Új Szó, 2019. július (72. évfolyam, 151-176. szám)

2019-07-04 / 154. szám

www.ujszo.com | 2019. július 4. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Lap nélkül Indulhat az uniós integráció mélyítése, a következő kör Hétgyerekes családanya. Régészet és közgazda­ságtan után végül or­vosként végzett. Német, de az első harminc évét Brüsszelben töltötte. Apja tartományi miniszter­­elnök volt Németországban. Ursula von der Leyen kerülhet az Európai Bizottság élére, ha az Euró­pai Parlament is megszavazza. Váratlan fordulattal kedd este az állam- és kormányfők döntését a Twitteren közölte Donald Tusk. A német szövetségi védelmi minisztert jelölték Juncker utódjául. A döntés sok szempontból meglepetés: először is gyorsan megszületett - az addigi árokásás után. Másrészt először ke­rülhet nő erre a posztra. Harmadrészt: hat évtized után foglalhatja el német politikus a legnagyobb uniós intéz­mény vezetői székét. A politikuscsaládban felnőtt von der Leyen jól ismeri Brüsszelt, apja az unió elődintézményében, az Eu­rópai Gazdasági Közösségben töltött be fontos pozíciókat. Ő maga pedig Merkel különböző kormányaiban vitte a családi, egészségügyi és leg­utóbb a hadügyi-védelmi portfoliót. Az utóbbi poszton kiemelkedően aktív volt, ami persze sok kritikát is hozott neki, de egyvalami tény: lát­hatóvá tette a német haderőt, és megnevezte az előtte álló kihívásokat is. Emellett a német külpolitikába az ő vezetésével csempészték vissza a hadsereget. Ha pedig az egész uniós megálla­podáscsomagot nézzük a négy sze­mélyről, érdekes mérleget vonha­tunk. Ahogy az megjósolható volt, ha német kerüí a Bizottság élére, akkor a másik fontos posztot franciának kell osztani. így az Európai Központi Bank vezetésére Christine Lagarde­­ot jelölik, aki jelenleg a Nemzetközi Valutalap vezetője. Közép-európai szemmel nézve elég csúnyán ki lett semmizve a régió. A külügyi főkép­viselői posztot a spanyol külügymi­niszter, míg a Tanács elnöki székét a belga miniszterelnök kapja. Sem bolgár, sem szlovák, és messze nem magyar befutókat látunk. Ez több dolgot mutathat. Ami vi­lágos, hogy a régiónk bármennyire „motorja” is a gazdasági növekedés­nek, ezt politikai erővé kell konver­tálni ahhoz, hogy bejussunk az in­tézményvezetésbe. A lobbi és érdek­érvényesítés fontos, és azt is látni kell, hogy ez esetben néha több ge­nerációt igénylő dolog: egyszerűen még csak a startvonal után pár mé­terrel jár a régiónk. Nemhogy di­nasztiák nincsenek, de még egy-egy karrier is csak a közepén járhat, amely a rendszerváltáskor indult. így aztán nehezebb a sok jó nyugati je­lölttel versenyezni. Másrészt az is ott húzódhat a dön­tés hátterében - amely egyébként egy taktikai tartózkodás (Merkel) mellett, teljes összhangban született - hogy a Párizs—Berlin tengely most kezd gyorsítani. Vagy úgy is mondhatjuk, indulhat az integráció mélyítése, a következő kör. Ez pedig belső kör­nek tűnik az összkép alapján, ami vi­szont történelmileg rosszkor feldo­bott üzenet, hiszen éppen a kelet-nyugat közti szakadék mélyü­lését láttuk az elmúlt években, pél­dául a migráció kérdésében, de több más témában is. Merkel és a német CDU szelleme pedig velünk marad, ami különösen izgalmas lesz Budapestről és Varsó­ból nézve, hiszen így az új Bizottság nem indíthatja teljesen tiszta lappal e két országot. Vakbél és varratok SÁNTA SZILÁRD Két hete