Új Szó, 2019. augusztus (72. évfolyam, 177-202. szám)
2019-08-17 / 191. szám
KSSmBM __________________________SZALON ■ 2019, AUGUSZTUS 17.___________________ Törékeny lelkű tinik az összeomlás szélén Az Eufória képében megszületett minden idők legsötétebb tinisorozata, és az, hogy ennyire klassz lett, részben egy magyarnak köszönhető. A mikor a Jupiter holdját levetítették a cannes-i filmfesztiválon a legtöbb külföldi kritika Rév Marcell operatőri munkáját dicsérte. Jó előjele volt mindez annak, ami ezután történt: Mundruczó Kornél rendezőnek azóta sem jött össze a külföldi áttörés, míg Rév Marcell válogathat a szuper hollywoodi munkák között. Sam Levinson rendezővel még az Assassination Nation forgatásán csiszolódtak össze, és bár az a film anyagilag nem volt túl jövedelmező, a kritikák dicsérték. Amikor Levinson lehetőséget kapott az HBO-tól, hogy elkészítse egy izraeli tévésorozat, az Eufória amerikai változatát, nemcsak azt döntötte el, hogy az alapanyagot nagyon szabadosán kezeli, és teljesen a saját képére formálja azt — Levinson maga is sokáig drogfüggő volt, így jó néhány személyes élményét beépítette a sztoriba -, hanem azt is, hogy Rév Marcellel együtt egy tévésorozattól szokadanul intenzív látványvilágot alkotnak meg hozzá. A kameramozgások intenzívek, a színek harsányak, mégis a sötétség dominál, a vágás sokszor merész, a dramaturgia kísérletező és játékos és a mondanivaló is jócskán túlmutat a gimis szerelmek és csalódások témakörén. Az Eufória egyeden hibája, hogy az elején túl intenzíven törekszik arra, hogy berántson, és ezt minél explicitebb jelenetekkel kívánja megtenni, de ahogy átveszik a széria felett az uralmat a karakterei, onnantól minden a helyére kerül. A korábban leginkább Disney Channel sorozatokból ismert Zendaya remek a drogfüggő, bizonytalan Rue szerepében, aki egyszerre résztvevője a történemek, és a szenvedélybetegsége miatt egy kívülálló szemszögéből is tekint rá, így a lehető legjobb választás arra, hogy ő legyen a sztori narrátora. Az ő szemén keresztül ismerjük meg a gimis sorozatok archetipikus szereplőinek egész sorát, de az alkotók szerencsére elég ügyesek ahhoz, hogy ki tudják forgatni a sztereotípiákat, hogy képesek legyünk meglátni, mi az, ami mögöttük van. Az Eufória ráadásul nem egy drogos sorozat: itt a drogfogyasztás egyszerűen csak létezik, a szereplők mindennapjainak része, de nem minden erről szól. Egy szüleik által magára hagyott, az internetnek köszönhetően mindenre rálátó, de a túl sok információt feldolgozni képtelen, ezért a nagy zűrzavarban elvesző, borzasztóan szeretetéhes, de a szeretetét sokszor kimutatni képtelen generáció gyönyörűen megrajzolt, egyedi portréját kapjuk, méghozzá eszméledenül látványos, egyáltalán nem visszafogott, szó szerint az arcunkba mászó tálalásban, ahol még az is belefér, hogy a záró, nyolcadik részt egy musicalbetéttel fejezzék be. Elképzelésem sincs, hogyan lehet mindezt folytami, pedig a döntés már megszületett: az HBO felkérte Levinsont a folytatásra. Az erős karakterek és a szuper színészek - élükön a Jules-t alakító, amúgy transznemű Hunter Schaferrel - mindenesetre adottak hozzá, szóval lesz mire építkezni. Tóth Csaba SOROZATDARALO Habsburgok Pozsonyban R oman Holec szlovák történész neve ismerősen csenghet a (szlovákiai) magyar olvasók számára, hiszen több könyve magyar fordításban is elérhető. Bizonyára sokan vannak olyanok is, akik egykor diákjai voltak, hiszen a pozsonyi Comenius Egyetem Szlovák Történelem Tanszékének professzora. A gazdaság- és társadalomtörténettel, újabban a nemesi családokkal foglalkozó történész nem először adja közre a közép-európai térség legtovább uralkodó dinasztiája, a Habsburg család a mai Szlovákia területéhez fűződő kapcsolataival foglalkozó kutatásait, hiszen korábban monográfiát is szentelt a témának (Poslední Habsburgovd a Slovensko, 2001). Legújabb könyve, amely a Bmtislavskí Habsburgovd (Pozsonyi Habsburgok) címet viseli, a család Pozsonyban megtelepedett ágával foglalkozik. A címmel kapcsolatban a szerző megjegyzi, hogy a könyv lapjain következetesen a város korabeli szlovák nevét - Presporok - használja, a címbe viszont azért került a „Bratislavskf változat, mert főszereplői szerves részei a mai város történetének is, hiszen hozzájuk mérhető lakói nem voltak és azóta sincsenek Pozsonynak. A műben előforduló személynevek helyesírásával kapcsolatban is magyarázattal szolgál, miszerint igyekszik ezeket következetesen, történelmi alakjukban feltüntetni, úgy, ahogy az adott nevek tulajdonosai használták. (Ezért, úgy gondolom - a magyar olvasóktól -, mindenképpen jó pont jár.) Kivételt képeznek a könyvben szereplő uralkodók és a főhercegek/nők nevei, amelyeket szlovák átiratban tüntet fel. A könyv bevezetőjében írja a szerző, a Habsburgokról számos könyv született, ám a többségük nem eredeti, hanem innen-onnan