Új Szó, 2019. július (72. évfolyam, 151-176. szám)
2019-07-19 / 166. szám
www.ujszo.com I 2019. július 19. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Pofon nélkül Respektálni kell a helyi szokásokat, legalábbis LAMPL ZSUZSANNA Nemrég egy szlovák celeblány, aki Marokkóban üdült, hírül adta, hogy az utcán felpofozta őt egy helybeli férfi, mert nem az ottani szokásoknak megfelelően volt felöltözve. Hát ez van, kaptam a pofámra, tudatta nem igazán úrihölgyhöz méltó stílusban. Rajongói sajnálkoztak, de sietve hozzátették, hogy respektálni kell a helyi szokásokat. Bizony, respektálni kell őket, szerintem is. Legalábbis bizonyos mértékig. Ez a mérték földrajzilag változó, van, ahol szinte a nullával egyenlő, vagyis az odaérkezőnek szinte semmit sem kell respektálni, és van, ahol a szemét földreejtését is büntetik. És mindegy, ki mit gondol, mert minden ország, tájegység maga alkotja (vagy nem alkotja) meg a saját szabályait. Ha Marokkóban rossz szemmel nézik a miniszoknyát, ehhez joguk van, mivel ők vannak otthon. Ezért bunkóság provokálni őket. De nyilvánosan felpofozni egy nőt a viselete miatt? Talán egy udvarias figyelmeztetés is elég lett volna. Legalábbis európai szemmel nézve. Épp ezért csodálkozom, hogy sem a károsult, sem a követői nem tartották eltúlzottnak ezt a „büntetést”, és még utólag sem, még szimbolikusan sem tiltakoztak ellene. Ez elgondolkodtató. Talán a lány a ruhával a női méltóságot is levetkőzte? Mettől meddig terjed az egészséges női önérzet (földrajzi) határa? Igen, respektálni kell a helyi szokásokat. Olvasom a kulturális minisztérium oldalán az államnyelv betartásáról/betartatásáról szóló információt. A legérdekesebb rész arról szól, hogy a minisztérium egyre gyakrabban kap állampolgári bejelentéseket az államnyelvi törvény megszegéséről. Vajon kik ezek a buzgó állampolgárok? Szlovák vidéken nem a nyelvtörvény a fő téma, így csakis vegyes területről lehetnek, azok közül is gyanítom, hogy Délbizonyos mértékben Szlovákiából. Helybeli szlovákok, de talán leginkább a frissen betelepültek. Ok egyre többen vannak, s bár zömük rendes, tisztességes ember, jócskán akadnak összeférhetetlenek is. Ok azok, akiknek baj, ha ugat a kutya. Ha kotkodákol az a pár tyúk, ami még falun fellelhető. Ha a szomszéd permetezi a saját szőlőjét. Ha egy kacs áthajlik a kerítésen. És persze leginkább a magyar beszéd (pedig tudták, hogy magyarlakta vidékre költöznek). Ezért tönkreteszik a hangosbemondót, hogy ne is hallják ezt a nyelvet. S miközben rongálják a közvagyont - ami bűntény -, szervezkednek és leveleket irkáinak. Talán épp a minisztériumba. Akárkik is legyenek ezek az emberek, irigylem az alaposságukat. Egyéb teendőik mellett is találnak időt arra, hogy ilyen-olyan módon megtorpédózzák a közösséget, amely befogadta őket, hogy ártsanak neki, hogy saját szabályokat alkotva basáskodjanak fölötte. A helybeliek dühösek, de tűrnek. Ok (nagyon helyesen) nem pofozkodnak. Csak alkalmazkodnak. Talán \ a magyarokkal kicsit fel \ lehetne fújni a támogatottságot... (Lubomír Kotrha karikatúrája) A körbezártak yáron Magyarország, Szlovákia, Csehország lakói megindulnak a tengerpartok felé. A vállalkozóbb kedvűek akár északra, a német és lengyel part felé, míg mások az Adriai-tengerhez mennek, az olasz, horvát vagy szlovén szakaszok egész közel vannak. Ritkán gondolkozunk el azon, hogy csupán a világ országainak egynegyede, egész pontosan 49 ország az, amely nem rendelkezik tengeri kijárattal. Ez pedig egy mentalitást alakító tényező. Az angol kifejezés úgy szól, hogy „landlocked”, szabad fordításban úgy is mondhatnánk, hogy „földbezárt”. Hivatalosan inkább azt mondhatnánk, hogy ezek az országok körbezártak, mivel kizárólag más orszá% gok veszik őket körül, nincs elérésük a szabad vizekre. A tengeri kikötő évszázadokig meghatározóan befolyásolta egy-egy nemzet történelmét, hiszen a kereskedelemtől a gyarmatosításig ezek biztosították a stratégiai pontokat a nemzetközi kapcsolatokban. Manapság persze lehet repkedni, de még ma is kisebb kapacitású egy reptér, mint akár egy kisebb kikötő. Valószínűleg nehéz nekünk, körbezárt országok lakóinak megérteni, hogy mit jelent a hajózás a nemzetkarakterben. Az egyéni gondolkodásban. Abban, ahogy évszázadokon át ott a „kijárat”, lehet menni, hajózni, felfedezni, kereskedni. Másokat egész messze megismerni. Barátkozni a végtelennel és a horizonttal. A tengeri kijárat stratégiai kérdés. Bolíviától Chile vette el két háború során. Magyarország Trianonnal veszítette el, Ausztriával együtt. Az oroszok ölre mentek az ukránokkal a szevasztopoli katonai kikötőért, hogy az a kezükben maradhasson. Korridorok és kijárási jogok képezik vita tárgyát nemzetek közt, hogy a másikat a vízhez engedjék. Nem szólva arról, hogy még a horvát és szlovén barátaink is az előttük fekvő tenger felosztásáról vitatkoznak. Kardinális kérdés. Most pedig fordítsuk meg gondolatban a dolgot, úgy még jobban kirajzolódik a kontraszt. Míg egyes országok kizárólag más országok által vannak körbevéve a kontinensek belsejében, addig létezik egy jó pár szigetország. Felénk ez az Egyesült Királyság, de ott van Málta, Ciprus, Új-Zéland vagy a kontinenst kitevő Ausztrália, és arrafelé hosszan sorolhatnánk Japánnal bezárólag. Mennyire más lehet az a gondolkodás, amikor nem hol harcos, hol barátságos népek veszik körbe az országunkat, hanem egyszerűen a víz. Ahol a hajózás létkérdés. A tengeri biztonságon és a tenger ismeretén múlhat a nemzet sorsa. A nyári utazások közben izgalmas lehet megfigyelni a különbségeket a körbezárt és a tengeri országok gondolkodása közt. Csak úgy, tét nélkül, a kíváncsiság végett. Gombaszög ne legyen Tusványos! LAJOS P. JÁNOS Megtörtént, ami eddig még soha, a szlovák köztársasági elnök ellátogatott egy szlovákiai magyar ifjúságikulturális rendezvényre, előadást tartott a Gombaszögi Nyári Táborban. A liberálisabb szlovák köztársasági elnököknek/miniszterelnököknek szokása, hogy nyaranta útba ejtik a legnépszerűbb szlovákiai kulturális fesztivált, a Pohodát. így tett Iveta Radicová miniszterelnökként, Andrej Kiska és most Zuzana Úaputová köztársasági elnökként, és ez utóbbi idén útba ejtette Gombaszöget is. Ezeknek a látogatásoknak a célja általában a fiatalok felé való nyitottság bizonyítása mellett az is, hogy kötetlenebbül, lazább témákról is beszélhessenek, kicsit talán bátrabban, szókimondóbban a szokásosnál. Az elnökök elmennek a „nép közé”. Úaputová Gombaszögön megfelelt ezeknek a feltételeknek, megmutatta emberi arcát, és kiderült az is, hogy a magyar fiatalokat is meg tudja szólítani közvetlen stílusával. Az ifjúsági-kulturális táborok, fesztiválok másik típusa - vagy éppen bizonyos szempontból ellentéte - a Tusványos, vagy hivatalos nevén a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor. Habár valamikor az is egy laza, (sok irányba) nyitott nyári diáktáborként indult, amely ugyan mindig közel állt az (aktuális) Fideszhez, de az évek során átalakult Orbán Viktor és a Fidesz (és az RMDSZ) pódiumává, ami kap egy kis kulturális körítést is. Most már inkább úgy néz ki, hogy kell egy tábort szervezni Orbán Viktor és a Fidesz, a magyar kormány és a holdudvarába tartozó magyarországi és kisebbségi szervezetek képviselői számára, ahová elvétve beengednek egy ellenzéki politikust vagy egy szabadabban gondolkodó elemzőt. Egy példa az idei tusványosi programból: a fideszes médianéző központ igazgatója a Fidesz digitális igazgatójával és a Pesti Srácok főszerkesztőjével elemzi, megtört-e a balliberális médiatúlsúly Magyarországon... A Pátria rádió programjának elutasításával sajnos Gombaszög is rálépett a tusványosi útra, már lejtőn van a szekér. A megmaradt közéleti programok szervezése kevés kivételtől eltekintve a magyar kormány befolyása alatt álló kör kezébe került. Ha a főszervezők - ahogyan azt tudni lehet - a Pátria egyes programpontjainak vélt kiegyensúlyozatlanságát kifogásolták, akkor nem igazán érthető, hogy hogyan engednek be egy olyan kerekasztalt, ahol a rendszerváltásról beszélget Deutsch Tamás (Fidesz), Duray Miklós (MKP) és Berényi József (MKP), vagy olyan előadást, amely során Németh Szilárd (Fidesz) mindenkori rezsibiztos, a „nyúljás-csülkös pacal” és az egészséges életmód szakértője, jelenleg honvédelmi államtitkár újraértelmezi a (magyar) honvédelmet. Úgy látszik, ezek kiegyensúlyozottabb programok a főszervező szerint, mint egy beszélgetés Beer Miklós katolikus püspökkel vagy a magyar és szlovák tudományos élet képviselőivel a tudomány függetlenségéről... Kérdés, van-e fék a szekéren, és akad-e olyan, aki rá tud, rá akar lépni. FIGYELŐ Még Babig a legnépszerűbb cseh politikus Andrej Babis kormányfő, az ANO mozgalom elnöke továbbra is a legnépszerűbb cseh politikus, de támogatottsága folyamatosan csökken, mérsékelt ütemben - derült ki az STEM közvéleménykutató intézet júniusi országos felméréséből, amelynek eredményét csütörtökön hozták nyilvánosságra Prágában. A szlovák származású multimilliárdos kormányfő tevékenységét a megkérdezettek 45 százaléka értékelte pozitívan, míg 2018 októberében ez a mutató 50 százalék volt. A második helyen Alena Schillerová pénzügyminiszter (szintén az ANO tagja) áll 40 százalékos támogatottsággal, míg a harmadik hely 39 százalékkal Ivan Bartosé, az ellenzéki Cseh Kalózpárt elnökéé. „Andrej Babis továbbra is a legmagasabbra értékelt cseh politikus, de népszerűsége fokozatosan csökken. Az őt negatívan értékelők aránya láthatóan emelkedik” - olvasható az STEM elemzésében. Míg tavaly októberben a támogatók és ellenzők aránya 50-50 százalék volt, addig júniusban az ellenzők aránya 54 százalékra emelkedett, egy százaléknak pedig nincs érdemi véleménye Babisról - mutatnak rá az elemzők. Az STEM felhívta a figyelmet arra: a júniusi felmérést azután készítették, hogy nyilvánosságra került az Európai Unió könyvvizsgálói jelentése, amely szerint Babis politikai és üzleti tevékenysége között „valószínűleg összeférhetetlenség van”, továbbá sokezres tüntetések zajlottak le Prágában a kormányfő ellen. A korábbi felmérésekkel összehasonlítva emelkedett Alena Schillerová pénzügyminiszter és Jana Malácová szociáldemokrata munkaügyi és népjóléti miniszter elismertsége. Malácová 37 százalékkal a kormánykoalíciós Cseh Szociáldemokrata Párt (ÚSSD) legelismertebb politikusa. Az ellenzék legelismertebb politikusai Ivan Bartos mellett Tomio Okamura, a bevándorlásellenes Szabadság és Közvetlen Demokrácia (SPD) elnöke, valamint Petr Fiala, a jobboldali Polgári Demokratikus Párt (ODS) elnöke. Okamura 35 százalékkal az ötödik, Fiala pedig 27 százalékkal a 10. a listán. (MTI) FELEDY BOTOND