kivették a kislányom vakbelét. Négy napot töltöttünk együtt egy kórházi különszobában. Az idő végtelenül lelas­sult, a napi ritmust az infúziós tasakok cseréje diktálta, mert a kiszáradás veszélye fenyegetett. A lányomról kiderült, hogy sokkal bátrabb és szívósabb, mint ahogy azt az apja gondolta. A műtét si­került, az orvos precíz volt, a nővérkék kedvesek és figyelmesek. A kórházi elbocsátást követő hetedik napon kellett jelentkeznünk a sebészeti ügyeletén, ahol a varratok eltávolítják. Előjegyzésre nincs mód, időpontot nem kaptunk. Délelőtt érkezünk meg az ügyeletre. Or­szágszerte napok óta tombolt a kánikula, sorra dőltek meg a melegre­kordok, a hírek a klímaváltozás elleni harc fontosságáról szólnak. A vá­ró ajtaján egy tábla figyelmeztet, csukjuk be az ajtót, mert a helyiségben klíma üzemel. Belépünk. Harmincan-negyvenen zsúfolódnak be a váróterembe, az ajtónyitásra felnéznek, majd visszasüllyednek az apátiás mozdulatlanságba. Talán a tömeg kipárolgása győzte íe a klímaberendezést vagy már korábban meg­hibásodott, mindenesetre a zárt térbe szorult izzadt testek gőzében nehezen vesszük a levegőt. Egyszer csak, mint rovarok a lámpa irányába, a váróban megindulnak egy ajtóhoz. Teljesen betemetik a küszöbön álló nővérkét, egyszerre öten próbálják elmagyarázni, hogy miért vannak itt. Mielőtt be­csukódna az ajtó, sikerül a nővér kezébe nyomnom a kórházi zárójelentés másolatát. Megüresedett két szék, leülünk a hatéves lányommal. Körülné­zek. Meggyötört arcok, csonka végtagok, kötözött sebek, mankók. Mind­egyik egy kórisme, egy emberi sors. A falon nagyképemyős televíziókészülék, a kórházat működtető vállalat gálaestjéről megy egy összefoglaló. A páciensek időnként felnéznek az estélyis hölgyekre és a szmokingos urakra. A várón egy nővérke halad át, felismer valakit, megáll, megsimogatja. Régen járt nálunk, mondja az idős hölgynek. Visszahúzza a szíve, ugye, kérdi. A szíve, vagy más. Dél van, korog a gyomrom. A mellettünk ülő nőnek ez a jel, hosszú mo­nológba kezd, amit azzal indít és fejez be, hogy ő már reggel nyolctól itt vár, többször megismétli, ez a rendszer szar. Elszakadt nála a cérna. Mi még türelmesen várunk, hogy kivegyék. Időnként megjelenik az ajtóban a nővér és egy nevet kiált. Mindenki megfeszül, megemelkedik, végül elemyed. Egy idős bácsi ugrik fel a bot­jára támaszkodva. El akar indulni, az egész teste remeg, elgémberedett. A nővér hangosabban szólítja a bácsit, aki egy helyben toporog, Serények és fürgék a mentősök, ők nem várhatnak. A sebesültjeikkel megelőznek, nem is neheztel rájuk senki. Egy fiatal, barna bőrű lány lib­ben át a várón, a fej tartásával jelzi, ő nem egy közülünk, csak véletlenül keveredett ide. A varratokat egy perc alatt eltávolítja a fiatal orvos. Mire felocsúdunk, újra a váróban vagyunk. Kézen fogva hazaindulunk. Kinn kétszer sétálunk át a párakapun. FIGYELŐ „Leyen rossz döntés a V4-ek számára" Marek Zenísek, az ellenzéki TOP 09 cseh párt alelnöke Ursula von der Leyen jelölése kapcsán az EB élére rámutatott, a V4-ek kor­mányfői azt ünnepük, hogy meg­akadályozták a szocialista Tim­mermans jelölését, „ám helyette egy meggyőződéses eurofödera­­listát támogattak, aki nem félt me­nekülteket befogadni az otthonába, és Angela Merkel híve”. Tomio Okamura, a bevándorlásellenes cseh SPD elnöke szerint von der Leyen „teljesen elfogadhatatlan”. „Nem titkoltan föderalista, aki a nemzetállamok megszüntetésén fáradozik. Nyilvánvaló, hogy min­dent megtesz a V4-ek migránsel­­lenes álláspontjának letörésére. Nehéz harcok várnak ránk szuve­renitásunk megőrzéséért” - mond­ta Okamura. Katerina Konecná kommunista EP-képviselő úgy látja, a döntés ismét „megmutatta a V4-ek tehetetlenségét, hiszen a régi tagállamok mindent megszereztek, az új tagállamok pedig mindezt még jóvá is hagyták”. (MTI) Orbán olyan jelölt mögé állt, akit egyébként migránspártinak nevezne Orbán Viktor megpróbálja a saját maga ós a V4-es országok sikereként eladni, hogy Ursula von der Leyent jelölték az Európai Bizottság élére. Valójában a magyar kormányfő olyan jelöltre szavazott, akit ő maga a kijelentései alapján „migránspártinak" nevez. Orbán azt állítja, a „V4-ek most megmutatták erejüket”. Ez az erő ar­ra volt elég, hogy olyan politikus ke­rüljön az EB élére, akit kijelentései alapján a magyar kormánymédia és az udvari elemzők máskor migránspár­tinak állítanak be, most viszont „óri­ási visegrádi sikerről” beszélnek. Az „újabb sikert” ünneplő elemzők el­ragadtatása olyan mondatokat szül, mint például „A visegrádiak válasz­tottjának fejére kerülhet a korona”. Maga Orbán a második legbefo­­lyásosabbnak tartott német nő jelö­lését úgy kommunikálta, mintha az ő akarata érvényesült volna. A ma­gyar miniszterelnök azt hangsú­lyozta, hogy „egy hétgyermekes né­met családanyát jelöltek, ez már ön­magában sokat elárul arról, hogy fordulat várható Európában”. A hét­gyermekes német családanya vi­szont korábban egy menekültet is befogadott a házába, mint mondta, emberségből. Ursula von der Leyen eddigi német védelmi miniszter kijelentései az MTI sajtóarchívumából is kikereshetők. Nagyon keményen nekiment például a magyar határkerítésnek, élesen bí­rálta Orbánt és a magyar hatóságokat a menekültekkel szembeni fellépés miatt a magyar határon. „Ez elfogad­hatatlan és ellentétes az európai sza­bályokkal. Nagyon fontos, hogy ra­gaszkodjunk az emberi méltóság és az emberi jogok tiszteletben tartásához. A menekülteknek joguk van a tisz­tességes bánásmódhoz. Ez olyan do­log, amelyről sokat kell még vitat­koznunk Európában.” Leyen a 2015- ös nagy bevándorlás idején szintén megerősítette, „a német kormány el­tökélt, hogy mindenkinek menedéket biztosít, aki arra valóban rászorul.” „A menedékkérők támogatása össz­társadalmi feladat”, „a szíriai mene­kültek befogadása nemes feladata Németországnak” — ezek a kijelen­tések is Leyentől származnak, emel­lett többször hangoztatta, hogy az 500 milliós Európai Unióra semmiféle veszélyt nem jelent, ha befogad, egy­másfél millió menekültet. Majd egy­­tucatnyi német laktanyát nyitott meg a menekültek elszállásolására, és sá­tortáborokat építtetett. „Nálunk, a Bundeswehmél természetes, hogy segítünk, és nagyon örülünk, hogy már 7290 menekültnek tudunk szál­lást biztosítani” - jelentette ki. Az Európai Bizottsági poszt váro­mányosa a német CDU baloldali­liberális szárnyához tartozik, támo­gatja az azonos neműek házasságát és az örökbefogadási jog megadását is számukra. Orbán Viktorral ellentétben lesújtó véleménye van Donald Trump ame­rikai elnökről is, megválasztását „sú­lyos megrázkódtatásnak” nevezte. Ha a magyar kormánypropaganda ezt ünnepli győzelemként, akkor mi­lyen lehet a vereség? (úsz, mti) FELEDY BOTOND

Next

/
Oldalképek
Tartalom