Új Szó, 2019. augusztus (72. évfolyam, 177-202. szám)

2019-08-14 / 188. szám

www.ujszo.com | 2019. augusztus 14. RÉGIÓSPORT 115 Három évtized a foci szolgálatában BŐDTITANILLA Forgon János neve egybeforrott a labdarúgással. Harminc éven át irányította a rimaszombati területi szövetséget, tavaly vonult korkedvezményes nyugdíjba, de meccsellenőrként továbbra is aktív. „Gyere, mert nincs, aki a focit csi­nálja” - ezzel kezdődött 1988-ban egy sportvezetői pályafutás. For­­gonról már akkor is köztudott volt, hogy a sport (és a néptánc) szerel­mese, korábban focizott, asztaliteni­szezett. Pedagógus szeretett volna lenni, de édesapja halála miatt végül csak távúton végezte a tanulmányait. Amikor egy évvel a rendszervál­tás előtt nem találtak embert az ak­kori Csehszlovák Testnevelési Szö­vetség élére Rimaszombatban, For­gon Jánost szólították meg. „Akkor még tíz sport tartozott az irányítá­som alá, nemcsak a foci” - emlék­szik vissza a sportvezető. Abban az időben a Rimaszombati járásban 54-56 futballcsapat volt három osztályban, most meg a Ri­maszombati és a később kialakított Nagyrőcei járásból összesen tíz csa­pat tagja a területi futballszövetség­­nek. Forgon szerint a nyolcvanas évek vége, kilencvenes évek eleje volt a futball aranykora a vidéken. „Akkor tudtuk behúzni a kis falva­kat. Amikor a tajtiak jelentkeztek, már nem is akartuk, hogy ott csapat alakuljon, így is olyan sok volt. Úgyhogy azt mondtuk nekik, lehet csapat, de csak ha lesz egy alapító gyűlés, amelyen van 30—40 ember. Azon a gyűlésen végül 100 ember jött össze, és még tagságit is hajlan­dóak voltak fizetni. A kollégánk, akit kiküldtünk, azzal jött vissza: Tajtin a focinak menni kell!” — mesél egy tipikus történetet Forgon János. Nemcsak a helyi futballszövet­­séget irányította, egy időben Aj­­nácskőn volt csapatvezető, és több­ször besegített a rimaszombati klubnál is menedzserként, Vladimír Goffa, illetve Vas Ferenc edzőskö­­dése idején. Az ajnácskői történet keserű vé­get ért. „A feljutásért játszottunk, Nagykürtös volt az ellenfél, és ne­kem mint csapatvezetőnek és a szponzoroknak megsúgta valaki, Forgon János (középen) munkáját Ján Kováőik, a Szlovák Labdarúgó-szövetség elnöke (jobbra) is elismerte (Képarchívum) hogy itt és itt ezek és ezek a játéko­sok meg lesznek fogva. Ha nem hisszük, menjünk el ide és ide. El is mentünk, a mérkőzés délelőttjén láttuk is, mely játékosokról volt szó. Behívtuk őket, de nagy okosan nem azzal büntettük őket, hogy muszáj játszaniuk, és úgyis nyerünk, hanem 450 néző előtt, a meccsen, ahol ne­künk nyernünk kellett volna, be­mondattuk az elnökkel a hangszó­róba, hogy a kezdőtizenegyből há­rom játékos azért nem fog játszani, mert megsértették a klub belső sza­bályzatát, Mindenki tudta, miről volt szó... Végül döntetleneztünk, ezzel nem sikerült a feljutás. így utólag azt gondolom, be kellett volna őket ál­lítani, és megmondani nekik, ha nem nyerünk, akkor titeket agyoncsa­punk! Ezután hagytam ott az ajnács­kői klubot. Az elnök meg is jegyez­te, akkor látott egy sportembert elő­ször igazán könnyezni. Úgy érez­tem, nem csinálhatom tovább, ha így becsaptak a játékosok” - idézi fel egyik nagy csalódását Forgon János, de a sors némileg kárpótolta, mert ekkor jött a lehetőség, hogy az első ligában lehet meccsellenőr, s ez a funkciója azóta is megvan. A futballszövetségből már tavaly korkedvezményes nyugdíjba ment, azt mondja, néha már ő szégyeilte magát, hogy nem tudnak több csa­patot összeszedni, egykori nagy fo­cimúltú községekben tűnt el teljesen a labdarúgás. „Járási szinten már nincs kieső, és könyörögni kell annak, aki felkerül, hogy lépjen felsőbb osztályba. Olyan csapatok, mint Sajógömör, Gömör­­almágy, Gesztete, Tajti, Újbást nem játszik... Sirk, Lubeník, Jolsva még működik, de mi itt meghaltunk. Ez szerintem az ISF-rendszemek is a hibája, mert ezen a szinten sokan nem értenek a számítógéphez, és itt is ugyanazokat a papírokat kellene kitölteni, mint az élvonalban. Hiába figyelmeztettünk arra, hogy a fal­vakban emiatt megszűnhet a foci. Pénz még lenne is, de nincs ember, aki csinálja” - jegyzi meg szomorú sóhajjal Forgon. A hosszú pályafútás persze vicces pillanatokat is tartogatott, az egyik emlékezetes esetet nagy mosollyal meséli a sportvezető: „Egyszer Taj­­tiról meg Péterfaláról bejött egy buszra való ember Rimaszombatba a fegyelmi bizottság ülésére, mert tudták, hogy róluk fogunk dönteni, és szét akartak verni mindent. A lel­kűkre beszéltünk, hogy mégse ran­dalírozzanak. Az ülésre csak néhány embert engedtünk be, a többiek meg kint várták idegesen, milyen lesz a döntés. A sarkon volt egy kis presszó, ahová mi jártunk ebédelni, ők is oda jártak ki-be. Végül Tajtinak és Pé­­terfalának is letiltottuk a pályáját, másnap pedig ebédnél a presszó fő­nöke érdeklődött, lesz-e jövő héten is gyűlés, mert sose volt még ilyen for­galma. Meg is jegyezte: Ha akarod, nyitva leszek este hétig minden ked­den!” Forgon János munkáját nemcsak a régióban, hanem a Szlovák Labdarúgó-szövetségen is elismer­ték. Kétszer kapta meg a szövetség bronzplakettjét, tavaly, a 60. szüle­tésnapján pedig ezüstplakettet vehe­tett át Ján Kováciktól, a SFZ elnö­kétől. „Amikor eljöttem a Szlovák Labdarúgó-szövetségtől, én voltam a leghosszabb időt hivatalban töltő tit­kár” - mondja büszkén Forgon, aki meccsellenőrként továbbra is járja a stadionokat. Régen sokszor a hét hét napján a focival foglalkozott, nya­ralni is télen jártak, de a családja to­lerálta a szenvedélyét. Bár érték csa­lódások is, hangsúlyozza, hogy sok­kal több volt a szép pillanat: „Nem biztos, hogy ezer emberből egy is el­mondhatja, hogy harminc évig úgy járt munkába, hogy szeretett odajár­ni. Ez keveseknek adatik meg.” Forgon János sok érdekességet megélt sportvezetőként (Somogyi Tibor felvétele) SPORTTARISZNYA FOCIMENETREND Szőgyóni diadal az érsekkótyi focitornán Érsekkéty. Nem borult a papírfor­ma, az V. ligás szőgyéniek nyerték a nyári focitomát. A nyitómeccsen a vendéglátók a garamkövesdiek ellen léptek pályá­ra. A Stuller István edző által irá­nyított hazai gárda nem bízott sem­mit a véletlenre, magabiztosan hozta a kötelezőt és már az első percekben eldőlt, hogy döntőt fog játszani. A másik elődöntőn a szőgyéniek va­lósággal lerohanták a bartiakat és mindenekelőtt a tapasztalt Kovács fivéreknek köszönhetően nagy