összeollózott fércmunka. Ezek a könyvek a népes család legismertebb, legnépszerűbb képviselőivel foglalkoznak, de még mindig akad - szép számmal - olyan Habsburg főherceg/nő, aki figyelemre érdemes. Holec saját kutatásai és elsődleges, valamint másodlagos források alapján írta meg munkáját, melynek főszereplője a 19. és 20. század fordulójának leggazdagabb Habsburgja, Frigyes főherceg és családja. Teljes családnevén Habsburg- Tescheni Frigyes a Brünnhöz közeli, a család tulajdonában lévő Zidlochovicén, akkori nevén Gross- Seelowitzban született 1856-ban. Anyai nagyapja a Habsburg-ház ún. magyar vagy nádori ágának megalapítója, József nádor volt. Frigyes hatalmas vagyont és mesés műkincsgyűjteményt örökölt nagybátyjától, Albrecht főhercegtől, amelyet sikeres vállalkozásaival tovább gyarapított. Feleségével, a Croy-Dülmen famíliából származó Izabellával és egyre népesebb családjával (a nyolc lány után megszületett a várva várt fiú) a pozsonyi Grassalkovich-palotában (amely ma a köztársasági elnök székhelye) élt, és a városban állomásozó császári és királyi V. hadtest parancsnokaként működött. Pozsonyi tartózkodásuk és a város kulturális életében betöltött szerepük meglehetősen ismert és jól feldolgozott, Holec azonban számos új információval egészíti ki a már meglévő tudásanyagot. Könyvében sorra veszi a meglehetősen szerény hadvezéri képességű, ám rokoni kapcsolatainak köszönhetően ügyesen helyezkedni tudó Frigyes magasra ívelő katonai karrierjének állomásait. Beszámol arról, hogy bár hősünk az első világháború idején az Osztrák-Magyar Monarchia haderejének főparancsnoka volt, otthon becsvágyó és határozott felesége „hordta a nadrágot”. A főhercegi pár gyakori célpontja volt a korabeli élclapoknak (Frigyes a nem éppen katonához illő, hordószerű testalkata, felesége pedig a lányaik lehető legelőnyösebb kiházasítása érdekében tett erőfeszítései miatt). Holec szól arról is, hogy a főhercegi pár gyermekeit magyar szellemben nevelte. A szerző figyelemmel követi Frigyes és Izabella, valamint családjuk sorsát a Monarchia felbomlása után is, és beszámol a magyaróvári birtokukon töltött utolsó éveikről. A könyvben szereplő képanyagban megtalálható egy felvétel Frigyes ottani szobráról, valamint a Szent Gotthárd-templomról és az alatta található kriptáról, ahol a főherceg és felesége - a Habsburg hagyományoktól eltérően - nyugszik. Holec kitér arra is, hogy az arisztokraták, koronás fők élete korántsem volt fenékig tejfel, amint azt esedeg gondolnánk, a szerző családi tragédiákról, beteljesületlen szerelmekről, fárasztó, estébe nyúló, hivatalos eseményekről, nem éppen veszélytelen front- és kórházlátogatásokról számol be. Ráadásul a vesztes első világháború és az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása érzékenyen érintette a família valamennyi tagját: Frigyes és családja például birtokaik 78 %-át elveszítette az államfordulat következtében. Ismert tény az is, hogy Ferenc Ferdinánd, a későbbi trónörökös, Izabella főhercegné nagy bánatára, nem valamelyik főhercegkisaszszony, hanem Chotek Zsófia grófnő, vagyis az ő udvarhölgye miatt járt annyit Pozsonyba. Holec megkísérli rekonstruálni a régi cseh arisztokrata családból származó Zsófia és a rangban felette álló, de vele házasságra lépni kívánó trónörökös szerelmének alakulását. A legtöbb új információt a Frigyes két évvel fiatalabb húgáról, Mária Krisztina főhercegnőről, XII. Alfonz spanyol király hitveséről és családjáról szóló fejezetek adják. Holec megjegyzi: annak ellenére, hogy az újkori spanyol történelem egyik legjelentősebb királynéjáról van szó, aki tizenhat éven át régemként irányította az országot, egyetlen tudományos munka, érdemi összefoglalás sem jelent meg róla, még spanyolul sem. Mária Krisztina és fia, a későbbi XIII. Alfonz is jó néhányszor ellátogatott a pozsonyi rokonokhoz, sőt, a trónjától többször megfosztott „világcsavargó” spanyol uralkodó Csehszlovákiában és Magyarországon is megfordult. A pozsonyi Habsburgokon kívül a Szepességben, Ólublón (Stará Lubovna) is éltek rokonok: Mária Krisztina unokája, Izabella Alfonza, lengyel férjével, Ján Zamoyski gróffal. Általuk újult meg és lett egyre népszerűbb Ruzsbachfürdő (Vysné Ruzbachy). A könyv képanyagában családi fotók, a korabeli élclapokból kiollózott karikatúrák, valamint a birtokokról, a spanyolországi emlékhelyekről készült friss fotók is megtalálhatók. Roman Holec hazai és külföldi levéltárakban, a korabeli (szlovák, cseh, magyar, német, spanyol nyelvű) sajtóban, valamint a korral és a témával kapcsolatos szakirodalomban kutatott a pozsonyi Habsburgok és széles rokonságuk után, figyelemre méltó eredményességgel. Könyvében az is talál meglepő, új információkat, aki esedeg eddig úgy hitte, már mindent tud a dinasztiáról. B. Mánya Agnes (Holec, Roman: Bratislavskí Habsburgovd. Marencin PT. Bratislava, 2019)