Új Szó, 2019. augusztus (72. évfolyam, 177-202. szám)
2019-08-08 / 183. szám
BEKÖSZÖNŐ Fókuszban á I WWW.UJSZO.COM ■ UJSZO(®UJSZO.COM Hogyan gondoskodjunk az idősekről, a beteg nagymamáról, a mindennapi tevékenységekben is segítségre szoruló dédiről? Ha a szeniorokat kérdezik arról, hogy hol szeretnének élni, a legtöbben a saját otthonukat választják a szeretteik közelében. Az öregotthonok vagy más szociális intézmények csak a végső esetben jönnek számításba, ha pedig az egészségi állapot megköveteli, az idős személyt kórházban helyezik el. Ideális esetben a család gondoskodik a rászorulóról, de vannak esetek, amikor objektív vagy szubjektív okokból ez nem lehetséges. Ha a család nem képes megfelelő gondoskodást biztosítani, alternatívaként szóba jöhet valamilyen ápolóvagy gondozószolgálat, mely munkatársa bizonyos időközönként meglátogatja ügyfelét. Csakhogy az ilyen szolgáltatások nem állnak rendelkezésre a nap 24 órájában és a hét valamennyi napján. Ráadásul az ilyen gondoskodás nem feltétlenül elégséges. Az sem biztos, hogy az idős személy szükség esetén haladéktalanul és gyorsan hozzájuthat orvosi segítséghez. Fennáll az elszigetelődés veszélye is, az idős személy egyre kevésbé aktív, nem él társadalmi életet. Milyen lehetőségek közül lehet választani? Kinek milyen ellátás és szolgáltatás javasolt? Mellékletünkben felvázoljuk az egyes megoldásokat és azt is, hogy ezek mennyibe kerülhetnek. Aktív szenior rovatunkban interjút olvashatnak Irina Vinogradova egykori élsportolóval, aki 67 évesen a felnőtt lányát készíti a közeljövőben megrendezendő olimpiára. Szeret kisgyerekekkel dolgozni, mert - saját bevallása szerint - erőt adnak neki, megfiatalodik közöttük. Az Életmód rovatban bemutatunk néhány hobbit. A nyugdíjba vonulás után a legtöbb szeniornak hirtelen sok szabadideje lesz, amivel sokan nem tudnak mit kezdeni. Pszichológusok szerint nyugdíjasként is aktívnak kell maradni, emberek közé kell járni - a szociális kapcsolattartás szempontjából hasznos lehet valamilyen új hobbit kipróbálni. (sza) Milyen szociális szolgáltatást válasszunk? A szociális szolgáltatások több mint 15 éve az önkormányzatok hatáskörébe kerültek, ám a decentralizáció ellenére az állam továbbra is részt vállal bizonyos szolgáltatások finanszírozásában. állam csak a segítségre szorulókat finanszírozza - aki a magány elől menekül öregotthonba, de egyébként önellátó, annak a költségeket saját zsebből kell állnia. „A munkaügyi tárca anyagi támogatást nyújt a községeknek és a nem önkormányzati fennhatóságú szolgáltatóknak a szociális szolgáltatások társfinanszírozása céljából bizonyos intézményekben, éspedig a szolgáltatás fajtája és a helyek száma alapján. Ennek köszönhetően kisebb teher hárul a települések költségvetésére, színvonalasabb szociális szolgáltatások biztosíthatók, ráadásul az ügyfél kisebb mértékben járul hozzá a költségekhez" - tájékoztatta lapunkat Barbora Petrová, a szaktárca szóvivője. TÖBB LEHETŐSÉG Mielőtt kiválasztjuk a megfelelő szolgáltatást és szolgáltatót, alaposan meg kell fontolni, pontosan milyen segítségre és ellátásra van szükségünk. Aki olyan mértékű funkciózavarral küszködik, hogy képtelen önállóan ellátni magát, súlyosan egészségkárosult személynek számíthat, és a korától függetlenül igényelhet az államtól bizonyos támogatást az állapotából adódó hátrányos helyzetének a javítására. A legolcsóbb, ha az idős személyről a család gondoskodik. Ha ez nem lehetséges, ápolót fogadhatunk, a speciális igényű szeniort napközi otthonba hordhatjuk, esetleg bentlakásos szociális vagy idősotthonban helyezhetjük el. A megfelelő gondoskodás kiválasztásakor sokat nyom a latban a szolgáltatás elérhetősége és ára. A felkapott, jó hírnévnek örvendő öregotthonokba általában nehéz bejutni. A magánkézben levő, modem szolgáltatásokat nyújtó intézmények pedig rendszerint sokba kerülnek, az alacsony nyugdíjból nem sokan engedhetik meg maguknak. A RÁSZORULTSÁG MÉRTÉKE „Az idősotthonokba történő felvétel alapfeltétele, hogy az ügyfél elérje a nyugdíjkorhatárt, illetve, hogy milyen mértékben szorul más személy segítségére, azaz IV., V. vagy VI. rászorultsági fokozatot kell elérnie" - részletezte Barbora Petrová. Megvizsgálják, hogy az idős személy hogyan képes elvégezni a mindennapi tevékenységeket, például tud-e egyedül étkezni, inni, mosakodni, öltözködni és vetkőzni, lépcsőn járni, tájékozódni, képes-e betartani a kezelőorvosa által előírt gyógymódot, szükséges-e állandó felügyeletet biztosítani. ,A másik személy segítségére szoruló szeniornak azt tanácsoljuk, forduljon az állandó lakhelye szerinti községi hivatalhoz. Nyújtson be egy kérvényt, hogy vizsgálják meg a szociális szolgáltatásra való rászorultsága mértékét, és kérjen valamilyen ellátást, például gondozószolgálatot vagy felvételt egy idősotthonba" - tanácsolta a munkaügyi tárca szóvivője. Amikor a rászorultság mértékét vizsgálják, egyúttal azt is elbírálják, adott esetben milyen típusú ellátásra van szükség. Például ahhoz, hogy jóváhagyják a gondozószolgálatot, legalább ll-es rászorultsági fokozat kell. Az idősek otthonában a rászorultság mértéke legkevesebb IV-es fokozatú. A szociális otthonokban az V. és VI. kategóriába sorolt, 10-12 órás ellátásra szoruló mozgásképtelen és látássérült emberek kaphatnak helyet. Aki valamilyen súlyos betegségben szenved, és speciális igényei vannak, speciális intézménybe mehet, ám ahhoz, hogy jóváhagyják a beteg elhelyezését, V. fokozatú rászorultság szükséges. A konkrét szolgáltatót a szenior is kiválaszthatja, de az önkormányzat is javaslatot tehet. „Amennyiben valakinek az élete vagy az egészsége komoly veszélyben forog, a község azonnal, haladéktalanul biztosítja a megfelelő szolgáltatást, a rászorultság mértékéről szóló határozatot pedig utólag adják ki" - mutatott rá Petrová. „FOKOZAT NÉLKÜL" A hatályos törvény lehetővé teszi, hogy olyan személynek is nyújthassanak szociális szolgáltatást, aki nem kérte a rászorultság elbírálását, illetve nem rendelkezik a kívánt fokozattal, viszont szeretné igénybe venni az ellátást - ilyen esetben azonban mindent saját zsebből kell állnia. Ez azt jelenti, hogy annak a nyugdíjasnak, akinek nincsenek komolyabb egészségi problémái, és képes magáról gondoskodni, nincs esélye öregotthonba bejutni, illetve csak magánkézben levő intézménybe mehet, és ott teljes árat kell fizetnie. Ha nem állapítanak meg bizonyos fokú rászorultságot, nem szerez jogosultságot semmilyen állami támogatásra, és az esetleges szociális szolgáltatásokat saját zsebből kell finanszíroznia. Léteznek speciális intézmények, amelyekben például a Parkinson- és az Alzheimerkórban szenvedő vagy az öregkori demencia különböző típusaival küszködő személyeket helyezik el. Ezek a megyei önkormányzatok fennhatósága alá tartoznak. Ha ide szeretnénk bejuttatni a hozzátartozónkat, a rászorultság mértékének a megállapítását igénylő kérvényt a megyei önkormányzathoz kell benyújtani. (sza) Szenior 20ig. Augusztus
