Új Szó, 2019. július (72. évfolyam, 151-176. szám)

2019-07-20 / 167. szám

8 KULTÚRA 2019. július20.1 www.ujszo.com Lehúztak az állatkákról még egy bőrt A kis kedvencek titkos élete 2 című rajzfilm kevéske fantáziával összerakott, korrekt iparosmunka lett JUHÁSZ KATALIN A 2016-os óv legjobb ani­mációs mesóje A kis kedven­cek titkos ólete volt. Már az alapötlet is zseniális: mit csinálhatnak háziállataink napközben, amíg mi munká­ban, iskolában vagyunk? Nos, megtudhattuk, hogy nem a szőnyegen szundikálnak. Ezek a cuki állatkák mára min­dennapjaink részévé váltak, én leg­alábbis vásároltam már Duke­­figurával díszített gyereksampont, ami egy sima gyereksampon, csak drágább. Viszont zokszó nélkül tűri a gyerek, ha ezzel mossák a haját, úgyhogy valamit mégiscsak tudhat. A feltétlen bizalom oka vélhetően az a kellemes élmény, amelyet a rajzfilm nyújtani tud, szerethető karaktereivel és tanulságos, fel­emelő, izgalmas, humoros, sokféle értéket (barátság, bajtársiasság, önzetlenség) felvonultató történe­tével. És még a szülőkre is gondol­tak az alkotók néhány mozis uta­lással: elhangzik a Van, aki forrón szereti zárómondata kutya-macska relációban, a madártulajdonos nappalijában van egy vonatkozó Hitchcock-plakát, és még egy vic­ces Alien-idézet is feltűnik. A pri­mer élmény szempontjából az sem mellékes, hogy valós helyszínen, New Yorkban játszódik a sztori, abban a városban, amelyről mind­annyiunkban él egy kép, akár jár­tunk ott, akár nem. A film az amerikai mozikban 103 millió dollárral nyitott a bemutató hétvégén, azonnal visszahozta a 75 milliós gyártási költséget, mostanra pedig 507 millió dollár nyereséget Atúlféltett Liam, Max és Duke termelt világszerte. Úgyhogy logi­kus döntés volt a folytatás. A rendező ismét Chris Renaud (Gru-filmek, Lorax), az író Brian Lynch (Minyonok), a producer pe­dig az Illumination stúdió alapító­­főnöke, Chris Meledandri. A fő ka­raktereket megtartották, és behoztak még néhányat, teljesen feleslegesen. Nem igazán szerethetők ezek az új szereplők (hiába kölcsönözte egyi­küknek Harrison Ford a hangját az eredetiben), mert keveset tudunk meg róluk, nincsenek kidolgozva. A történet is szerteágazóbb, minden főszereplő máshol van, külön-külön keverednek kalandokba, pedig em­lékszünk, milyen remek csapattá kovácsolódtak. A film végére össze kellene érnie ezeknek a szálaknak, de nem igazán sikerül elvarmi őket. Néhány ígéretesen megkezdett sztorit trehány módon veszni hagy­nak az alkotók, úgyhogy a saját kis kompakt világot teremtő első rész­hez képest ez most felemásra sike­rült. Pedig vannak jó ötletek, példá­ul amikor a család a nagypapa farm­jára utazik, és a puhány nagyvárosi ebeknek meg kell tanulniuk boldo­gulni ismeretlen környezetben. És itt van Gidget, a cicák közé beépülő kutyus, vagy Hógolyó, a magát szu­perhősnek képzelő fehér nyuszi, aki az állatmentes cirkuszok új trendjé­nek jegyében, egy új kutyussal, a bá­tor Daisyvel együtt elindul kiszaba­dítani egy tigriskölyköt a gonosz cirkuszosok fogságából. Duke, a nagy mélák kutya, akinek megjelenése anno féltékenységi ro­hamot idézett elő Maxnál, ezúttal egészen