Új Szó, 2019. augusztus (72. évfolyam, 177-202. szám)

2019-08-14 / 188. szám

101 RÉGIÓ 2019. augusztus 14. | www.ujszo.com vataSőin Péter A neves, komáromi születésű festőművész, Szkukélek Lajos (1957) néhány éve a Me­­gyercs melletti Violínban éli mindennapjait. Az augusztusi pozsonyi kiállítása kapcsán kerestük fel, hogy visszavo­­nultségéban szabadságról, tájról és képzőművészetről beszélgessünk. MEGYERCS/VIOLi Megyercset északnyugati irány­ban elhagyva roppant nyitott tér tá­rul az ember szeme elé. A szlováki­ai Kisalföld, illetve a Csallóköz tel­jes gazdagságában mutatkozik meg itt a zöld, a sárga és a kék legkülön­félébb változataiban és keverékei­ben. Az 1920-as évek csehszlovák kolonizációja során alapított fa­lucska, Violin közben álmosan, rezzenéstelenül közeledik felénk e tájon át. Ha nincs szerencséje, be­letelik egy kis időbe, amíg a látoga­tó rálel Szkukálek Lajos hajlékára. Viszont a termékeny síkságon hiába nyúlik el hosszan a néhány utcács­ka, igazán eltévedni aligha lehetsé­ges - az egykori szlovák kolonisták leszármazottai készségesen igazí­tanak útba. Szabadság, függetlenség Talán semmi sem adja jobban vissza a violíni mindennapok au­gusztusi hangulatát, mint egy Szkukálek-életkép: „Ma reggel föl­keltem, fogtam a focilabdámat, be­lerúgtam, és elindultam. Elértem a kukoricás szélére, letettem a labdát, mondom: itt megvársz engem. El­indultam a dzsumbujba. Kerestem egy fürdőhelyet, biciklivel vagy ko­csival szoktam elmenni, s mondom: én itt átvágok. Átvágtam, elérkeztem oda, letoltam a gatyámat, bementem a vízbe, úsztam egy jót. Ezt meg le­het csinálni. Itt lehet élni.” A legnagyobb kísérlete a saját élete, pontosabban az, hogy az élet úgy legyen vállalható, hogy még jól is érezze magát benne. Ezért az, hogy néhány évvel ezelőtt elhagyta Ko­máromot, tudatos döntés volt. Min­den várossal szemben van fenntar­tása:,^ város úgy működik, mint egy vírus, felzabálja a környéket és ki­dobja a szemetét. Sok a látszatcse-Szkukálek Lajos én olyan hülye voltam, hogy ezt el­hittem. No most amit az ember el­hisz, az elkezd működni az életé­ben.” A helyi csallóközi természet emellett inspirációforrás is: „A fü­vet nem vágom. Amikor ránézek, ilyen dzsumbujra, azt mondom: úr­isten, ez mennyire szép tud lenni.” Hazai képzőművészet Sok művészetkedvelő emlékez­het rá, hogy Szkukálek Lajosnak öt éven át volt galériája a komáromi Nádor utcában, ami szinte „privát kultúrházként” működött. Végül 60 éves korára soknak érezte a hely­színnel járó napi terheket, hiába je­lentett pozitívumot az, hogy az évek során mintegy 300 embert vont be a galéria mint közösségi tér éltetésé­be. A közösségalkotás, a művészet társadalmi bázisa miatt nem tudom megállni, hogy ne kérdezzem meg tőle, létezik-e olyasmi, hogy szlo­vákiai magyar képzőművészet. Vá­lasza távolságtartó, precíz. „Ennek skatulyaize van, mert ki­rekesztő. Ténylegesen létezik, csak nem tudjuk, hogy mi az. Ha az, amit a szlovákiai magyar képzőművé­szek csinálnak, akkor az rendben van, de annak nem feltétlenül kell különböznie attól, amit a bronxi művészek csinálnak.” A lényeg, fejtegeti, hogy minden szlovákiai magyar képzőművész azt csinálja, ami belőle fakad, de ne próbálják egymást beleerőszakolni valami közös művészeti nyelv hasz­nálatába. A szerelem fölött álló szabadság A csallóközi táj A violíni bűvös természetközei miatt úgy gondoltam, ezek a hangu­latok talán mindig hatással voltak a szukáleki művészetre. Tévedtem. Pályája kezdetén a táj nem hatotta meg különösebben, nem látta a szép­ségét. A fordulópont az volt, amikor fiatal apaként és féijként arra kény­szerült, hogy a művészetéből éljen meg, s rajzokon, vízfestményeken növényeket kezdett el megörökíte­ni, majd egy lépéssel továbbment: „A 20 forintos hátulján volt vala­milyen romantikus tájkép, abból próbáltam valamit csinálni. A hó­nom alá csaptam, és hétvégén el­mentem képet árulni. Mondom: ké­peket árulok. Jó, én meg kapálok. Egyszer csak azt mondta valaki, hogy gyűjjön be, megnézte. Ilye­nekkel foglalkozik? Aztán mennyi­be kerül? No, abból a 20 koronásból veszek, hogy legyen magának mit enni. Estére volt 1500 koronám.” Ezután kezdett olajjal festeni, 10 perc alatt hozott össze tájképeket, A nyári műterem hétvégére megszáradtak, s onnantól kezdve annyit keresett, amennyit akart. Ilyen téren amúgy is az a lé­nyeg, ki hogyan akarja magáévá tenni a világot: „Azt hittem, hogy ha valaki festő - mert festeni marha jó -, az lehet megoldás az életre. Tehát anyagilag is meg lehet ebből élni. S lekvés, az alibi: munkába járnak, ak­tákat tologatnak, egymással csesze­­kednek. Meg függnek másoktól. Te nem rám szavaztál? Holnaptól nincs villany. Csúnyán néztél, tüntettél? Víz sincs.” „Az önsors feljavítása az, hogy én játszom. A vezé rfo n a I, a m i re ezt felfűzhetném, az, hogy: játék, játék, játék". A szkukáleki gondolatvilág magja valahol a szabadság és a füg­getlenség fogalmai körül kering: „Amikor egymás mellé teszik a sza­badságot és a szerelmet, akkor a sze­relem csodálatos, de a szabadság fö­lötte van. Mert egy rakás ember nem tudja, mi az, hogy szabadság, nem is­meri a fogalmat. Hall ilyet, hogy sza­badság, de soha nem élte meg.” Sza­vai szerint az sem igaz, hogy a kap­csolatokba - így a szerelmi viszo­nyokba is - bele kell tenni valamit. Kivenni sem kell belőle semmit. „A kapcsolatokba már azzal beletesz az ember, hogy önazonos. Hogy sugár­zik, nem lop” -mondja. Ez a fajta tö­rekvés abban is tetten érhető, hogy számára a művészet, de minden más tevékenység is akkor jó, ha az játék, nem munka. „Az önsors feljavítása az, hogy én játszom. A vezérfonal, amire ezt felfűzhetném, az, hogy: já­ték, játék, játék. Én nagyon sokat dolgozom, de amikor észreveszem, hogy ez már munka, abbahagyom. Közösen nyit kerékpárkölcsönzőt Esztergom és Párkány utóbbiakat a turistáknak szánjuk” BUCHLOVICS PÉTER A napokban mutatták be azt a kerékpárkölcsönző rendszert, amelyet Párkány és Esztergom közösen épít ki a Mária Valéria hídon keresztül. A sikeres pályázatnak köszönhetően 14 új kerékpárkölcsönző és dokkoló állomást létesítenek a két város főbb pontjain. A határon átnyúló Interreg prog­ram keretében, melynek összértéke közel egymillió euró, nyolc esztergo­mi és hat párkányi állomást létesíte­nek, hatvan hagyományos és negy­venöt elektromos kerékpárral. „Ez a közösségi közlekedésnek egy csa­ládbarát, korszerű, hozzáférhető és energiahatékonyság szempontjából is feltétlen környezetbarát formája” -fogalmazott Romanek Etelka, Esz­tergom polgármestere. A szolgálta­tást főképp a két város közt rendsze­resen ingázó helyi lakosoknak és munkába járóknak szánják, a köl­csönzőnek tehát nem csak turisztikai vonzata van - tette hozzá Eugen Sza­bó párkányi polgármester. Hernádi Ádám, az Esztergom vá­rosát érintő kiemelt turisztikai fej­lesztésekért felelős miniszteri biz­tos szerint az ilyen típusú fejlesztés a korszerű, környezetbarát közle­kedésről kialakult közgondolkodás fejlettségét is mutatja. „Minél töb­ben kerékpároznak, annál fejlettebb az adott város közlekedéssel kap­csolatos közgondolkodása. Itt ér­demes megemlíteni Koppenhágát és Amszterdamot, ezek a városok Eu­rópában élenjárnak ebben. Ebben a rendszerben nemcsak hagyomá­nyos kerékpárok lesznek, hanem 45 darab elektromos drótszamár is. Ezért azok is megtalálhatják ebben az örömüket, akik nem mindennap bicikliznek. A Mária Valéria híd­nak van egy emelkedő szakasza, 514 méteren meg lehet izzadni” - mondta Hernádi. Hozzátette, egész más kerékpárral bejárni egy telepü­lést, mint például autóval, amikor csak áthaladunk, átsuhanunk rajta. A biciklikölcsönző informatikai és digitális hátterét a T-Systems Ma­gyarország Zrt. adja. „A kölcsönző egész évben működ­ni fog, ez időjárásálló, vandálbiztos rendszer. Ennek megfelelően kétféle jegy, illetve bérlettípus lesz. Lesznek a féléves, éves bérletek, amelyeket a lakosság használhat, és lesznek eseti jellegű napi-, hétvégi és hetijegyek, közölte Fóti Balázs, a T-Systems Magyarország Zrt. képviselője. A bicikliket, a műszaki és karban­tartási feladatokat, az alkatrész­utánpótlást Magyarország legna­gyobb kerékpárüzeme szavatolja öt évig. A kerékpárok könnyűszerke­­zetűek lesznek, lesz rajtuk GPS- nyomkövető és biztonsági elektroni­kus jelzőrendszer is. A kerékpárok indokolt átszállítását szintén a Neu­­zer Kft.végzi, pozsonyi, győri, buda­pesti példák alapján. „Tizenkét órán keresztül van logisztikai szolgálat, és 24 órás a rendszerfelügyelet, tehát gyakorlatilag a mi működésünk 24 órás, de csak 12 óra az, amikor lo­gisztikát kell biztosítanunk” - taglal­ta Neuzer András, a cég tulajdonosa. A kerékpárkölcsönző próbaüze­melése idén ősszel lesz, internetes, bankkártyás, telefonos és személyes fizetéssel is igénybe vehetjük a szol­gáltatást. A Mária Valéria Bike ősztől próbaüzemei, a részletekről a két város illetékesei és a projektben érintettek tájékoztattak (A szerző felvétele) Szkukálek Lajos képeiből augusztus 30-áig látogatható kiállítás nyílt a po­zsonyi Mihály-udvari Galériában (A szerző felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom