Új Szó, 2019. július (72. évfolyam, 151-176. szám)
2019-07-18 / 165. szám
8 KULTÚRA 2019. július 18. I www.ujszo.com Daruk rejtett tartalmak terében Németh Marcell munkái a Ján Koniarek Galéria Közép-Európa fiatal kortárs művészeit bemutató kiállításán Szabadtér II., 2018, vésett, festett koracél lemez (Fotó a művész honlapja) TALLÓSI BÉLA Nagyszombat. A Ján Koniarek Galériában (Galéria Jéna Koniarka) negyedik alkalommal rendezték meg a Scooter című, nagyszabású tárlatot, mely betekintést ad Közép-Európa 35 év alatti kortárs művészeinek munkásságéba. A tárlatra más magyar alkotók mellett meghívták Németh Marcellt is, a markáns formavilággal alkotó budapesti művészt. „Valójában nem is dolgozom a térben” - mondja, amikor úgy próbálom jellemezni, hogy Magyarország egyik legegyénibb utat járó fiatal szobrászművésze. Reliefjeit, acéllemez szobrait Németh Marcell valóban nem térből magának jelentősebb helyet, bővebb térfogatot elfoglaló anyagból (anyagba) komponálja. Szinte a síkba beleolvadó, azzal eggyé váló acéllemezzel dolgozik. A szó szoros értelmében acélkemény síkfelületet formál meg sajátos, egyéni technikával úgy, hogy a fémsíkból teret, különféle-külső, belső, köztes, szabad, ami lehet közösségi és magán - tereket alakít ki, olyan valóságos, létező közeg, természetes élettér, környezet elvonatkoztatott átvetítésével, melyhez erős a személyes kötődése. Igazából valóban nem dolgozik térben, hanem maga hoz létre, maga teremt teret Németh Marcell. Ebben a kreatív formaalakítással technikailag megalkotott (nem valóságos), esztétikumhordozóvá transzformált térben aztán vizuális valóságot, a létezőből minimálisra lebontott térbeli látványt - miniatürizált, művészi téri struktúrát - épít fel, formáz meg úgy, hogy bár konstans és végleges, igazából nem az. Élő látvány objektumként működik, a rá ható fényre változtatja plasztikai mélységeit: Németh Marcell acéllemez szobrai alkalmas elhe-RÖVIDEN A Trónok harca rekordja Los Angeles. Rekordszámú, 32 jelölést kapott a legrangosabb amerikai televíziós elismerésre, az Emmy-díjra a Trónok harca című sorozat nyolcadik évada. Gyártója, azHBO 137 jelöléssel jóval megelőzte a 117 jelölést kapott Netflixet. Az idén befejeződött drámasorozat ezzel megelőzte a korábbi csúcstartót, az ABC csatorna New York rendőrei című sorozatát, amely 1994-ben első évadával 27 j elölést zsebelt be. Ha a Trónok harcának sikerül negyedszer is megszereznie a legjobb drámasorozatnak járó Emmyt, akkor csatlakozni fog a Zsarublues, az L. A. Law, Az elnök emberei és a Mad Men - Reklámőrültek című sorozatokhoz, amelyek a legtöbb, négy-négy Emmy-díjat kaptak ebben a kategóriában. A Trónok harca két főszereplőjét, Emilia Clarke-ot és Kit Haringtónt is jelölték a díjra kategóriájukban. Az Emmy-díjakat szeptember 22-én adják át Los Angelesben. (MTI) lyezésnél olyan fényreflexióra képesek, amelytől a mélyebb, az alsóbb rétegek, részek is derengenek, vagyis láthatóvá válnak, észrevehetők lesznek, felszínre hozva a jelzett, illetve rejtett tartalmakat. Strukturális absztraktjaival, vagyis ezekkel a síklemez anyagába befelé és arra ráépítve kifelé ható, valamely tipikus konstrukciót kiemelő tereivel Németh Marcell ipari urbánus környezet, saját, vagyis magánkömyezete, a közösségi közlekedés környezete, az ipari beavatkozással megváltoztatott természeti környezet arculatát és módosulásait fogja meg úgy, hogy abból leolvasható legyen ember és életterének kapcsolata, viszonya. Ez pedig azáltal olvasható le, hogy a fiatal művész minimális formaköJUHÁSZ KATALIN Most „csak azért is" a zenéről lesz szó. Arról a faktorról, amely sajnos kevés sajtófigyelmet kapott az első afgán női zenekar, a Zolira szlovákiai miniturnéja során. Pozsony. A Pohoda szervezői a fesztivál jelképének tekintették a Zohrát, melynek puszta léte azt látszik bizonyítani, hogy Afganisztánban megmozdult valami a női jogok terén. Ezért kerülhetett háttérbe a zene, amit játszanak, amit igyekeznek megismertetni a világgal, már amikor kiengedik őket az országukból. A Zohra 9 taggal indult 2014-ben az ország első zeneiskolájában. A létszám mára 30 főre duzzadt, a Pohodátkövetőenpedig 26 főre apadt-aki kíváncsi az elgondolkodtató részletekre, lapozzon egyet hátra. „Ha már itt lesznek, vétek volna nem kihasználni a lehetőséget, hogy más városokban is láthassák őket. És persze nekik is meg akarjuk mutatni Szlovákiát” - mondta korábban Mizegbe absztrahálja a megörökitésre ; kiválasztott teret - jellemzőivel és ; minőségeivel együtt - oly módon, hogy annak egy tipikus (épített, materiális, tárgyi) konstrukcióját teszi meg központi látványelemmé, amely aztán a nézőben is előhív és kiteljesít egy már érzelmi, gondolati szinten > megismert térkaraktert. Németh Marcell legújabb munkáin ez a tipikus konstrukció a daru (emelőgép) — a darus, vagyis a Szabadtér; sorozathoz tartozó két alkotása is látható Nagyszombatban. A daru - művészi formaszerkezetként megjelenítve az acéllemez formált terében i - a szemlélőből előhív egyfajta már benne rögzült (épülő, módosuló, változásban lévő), legtöbbször általánosított, esetenként konkrét városképA Zohra a pozsonyi Fő téren chal Kascák, a Pohoda főszervezője, aki betartotta ígéretét, Trencsén főterén, Nagyszombatban, Zsolnán, Modoron és Pozsonyban is felléptette a zenekart. Kedd este gyorsan megtelt a pozsonyi Fő tér, kezdés előtt fél órával már nem volt ülőhely a színpad előtt. A beszélgetésfoszlányokból megállapíthattuk, hogy sokan jöttek célirányosan, nem csak véletlenül sétáltak arra. A téren egyébként kész színpad várta a zenekart, korrekt részletet az ahhoz tartozó, arra vonatkozó érzelmi, gondolati és egyéb tartalmi velejárókkal együtt. „A daru markáns, magasan kiemelkedő és távolból is feltűnő eleme a városnak, a város építésének, egyben az ember térhódításának - mondta a nagyszombati kiállítás megnyitóján Németh Marcell, mikor arról kérdeztem, hogy a villanyoszlopok, vagyis a Köztes tér című sorozatának a főszereplői után, miért a daruk keltették fel az érdeklődését. - Az emberi akarat ezen az elemen, a darun keresztül tud a legerőteljesebben megnyilvánulni egy ilyen téri közegben. Azt közvetíti, hogy az ember gyakorlatilag leigázza a természetet, a környezetét. Felsőbbrendűségének erős szimbólumává vált számomra a hangosítással, mivel egész nyáron át zajlik itt a Kulturális nyár fantázianevű programsorozat, amely szépen fel tudta szippantani őket is. Az első percekben öt lány játszott szitáron édes-keserű afgán népzenét, amelyet csak avatott fülek tudnak megkülönböztetni a pakisztánitól vagy az indiaitól. Aztán a többiek is színpadra léptek, és bebizonyosodott, hogy a Zohra nem egy cirkuszi produkció, nem azt kell csodálnunk, hogy afgán lányok játdaru. Budapesten elképesztő mennyiségű daru emelkedik ki a földből és tűnik el pillanatok alatt, ezzel pedig az épített környezet is. megváltozik. Mindig érdekelt, hogy mitől lesz valamely tér személyes. Ez pedig - a városrész a daruval - egy olyan köztes állapot, amikor az objektumot a hozzá tartozó térrel még sem az építő, sem a leendő beköltöző nem tudja magáénak érezni. Ilyenformán még egy abszolút ígéretet hordoz magában az építmény, amelyről akkor nem lehet tudni, hogy valóban élhető épület lesz-e, megszeretik az emberek és belakják, vagy kudarc lesz. A legizgalmasabb számomra mindig az volt azokban a terekben, melyekkel sorozataimat alkotva foglalkoztam, hogy egy emberi idea hozta létre, teremtette meg őket, ugyanakkor mindegyikben benne volt a kudarc lehetősége. Ezáltal ez a térhelyzet a jövőt is mutatja. Vagyis azt, hogy mennyire fog hasznosulni vagy elsikkadni. Nálunk most nagyon sok irodaházat építenek, amelyek tízévente elavulnak. Az alkalmazottak kiköltöznek a régi irodaházból, átköltöznek egy újba, amivel előáll egy furcsa, fura sors: nem tudni, mi lesz az elhagyott és elfoglalt irodákkal. Rendre bebizonyosodik számomra, hogy az építők nem mindig gondolkodnak el az épület későbbi sorsáról. Ami azt is jelenti, hogy egy ideiglenes idea vezérli őket, s nem mindig akarnak tartósan működőképes maradandót alkotni, hanem csupán egy aktuális szituációnak megfelelni. Nemrég Madridban járva ezt nem éreztem. Nyilván ott is vannak anomáliák, vannak ott is olyan épületek, amelyek elnéptelenednek. De sokkal inkább az jellemző, hogy ott együtt élnek a saját közegükkel. Nálunk nagyon sok múltunkhoz kötődő olyan elem van, amit megpróbálnak kiradírozni. Ott nem. Én legalább is nem ezt láttam. A tapasztalat, amelyről beszéltem, nagyon erőteljesen hennem van, és a munkáim, az alkotásaim előhívják belőlem.” szanak hegedűn és csellón, kottából. Komolyzene és népzene finom elegyét hallhattunk, ahol a nyugati kultúrából érkezett hangszerek összesimultak a szitárral, rubabbal, táblával. Ez utóbbi, állandó lüktetésével néha ellenpontozta, máskor aláfestette a vonósok lágy ívű dallamait. A cselló gyakran kapott főszerepet, a szitárok pedig olyan regiszterbe kerültek, mintha óvatosan masszíroznák a tarkónkat. A férfi karmester (aki nem mutatkozott be) ügyesen játszott hangerővel, dinamikával, egy csomó frappáns zenei geg színesítette az összhatást. Mivel konferálás nem volt, csak sejthetjük, hogy olyan kortárs afgán szerzők műveit játszották, akik nem zárkóznak el az európai hatásoktól. (A Zohrának van „nyugati” repertoárja is, élén Beethoven Örömódájával). A tagok életkora 13 - 20 év között mozog, a legidősebbek az első afgán nők, akik hivatalos keretek között tanulhattak zenét hazájukban. Biztató, hogy ez a csapat bármilyen műfajú fesztiválon megállná a helyét, technikai tudásuk alapján is, nem csak a szép népviseletük miatt. Afgán varázslónők a színpadon (A szerző felvétele)
