Új Szó, 2019. augusztus (72. évfolyam, 177-202. szám)
2019-08-09 / 184. szám
www.ujszo.com | 2019. augusztus 9. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A politikai zombik hajnala A rémálom újra kísért, kimásztak sírjukból a politikai hullák N ormális országban talán mostanában szabadulnának, ehelyett az egyik a Legfelsőbb Bíróság elnöke akar lenni, a másik pedig vissza akar térni a politikába. Semmi sem jelzi annyira a jelenlegi politikai berendezkedéssel szembeni elégedetlenséget, mint a Vladimír Meciar és Stefan Harabin által alkotott tandem visszatérése. A kilencvenes években a tönk szélére juttatták és maffiaállammá változtatták az országot, és csak hatalmas erőfeszítések árán sikerült kiragadni a kezükből a kormánykereket. Persze nem tűntek el, de lassan elkezdtek háttérbe szorulni, mi pedig úgy csinálhattunk, mintha a regnálásuk csak egy rossz álom lett volna. Csakhogy a rémálom (ami valójában soha nem ért véget, hiszen Meciar még kormányzott is Ficóval, a Harabin elleni háború pedig Andrej Kiska egész elnökségét végigkísérte) újra kísért: húsz év után a zombik kimásztak a sírjukból, a politikai hullák visszatértek, hogy egy fiatalabb generáció életét is megkeserítsék. Vladimír Meciar a napokban bejelentette, hogy11 évesen pártalapításra készül, Stefan Harabin pedig a Legfelsőbb Bíróság elnöke szeretne lenni. A két hír közül talán Meciar visszatérése a meglepőbb. A volt kormányfő körül viszonylagos csend volt, az emberek többsége már belenyugodott, hogy a tetteiért soha nem fog megbűnhődni - épp a napokban derült ki, hogy elévülés miatt leállították az ellene folyó büntetőeljárást. A bejelentésre ugyan mindenki felkapta a fejét, de senki nem vette túl komolyan - még a nyári uborkaszezonban is csak egy viccel ér fel. Egy bukott politikus, aki teljesen elveszítette a kapcsolatot a valósággal - gondolhattuk. Teljesen más a helyzet Stefan Harabinnal, aki a sikertelen elnökválasztás után új célt keresett magának. Már korábban is volt a Legfelsőbb Bíróság elnöke - a szlovákiai igazságszolgáltatás legsötétebb évei voltak ezek -, most pedig ismét megpályázza a posztot. Hogy mekkora esélye van a sikerre, azt csak találgatni tudjuk, de azt nehéz elképzelni, hogy Zuzana Caputová köztársasági elnök kinevezné őt, még ha meg is szerezné a kellő mennyiségű szavazatot. Ezt valószínűleg Harabin is tudja, így elképzelhető, hogy az indulással csak médiafigyelmet akar generálni. Harabinnal kapcsolatban ugyanis régóta kering egy másik pletyka, miszerint pártalapításra készül és indul a jövő évi választásokon. Ez pedig teljesen más fénytörésbe helyezi Meciar bejelentését is. Az egymást követő Ficokormányoknak sikerült olyan mélyre süllyeszteniük a politikai kultúrát, hogy Meciar és Harabin joggal gondolhatja: eljött a mi időnk. Az elnökválasztás megmutatta, hogy létezik egy társadalmi réteg, amely vevő a Harabin-féle politizálásra, és nincs az a botrány, csalás vagy hazugság, ami eltántorítja. A politikusokkal szembeni bizalmatlanság és az általános apátia mindig a szélsőségeknek kedvez, Harabin és Meciar pedig már megmutatták, hogy ők Sámlikor haj landók elmenni a falig. És ha ezek ketten megint összefognak, akkor nagyon résen kell lennünk, nehogy visszatérjenek a kilencvenes évek praktikái. „The 90s are back baby” - látom egy kirakatban. De miért így, könyörgöm? Igyon-e kólát a magyar? KERÉNYI GYÖRGY A Coca-Cola melegek elfogadását promotáló magyarországi plakátjai kiverték a biztosítékot az örök fenyegetettségben élő széljobbon. Egyik publicistájuk jó érzékkel a mozgáskorlátozottakat is belekeverte a szokásos, „mi, konzervatív magyarok, üldözött kisebbség vagyunk” (akik annyira el vannak nyomva, hogy még az alkotmányba is beleírhatták, hogy család csak férfi és nő lehet) mantrában a fenyegető „mások” közé, azóta pedig hülyébbnél hülyébb nyilatkozatok színesítik a szájkaratét - mindkét oldalon. A kedvencem: „Közösségünk tagjai nem kérkednek, nem tüntetnek a helyzetükkel, méltósággal élik a mindennapjaikat.” (Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége) Amíg az identitárius-nacionalista jobboldal a fallikus szimbólumokat kedveli, lásd még Andrej Dankót a nagy-nagy zászlórúddal, a multik társadalmi érzékenységükkel szeretnek tüntetni. Ez persze sima brandépítés: hörpölhetnék csikósok is a kólát a hortobágyi lenyugvó nap fényében, de a cég PR-osai két összebújó férfiban több esélyt látnak az imázsépítésre. Ezen háborogni legfeljebb arra jó, hogy a politikai tábor egy részében erősítse az összetartozás-tudatot, ami persze nem lebecsülendő. Mármint errefelé, ahol épp a kumisz rebrandingje zajlik, mert Amerikában a melegkérdéssel már tényleg csak egy nagyon szűk, nagyon radikális réteget lehet tűzbe hozni - amelynek viszont sok-sok ismétlőpuskája szokott lenni. Nem véletlenül nem eresztett el egyetlen melegellenes tweetet sem Trump, aki pedig tudatosan húz falakat nemcsak a határra, hanem társadalmi csoportok közé is. Boris Johnson is kiállt londoni fopolgármestersége idején a városi buszok meleg elfogadást hirdető plakátjai mellett. Jó, Boldog István fideszes képviselőt ez nem kell hogy befolyásolja heroikus ellenállásában, mellyel nekifeszül a meleglobbinak. Visszatérve a multikra: a budapesti Meleg Büszkeség Menetén (Pride) a nagy brit olajcég, a BP furgonját összefestékezte néhány környezetvédő felvonuló, mondván, ne fényezze magát a diverzitás támogatásával a világ egyik nagy környezetszennyezője. A klímaváltozás elleni fellépésnek nem kell szükségszerűen társulnia a társadalmi sokszínűség aktív támogatásával, de az kérdés, hogy a jogi vagy esélyegyenlőtlenséggel küszködő kisebbségi közösségek között elvárható-e a szolidaritás. Kell-e egy kisebbségi magyarnak a meleg vagy a roma emancipációval szolidarítania? Persze más a helyzet jogfosztás és más jogkiterjesztés esetén. Ha egy hatalom elkezd egyes társadalmi csoportokat megfosztani meglévő jogaiktól, akkor már csak életösztöntől vezérelve is elvárható a szolidaritás a kisebbségek között, hiszen úgy szokott lenni, hogy előbb-utóbb mindenki sorra kerül. De ez is ingoványos terep, hiszen az adott kisebbség elitje számít közössége minél teljesebb körű támogatására, és a kisebbségek mindenütt megosztó téma. Nem csak a melegeké, emlékezzünk a Radicová- Gasparovic elnöki versengésre, ahol az utóbbinak kapóra jött az MKP Radicová melletti kiállása. Tehát nem csak a magyarok nem szükségszerűen melegpártiak, a melegek sem kell hogy rajongjanak a nemzetiségi jogérvényesítésért. Identitásunk hagymahéj szerű rétegekből áll (ezért is értelmezhetetlen egy magyart azzal becsmérelni, hogy nem is magyar, hiszen legfeljebb eggyel hátrébb van identitáshéjai között a nemzetiségi, ami például fenyegetettségi helyzetben aktiválódhat és előbbre sorolódik), és választási döntéseinknek csak - kisebb - része az, amit racionálisan, pl. érdekeink vagy akár a kölcsönös jogfosztottság felismerésén alapuló kisebbségi szolidaritásból hozunk. Bár a magyar pártok összefogása eddig nem kényeztette potenciális szavazóit tartalmi kérdésekkel, de azért ott is hasonló a helyzet: van-e olyan minimum, melyben baloldali jobboldali és liberális egyetért? Most még elég lehet (már akinek) erre önmagában a magyarság (amit az ifjútörökök egyre hangosabban megtoldanak egy generációs „most már mi jövünk”-kel, anélkül, hogy többet elárulnának magukról, mint hogy fiatalok és éhesek), de aztán a parlamentben majd mondani kell valamit más kérdésekben is. A kisebbségi magyarság is tagolt társadalom, ugyanis például vannak köztük melegek is. Sőt, romák is, akikről illene lassan tudomást venni a Nagy Összefogásban, mert amellett, hogy nekik köszönhetően tud még egyáltalán létezni sok magyar kisiskola, az utolsó választásoknál is ők (meg a ruszinok) lökték már csak meg a Hidat. És akiket a multik sem szoktak fölpakolni társadalmi érzékenyítő plakátjaikra. A szerző Pozsonyban (is) élő magyarországi újságíró A felfegyverzett ország: veszélyes az USA-ba utazni Általában afrikai 6a ázaiai országokba való utazás veszélyeire szokták figyelmeztetni a turistákat, az Amnesty International (AI) nemzetközi emberi jogi szervezet azonban most az Egyesült Államokra adott ki ilyen figyelmeztetést. Az Amnesty International civil szervezet figyelmeztetése szerint az Egyesült Államokban oly mértékben elharapózott a fegyveres erőszak, hogy az emberi jogi válsághoz vezet. A rendszerint az amerikai külügyminisztérium által amerikai turisták számára kibocsátott figyelmeztetések mintájára kiadott közleményében az Ál arra figyelmezteti az Egyesült Államokba látogatókat, hogy mindig legyenek nagyon éberek, és legyenek tudatában annak, hogy a lakosságnál bárhol lehetnek támadófegyverek. A közlemény óvja az Egyesült Államokba utazókat attól, hogy olyan helyeket keressenek fel, ahol nagy tömegek vannak. Elkerülendő helyszínként említi a kulturális rendezvényeket, bevásárlóközpontokat, templomokat és iskolákat. Kiemelte továbbá, hogy az éjszakai klubokban és kaszinókban kötelező az elővigyázatosság, és felhívta a figyelmet, hogy egyes embercsoportok — hovatartozásuktól vagy szexuális orientációjuktól függően - külön veszélynek vannak kitéve. Az AI bírálta az amerikai kormányt is, mivel nem hajlandó védelmet biztosítani a fegyveres erőszakkal szemben, jóllehet a nemzetközi emberi jogi törvény értelmében az Egyesült Államoknak is életbe kell léptetnie szövetségi, tagállami és helyi szinten egyaránt olyan rendelkezéseket, amelyek megvédik az emberek élethez és szabad mozgáshoz való jogát anélkül, hogy félniük kellene a fegyveres erőszaktól. Hasonló figyelmeztetést adott ki a minap Uruguay is. A dél-amerikai állam különös elővigyázatosságot ajánlott az Egyesült Államokba készülő állampolgárainak a senkit nem kímélő, többnyire gyűlöletből eredő erőszak miatt. Japán detroiti főkonzulátusa szintén figyelmeztette az ott élő japánokat. „Legyenek tisztában a fegyveres incidensek veszélyével szerte az Egyesült Államokban” - olvasható a közleményben, amely felfegyverzett társadalomként hja le az amerikait. (MTI) (Lubomír Kotrha karikatúrája)