apró szerephez jut. Már-már statisztává vedlik, úgyhogy valószí­nűleg nem kerül fel az újonnan gyár­tott pólókra, sapkákra és samponos flakonokra. Pedig ez a „Stan és Pan”­­páros kiapadhatatlan poénforrás volt az első részben, és nem mellékesen elfogadásra, bajtársiasságra tanítot­ták a gyerekeket. Az ilyesfajta rej­tett, építő hatású üzenetek hiányoz­nak leginkább a második részből. Il­letve az sem rajzolódik ki egyértelműen, hogy tetteinknek kö­vetkezményei vannak, hogy nem cselekedhetünk meggondolatlanul, hogy abszolút szabadság nem léte­zik, illetve csak mások kárára való­sítható meg. A film ritmusa lassúbb, mint az el­ső részé, ami önmagában még nem lenne baj, azonban vontatottá válik a történet, illetve érezhető, hogy több jelenet csak a filmidő kitöltésére szolgál, az esetenkénti rohangálások pedig csupán azt a célt szolgálják, hogy úgy érezzük, akciót is láttunk. Még így is egy korrekt, sok he­lyütt szellemes meséről beszélhe­tünk. Ám lerí róla, hogy az alkotók ezúttal biztonsági kűrt futottak, a forgatókönyvíró pedig talán úgy tudta, három darab, egyenként húsz­perces szkeccsfilmet kell írnia, amelyeket majd a végén összefésül­nek valahogy. Az elsődleges célkö­zönség ráadásul nem biztos, hogy megérti az alapkonfliktust, Max vi­selkedészavarát, ami miatt vidékre utazik a család. (A kutya betegesen túlfélti gazdasszonya Liam nevű kisfiát. Gyerek és kutyus bensősé­ges kapcsolatát viszont sikerült szé­pen kiemelni.) A farkasok, az ördögszerű cir­kuszigazgató és a James Bond­­filmeket idéző vonatos jelenet miatt abszolút indokolt a 6-os karika. Az ovisoknak a 86 perces időtartam is túl hosszú lenne, és a három hely­szín közti ugrándozás is nehezen követhető. Az alkotóknak nem si­került megismételniük a csodát, csak szépen lehúztak még egy bőrt a nép­szerűvé vált állatkákról. Kérdés, hogy egyáltalán törekedtek-e a cso­da megismétlésére, vagy eleve megelégedtek egy korrekt iparos­munkával... A kis kedvencek titkos élete 2 (The Secret Life of Pets 2). Ame­rikai animációs vígjáték, kaland­film, 2019,86 perc. Rendező: Chris Renaud, Forgatókönyvíró: Brian Lynch. Zene: Alexandre Desplat. albumot izzít RÖVIDEN Itt a Macskák-film bizarr előzetese Los Angelos. A világ péntekre virradóra ismerte meg a „digitális szőr” kifejezést, amikor a Warner Bros. közzétette a Macskák című musical filmváltozatának előzete­sét. A december 19-én mozikba kerülő filmben olyan sztárok sze­repelnek, mint Taylor Swift, Judi Dench, Jennifer Hudson, Idris El­ba, Ian McKellen, vagy a Carpool Karaokéval világsztárrá avanzsált komikus, James Corden. Grizelda szerepét egy brit balett-táncos, Francesca Hayward alakítja. So­kaknál kiütötte a biztosítékot, hogy a szereplők macskajelmezt kaptak, testüket és arcuk egy részét szőr fedi, és a mozgásukra is rásegítet­tek digitálisan. A nemzetközi saj­tóban olyan jelzők röpködnek az előzetes kapcsán, mint a szürreális, ijesztő, béna, rémséges, nevetsé­ges, bizarr. A filmet az a Tom Hooper rendezte, aki A király be­szédével aratta eddigi legnagyobb sikerét, A nyomorultak című mu­sical 2012-es megfilmesítéséért azonban elég vegyes kritikákat ka­pott. A producer Steven Spielberg, a koreográfus a Hamiltonnal világhírűvé vált Andy Blankenbu­­ehler. A Macskák (Cats) című mu­sicalt Andrew Lloyd Webber írta T.S. Eliot Macskák könyve című Taylor Swift (Képarchívum) versciklusából. Londonban 1981- ben mutatták be, azóta szerte a vi­lágon nagy sikerrel játsszák. (juk) Az igazsággal nyit a velencei fesztivál Velence. Kor-eda Hirokazu La Vérité (Az igazság) című filmjével nyitják meg a 76. Velencei Film­­fesztivált augusztus 28-án. A Cat­herine Deneuve, Juliette Binoche és Ethan Hawke főszereplésével készült filmnek ez lesz a világpre­mierje, és a versenyprogramban is indul. A japán filmrendező nagy megtiszteltetésnek nevezte, hogy filmjének bemutatójával nyílik meg a világ egyik legrangosabb filmfesztiválja. Ajapán-francia koprodukcióban készült filmet múlt év őszén tíz héten át forgat­ták Párizsban, káprázatos szerep­­osztással. A film egy családtörté­netét mutatja be, a sztori egy la­­kásbanjátszódik. (MTI) iggy Pop új A csütörtökön közzétett címadó dal alapján Iggy Pop szeptember 6-án megjelenő új albuma a veterán punk-rocker egyetlen eddigi lemezéhez sem hasonlítható. A Free című szám egy atmoszferi­kus, dzsesszes szerzemény, amelyen Leron Thomas trombitás játszik egy lassan hömpölygő gitáralapra, Erik Truffaz stílusát idézve. Iggy Pop csu­pán a szám elején és végén szólal meg, akkor is prózában - közli velünk, hogy szabad akar lenni. Iggy Pop már korábban is emlí­tette interjúiban, hogy még ha vala­ha új lemezt készít, az teljesen más lesz, mint az eddigiek. Éegutóbbi, 2016-os albuma, a Post Pop Depres­sion a szokásosnál is rockosabb lett, és pályafutásának egyik legnagyobb sikerét érte el vele - Josh Homme (Queens of the Stone Age) produceri munkálatainak is köszönhetően. „Az új albumon más szerzők mondandóját tolmácsolom, én csak a hangomat kölcsönzőm nekik. A Post Pop Depression turnéján sikerült megszabadulnom az egész addigi életemet és karrieremet beárnyékoló krónikus önbizalomhiánytól és bi­zonytalanságtól. Mégis üresnek és kimerültnek éreztem magam, hátat akartam fordítani mindennek és to­­vábbállni. A Free úgy született, hogy csak hagytam a dolgokat megtörtén­ni” - mondta az amerikai énekes. Ez a nyilatkozat világszerte sokakat meglepett, mivel Iggy Popról nem feltétlenül az önbizalomhiány jut el­sőre az ember eszébe. O ugyanis minden idők egyik legdinamiku­sabb, legszuggesztívebb előadója. Minden koncertjén meztelen felső­testtel énekel, színpadi mozgása pe­dig felér egy performansszal. Több generációra hatott zenéjé­vel, ugyanúgy formálta a hetvenes évek punkját, ahogy a kilencvenes évek grunge színterét, és 72 évesen is a fesztiválok kedvence. A múlt hé­ten például ő aratta a legnagyobb si­kert a madridi Mad Cool Fesztivá­lon, ahol az átlagéletkor 29 év volt. Hozzánk legközelebb a Budapest Parkban lép fel július 24-én. Az új lemezről egyelőre csak annyit tudni, hogy Leron Thomas mellett a Noveller művésznéven futó gitáros hölgy is aktív közreműködő rajta, aki szintén nem rockos zúzá­sairól híres. (juk) Több generációra hatott zenéjével (Fotó: TASR/ÁP)

Next

/
Oldalképek
Tartalom