Új Szó, 2019. augusztus (72. évfolyam, 177-202. szám)

2019-08-15 / 189. szám

Zöldségeskert A bőség zavara A VETEMÉNYESBEN A veteményes bőséges termést hoz, és a sok egészséges zöldségféle kár­pótol bennünket a sok munkával töltött időért a kertben. A betakarítás fő szezonjához érve már gondolni kell a következő évre is. A szüret mellett az állandó locsolásra, gyomtalanításra, növényvédelemre is figyel­jünk kertünkben. ITT A HAGYMASZÜRET IDEJE! A duggatott és a magról szaporított vöröshagyma is jól tárolható, de nyáron is hasznosítható. Ilyenkor, nyár végén a lombja lan­kad, sárgul. Hagyjuk, hogy a nyaka a termőhelyen természetes módon beszá­radjon, majd szedjük fel, és a napon szárítsuk tovább. A fejekről a szárat csavar­­juk/vágjuk le, a megtisztított termést rakjuk hálóba, vagy készítsünk belőle fonatot. Száraz, fagymentes helyen tároljuk majd. A tavaszi fokhagyma fel­szedésének is eljött az ideje. Igaz, hogy kisebb fejeket ta­karítunk be, mint az őszi fok­hagyma esetében, de sok­kal jobb az tárolhatósága. Tisztítsuk meg a rátapadt földtől, a napon szárítsuk meg, és füzérré fonva szá­raz, levegős, hűvös helyen tároljuk majd. A legszebb példányokból tegyünk félre majd a következő évre sza­porításra. AZEDES CSEMEGEKUKORICA A saját szedésű kukoricá­nak nagyon finom édes íze van, mert még azelőtt fel­használjuk, mielőtt a cukor keményítővé alakulna a sze­mekben. A növénynek sok napra van szüksége, ápolása gyomlálásból, kapálásból áll, és virágzása során fontos a megfelelő vízellátás is. Ha a csövek végén kilógó haj már lankad, színesedik, a termést szedhetjük - ilyen­kor egyik kezünkkel támasz­­szűk meg a növényt, a másik­kal törjük le az érett csövet. Leggyakrabban előforduló betegsége a golyvásüszög, melynek fő tünete a golyva, ami a kórokozó gombafo­nalainak tömege, melyet kezdetben fehéres-ezüstös burok borít. Később a bu­rok megbámul, belsejében a gombafonalak feldarabo­­lódnak, megbámulnák, és a burok felrepedése után a spórák kihullanak a talajra. Nagy részüket a szél messze elsodorja. A gombaspórák a csőmaradványokon, de a talajban is áttelelnek. Ha felüti a fejét a betegség, a csövet semmisítsük meg, és a követ­kező évben távolabbi helyre vessük a kukoricát. Kártevője a kukoricamoly; a kikelő hernyók fonáleresz­­téssel és a szél segítségével jutnak át egyik növényről a másikra. Berágják magukat a szárba, majd a szárcsomó­nál kirágják magukat a felszín­re. A csövet is megrághatják. Természetes ellensége szá­mos fürkészfaj. ARTICSÓKA, AZ ÍNYENCEK ZÖLDSÉCE Észak-Afrikában őshonos fészkes virágzatú zöldség- és gyógynövény is egyben. Európában ma főleg Spanyol­­országban termesztik. Nálunk sokáig dísznövényként tartot­ták számon. Magas termetű évelő, zöldeskék, osztott, hosszú leveleinek fonákja fehéres színű. Szúrósnak tű­nik, ám filces-szőrös levelei puhák, kellemes tapintásúak. Magról hajtva többnyire csak a második évben kezd virítani, és 3-4 éven át ad jó termést. A bogáncséhoz hasonló, bí­borszínű, öklömnyi virágzatai a nyár végén jelennek meg a virágtengelyeken. Kellemes íze miatt az ínyen­cek zöldségének is tartják. Ké­szíthető belőle főzelék, saláta, sőt desszert vagy tea is, s a virágkezdeményeket párolva is fogyaszthatjuk. Rengeteg jótékony hatása van: csök­kenti a koleszterinszintet és a magas vérnyomást, segít az emésztési problémákon, méregtelenít, csökkenti a cu­korbetegség kialakulásának kockázatát. Április második felében állandó helyre, 1><1 méter távolságra vetik, de így csak a következő évben szedhe­tő, míg palántázással már az első évben is ad termést. Tőosztással is szaporítható, vízigénye nagy. Minden nö­vény 2-4 virágot hoz. A virá­gokat még zárt állapotban vágjuk le, mert amint kinyíl­nak, már nem elég zsengék. Az oldalhajtások eltávolítása a vezérhajtás megerősödésé­hez vezet, ezért nagyobb lesz rajtuk a virág is. Szedés után a virágszárat vágjuk vissza kb. 30 cm-re, majd az új haj­tásokat kössük össze, és töltö­gessük fel földdel. A CSODAZÖLDSÉG A híbiszkuszokkal áll közeli rokonságban. Az okratermés apró (5-8 cm), enyhe ízű, halványzöld színű, ropogós külső héjú toktermés; ma­gyarul még hölgyujjnak is nevezik. Igen elterjedt, főként Afrikában. A szervezetre ki­fejezetten jótékony hatással van. A fiatal, paprikára em­lékeztető terméseket sokféle módon készítik el, a levestől az egytálételeken keresztül a sültekig rengeteg étel alap­anyaga lehet. Az íze enyhe, így az erősebb fűszerezést is elviseli. A melegebb helye­ken, ahol a hőmérséklet a 21°C-ot meghaladja, kiválóan termeszthető. -Gyorsan növő zöldségféle, akár kétszer is szedhetjük egy évben. A hü­velyszerű terméseket hámoz­va fogyasztjuk, magját pedig a borsóhoz hasonlóan. Az okra termését kívülről durva, erős szőr borítja, amely allergiás tüneteteket is okozhat. A még éretlen, lédús és zöld színű terméseit minden második, harmadik napon le kell szednünk. Az apróbb okra lágyabb, kelle­mesebb íze van, a nagyobbak keményebbek és szálkásak. Jó vízelvezetésű, tápanyag­ban gazdag talajt (istállótrá­gya, komposzt) kíván. A mag­vakat a fagyveszély elmúltával 90 cm sortávolságra vetjük, majd kiegyeljük 45 cm tőtá­volságra. Virága a csontfe­hértől a krémes sárgán át a pirosig terjed, középütt egy lilás torokkal. Virága csupán egy napig virít, ha megtör­tént a beporzás (rovarok­kal), pár napon belül kez­dődhet is az egész nyáron át tartó okraszüret. Nagy hő- és fényigényű, hosszú tenyészidejű növényként optimálisan tőlünk délebbre termeszthető, de mi is pró­bálkozhatunk vele. Kiültetés előtt a kinti klímához fokoza­tosan kell hozzászoktatnunk. Július közepétől nyár végéig, már az elvirágzás után 4-5 nappal szüretelhetjük a még zsenge terméseit. Fucsek Margit KERTÉSZMÉRNÖK g KERTésUDVAR2019. Augusztus

Next

/
Oldalképek
Tartalom