Új Szó, 2019. július (72. évfolyam, 151-176. szám)

2019-07-25 / 171. szám

www.ujszo.com | 2019. július 25. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 A rekorder és a jogász Az egyik politikuscsalád sarja, a másik nem politikusnak indult FELEDY BOTOND belga re­■ J Y korder il j politikus. M^á j Egyfran­cia jogász Amerikából. Nem csak Ursula von der Leyen (VDL) előéletét érdemes megnézni, akit az Európai Bizottság elnökének jelölt az állam- és kor­mányfők tanácsa. Ott áll a kinevezés előtt álló politikusok sorában a ta­nács következő elnöke, Charles Mi­chel belga miniszterelnök. Michel kőkemény politikuscsalád sarja. Édesapja korábban európai biztos és külügyminiszter volt, majd az ő pártjában, a belga liberális Mo­uvement Réformateurben már 16 évesen aktív szerepet vitt, hogy a vallon regionális alsóházban 23 évesen a legfiatalabb képviselő le­gyen. Ezután meredeken ívelt felfelé a karrietje: a legfiatalabb vallon belügyminiszter lett, 2007-ben már a brüsszeli belga szövetségi kormány minisztere. Az egyik legkevésbé várt koalíció legsikeresebb miniszterelnöke lett 2014-ben, az ország történetének legfiatalabb (38 éves) kormányfője­­ként. Alig 139 nap alatt tető alá hozta a koalíciót abban az országban, ahol megszokták már, hogy akár évekig szövetségi kormány nélkül kell üze­melni. A koalíció tagja lett a flamand nacionalista N-VA párt, ezzel kiér­demelve a „kamikaze koalíció” csúfhevet. Mégis, négy éven át tar­tott a kormányzat az egyébként kor­mányváltásokról híres belga fővá­rosban. Talán éppen ezért esett Charles Michelre a választás, hiszen komp­romisszumteremtő képességét ezzel bizonyította. De az sem elhanyagol­ható, hogy Macron, a liberális fran­cia elnök egy ideológiailag hozzá közel álló embert szeretett volna az uniós intézményvezetők között. Vagyis a konzervatív keresztény­­demokrata német VDL mellett a liberális és frankofon Michel egy­fajta ellensúly lesz. A holland és a luxemburgi kormány is mellette áll, ezzel az EU-alapító Benelux államok teljes támogatását élvezte. Hasonlóan érdekes karrier Christine Lagarde-é, amely egyál­talán nem a politika felé indult. Most pedig úgy lehet az Európai Központi Bank - és ezzel a 19 or­szágban levő euró-vezetője, hogy nem is közgazdász végzettségű, sőt, központi bankban sosem dol­gozott. A jogászdiplomás Lagarde ugyanis a Baker McKenzie-ben kezdett, hogy aztán első nőként évek kitartó munkájával a világ e második legnagyobb nemzetközi ügyvédi irodájának ügyvezetője legyen Chicagóban. Már ez óriási teljesítmény. Ezután kapta a tele­fonhívást Párizsból 2005-ben, majd Jacques Chirac és Nicolas Sarkozy kormányában töltött be miniszteri posztot. Éppen pénz­ügyminiszter volt a válság idején, 2008-ban. Ezután nevezték ki a Nemzetközi Valutaalap első női igazgatójának, amely posztot most hátrahagyhat a frankfurti európai bankért. Meglehetősen színes életutak. A Brüsszelben született, miniszterel­nök lányaként felnőtt VDL-lel együtt nézve a képet kétségtelen, hogy a nyugati elit élvonalába tar­toznak. Kérdés, hogy ez mit jelent az unióban egyre fontosabb és egyre kiélezettebb Kelet-Nyugat párbe­szédnek. Visszasújuk-e még a kelet­német születésű Merkel kancellárt? Őfelsége legújabb miniszterelnöke, Boris Johnson (tasr/ap) Boris hasonlít Trumpra, csak intelligens Boris Johnson brit miniszter­elnök személyiségét és jövő­beni esélyeit elemzi a New York Times. A lap cikke sze­rint imádja a showman szere­pet, a nagyívű kijelentéseket és az üzletelő politizálást, akárcsak Trump amerikai el­nök, de azért jelentős különb­ségek is vannak köztük. A New York Times szerint Donald Trump és Boris Johnson, azaz BoJo alkata számos ponton hasonlít, illetve rímel egymásra, ám arra mégsem le­het mérget venni, hogy az új brit kor­mányfő mindenben igazodik majd a Fehér Ház mostani lakójának irány­vonalához. Például Johnson nem ront neki az elitnek, ő maga is mindig bennfentesnek számított, ráadásul nagyon okos - sorolja az amerikai lap azokat az érveket, amelyek a Trump­­tól való eltérésekről szólnak. Trump abba az irányba tolja Johnsont, hogy az Egyesült Királyság megállapodás nélküli, kemény brexittel távozzon az Európai Unióból, és rögvest kössön szabadkereskedelmi megállapodást az Egyesült Államokkal. A brit poli­tikai háttér azonban korlátokat állít­hat Johnson elé ebben a tekintetben - vélekedik az amerikai lap. Johnsont azzal, hogy imádja a showman szerepet, a nagy ívű kije­lentéseket és az üzletelő politizálást, „trumpi anyagból szabták” a New York Times megfogalmazása sze­rint. Trump, aki Johnson legerősebb külföldi támogatójának számított az­óta, hogy Theresa May bejelentette távozási szándékát, nyilvánvalóan arra számít, hogy új brit partnere őhozzá fog igazodni - írja a lap, és ki­tér arra: elképzelhető, hogy az ame­rikai elnök azt fogja kérni az új brit miniszterelnöktől, Nigel Farage-t, a brexitpárti jobboldali politikust ne­vezze ki washingtoni brit nagykövet­nek. A másik lehetséges nagykövet­jelölt a szintén brexitpárti Liam Fox, aki a kereskedelem és az ipar ügyei­ért felelős a mostani kormányban. Tekintettel azonban a brexittel kap­csolatos brit politikai háttér összetett voltára, Johnson nehézségekbe üt­közhet, amikor az unióból október 31 - ig történő kilépésre törekszik, és ami után azonnal szemben találná magát a szabadkereskedelmi megállapo­dásra vonatkozó amerikai ajánlattal. A New York Times szerint számos elemzés azt valószínűsíti, Johnson mégis jobban fog kötődni a hagyo­mányos politizáláshoz, mint Trump. Elvégre Eton és Oxford neveltje, par­lamenti képviselő, London volt pol­gármestere, aki 2016 és 2018 közötti külügyminisztersége alatt tett ugyan néhány színpompás nyilatkozatot, de radikálisan nem szakított a korábbi politikái irányvonallal. (Klubr„ ú) A Csallóköz mint Krím? HEGEDŰS NORBERT Még majdnem egy évünk van a trianoni diktátum századik évfordulójáig, de egyes szlovák politikusok máris el­kezdtek a magyar revízióval riogatni. A jelenség annál érdekesebb, mivel a konkrét példánk nem a Kotleba-féle szellemi műhelyből érkezett - azon talán nem is lepődtünk volna meg -, hanem egy liberális (vagy legalábbis egykor annak mondott) pártból, az SaS egyik képviselőjétől. Az történt, hogy Martin Klus képviselő egy Facebook-bejegyzésben megpróbált odaszúmi a Krím annexiója felett örömködő oroszbarát és szlavofil internetes trolloknak. Ehhez viszont azt a módszert választotta, hogy a Krím félszigetet a „mindig magyar” Csallóközhöz hasonlította, és eljátszott a gondolattal, hogy mi lenne, ha azt is azonosító nélküli ka­tonák lepnék el, akik egy „népszavazással” elcsatolnák a területet Szlo­vákiától, aztán úgy tennének, mintha minden rendben lenne. Ennek pe­dig nem örülnének az oroszbarát atyafiak, ugyebár. Ha a legjobbat feltételeznénk a képviselő bejegyzéséről, akkor hihet­nénk azt, hogy a hazai példával egy messzi és nehezen érthető konfliktust próbált meg közelebb hozni az itteni emberekhez. A gond az, hogy ez a példa szinte semmilyen téren nem állja meg a helyét. A Csallóköz nem autonóm köztársaság, Magyarország sem Oroszország (bármekkora le­gyen is a barátság Orbán és Putyin között), Szlovákia és Magyarország az EU tagországai, és együtt sem lennének képesek olyan hadsereget ki­állítani, ami bármit képes elfoglalni és huzamosabb ideig megtartani. Már ha akarnának, csakhogy határok nélküli Európában a revizionalista politika körül elfogyott a levegő, komolyan vehető politikusok nem is nagyon beszélnek róla, mert szembe megy mindennel, amiről az EU szól. Martin Klus viszont ezzel riogat, és hogy nem a levegőbe beszél, a du­­naszerdahelyi DAC-meccseket hozza fel példának: „Menjenek el Duna­­szerdahelyre futballra, vessenek egy pillantást néhány magyar politikus Nagy-Magyarországról szóló üzeneteire, és majd figyeljék, mi zajlik itt néhány hónap múlva a trianoni diktátum századik évfordulóján.” Valami igen félelmetes dolog történhet Dunaszerdahelyen, mert nem Klus az el­ső szlovák honatya, aki megrettent a DAC-meccseken uralkodó hangu­lattól - az SNS-es Dusán Tittel is ezzel érvelt, amikor be akarta tiltani a magyar himnusz éneklését. (Persze, ne tegyünk úgy, mintha egy ilyen mérkőzésen nem csapnának magasra a nemzeti érzelmek, de ez még messze van Krím annexiójától.) És ugyan mi történik jövőre a diktátum századik évfordulóján? Hogy populista politikusok felkapják a témát, és ezen lovagolva próbálnak olcsó szavazatokat gyűjteni a tényleges munka helyett? De hát nem ezt teszi ön is, kedves képviselő úr? Á bejegyzés végén ott a tanulság: bizony, Szlovákiának a nemzetközi szerződések betartása mellett kell kiállnia, mert akár itt is megtörténhet az, ami a Krím félszigeten. Ebből annyi tényleg igaz, Szlovákiának ér­deke, hogy az EU-ba betagozódva kiálljon a nemzetközi szerződések betartásáért, mert csak így van esélye az Oroszországhoz vagy Kínához hasonló nehéz súlyú versenytársak ellen. De ehhez nem kell azzal rio­gatni, hogy Magyarország a Csallóköz visszafoglalására készül. Trianon századik évfordulójáról méltó módon kell megemlékezni, mert az akkor okozott traumát még szemmel láthatóan nem sikerült fel­dolgozni a határ egyik oldalán sem. Erre viszont csak akkor kerülhet sor, ha politikusok en bloc kimaradnak a párbeszédből, és a történészekre bízzák. Lehet, hogy Klus képviselő jót akart, de a bejegyzésével csak azt érte el, hogy egy szintre került a facebookos trollokkal, akik ellen fel szándékozott lépni. TALLÓZÓ Kína nem ígéri, hogy lemond a katonai megoldás alkalmazásáról, és fenntartja, hogy megtesz min­den olyan lépést Tajvan ügyében, amelyet szükségesnek tart - ol­vasható a kínai nemzetvédelmi minisztérium tegnap kiadott fehér könyvében. A dokumentum a Tajvani-szoros békéjét és stabili­tását veszélyeztető „legsúlyosabb közvetlen fenyegetésnek” nevezi a sziget szakadár vezetőit, úgy fo­galmaz, hogy az ott kormányzó Demokratikus Haladó Párt (DPP) makacsul törekszik a független­ségre, nem ismeri el az „egy Kína elvet” magában foglaló 1992-es megállapodást. A sziget vezetése a függetlenség elérése céljából egy­re nagyobb erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy megsza­kadjon a kapcsolata Pekinggel, és ebben külföldi erőkre is támasz­kodik - írják. A minisztérium a fe­hér könyvben hangsúlyozza: a Ha kell, Kína erővel szerzi vissza Tajvant Tajvannal szembeni állásfoglalás nem az ott élő honfitársak ellen irányul, hanem csupán a „szepara­­tisták kis számú csoportja és a be­folyásolásra törekvő külső erők ellen”. „Kína újraegyesülésének be kell következnie, és be is fog következni” - szögezik le a doku­mentumban, amely szerint Kína eltökélt és képes is arra, hogy megvédje nemzeti szuverenitását és területi egységét, valamint soha nem fogja megengedni, hogy te­rületének bármely része elszakad­jon. A kínai haderők „le fognak győzni bárkit, aki megpróbálja el­szakítani Tajvant Kínától, és bármi áron megvédik a nemzet egységét” - hangsúlyozták. Az Egyesült Ál­lamok július elején egy több mint kétmilliárd dolláros fegyverérté­kesítést hagyott jóvá a tajvani hadseregnek, és ez azonnal kivál­totta Peking heves tiltakozását. Az USA ugyan hivatalosan nem áll diplomáciai kapcsolatban Tajvan­nal, de informálisan támogatja a sziget önállóságát, és vezető fegy­verbeszállítójának számít. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom