Új Szó, 2019. július (72. évfolyam, 151-176. szám)

2019-07-25 / 171. szám

4 I RÉGIÓ 2019. július 25. lwww.ujszo.com Két keréken a Felvidéken NÉMETI RÓBERT Két keréken a Felvidéken - ez a mottója az egyik legrégebbi felvidéki rendezvénynek, a Honismereti Kerékpártúrá­nak, mely 45 évvel ezelőtt jött létre a prágai magyar ajkú egyetemisták kezdeménye­zésére. Azóta évről évre töretlenül útra kelnek a lelkes túrázók, hogy a történelmi Magyarország legeldugottabb tájait is felkeresve jelképesen újra egy egységet alkothassa­nak az elfeledett vármegyék, természetes régiók. KASSA Az idei 45. Honismereti Kerék­pártúrajúlius 26. és augusztus 2. kö­zött valósul meg. Ezúttal Gömöror­­szágot barangolják be. Ragyolc köz­ségben gyülekeznek, ez az első tá­borhely, ahonnan négy jelentős tör­ténelmi várromot látogatnak meg a túrázók. „Salgó, Somoskő, Fülek és Ajnácskő településeken. Ezután a Medvesalja falvai következnek. Óbást, Újbást, Vecseklő, Tajti, Hi­degkút. Ezt az eldugott, elfeledett ré­giót nemcsak vadregényes tájai, ha­nem az itt fennmaradt mondák és me­Az 1991-es kerékpártúra néhány résztvevője (Somogyi Tibor archívuma) sék világa is vonzó, izgalmas cél­ponttá teszi. Innen az elképzelt Gö­­mörország fővárosát, Rimaszomba­tot keressük fel a Gortva-patak völ­gyén át kerekezve. Serke községben egy érdekes magán múzeumba láto­gatunk, ahol elsősorban régi mező­­gazdasági gépek gyűjteményét őr­zik” - magyarázta Koronczi Gyula, a kerékpártúra egyik szervezője. A kö­vetkező táborhely Abafalván lesz, ahova egy kis kitérővel érkeznek a tú­rázók. Hanván megtekintik a Tompa Mihály-emlékmúzeumot, valamint tiszteletüket teszik Tóth Elemér és Mács József közelmúltban felállított mellszobránál. Abafalváról Gomba­szögre tekernek, de útba ejtik Kele­­méren a Tompa-emlékházat és a Ke­lemén Mohos-Tavak Természetvé­delmi Területet. A Domicai­­cseppkőbarlang csodálatos termeit is felkeresik a túrázók, mielőtt tábort vemének a gombaszögi völgyben. „Gombaszög az utolsó táborhely lesz, kiindulópontja a Rozsnyó környéki barangolásoknak. Betlér, Csúcsom, Rozsnyó, Jólész, Várhosszúrét, Sza­lóc, Szilice, a Szilicei-jégbarlang, a Gombaszögi-cseppkőbarlang az utolsó napok állomásai. Végezetül a túra befejezését a Borostyán együt­tes folklórestje teszi teljessé” - zárta Koronczi. A felsorolás nem teljes, hiszen a kerékpártúra nyolc nap alatt hat mú­zeumot, hat templomot, négy várat, több tájházat, három barlangot, szá­mos emlékhelyet, természeti kincset keres fel. A túra részletes programja megtalálható a www.hkt.sk honla­pon. Itt elérhetőek a túra minden nap­jára vonatkozó térképek és navigáci­ós adatok. A túra egész útvonalára kí­sérőautót biztosítanak a szervezők. A túrázókat gyakorlott túravezető vezeti. A napi távot átlagos erőnléttel és karbantartott kerékpárral bárki ko­molyabb megterhelés nélkül teljesít­heti. A túrához bármikor csatlakozni lehet, akár egy-két napra is. A szer­vezők arra kérik az érdeklődőket, előre jelezzék részvételi szándékukat a hkt@átlas.sk levélcímen. Köteles László és Koronczi Gyula szervezők minden érdeklődőt várnak, hogy kö­zösen barangolják be Gömörorszá­­got, a barkók és palócok hazáját. Negyvenöt éve minden nyáron kerékpárral barangolnak IBOS EMESE Negyvenötödik alkalommal indul útjára a Honismereti Kerékpártúra, idén Gömöror­­szégban kerekeznek a túra résztvevői. Az idei és a korábbi túrákról az egyik szervezőt, Köteles Lászlót kérdeztük. Mikor és milyen céllal szervez­ték meg az első Honismereti Ke­rékpártúrát? A Honismereti Kerékpártúra egy atipikus rendezvény, melyet a szük­ség hozott létre a 70-es években. Az akkori hatalom ugyanis nem en­gedélyezte a szervezeteknek, első­sorban a diákkluboknak a nyári ifjú­sági találkozók megszervezését. 1975-ben az Ady Endre Diákklub vezetője, Merva László hivatalos, a tábor megszervezésére vonatkozó kérvényét szó szerint politikai­higiéniai okokra hivatkozva utasí­tották el. Szabó Rezső jogász adta azt a zseniális ötletet, hogy kétnaponta új táborhelyre költözzön a csapat, így tudtuk kijátszani az akkori szigorú megkötést. Hol valósult meg az első túra? Pozsonyeperjes volt az első hely­szín, s az akkori diákság lehetősé­geit szem előtt tartva a kerékpár volt az a közlekedési eszköz, amely mindenki számára elérhető volt. Ahogy elindultak a környező fal­vakba, egyrészt rádöbbentek arra, hogy mennyire szép az utazás, más­részt pedig arra, hogy új embereket, helyi értékeket, olyan érdekessége­ket ismernek meg, amelyekkel szü­lőföldünk büszkélkedik. Már ak­kor, 1975-ben felmerült, hogy a ta­lálkozás e formáját folytatni kell. így a következő túra már Kelet- Szlovákiában valósult meg. Ma már ön a túra egyik főszer­vezője, mikor csatlakozott a ke­rékpárosokhoz? A 70-es évek végén, előbb a nő­vérem, később én is csatlakoztam. Az első túrámon a Mátyusfoldet jár­tuk be. Meghatározóvá vált szá­momra a szülőföldünk megismeré­sének ez a formája. Annyi értékes és érdekes emberrel találkoztam, új nézettel, politikai és társadalmi vi­lágmeglátással, amely nemcsak megragadott, hanem kötelezett is arra, hogy ezt a kezdeményezést folytassuk. így a következő túra egyik szervezője már én voltam. Az első szervezők közül van-e olyan, aki szintén aktív résztve­vője a túráknak ma is? Merva László húga, Tóth Merva Éva kezdetektől ott van minden tú­rán. A régi szervezők, résztvevők egy-két napra gyakran csatlakoz­nak ma is a túrához, hogy felidéz­zék a régi emlékeket és találkozza­nak az aktuális túrák résztvevőivel. Hogyan változott a túrák szelle­misége az elmúlt 45 év során, hi­szen az első a hatalom nyomására szerveződött? A régi önmegismerő rendezvé­nyek közül a túra tartja magát az ere­deti elképzelésekhez. A Honismereti Kerékpártúra akkor abból a szellemi­ségből indult, hogy egy mozgó, nyári művelődési tárbort akartunk meg­szervezni. Ez a szellemiség ma is megmaradt, viszont már ráébredtünk arra, hogy nem csak a szőkébb szü­lőföldünket kell megismerni, átlép­tük az etnikai határokat. így baran­goltuk be a Szepességet, Sáros és Gö­­mör szlovák vidékeit, továbbá az or­szág szlovák, rutén, ukrán és német vidékeit is bejártuk. Ráébredtünk ar­ra, hogy ezeken a vidékeken rajtunk kívül más nem érdeklődik az ott még létező magyar kulturális vagy törté­nelmi értékek iránt, illetve azok meg­tartása és a közkultúrába való vissza­kozásának feladatát is felvállaljuk. Hol túráztak az elmúlt 45 évben? A történelmi Magyarország hatá­rait több alkalommal átléptük. A legnyugatibb várostól, Szakolcától indulva, bejártuk a történelmi Mor­vaország egy részét, megfordultunk Ausztria történelmi Magyarország­hoz tartozó részein, több alkalom­mal jártunk Magyarország területén és terveink szerint jövőre a V ereckei­­hágóig kerékpározunk el. Hogyan szerveződik a kerék­pártúrák útvonala és programja? A túrák általában ott valósulnak Köteles László meg, ahol vannak olyan helyi szer­vezők, akik vállalják ezt a néha há­lás, néha hálátlan feladatot, és segí­tenek megszervezni a mintegy 100 túrázó útvonalát, elszállásolását, és segítenek felkutatni olyan aktív he­lyi embereket, akik a helyi érdekes­ségeket, értékeket mutatják be a résztvevőknek. Általában kidolgo­zunk egy elképzelést, hogy milyen útvonalon szeretnénk haladni, ezt pedig egyeztetjük a helyi viszonyo­kat jobban ismerőkkel. A program gyakran menet közben, a helyszínen változik. Négy évvel ezelőtt Szakol­cától indulva bejártuk a Duna men­tét, Csallóközt, Zoboralját, Mátyus­­földet, Garam mentét, tavaly pedig az Ipoly környékét. Folyamatosan haladunk kelet felé, hiszen idén Fü­lektől Rozsnyóig jelöltük ki az út­vonalat. Melyik volt a legemlékezete­sebb túra az ön számára? A legelső, amely során bejártuk Mátyusfoldet, Zoboralját és a Kis- Duna mentét, volt a legszebb és fe­lejthetetlen, mint az első szerelem. Mindent ahhoz viszonyítunk. Meg­határozók volt továbbá az 1989 utá­ni túrák is, hiszen akkor több szer­vezőnek, résztvevőnek az volt a vé­leménye, hogy demokráciában nem lesz szükség az ilyen jellegű honis­mereti túrákra. Javaslatomra akkor léptük át az etnikai határt, és a Sze­pességbe látogattunk. Rengeteg ér­tékre bukkantunk ott is, köztük az 1848^19-es szabadságharc egyik ütközetének a Branyiszkói-hágó elfoglalása során elesett magyar honvédek emlékművére. A gondo­zatlan emlékművet az akkori túrá­zók háromórás munkával igyekez­tek megtisztítani a benőtt gaztól. Egy évvel később meglepetésemre Korotnok község ezt az emlékművet is bekerítette, a temető részévé tet­te, lépcsőt építettek hozzá és rend­ben tartották. Mi okoz nehézséget a túrák so­rán? A túra legnagyobb ellensége a balesetveszély, kiszolgáltatottak vagyunk a közlekedési viszonyok­nak. Szlovákiában nincs elég kerék­párút, főleg nem a déli területen. Az összes rendezvény közül mi vagyunk leginkább kiszolgáltatva az időjárás­nak. Már arra is volt példa, hogy az egész túra alatt szakadt az eső és fel­merült, hogy lefújjuk az egészet, szélnek eresztjük a túrázókat, de vé­gül azt az útvonalat is végigcsináltuk. Az idei túra tervezését is alapvetően befolyásolta az egyre szélsőségesebb időjárás, a hőség és a kiszámíthatat­lan esők, viharok. Figyelembe vettük a gömöri dombvidékeket, így napon­ta maximum 40-60 km-t bicajozunk pihenőkkel. Hol és hogyan csatlakozhatnak a csapathoz? Áz idei kerékpártúrához a Kárpát­medence legtávolabbi végeiből is je­lentkeztek már, de mi elsősorban a felvidéki résztvevőket invitáljuk. A Honismereti Kerékpártúrához bárhol lehet csatlakozni. Csak szervezési okokból - étkezés, belépők, frissítők miatt kéijük az előzetes jelentkezést, de ettől függetlenül minden résztve­vőnek örülünk! Minden szülőföl­dünk értékei iránt érdeklődő, mások véleményével szemben toleráns, s lehetőleg kerékpáros túrázót szere­tettel várunk! A korábbi túrák során Ukrajnába is áttekertek (Képarchívum)

Next

/
Oldalképek
Tartalom