Új Szó, 2019. július (72. évfolyam, 151-176. szám)
2019-07-01 / 151. szám
6 I KULTÚRA 2019. július 1. lwww.ujszo.com A vörös többféle árnyalata Karlovy Vary fesztiválja megemlékezett Csehország és Szlovákia harmincéves szabadságáról is Julianne Moore rendező férje, Bart Freundlich oldalán (Fotó: TASR) SZABÓ G. LÁSZLÓ Harminc óve szabad az ország, harminc éve szabad a fesztivál, The show must go on, vagyis nincs megállás. Karlovy Vary filmes maratonja az idén is több mint kétszáz filmmel várja népes közönségét. Ezzel a megállapítással és egy látványos megnyitóval kezdődött Közép-Európa legrangosabb fesztiválja, amely Nyugat-Csehország egyik festői fürdővárosát ötvennegyedszer öltöztette ünnepi viseletbe. Pontosabban: a mesébe illő óvárost kettészelő, helyenként egészen forró vizű patakban a tizenkét idei versenyfilm plakátja, a fesztiválpalota, a Thermal Szálló elé leterített vörös szőnyegen álló kristálylány közelében pedig az idei sztárvendégek óriásfotója csalogatja moziba, vagy legalább egy röpke bámészkodásra az embereket. Karlovy Vary ezekben a napokban, akárcsak májusban Cannes, vagy majd szeptemberben Velence, a világ filmművészetének fővárosa. Ennek megfelelően csaknem tíz napig reggel fél kilenctől éjjel kettőig a mozi soha el nem múló varázsát kínálja. A nyitógálát, akárcsak az elmúlt évek során, most is a Caban fivérek látványos, akrobatikus elemekkel gazdagon átszőtt, a mozit, a, fesztivált és a szabadságot egyszerre ünneplő műsorszáma tette emlékezetessé. Fehérbe és feketébe öltözött táncosok és modellek a színpadon és kötélen lógva, háttérvetítés előtt nyújtottak olyan lenyűgöző fizikai s egyben művészi teljesítményt, hogy a közönség valósággal tombolt a végén. Az est állandó házigazdája, Marek Eben, aki a fesztivál kultikus alakja lett az évek során, a pompás show-t követő szellemes elmélkedésének adott egy kis politikai színezetet is. A szabadság ötven árnyalatából egyet emelt ki: a vöröset. De nem a nézőtéren ülő, világhírű amerikai színésznőt! Azt a vöröset, amely még mindig a nem is olyan távoli múltat juttatja eszünkbe. Vagyis, hogy reméli, a Grandhotel Pupp, ahol a fesztivál legnagyobb sztárjai, az idén Julianne Moore, Casey Affleck és Patricia Clarcson laknak, soha többé nem kapja vissza az elmúlt rendszerben viselt nevét, a Grandhotel Moszkvát. Mert Csehországban is egyre több jel utal arra, hogy a „régi, testvéri barátságot” ismét többen szorgalmazzák. Es már szemmel látható, melyik oldal dörgölőzik jobban. Külön ünneplésben részesült a fesztivál két vezéregyénisége, Éva Zaoralová és Jiíí Bartoska. Előbbi a művészeti tanácsadó, utóbbi az igazgató szerepében. Ok együtt huszonöt éve állnak a mustra élén, s hogy Karlovy Vary fel tudott zárkózni Európa A kategóriás fesztiváljai közé, az kétségtelenül az ő érdemük. „Igen, voltak nehéz évek - vélekedik Jirí Bartoska. - A legnehezebb az 1993-as volt, amikor az állam úgy döntött, semmiféle perspektívája nincs a rendezvénynek, ezért nem támogatja, vagyis megszünteti. Akkor hoztuk létre az alapítványunkat, és azóta vagyok én elnök, amit még kimondani sem szeretek, nem még hallani. De nagyon büszke vagyok arra, összeállt egy csapat, amelynek a tagjai azt mondták: lehetetlen, hogy egy hivatali döntés csorbítsa Karlovy Vary hímevét. A The Guardian nevű rangos brit napilap ez év elején kivételes hangulata és színvonala által Európa hat legfontosabb rendezvénye közé sorolta a város filmes seregszemléjét. Nagyon szerettem volna egyszer Billy Wildert, a világhírű hollywoodi rendezőt itt látni nálunk. Elmúlt nyolcvanéves, amikor Milos Forman közbenjárásával sikerült meggyőzni őt, hogy eljöjjön Karlovy Varyba. Lélekben már készült is a nagy utazásra, de 2002-ben meghalt. Két nagy vágyam maradt. A vendégeinkközöttüdvözölni egyszer Meryl Streepet és A1 Pacinót. Mindkettőjükkel évek óta komoly tárgyalásokat folytatunk. Csak reménykedni tudok abban, hogy az erőfeszítésünk nemsokára meghozza a gyümölcsét. Rögtön az első napon nem kisebb sztár lépett a fesztiválpalota színpadára, mint Julianne Moore, aki az Esküvő után című friss filmjét hozta el Karlovy Varyba. Rendező férje, Bari Freundlich oldalán fodros, citromsárga tüllfüggönybe öltözve vette át az eddigi művészi teljesítményéért neki ítélt Kristályglóbuszt. Köszönőbeszédében mindent elmondott, amit ilyenkor szokás. Annak rendj e és módja szerint könnyekig meghatódott, és még nyílt színi szerelmi vallomást is hallhattunk tőle, hiszen több mint húsz éve tartó házassága során sem unta meg a férjét, épp ellenkezőleg, még ma is hálás a sorsnak, hogy összehozta vele. Az Esküvő után ettől függetlenül nem a legjobb közös filmjük. Romantikusnak elég romantikus, drámainak is elég drámai, csak éppen annyira kimódolt, hogy a végére teljesen elveszíti hitelességét. Julianne Moore természetesen most sem okoz csalódást, hiszen ezúttal is magas nívóval hozza a figurát, de könnyeket csalni már akkor sem tud a szemünkbe, amikor a történetbeli férjébe kapaszkodva szívszaggatóan azt kiabálja: „Nem akarok meghalni, még nem akarok meghalni!” A vetítésen Julianne Moore szerencsére nem volt jelen. Nem kellett látnia, hogy a közönség kissé csalódottan vonult ki a moziból. Még kínosabb helyzetbe keveredett volna, ha a versenyfilmek mezőnyében futna a film. Az idei fesztivál zsűritagjai között ugyanis ott ül Szergej Loznyica, a Cannes-ban díjazott Dombasz ma már világhírű ukrán rendezője, akinek a szitáján aligha maradt volna fent az Esküvő után. De a zsüritársai is komoly elvárásokkal nézik a filmeket. Első számú számysegédje Stépán Hűlik, aki az Agnieszka Holland által rendezett, nagy sikerű Olthatatlanul (Égő bokor) című Jan Palach-film forgatókönyvírója, és sokat jelenthet a többiek értékítélete 'is. A palesztin rendezőnőé, a görög színésznőé és a francia filmszakíróé. Julianne Moore filmjéből itt volt a férjét alakító Billy Crudup is. Független amerikai filmesek alkotásaiba illő arc az övé. Vonásaiból sok minden kiolvasható. Zavar, titok, kiszámíthatatlanság, meggyötörtség, elhallgatás, kín, fájdalom. Jó színész Billy Crudup. Minden rezzenése mély érzelemből fakad. Az Esküvő után az ő filmje is, nem csak a fehér bőrű, szeplős arcú, vörös hajú, érzéki szépségé. A filmbeli történések szerint húszévesen teherbe ejtett egy tizennyolc éves lányt, aki szorongató helyzetében a kórházban hagyta gyermekét, de a fiúval megegyeztek abban, hogy mindenkinek így a jobb. Nekik is, a gyermeknek is. Am a srác végül megszegi az ígéretét, és visszamegy a kislányért a kórházba. Magához veszi. A gyermek anyját azonban nem értesíti erről. A nő (Michelle Williams, a Túl a barátságon megcsalt felesége) már csak évekkel később, azon a napon tudj a meg, hogy a gyermekét nem idegen szülők nevelték fel, amikor a lánya férjhez megy. Billy Crudup, a tisztességes férfi szerepében nagyot alakít a filmben. Broadway-színész. Tom Stoppard-színész. Barry Levinson színésze. Woody Allen színésze. Rajongva szereti Julianne Moore-t. Nem is csinál titkot belőle. A színésznő félje mellett mondta ki a film vetítése előtt: „Ketten állunk a színpadon, akik imádjuk Julit. Bart és én!” Az érintett csak állt, és büszkén kacagott. A citromsárga fodrok meg csak úgy hullámoztak rajta... A szerző a Vasárnap munkatársa Elhunyt Ungvári Tamás irodalomtörténész Ungvári Tamás (1930 - 2019) (Képarchívum) Budapest. Életében 89. évében szombaton elhunyt Ungvári Tamás, az egyik legelismertebb magyar irodalomtörténész, aki műfordítóként és íróként is jelentősét alkotott. A zsidótörvények miatt nem vették fel az Eötvös gimnáziumba, ahová járni szeretett volna, ezért a zsidó gimnáziumba iratkozott be, az egyetemen pedig magyar - angol szakon végzett 1952-ben. Tanítóként kezdte, majd újságíró, szerkesztő, dramaturg, műfordító lett, dolgozott a Magyar Tudományos Akadémián, a színművészeti főiskolán. Több külföldi egyetem vendégprofesszora volt (Cambridge, Fulbright, Harvard, Yale, Columbia). Élete végéig aktiv volt, rádió- és tévéműsorokat szerkesztett, vezetett. Több mint 50 könyve jelent meg, az utolsó alig három héttel ezelőtt, június 10-én (A gólem és a prágai rabbi). Ezt már nem tudta dedikálni az Ünnepi Könyvhéten a meghirdetett időpontban, utolsó Facebook-posztjában elnézést kér olvasóitól ezért. Irt tanulmányokat, esszéket, lefordított több tucat színdarabot és regényt - csakis azokat, amelyeket ő maga is értékesnek tartott, amelyekkel „tanítani” tudott. Mert nemcsak az egyetemi katedrát tartotta fontosnak, hanem az átlagolvasó elméjének pallérozását, ízlésének formálását is. Legtöbben talán a Beatles Biblia kapcsán tanulták meg a nevét - ez volt a huszadik századi popkultúra első magyar nyelvű elemzése. Mások a felvilágosodásról, a regény és az idő kapcsolatáról, vagy Brecht drámáiról írt tanulmányait emlegetik a mai napig. De azt is bizonyította, hogy nyolcvanon felül is tud haladni a korral: 2016-ban A Zuckerberg-galaxis - Az én Facebookom címmel jelent meg kötete. Halálával egy olyan nagy tudású irodalmárt veszített el az olvasóközönség, aki nemcsak átlátta a világot, hanem ahhoz is volt tehetsége, hogy közérthetően elemezze a látottakat. „Nem egészen értem, hogyan jutottam el az idős kor küszöbére, mégis hálás vagyok, hogy ezt a magasnak számító kort elértem. Serdülőkoromat tönkretette a második világháború, ifjúkoromat egy másik diktatúra. A berlini fal leomlásával beköszöntő szabadság hatalmas esély, bár kulturális hozama egyelőre csekély. Panaszáriát mégse várjon tőlem senki. Ha egyetlen mondatban kellene megfogalmaznom, mi volt az életem, ennyit mondok: menekültem előre” - írta honlapján. Ugyanitt olvasható ez is: „Az életprogramomat beteljesítettem. Tőlem senkinek nem kell és nem kellett félnie, engem viszont bátran lehetett és lehet irigyelni. (...) Az a vidám pesszimista, aki vagyok, tisztelettel köszönti olvasóit, híveit, frigyeit és ellenfeleit. Minden úgy volt jó, ahogyan volt. A jövőről meg nincs mit beszélni.” Ungvári Tamás munkásságáért számos elismerést kapott, köztük József Attila-dijat, Széchenyi-díjat, a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét és Radnóti Miklós antirasszista díjat. (MTI, juk)