gólkülönbségü vereséget mértek el­lenfelükre. Eleredt az eső, sokan bőrig áztak, ám ez sem riasztotta el a játékosokat és a szurkolókat. A hu­szadik perc tájékán nagyon ijesztő dolog történt, egy rossz mozdulatot követően a szőgyéniek huszonegy HÍRKOSÁR ■ Labdarúgás ÉRSEKKÉTYI NYÁRI FOCITORNA - Elődöntő: Érsekkéty- Garamkövesd 5:1, g: Lauko (2), Szöcs.Homola, Bútora, ill. Ambrus: Szőgyén-Bart 7:2, g.: Kovács Roman (2), Sulci (2), Kovács Róbert, Ferkodié, Dobál, III.: Duráő (2). Mérkőzés a 3. helyért: Bart-Garamkövesd 5:2, g.: Duráő (2),Bartal (2), Szal­ma, ill. Molop, Molnár. Döntő: Érsekkéty-Szőgyén 0:2, g.: Ko­vács Roman, Kovács Róbert. Díjazottak - legjobb kapus: Bar­na Flórián (Szőgyén), legjobb mezőnyjátékos: Dobai János (Szögyén), legjobb góllövő: Duráő Nikolas (Bart). A tizen­egyesrúgó verseny győztese: Németh Attila (Érsekkéty). esztendős kapusa, Barna Flórián térde nagyon csúnyán kifordult és mentő vitte őt kórházba. A szurko­lók komoly várakozással tekintettek a döntő elé, bízva mindkét alakulat kifogástalan teljesítményében. Nem csalódtak, mert a labdarúgók min­dent beleadva harcoltak a végső si­ker eléréséért. „Kovács Roman, a szőgyéniek gólzsákja rögtön az ele­jén megzörgette a hálónkat, ezután hiába alakítottunk ki ötletesebbnél ötletesebb támadásokat, valamennyi ziccerünket elpuskáztuk. Jól ját­szottunk, az volt a kérdés, tudunk e gólt lőni. Nem tudtunk, az ellenfél viszont igen, Kovács Róbert révén sikerült betalálnia a kapunkba, és ezzel minden eldőlt. Lauko Lóránt és Szőcs Roman személyében két új szerzeményünk is bemutatkozott, akik nem vallottak szégyent”—táj é­­koztatott Bohák Bálint szervező, érsekkétyi csapatvezető. Tornaté­­nyek a Hírkosárban. (áb) ■ Slovnaft Cup, 2. forduló 17.00: Podkonice-DAC, Devínska Nová Ves-Samorin, Hajnáőka-Luőenec, Slovenské Darmoty-Filakovo, Levice-Nové Zámky, Horná Krupá-Galanta, Surany- Marcelová, Malá Maca-Skalica, Kostolné Kraőany-Ra­­dimov, Gbely-Boleráz, Krásnohorské Podhradie-Mi­­chalovce, Pliesovce-Trebiäov, Slovensky Grob-Dunaj­­ská Luzná, Pezinok-Raca, Rohozník-Senica, Domaniza- Beluőa, Plevník-Drienové-Malzenice, Trenőianske Stan­­kovce-Castkovce, Zemianske Kostolany-Dolné Veste­­nice, Lehota-ViOn Zlaté Moravce, Uhrovec-Beáenov, Veiké Lovce-Velky Our, Soporüa-Jacovce, Zvonőin- Petrzalka, Bánová-Tmava, Stará Bystrica-Vysoká nad Kysucou, Makov-Púchov, Predmier-Oravské Veselé, Námestovo-Liptovsky Mikulás, Chlebnice-Oravská Po­­ruba, Zvolen-Seretf, Streőno-Tvrdosín, Hontianske Nemce-Rakytovce, Selce-FK Pohronie, Lieskovec- Salková, Tisovec-Trenőín, Stakcín—Kamenica n/C., Me­­dzilaborce-Strázske, Seőovská Polianka-Vranov nad Toplou, Kracúnovce-Bardejov, Kechnec-tahanovce, Medzev-Slávia TU Koáice, Gelnica-Sp. Podhradie, Ru­­dnany-Podbrezová, Hrabusice-Stará Lubovüa, Velky SariS-Presov, Stropkov-Poprad, Demjata-SariSské Mi­­chafany, Bardejovská Nová Ves-FC Kosice. 17.30: Veiké Rypnany-Pata, Svoáov-Ruzomberok. 19.00: Aleksince-Solcany. A továbbjutás egy meccsen dől el, döntetlen esetén nincs hosszabbítás, rögtön tizenegyesek következnek. A tornagyőztes szőgyéniek (Képarchívum

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom