszem a mi filmünkkel kapcsolatosan.” Az anyai gyász mérhetetlen fáj­dalma is megjelenik a filmben. Egy parasztasszony kenyeret süt, elgya­logol vele a Tiszához, és ráfekteti a vízre, mert azon a környéken azt tartják: „Ahol a kenyér megpördül a vízen, ott fekszik lent a holttest.” A film egyik megrázó képsora ez. „Én is ott hallottam először ezt a népi bölcsességet, és engem is meg­rázott. Valósággal beleborzongtam.” Három rangos európai fesztiválon díjazták a filmet. Karlovy Varyban fődíjat kapott, Pesaróban a fiatal kri­tikusok díját nyerte el, Edinburgh­ban a szakmai zsűri oklevelét kapta. Drahota Andrea egyik fesztiválon sem volt jelen. Arra sem emlékszik, hogy a Brit Filmintézet folyóirata, a Sight and Sound az év öt legjelen­tősebb filmje közé sorolta. Velencében, ahol most kerül műsorra a Sodrásban, magánember­ként járt már, de a fesztiválon most sem lesz jelen. Visszavonultan él vi­déki otthonában. Sem filmben, sem színházban nem játszik. Hogy ennyi év után ismét a figyelem középpont­jába kerül a film, hogy Európa egyik legjelentősebb fesztiválján születik újjá, meglepte őt. „Döbbenetes - mondja. - Mégis­csak nem nekem van igazam. Sze­retem ezt a filmet, de úgy látszik, tu­domásul kell vennem: sokkal több van benne, mint az én személyes emlékem, hogy imádtam a szerep­lőit, és hogy itt indult el a házassá­gom Kozák Andrással. Végül is ez volt az első nagy filmem, azért ra­gaszkodik hozzá olyan erősen a szí­vem. Csak azon töprengek, mi az a csoda, amit eddig nem sikerült fel­fedeznem benne. Mert kell, hogy le­gyen benne valami, ha ez most meg­történik, hogy Velencében műsorra tűzik. Ezt nem lehet kierőszakolni a sorstól. Régen láttam a filmet, de ma este újra megnézem.” A szerző a Vasárnap munkatársa A Petőfi Zenei Díjak idei győztesei RÖVIDEN A Follow The Flow együttes Nem tudja senki című dalával az év videókiipje ka­tegóriában győzött (Fotó: MTI) Tizenkét kategóriában a ne­gyedik alkalommal adták át a Petőfi Zenei Díjakat a Zamár­­diban tartott Strand Fesztivál nyitónapján kedd este. A díj több kategóriájának jelöltjeit a Petőfi rádió 2018. március 1. és 2019. március 1. között legtöbbet ját­szott száz magyar dala közül válasz­totta ki egy százfős, elismert zené­szekből, producerekből, zenei szer­kesztőkből, újságírókból, koncert- és fesztiválszervezőkből álló szakmai grémium. Az év zenekarára, az év női és férfi előadójára, az év videóklip­jére és az év akusztikus koncertjére június 18. és augusztus 12. között szavazhatott a közönség és a szakmai testület. A végeredménybe a szakmai zsűri és a közönség szavazatai 50-50 százalékban számítottak bele. Az év zenekara a Halott Pénz, az év női előadója Rúzsa Magdi, az év férfi előadója Ákos lett. Az év videóklip­jének a Follow The Flow Nem tudja senki című dalának videóklipjét, az év akusztikus koncertjének pedig a Ba­gossy Brothers Company tavaly no­vember 5-ei koncertjét választották. Az életműdíjat Nagy Feró, a Beatrice és az Ős-Bikini frontembere kapta. Két kategóriában már korábban győztest hirdettek: az év felfedezett­je az Acoustic Planet, míg az év dala Pápai Joci Az én apám című száma lett. Négy új kategóriában is hirdet­tek győzteseket. Az év gitárosa Füs­tös Bálint, az év szövegirója Szepesi Mátyás, az év ütőhangszerese Gálos Ádám, az év billentyűse pedig Sze­­bényi Dániel lett. (MTI) Kassa a Budavári Könyvünnepen Budapest. Márai Sándorra emlé­kezik a 17. Magyar Nyelv és Könyv Ünnepe (Budavári Könyv­ünnep), melyet Kassa díszvendég­ségével rendeznek meg szeptem­ber 6. és 8. között - mondta el teg­nap a fesztivált szervező Budavári Önkormányzat vezetője. Nagy Gábor Tamás polgármester hoz­zátette, fontos, hogy a Könyvün­nepen minden évben bemutatkoz­hasson a Kárpát-medence valame­lyik szeglete; ezúttal tehát dísz­vendégként Kassa városa, részben Máraihoz kapcsolódóan. Az Or­szágos Széchényi Könyvtár kassai kamarakiállítással j elentkezik. Idén még egy hazai vonatkozása lesz a Könyvünnepnek: Tóth László költő, műfordító kapja a fesztivál Tóth Árpád-díját. Ébben az évben 28 magyarországi és ha­táron túli könyvkiadó, valamint 9 kulturális intézmény vesz részt a Budavári Könyvünnepen. (MTI, k) A British Museum új komplexummal bővül London. Új komplexum épül London közelében a British Museum raktárban elhelyezett kincseinek bemutatására. A 2023- ra elkészülő létesítményben világhírű antik szobrok és mozai­kok is megtekinthetők lesznek. A frissen nyilvánosságra került tervről a The Times című brit na­pilap azt írta, hogy a Reading kö­zelében épülő komplexumot John Me Aslan építész irodája tervezi. A neves skót tervező nevéhez fűződik egyebek közt a londoni King’s Cross pályaudvar és a Roundhouse előadó-művészeti központ fejlesztése. A British Museum külső helyszíne három összekapcsolódó épületből áll majd, benne a tárolásra, a kutatásra és a restaurálásra alkalmas külön terekkel. A brit főváros világhírű múzeumának nyolcmillió darabos gyűjteménye van. Ebből azonban csak 80 ezer látható kiállítva. (MTI) Hét, frissen érettségizett fiatal tölti a nyarat egy Tisza-parti faluban - középütt Drahota Andrea (Képarchívum)

Next

/
Oldalképek
Tartalom