Új Szó, 2019. augusztus (72. évfolyam, 177-202. szám)

2019-08-10 / 185. szám

www.ujszo.com | 2019. augusztus 10. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Joint Kiska egyet s mást megtanult, ezután talán Truban is okosabb lesz MÁRIUS KOPCSAY bizony probléma, ha egy politikust utoléri a múltja egy elszívott ma­rihuánás cigaretta formájában, és a droghasználattal kapcsolatos kije­lentései egyszer csak felbukkannak a világhálón. Az meg óriási probléma, ha az ellenzék reményteljes vezéré­vel, lehetséges kormányfojelöltjével történik ez. Hiszen egy ilyen vezető­nek megfelelő autoritással kell bír­nia, világos alternatívát kell nyújta­nia és megtestesítenie a változáshoz fűzött reményeket. Mint ahogy az Zuzana Caputovának sikerült. Michal Trubannak viszont nem. Alighanem teljesen alábecsülte és rosszul kommunikálta a marihuána-, sőt LSD-fogyasztással kapcsolatban felbukkant videófelvételt és az egész helyzetet. Persze mondhatjuk, hogy működnek a Szlovákiában jól be­rögződött sztereotípiák: egy szál mariska is bűncselekmény, és bör­tönbe való, aki szívja, amúgy meg előbb-utóbb úgyis odajut. Az vi­szont teljesen rendjén van, ha valaki naponta leissza magát. A köztiszte­letnek örvendő szlovák polgár min­den este részegen mehet haza, hely­rerakhatja az asszonyt meg a gyere­keket, még a lakást is összehányhat­ja, a másnapot pedig féldecivel in­díthatja, hogy minden helyrebillen­jen. Vasárnap meg elmegy imád­kozni a templomba, a környezete tisztes családapának tartja - esetleg ha már tényleg túlmegy minden ha­táron a részegeskedése, akkor azt mondják, hogy hát kicsit azért tény­leg túlzásba viszi. De még mindig jobb, mint egy narkós, nemde? És persze afelett is csóválhatjuk a fejünket, hogy egy részegen vezető vagy nyilvánosan vizelő politikus nem veszíti el a választói szimpátiá­ját, és még az sem, akinek fehér por csillan meg az orrán. Csakhogy vannak azok a politi­kusok, akik a kritikátlan tömeget szólítják meg, és a választóik majd­nem mindent elnéznek nekik. Vi­szont az ellenzéki pártok (leszámítva az ESNS-t és Kollárékat) nem ebbe a kategóriába tartoznak, és a választó­ik gyomra nem vesz be mindent. De a kábítószer-használat talán még a kisebbik problémája Truban­nak, a nagyobbik a nem megfelelő kommunikáció ebben a helyzetben, sőt már az is, ahogy az évekkel ez­előtt készült videófelvételen beszélt. Lehet, hogy egyeseknek beugrik er­ről egy másik politikus, illetve akkor még csak vállalkozó Andrej Kiska - finoman fogalmazva - nagyon ügyetlen előadása. Ami közös ben­nük, sem Truban, sem Kiska nem volt még politikus, amikor ezek a felvételek készültek, talán nem is sejtették, hogy egyszer majd politi­kai pályára lépnek, és akkor a kije­lentéseik teljesen más megítélés alá esnek. Kiska egyet s mást már megtanult, és a mostani ügy után talán Truban is okosabb lesz. Megérti, hogy ha va­laki sikeres vállalkozó, attól még nem biztos, hogy jó politikus, ez két teljesen különböző dolog. És azt is, hogy a politika néha irracionálisán működik és az érzelmek is irányítják, pozitívak és negatívak egyaránt. A változást óhajtó választók egy része még mindig várja azt az érzel­mi lökést, amit Caputová képes volt adni az elnökválasztáskor. De lehet, hogy ez is olyan, mintha Godot-ra várnának. És az is meglehet, hogy ez a társadalmi réteg nem is elég nagy, és nem alkot többséget. A szerző a TASR hírügynökség munkatársa (Cartoon izer) Ami közös Őaputovában és Orbánban SZOMBATHY PÁL H ogy mi a közös? Például a csehek szimpátiája. De nem árt szóba hozni a vizuális és verbális populizmus jelenségeit sem. „A prágai STEM közvélemény-kutató intézet júniusban ké­szített országos felmérése szerint Zuzana Caputová szlovák államfő sze­mélyiségét és tevékenységét értékelik a leginkább az emberek. Öt követi a népszerűségi dobogón a katolikus egyház feje, Ferenc pápa és Orbán Vik­tor ^magyar miniszterelnök.” (MTI) Caputová elnök asszony berobbant a cseh szimpátialista élére, Orbán kormányfő pedig a tavalyi hatodik helyéről kúszott fel a dobogóra, maguk mögé utasították Theresa Mayt, Emmanuel Macront és Vlagyimir Putyint is. Na de hogyan lehet egyszerre nyerő náluk a liberális szlovák politikus­­nő és az illiberális magyar miniszterelnök? Érdemes talán az eredményt a populizmus sokrétű fogalmának segítségével értelmezni: Caputová győ­zelmét, mostani népszerűségét nyilvánvalóan a kívülről jött ember hatá­sának (is) köszönheti, ő tehát civil a politikában, azaz a hivatásos és unal­mas elit megkérdőjelezője, az alulról érkező frissítés szimbóluma. Hogy valóban azzá tudott válni, abban nyilvánvalóan fontos szempont a fellépé­se, vonzó megjelenése, öltözködése, nőiessége, miközben mindez eddig jó politikai teljesítménnyel párosult. Caputová esetében tehát működik a vi­zuális és verbális populizmus hatása is. Nem kevésbé egy veterán régiós harcos esetében: Orbán Viktor a jobb­oldali, szókimondó, kemény macsó archetípusa, viselkedésében egy régi­módi férfiasság megjelenítésével, mindemellett pedig éles eszű, ravasz, rutinos versenyző az európai porondon, növekvő ismertséggel, megosztó hatással, de mindenképpen az uniós alfahímek táborába emelkedve. Ese­tében döntő hatással bír a remek szónoki és vitaképesség, ért a nép nyel­vén, ergo nagy verbális populista, a szerepéhez illő megjelenéssel (vö. a visszavonult, megpocakosodott focista). A cseh felmérés izgalmas minta, külső nézőpont, ám közép-európaisága miatt belső is egyben. A csehek remekül felismerték a populista vonásokat két homlokegyenest eltérő politikai értékrendű vezetőben, a populizmus szimpatikus megnyilvánulásait díjazták esetükben. Arról beszélek ugyan­is, hogy a populizmus nem az ördög találmánya, ha nem e dogma szerint értelmezzük. Ellenben egy teljesen természetes válaszreakció a modem tömegdemokráciák korában azokra a hatalmi szakaszokra, amelyeket a választók túlságosan bezárkózónak, elitistának, technokratának, velük szóba nem állónak éreznek. Éreznek: mert a demokratikus politikában a szavazók érzései legalább olyan fontosak, mint az, mit is gondolnak való­jában az ügyekről. A polgárok értelmezéseit többnyire az érzéseik diktál­ják -tartok tőle, nincs ez másként egy átlagos politikussal sem. Jan-Werner Müller, a Princeton Egyetem politológusa szerint a popu­lizmus lényege és legnagyobb veszélye, hogy elutasítja a pluralizmust, azaz az értékrendek, nézetek versengő sokféleségét. A populisták úgy vé­lik, csakis ők képviselik a nép valódi érdekeit. Amikor aztán hatalmat sze­reznek, olyan tekintélyelvű államot építenek ki, amelyből mindenkit kire­­kesztenek, akit nem tekintenek a „néphez” tartozónak. Ez ugyebár a mai uralkodó liberális értelmezés. Ezzel szemben David van Reybrouck belga író és politikai gondolkodó kulturális szakadékokról beszél a modem tár­sadalmakban, ahol az elit alatti rétegek úgy érzik, képviselet nélkül ma­radtak, velük nem foglalkozik már senki. De negatív tartalmú populizmus­­e megszólítani a tömegeket abban a korban, amikor az ő szavazataikra épül a kormányzás - már amennyiben a minél magasabb választási részvételt annál sikeresebb politikai működésnek tartjuk? Ha úgy fogjuk fel a populizmust, mint a népre nyitott közéleti törekvést, rögtön más a helyzet. Én ennek vagyok a híve: nem kell szitokszót faragni, amelyet ráhúzhatunk bárkire, akivel nem kívánunk vitázni, akit veszé­lyesnek tartunk, akivel szemben erősebb érvekre lenne szükségünk a köz­helyeknél. A populizmus reakció, a döntő szempont pedig a mérték és a tartalom. Migránsokat bántalmaztak egy forgatáson, hogy hiteles legyen a film Egy olasz film máltai forgatá­sán szándékosan rosszul bán­tak az afrikai bevándorlókból toborzott statisztákkal, hogy a valóságot a lehető leghíveb­ben tükröző jeleneteket kószíthessenek - közölte a Times of Malta című lap. 60-70 migráns statisztáról van szó, köztük négy gyerekről, a bán­talmazás Checco Zalone olasz ren­dező Tolo Tolo című filmjének máltai forgatásán történt. A Times of Malta szerint tiltako­zásképpen a stáb legalább négy tag­ja felmondott az incidens után. A lap részben távozó stábtagoktól, de a forgatáson tovább dolgozó filme­sektől is úgy értesült, hogy a sta­tisztának felvett menedékkérőket arra kényszerítették, hogy hosszú órákat töltsenek egy hajón, órákon át nem kaptak vizet a tűző napon, ennivalót csak kilenc óra elteltével, és vécére sem mehettek. Végül egy várandós nő pánikrohamot kapott, mire megengedték nekik, hogy partra szállj anak. A filmesek érzéketlenül és min­denféle gondozás nélkül arra kény­szerítették ezeket az embereket, hogy még egyszer éljék át azt, amin keresztülmentek - mondta a stáb egyik távozó tagja. A Halo Pictures máltai produk­ciós .cég azt állítja, nem sértettek meg semmiféle helyi törvényt, és minden egészségügyi és biztonsági intézkedést megtettek. Engelbrecht Grech cégvezető szerint a vádasko­dás egy sértett volt munkatárs bosszúja. A film olasz producerei is azt mondták Rómában a máltai lapnak, hogy az állítások légből kapottak. A Máltai Filmbizottság vizsgála­tot indított a vádak tisztázására. (MTI) FIGYELŐ Eltöröltek egy ókori törvényt a görögök Az új jobboldali kormány kezde­ményezésére a görög parlament megkurtította az egyetemek vilá­gon egyedülálló menedéknyújtási jogát, amely eddig nem tett lehe­tővé semmifajta hatósági beavat­kozást. A rendőrség így már köz­beavatkozhat zavargások vagy bűnügyek esetén a felsőoktatási intézmények kampuszain. Eddig ez csak egy bonyolult eljárást követően (a rektorátus és a diák­ság képviselőinek hozzájárulá­sával) volt lehetséges, rendbontás esetén is. A görög egyetemek sajátos me­nedéknyújtási joga az ókorból származik, eredetileg a szólás és tanítás szabadságát biztosította. A múlt századtól azonban főleg a politikai okokból üldözöttek éltek ezzel a védelemmel, de most már kábítószer-kereskedők, csempé­szek és szélsőbaloldali randalí­rozók is, a rendőrség pedig tehe­tetlen volt velük szemben. Ráadásul szinte minden hétvégén rendbontások vannak az athéni egyetem kampuszának környé­kén. Az anarchista és szélsőbaloldali szervezetek bejelentették, hogy nem nyugodnak bele a döntésbe, és az utcákra vonulnak, ezért rendbontások várhatók a görög fővárosban. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom