Új Szó, 2019. augusztus (72. évfolyam, 177-202. szám)
2019-08-08 / 183. szám
„A fiatalok engem is megfiatalítanak”--------—---------------------------------------------------------------------£__________________________________ Irina Vinogradová Oroszországból származik, élete javát Szlovákiában élte le, és egyfolytában mozgásban volt Sok mindent kipróbált mán volt élsportoló, újságíró, síoktató, egyetemi tanár, tolmács, edző. Imád gyerekekkel foglalkozni, miközben felnőtt lányát a 2020-ban esedékes olimpiai játékokra készíti fel. Mióta foglalkozik ritmikus gimnasztikával? Gyerekkorom óta. Oroszországban sportgimnasztikára jártam, és az egyetemi éveim alatt orosz bajnok lettem. Az édesanyám nagyon szigorú volt, azt akarta, hogy zenével is foglalkozzam. Úgyhogy a gimnasztika mellett, ami Oroszországban magába foglalta például az atlétikát, a sífutást és a balettot is - még zongoráztam is. Csakhogy az álmom a tánc volt. Anyukám nem is tudott róla, de elkezdtem táncolni, 2-3 évig titokban jártam. Amikor részt vettem az első táncversenyen, rettenetesen leszidott, de valahogy sikerült mindent győznöm, az iskolában is jól teljesítettem. A gimnasztikát nem akartam abbahagyni, hiszen nagyon sok ritmikus elemet tartalmaz, és ezeket pici korban a gyerekek jól elsajátítják, később bármilyen sportot űzhetnek, a gimnasztika az alapja mindennek. Edzőként ezért is szeretek a legkisebbekkel foglalkozni, igyekszem a még érintetlen nyersanyagot jó úton elindítani. Hány éves koráig volt aktív tornász, és járt versenyekre? A sportkarrieremnek a terhességem vetett véget. Hogy került Szlovákiába? Ide jöttem férjhez. Újságírónak tanultam, befejeztem a főiskolát, majd az akkori Csehszlovákiába költöztünk. Soha nem voltam otthonülő típus, mindig mozgásban voltam, de már nem sportoltam versenyszerűen. 11 évig újságírást tanítottam a pozsonyi Comenius Egyetemen, dolgoztam tolmácsként, együttműködtem az Euro- és Intervízióval. Közben elvégeztem a pedagógiát is. A sport, a gimnasztika nem hiányzott? Nagyon! Időről időre felkerestem valamilyen tornatermet, ahol tornázgattam, még síoktató is voltam, de a sporttal intenzívebben a gyerekeim révén kezdtem el ismét foglalkozni. A kisebbik lányom nem egy sportoló típus. Igyekeztem motiválni, megmozgatni, de kényszeríteni senkit nem lehet. Aztán megszületett a másik lányom. A kettő között 16 év korkülönbség van, és ő teljesen más típus! Izig-vérig sportoló. Nem azért, mert az én gyerekem, de bizony őstehetség volt: hiperaktív, szuper hajlékony és kedve is volt sportolni. Az idősebbik lányom fedezte fel a Danubia Klubot: a kistestvérét még óvodásként elvitte, és azonnal felvették. Még 4 éves sem volt, amikor elkezdett ritmikus gimnasztikára, majd show dance-re járni. Csakhogy szegénykém súlyos allergiában szenvedett, és az orvosa nedves környezetet tanácsolt. Mindig is imádtam a korcsolyázást és a jégtáncot, de számomra az már elérhetetlen volt. Elvittem oda a lányomat, hadd lélegezze a nedves, párás levegőt. A gimnasztikái alapok megvoltak, az egészségének jót tett, és annyira ügyes volt, hogy hirtelen belecsöppentünk a kétfázisos intenzív tréningekbe. Mivel komolyan vette a sportot, nemzetközi versenyeken is részt vett, a családi életet is ehhez idomítottuk. Ön hogyan vált edzővé? A lányomon keresztül. Gyakran otthon is tornázott, baletteztünk, és bár volt saját edzője, a versenyeken segédkeztem, rám