Új Szó, 2019. augusztus (72. évfolyam, 177-202. szám)
2019-08-17 / 191. szám
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2019. AUGUSZTUS 17. RIPORT 15 hosszú köpenyben, fejüket eltakaró asszonyok imát mormolva járták körbe-körbe. Egyiküknek hirtelen megszólalt a mobiltelefonja, zsebébe nyúlt, kikapta, s beszélni kezdett. Közben járta útját. Hát igen, a holtaknak is szembesülniük kell a technika fejlődésével. Azerbajdzsán híres városai közül több a Selyemút állomása, uralkodói székhely volt. Látványosak a történelmi múlt emlékei: a paloták, sírhelyek, karavánszerájok. Baku felé haladva változik a táj, hosszan húzódnak a dombokon megművelt földek, majd félsivatag következik. Az út mentén sok helyen mézet árulnak. Máshol furcsa bódék sorakoznak, üresen. Vajon mire valók? Idegenvezetőnk meséli: ide hozzák az állatokat, jön a vevő, és választ. A szegény jószágot helyben leölik, s meg is sütik. Az Azerbajdzsánban megtermelt zöldség és gyümölcs kétharmada Oroszországba kerül, s ott sok helyütt a piacokat azeriek vezetik. A mintegy 9,5 millió fős népességből több mint hárommillióan dolgoznak odaát. Sheki, a több ezer éves város a Selyemút fontos állomása volt. Itt nemcsak megpihentek a karavánszerájokban a kereskedők, hanem helyben készített selymet is vásárolhattak. A ma álló házak többsége a 18. században épült, vörös cserepesek, falaikat téglából emelték, különféle formák, kiugrások és bemélyedések kialakításával tették egyedivé az épületeket. Több karavánszeráj ma is áll, részben üzletek, részben szállodák találhatók bennük. Egy török utazó szerint: „Ha Shekiben semmi más nem lenne, csak a kán palotája..— az is elég lenne látványosságnak. Az épület hatalmas üvegablakai több ezer darab fakeretbe szorított muranói üvegrészecskéből állnak, melyeknél tojást használtak ragasztóanyagként. A nyári palotát nyolc év alatt festették ki. A falak, menynyezetek sűrűn berajzoltak, szemet gyönyörködtető ornamentika fut rajtuk végig. Az egyes ábrázolt alakok, minták jelentése azonban a ma embere számára csak magyarázattal válik érthetővé. A kán fogadószobájában például a selyemgubóra emlékeztető forma jelenti az embriót, az élet jelképeként és a láng szimbólumaként is szolgál. A kán fogadószobájában a virágot okádó sárkányok az uralkodó félelmetes hatalmára figyelmeztetnek, de igazságosságát is mutatják. Az egyik falon oroszlántestű koronás nő jelenik meg, vele szemben korona nélkül látható, azt mutatva: az életben semmi sem tart örökké. A két, koronát tartó oroszlán azt szimbolizálja, hogy egy kéz nem elég a hatalomhoz. S amit különösebb magyarázat nélkül magunk is észlelhetünk: a páva ábrázolása a szépséget jeleníti meg. Két érdekesség, ami még megragadt bennem, az egyik: az irodaszoba mennyezete alacsonyabban van, mint a többi helyiségé. Ennek oka, hogy felette a kán feleségének szobája volt, s a női csicsergés szigetelésére vastag födémet alakítottak ki. A másik: rendkívül magasak a küszöbök. Ezek a huzat elleni védekezésül szolgáltak, hiszen az itt élők párnákon ülve élték mindennapjaikat. Shekiben a várfalon belül valaha 40 épület volt. Egyikük most múzeumként szolgál, néprajzi tárgyak mellett bemutatva a selyemszőnyeg szövéséről is híres város hagyományát. Sheki öröksége a ma tervezőit is megihlette, szállodánk mennyezete a kán palotájának fakeret-formáit mintázta. Innen indulva különleges élményben volt részünk. Buszunkból Zsigulikba szálltunk, mivel egy keskeny, kanyargós úton elérhető faluba, Kishbe igyekeztünk, az egykori Kaukázusi Albánia egyik templomához. Úgy tartják, talán Noé leszármazottja alapította az országot, a görögök adtak nevet e tájnak. A királyságban Világosító Szent Gergely is terjesztette a kereszténységet, ami az arab hódítás során visszaszorult. 2006-tól pápai engedéllyel saját albán egyház működhet. Kish faluban a Kr. u-i 1. században épített, s az 5. században átépített Szent Elishe-templomot tekintettük meg. Az udvarát körülölelő fáiban sok kis fülkében kaukázusi albániai templomok makettjei láthatók. A 2010-es években fordult az érdeklődés e szent helyek felé. A templom bejáratánál ásatások során fellelt sírok találhatók. A kőfalon kívül Thor Heyerdahl norvég tudós mellszobrát láttuk. Hogy kerül ő ide? Részt vett a feltárásokban, s a sírok két méternél magasabb, szőke embereket rejtettek. Kutatásai alapján feltételezte, hogy a norvégok ősei innen vándoroltak északra. Ennek alapjául szolgálhat a norvég mitológia is, mely szerint az igen sokoldalú főistenük, Odin - a harc, a bölcsesség, s a költészet istene is egy személyben - egy Azer nevű helyről vezette népüket skandináv területre. Heyerdahl szobra mellé szavait is bevésték- „... Én tanulmányoztam az írásbeli dokumentumokat, és azt következtettem, hogy ez nem mitológia, hanem igaz történet és földrajz.” S ki volt Szent Elishe? Egy örmény krónika úgy írja, az I. században érkezett Kishbe, a keresztény hit erősítésére, ahol templomot építtetett, vélhetően a Kaukázus egyik legrégebbi keresztény templomát. Gabalában, az ősi Albánia fővárosá-ban - a Selyemút egyik állomásán - van az albán kereszténység központja. Kaukázusi Albániát 26 törzs alapította, köztük az udik, akik körülbelül 10 ezren élnek ma is. Kr. u. 681-ben a kaukázusi hunok az udik hatására felvették a kereszténységet. A területet 1813-ban elfoglalták az orosz cári csapatok, s az albán keresztény egyházat a cár az örménybe olvasztana. Marazában Diri Baba mauzóleumához homokfalak közötti kanyonban jutottunk el. A név idős bácsit jelent, a homokfalba vésett sírt még életében megépítették, és szent helyként tisztelik. Diri Babához számtalan fohász száll, hogy kéréseket teljesítsen. Samakhi városa régóta lakott, a Shirván kánság fővárosaként is szolgált. A környékén több erőd létezett, azonban földrengések miatt elpusztultak. A Selyemút egyik állomásaként mindig újjáépítették a települést. A hely híres volt költőiről, filozófusairól, no meg a Yuma mecsetről és a Shirván uralkodók különleges formájú temetkezési helyéről, a Yeddi Gumbezről, azaz a Hét sírról. Zarathustra perzsa próféta alapította vallás a zoroasztrizmus. Ebben a teremtő jelképe a tűz, amely a templomaikban örökké ég. Az arabok térhódításával a muszlimok üldözték a „tűzimádókat”, egy részük Indiába, de azeri területre is menekültek. Itt természetes, földből feltörő tűz köré építhették szent helyeiket. Ezek egyike a Baku közelében található Ateshgah. A kívülről várnak ható épület udvara közepén ég az örök tűz, a falak mentén boltíves termek veszik körbe. Az Indiába szakadt egykori perzsáknak, pársziknak a Tűz temploma máig zarándokhely. Ma a világban körülbelül kétszázezren élnek. A Tűz templomával átellenben az Amirjan mecset látható. Az Abseron-félsziget másik tüzes látvá-Thor Heyerdahl kutatásai alapján feltételezte, 99 hogy a norvégok ősei innen vándoroltak északra. nyossága az Égő hegy. Amíg odajutottunk, hatalmäs sportcsarnokok mellett haladtunk el. A feltörő gázok miatt lángoló domboldal látványa sok turistát vonz. Utunk során Gobusztán felé haladva megbámulhattuk a rengeteg működő olajkutat, kutacskát. Néhol kalyibák voltak mellettük. Ezeket állítólag ma már nem engedélyezik, de a kistulajdonosok szívesen laknak pénzforrásuk közelében. A Gobusztáni Nemzeti Park az UNESCO Világörökségi helyszíne, Bakutól délnyugatra, mintegy 60 kilométerre fekvő természetvédelmi terület, amely elsősorban sziklarajzairól híres. A többnyire élethű ember- és állatábrázolásokat a mészkősziklákba vésték, karcolták, csiszolták, volt, amelyiket festették is. Sok a stilizált csónakábrázolás, ami arra utalhat, hogy annak idején a Kaszpi-tenger közelebb lehetett e területhez. Persze az emberi élet más nyomait is fellelték itt, településmaradványok, sírok jelzik, hogy már az igen korai időkben, tízezer évvel ezelőtt lakott része volt a világnak. Lelkesen követtem az ösvényen az egyes rajzok nyomait mutató idegenvezetőt, bizony néha fantáziára volt szükség, hogy a jelzett formát felismerjem. Számomra rendkívül tanulságos volt viszont a múzeum interaktív kiállítása, ahol részletes magyarázattal mutatták be a feltárt kincseket, s a világ nevezetes sziklarajzairól is adtak összefoglalást. Örömmel fedeztem fel egyik legjobban sikerült családi utazásunk célpontját, az ausztrál Kakadu Nemzeti Parkot. Buszunkból ismét Zsigulikba átszállva földúton, sivatagi, homokos részen át jutottunk el az iszapvulkánokhoz. Mintha holdbéli tájon jártunk volna. A szénhidrogén nagy nyomás miatt földdel és vízzel keveredve tör itt a felszínre. A sárhegyecskék fortyognak, pöfögnek, bugyborékolnak, s néha ki is törnek, s oldalukon lefolyó sárral hizlalják magukat. Állítólag a világ sárvulkánjainak fele Azerbajdzsánban található. Nem túl magasak, de nagyon érdekes geológiai jelenségek Pár szó a nyelvről, írásról, irodalomról. Ügyet intézni azeriül vagy oroszul lehet. A térségre jellemző nemzetiségi konfliktusok miatt Karabahból 750 ezer azeri menekült el. Napjainkban sok a vegyes házasság, az örmény anyai név ellen védekezésül különös névkombinációk szülemek: egy családban például - mesélte idegenvezetőnk - az egyik fiút Azernek, míg a másikat Bajdzsánnak nevezték el. Az írásjegyek története is változatos: arabul írtak a 8. századtól, a Szovjetunió részeként cirill, majd a függetlenség elnyerésétől latin betűkkel. Az irodalom sokszor a hatalmi nyelveken fejlődött: például a már említett Nizami az ezeregyéjszakái és az azeri hagyomány egyesítésével, perzsa nyelven írta költeményeit. A romantikus lélek megnyilvánulásaira példa a Khoszrou és Sírí című elbeszélő költeménye, amely egy perzsa királyfiról s egy örmény királynőről szól. A költőt a keleti romantikus elbeszélő költészet megalapozójaként tartják számon, hatással volt nyugati mesterekre is, például Boccaccióra és Goethére. Azerbajdzsán fizetőeszköze a manat, érdekes a pénz rövidített jelzése, olyan, mintha az euro jelét elfektetnénk, a bankjegyek is emlékeztetnek az eurókra. Talán ez nem véleden, egy osztrák dizájner - aki az euró, s több ország bankjegyeit tervezte - álmodta meg ezeket is. Csermák Judit Shirván sah mauzóleumának díszes bejárata A Hét sír egyike (A szerző felvételei) Diri Baba mauzóleuma