bízták a bemelegítő tornát, a többi gyereket is, és rájöttem, hogy nagyon szeretek picikkel foglalkozni, vezetgetni őket. Egyszer a Danubiában felkértek helyettesíteni, és azóta is, csaknem 10 éve csinálom. Közben a lányomnak is egyfolytában segítettem, a mai napig készítek tánc- és jégtánc koreográfiákat neki és a növendékei számára. Nagyon szeretek kísérletezni, eljátszadozni a zenével, mindig arra törekszem, hogy a tánc, a zene és az előadóművész teljes összhangban legyen, hogy a koreográfia illjen a gyermek egyéniségéhez. A gimnasztika mellett a téli stadionban jégtáncedzőként dolgozom. Most már a lányom is edző, ő is foglalkozik gimnasztikával, jégtánccal, és Szlovákiában ő kezdte terjeszteni a Pop Pilatest. 2020-ban az idősebb sportolók számára szerveznek olimpiai játékokat, és a lányom szeretne ott korcsolyázni, úgyhogy teljes gőzzel készülünk. Szeniorként beiratkozott még egy egyetemre. Mit tanul? Nemcsak a testet, hanem a lelket, az agyat is formában kell tartani, ezért úgy döntöttem, kipróbálom a 3. kor egyetemét, ahol sportpszichológiát tanulok. Ennek edzőként nagy hasznát veszem, jobban tudjuk kezelni a sportversenyekkel összefüggő stresszhelyzeteket. Aki gyerekekkel dolgozik, annak pszichológusnak is kell lennie. Nem szeretem a nyomásgyakorlást, gyerekként volt belőle részem bőven. Az édesanyám mindenből ezerszázalékos teljesítményt várt el tőlem. Az orosz edzésekről és edzőkről az a hír járja, hogy rettenetesek, kegyedének, a gyerekek sokat sírnak. Ezt ön is megtapasztalta? Éri megszoktam. Van igazság benne, de könnyek és szigor nélkül nem megy. Élsportolóvá csak kemény munkával válhat valaki. Azt viszont megfogadtam, hogy én nem leszek olyan, mint az édesanyám. A nyomásgyakorlás helyett inkább buzdítom, támogatom a gyerekeimet és az unokáimat. . Él még az édesanyja? Igen, lassan 90 éves lesz. Időről időre meglátogatom őt és a családomat Oroszországban, de már Szlovákia az otthonom. A sok edzés mellett marad ideje az unokáira? Természetesen. Velük is igyekszem megszerettetni a mozgást. A lányunokám 9 éves, és már mindenfélét kipróbált, gimnasztikázott, táncolt, versenyekre is járt. Aztán kiderült, hogy gyönyörű hangja, abszolút hallása van, a néptánc is tetszik neki, sorra nyeri meg a különféle folklór- és popversenyeket. A fiúunokám pedig mármost vérbeli focista, és vele is gimnasztikáztam. Még mindig hajlékony? 67 évesen is képes spárgát, hidat csinálni? Naná! A mozdulataim már nem olyan tökéletesek, mint évtizedekkel ezelőtt, amikor aktívan versenyeztem, de a növendékeimnek mindig megmutatom, mit várok tőlük. A balett viszont még most is remekül megy! Imádok táncolni. Elvégeztem egy latin-amerikai tánctanfolyamot, braziloktól tanultam szambát, utána pedig zumbáztam. Pihenni hogyan szokott? Néha megnézek egy jó filmet, alszok egy jót. Reggeltől estig mozgásban vagyok, olykor csak este 9-kor érvéget az edzés, és a jól végzett munka feltölt energiával. Egyfolytában fiatalok között vagyok, ez engem is megfiatalít. Munka közben fizikailag kellemesen elfáradok, és utána jólesik az alvás. Imádom a zenét, szép dallamok mellett szoktam ellazulni. A lányoméknak van egy tengerparti házuk, készülünk oda, ott aztán jól kiszórakozzuk magunkat! Minden este táncolunk, énekelünk, a különböző generációk képviselői együtt mulatnak a balkáni, az orosz és mindenféle más zenére. (sza) 2019. Augusztus Szenior 13
